Az ​üstökös lángja (Hunyadi 2.) 189 csillagozás

Bán Mór: Az üstökös lángja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti előre, Hunyadi János uralkodója kíséretében előbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétől, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban. Az ifjú hadvezér Lombardiában is dicsőséget szerez királyának, hamarosan csak Il Cavaliere Nero – a Fekete Lovag – néven emlegetik Itália-szerte. Hunyadi mégsem nyugodt: imádott felesége, Szilágyi Erzsébet a távollétében szüli meg fiukat, Lászlót, és miután Zsigmond Havaselve fejedelmévé teszi a Sárkányos Lovag-rend egyik új tagját, Vlad Tepest, egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek Hunyadvárról…

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Gold Book, Debrecen, 2015
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634261377
>!
Gold Book, Debrecen, 2014
424 oldal · ISBN: 9789634262923
>!
Gold Book, Debrecen, 2009
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634261377

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hunyadi János · Zrednai Vitéz János


Kedvencelte 22

Most olvassa 7

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Balázs_Erőss >!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Kifejezetten jó szórakozás volt ez a könyv! Kalandos, hihető (oké, nem minden porcikája, de nagy része) és izgalmas. Simán beleférne a Nagy Kalandregények gyűjteménybe… persze nem a „klasszikus” irodalmi értékeket felvonultatók közé, mert ez ugye szórakoztató irodalom. Annak viszont tökéletes! Érződik rajta, hogy hatalmas kutatómunka előzte meg, és a történelmi hitelesség iránti elkötelezettség is egyértelmű.
Modern-klasszikus-szórakoztató-irodalom.
Megérte minden ráfordított percemet!

Mallinalli>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Szerintem nálam jobban senki nem akarja ebben az országban, hogy ez a sorozat valami olyan legyen, mint a Francia história, Az elátkozott királyok, vagy a Róma első embere és folytatásai. De sajnos ez egyelőre halovány – bár ezzel a véleményemmel ha nem is egyedül, de kisebbségben vagyok az értékelések alapján. Mik a bajaim vele?
Először is a koncepció. Ami lehet, hogy van, de nem látszik. Hunyadi János élete (most, később majd Mátyás). No, ennek sokféleképpen neki lehetne futni. Lehet ugye úgy, hogy szimplán, jó mesélőkével előadjuk a sztorit a maga linearitásában, ismeretlen részeket vagy kihagyunk és elegánsan ugrunk 3 évet, vagy pedig kitöltjük akárúgyislehetettvolna kalandokkal. Vagy lehetne elmeséltetni a történteket egy kívülálló szemén keresztül láttatva Hunyadit, akkor meg adja magát, hogy a mesélő csak az érdekes részeket adja elő. De ennek a kettőnek az összekombinálása nem megy – vagy ha igen, hát nem így. Kérem szépen, a kívülállóval előadott történetet nyelvileg és tartalmilag is szubjektíve kéne előadni, mert annyi, de annyi lehetőséget adna az írónak, hogy egyszerűen vétek kihagyni! Ehelyett van itt egy kerettörténet meg van egy belevaló, csak a kettőt mi sem kapcsolja össze. Valaki ezt mesélni valakinek, de kérem, pont a meséből nem jön ez át!
Amellett minden történelmi regényírás rákfenéje, ha nem tudunk kihúzni. Törölni. Mert vannak érdektelen részek egy ember életében, amiket ha nem tudunk kitölteni valamivel, akkor törölni kell. De hogy jobb híján szüntelen sopánkodik a főhős a távoli családja után, a távoli család visszasopánkodik a főhős után, közben pedig azon küzdünk, hogy Hunyadinak folyton merevedése van, bocsánat, de unalmas, mégpedig nem is kicsit.
A kukitéma egyébként is messze túl van hangsúlyozva, igazából nem is értem, minek ez ilyen szinten bele. Ha az lenne, hogy hát a mindennapi élet ecsetelése közben helyet kap a szex is a regény lapjain (meg a merevedés, mint a feleség távollétében fellépő probléma), hát azt mondom rendben, de a XV. század mindennapjairól semmit se tudunk meg, Hunyadiról meg még kevesebbet – azt nem tudom, milyen színű a szeme, de azt igen, hogy nagy a farka és feláll, ha kell, ha nem. Ez meg így azt a csúnya gondolatot szüli bennem, hogy valaki azt hitte, így majd jobban el lehet adni a könyvet.
Mindemellett sajnos több olyan jelenetre bukkantam, amely olyan XXI. századi ízű. Hunyadi a testvéri féltés jegyében pl. diszkréten eltolja az öccse elől a bort a kocsmában, holott ismereteim szerint a középkorban az erősen szennyezett víz helyett kifejezetten jó alternatíva volt a bor vagy a sör, örülni kellett, ha az volt;
Hunyadi öltözködés után megnézi magát a tükörben – igen, létezett már tükör, de hogy egy hozzá hasonló katonaember rutinszerűen csekkolja magát a tükörben, hááát, nem tartom valószínűnek; Hunyadi az egy helyben álló lovon ülve az előtte térdelő ember fejét úgy lenyisszantja egyetlen vágással, hogy az begurul a ló lába közé, no, ez a jelent kifogott pl. rajtam, szerintem ez nagyon kevéssé valószínűen hajtható így végre.
És közben amikor valami tényleg történik, marha jó is tud lenni. Csak hát amikor nem jó, akkor nagyon nem az…

11 hozzászólás
nyolcadikutas>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Köszönet Bán Mórnak.
Azért, mert volt bátorsága ahhoz, amihez keveseknek.
A Hunyadiak története, akkora, de akkora fa, tán nincs is fejsze, mi bele ne törne!
Bán Mór, nem tudom, mivel élezte saját szekercéjét, mert nem hogy nem tört belé a penge, hanem csodát faragott a sok száz éves matuzsálemből.
Örültem a második kötet végi jegyzeteknek. Sok apróságból kiviláglik, mekkora munka is – meg fantázia –, tipródás, ki, mit, hogyan, hogy a regény így összeálljon.
Nekünk magyaroknak, jól írja, rengeteg a hősünk. Sosem kellett hova futnunk.
Persze fiatalon Winnetou, meg Sólyomszem, de én például legalább annyiszor olvastam el Tatay Kinizsi Pálját, mint Karl May, vagy Fenimore Cooper regényeit. Igaz, kell, aki felhívja erre egy gyerek figyelmét. Jó Andersen, meg Grimm, de ott van Benedek Elek. Jó Verne, de ott van Rónaszegi. Jó Rowling, de ott van Böszörményi. Persze nem mondom, hogy nincs szükség egy Hófehérkére, egy Tűzszerszámra, vagy egy Potterre, de ott van Vas Jankó, Kartal meg Gergő.
Bán Mór – nevezzük már nevén – zseniális regényfolyama, óriási honi hiányt pótol.
Fennkölt, már-már eposzi, hősies és kellően hazafias.
Korántsem hibátlan. De lélekemelő, hazafiasság serkentő, szívduzzasztó és olykor könny facsaró.
Kérdem én: kell-e ennél több?
Megjegyzem: 14 év felett kötelezővé tenném. Ember és jellemformáló soraiért.
Ezért találták ki az írás művészetét!

WolfEinstein>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Ez a kötet még jobban tetszett, mint az első. Talán még mozgalmasabb és izgalmasabb a cselekmény, térben jóval kiterjedtebb, így egyre többet ismerhetünk meg a korszakból. Mivel erről az időszakról már gazdagabb a forrásanyag, jobban meg lehetett kötve a szerző keze, de a konkrét tényeket bravúrosan tölti meg élettel, színezi ki úgy, hogy végig hiteles a regény. A történelmi regények esetében kényes kérdés, hogy mennyire engedheti szabadjára az író a fantáziáját és mennyire kell ragaszkodnia a történelmi tényekhez. Jelen esetben úgy érzem, alapos kutatómunka eredményeképpen a forrásokból és a szakirodalomból rekonstruálható történetírói szál kifogástalanul valósult meg. (10 oldal a bibliográfiája! Azért ez sokat elmond…) A többi pedig óhatatlanul az író szüleménye kell hogy legyen, de ez annyira finoman simul bele a történetbe, hogy észrevehetetlen a határ. Viszont olvasás közben azt vettem észre (már az első kötetnél is), hogy egyáltalán nem érdekel, hogy ebből mi „igaz”, csak az, hogy mennyire izgalmas, fordulatos, és milyen jól lekötött, milyen magával ragadó a stílusa. Szóval nagyon jó olvasmány! De úgy tényleg! Nagyon!

Mimiti P>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Az első könyvvel sokkal gyorsabban haladtam, az pörgősebb volt, jobban lekötött. Nem tehetek róla, de már alig várom, hogy Hunyadi magyar földön öldökölje a törököket, ez az itáliai hadjárat annyira nem volt kedvemre való – de természetesen ez is hozzátartozik az életéhez, és úgy érzem, ez a könyv már hitelesebben mutatja be Hunyadi életét, mint az első. Megismétlem, amit az előző értékelésben is írtam: aki ezeket a történeteket igazán mélyrehatóan és pontosan akarja olvasni, az keressen szakkönyveket; ez egy kiváló, szórakoztató történelmi regény, itt-ott kiszínezve a múltat.
Egymástól viszonylag távol élő szereplők szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, akik adott esetben semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással, így fejben mindig kicsit át kellett hangolódnom az aktuális cselekményszálra. A Drakula-elem szerintem érthetőbbé vált ebben a könyvben, bár engem már az elsőben sem zavart. Egy kicsit többet vártam volna a kor bemutatásáról, persze nem oldalakon átívelő leírásokat, de egy ici-picivel többet.
Nagyon értékelem a jegyzeteket és az irodalomjegyzéket, és természetesen azt, hogy a könyv meghozza az ember kedvét ahhoz, hogy még többet olvasson a szereplők életéről. Mindenképp elolvasom a következő részt.

Mariann_ P>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Szabad-e azért „lecsillagozni ” , mert az itáliai hadjárat nekem unalmasra sikeredett ?
Meg egy kicsit-nagyon csalódás az az életmód, amit éltek.
Attól még valósághű..
Elolvastam az író megjegyzését is, az első kötet szórakoztató célból készült, homályosak a hiteles információk.
Szóval ez hiteles… olvasom tovább…

darkfenriz>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Ismét egy lebilincselő, a XV. század első évtizedeinek hatalmi harcoktól, huszitáktól, töröktől és Zsigmond itáliai „hadjáratáraitól" hemzsegő történet. Történelmileg – ahogy azt a szerző is elismeri – nem feltétlenül mindig hiteles, de nagyon szórakoztató, több szálon folytatódó történelmi regény.
Az üstökös egyre magasabb röppályán ível, fel a legmagasabb körökig. Zsigmond király hű lovagjaként Itália csodálatos, színes, élettel teli tájait járja, miközben otthon a török a Vulkáni-szoroson szeretteit fenyegeti. Komoly elhatározások, dilemmák, önmegtartóztatás. Mert a királyhoz hűnek maradni a legnagyobb lovagi erény, még ha ez lemondásokkal is jár. Vajk fia méltó ősei hírnevéhez, de Hunyadi ilyen magasra még sosem jutott, ami a csillagokban meg van írva Jankó számára.
Bocskoros oláhok, kontyos oszmánok, a magyar nép elllen ártók, rettegjetek, mert Hunyadi János egybegyűjtötte szövetségeseit, hogy elinduljon a legnagyobbak hadiútján.

P_Misaly>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Valahogy még mindig kettős érzések vannak bennem a második kötet után és egyelőre úgy tűnik, hogy így lenne (lesz?:) ez a következő kötetek olvasásánál is. A szerző maga is elismeri az utószóban, hogy a Hunyadi-regényekkel nem a „történelemoktatás” és az irodalmi csúcsok döngetése volt a célja, hanem a szórakoztatás, s ez szerintem korrekt hozzáállás az olvasóval szemben, ráadásul – ennek ellenére – az is látszik, hogy sok munkát fektetett a történelmi háttéranyagok megismerésébe, feldolgozásába.
A szórakoztatás sikerült is; a cselekmény sodró, valahogy mindig várta az ember, hogy na, most mi fog történni ezzel v azzal a szereplővel és főleg persze Hunyadival. Viszont a figyelmetlenség határán már túlmegy az, hogy legalább öt fejezet ugyanazokkal a sablon-mondatokkal kezdődik, ami azért néha az olvasónak is kínos pillanatokat okoz… Egyébként pedig az egész könyv nyelvezetét tekintve olyan érzésem volt, mintha valamilyen ifjúsági regényt olvasnék és ezen még a néhol igencsak erőltetettnek tűnő erotikus utalások sem változtattak. Vagy az író talán ezzel próbálta kompenzálni az „ifjúságiregény” fílinget? No, ezt nem így kellett volna. :) Mindenesetre okozott kellemes pillanatokat a második kötet is.

9 hozzászólás
kitketkott>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Ritkán mondok ilyet, de ez a könyv jobb volt, mint az első rész. Az előreutalások is tetszenek, bár idegesítenek, de jó értelemben (igen, létezik ilyen :D) és nekem tetszik, hogy már a kerettörténet is kezd kibontakozni, illetve jó, hogy több szálon fut a történet.

ilmater>!
Bán Mór: Az üstökös lángja

Olvastam a többi hozzászólást, és fura, mert nekem pont az előző (első) rész tetszett kevésbé. Sőt, annak olvasása után abban sem voltam biztos, hogy folytatnom kell a sorozatot. De adtam még egy esélyt neki, és annyira tényleg nem volt szörnyű, bár néhány részt máshogy is el tudtam volna képzelni. A szexuális tartalmak mennyisége olyan nagyon nem csökkent le sajnos, de legalább rövidebben el vannak intézve, inkább csak említés szintjén. Fenntartom korábbi véleményem, hogy attól nem lesz egy könyv semmivel sem több, hogy minden harmadik oldalon a szereplők nemi életéről van szó. Sőt, inkább azt az érzetet kelti, hogy ezzel akarja eladhatóbbá tenni az író. Persze tudom, a mai világban látszólag erre van igény, de eme állítás is gyenge lábakon áll, hiszen ha igényes a kínálat, kereslet is lesz rá. Meg persze nem magamból kellene kiindulnom, aki igencsak nehezményezem, hogy lassan már nincs olyan könyv, amibe nem erőltetnének bele csak azért is, sokszor feleslegesen némi ágyjelenetet.

Na de visszatérve a történetre, kíváncsian várom a folytatást, hiszen most talán már tényleg azok a részek következnek, ami miatt elkezdtem olvasni a sorozatot, azaz a törökök elleni harcok, az ország megmentésére irányuló tettek. S talán ez a másik problémám, hogy nem igazán jön át a történetből, hogy milyen világ is volt az akkoriban. Meglehetősen röviden van elénk tárva az akkori élet, a mindennapi félelem, hogy bármikor elpusztíthatják az ember lakhelyét, környezetét, egész életét. Furcsa olvasni, hogy miközben az Erdélybe betörő csapatok falvakat égetnek fel, Hunyadi, akinek nevével más könyvben például a török gyerekeket riogatják, itt kényelmesen akar élni távol hazájától, hogy mit sem törődik országa pusztulásával. Valahogy eme történet alapján sem tudom elképzelni, hogy milyen világ volt az akkor és ott. Enélkül pedig Hunyadi János cselekedeteinek okait is nehéz megértenem.


Népszerű idézetek

nienor82>!

– Ez a hazád!
– Nincsen hazám! Magyarnak oláh vagyok… Oláhnak kun kutya… A németnek mindegy, csak megvetett cseléd! Az olasznak barbár idegen… Otthon, hű oláhjaimnak meg népnyúzó magyar…

Bán Mór - Hunyadi Az üstökös lángja 285. oldal

nienor82>!

– Haza… Mi az? Nekem ott van otthonom, ahol szeretnek. Ahol becsülnek, s hol jól élhetek.
– Áltatod magad! Azt hiszed, boldog leszel idegen csillagok alatt? Néhány évig talán. De egy napon eszedbe jut majd a régi hajlék… A bús romok Hunyad ormain… Álmodban kísért majd a Kárpátok közt süvítő szél, mi sóhajtva mesél! Kísért majd a Cserna bús moraja, anyád kacagása, mit soha többé nem hallhatsz majd! Hogy mi a hazád? Azt kérdezed? Atyád sírján omló kereszt a hűs fák alatt… Az a hazád! Arany búzakalászok, mik éltetnek, s néked teremnek, az is a hazád! Barátod hajlékablakán hívó fény, a testvéri ölelés, az is hazád! A rozzant jobbágyviskók hályogszemeiből reménykedve rád vetett tekintetek, föld pórjai, ők is a hazád! A falvak, városok, a négy folyó mentén mind, az is hazád! A hegyek ölelte erdők, a mezők, mind hazád! Gyermeked nevetése. A szenvedők siralma, kik terád szabadítóként várnak, ők is hazád, mit elhagysz…

Bán Mór - Hunyadi Az üstökös lángja 284. oldal

>!

-Ez a hazád!
-Nincsen hazám! Magyarnak oláh vagyok… Oláhnak kun kutya… A németnek mindegy, csak megvetett cseléd! Az olasznak barbár idegen… Otthon, hű oláhjaimnak meg népnyúzó magyar… Eh!
-Ez mind egy, s ugyanaz.
-Te beszélsz, te nagy magyar? Néhány éve még a miatyánkot is elrontád, mert csak horvát szón értetted azt!
– Mit számít? Tudod is te, mi az, magyar? Te ostoba! Azt hiszed, az ország urai büszke mentében, aranyos karddal övükön, az mind magyar? Nincs már közte tán egy se, kinek Árpád hozta volna őseit e hazába. A sok német, tót, bolgár, bizánci, horvát, felfalta már mind a magyart! S nem isten csodája, hogy mégis él? Ki nem irtható! Örökké feltámadó, s mind erősebb erő, hevesebben lüktető szív! S tudod, miért? Mert magyarnak lenni nem vér kérdése az. Eszme az! Magyarnak lenni felelmelt fő, akarat, büszkeség! Dac, és soha fel nem adás! Magyarnak lenni… szélbe emelkedni fedetlen fővel, s pusztító viharnak útját állni! Magyarnak lenni szembeszállni mindennel! Magyarnak lenni rabigát nem tűrni! Utolsó leheletig, nem, soha, soha fel nem adni, magyarnak lenni az! Magyarnak lenni esztelen szenvedély!
[…]
-Népek porladnak a századok viharában…- nyögte Vitéz, és visszaroskadt fekhelyére. – Hol vannak már, hol a nevük, elfeledtük rég… besenyők… avarok, hun hősök, merre vagytok, mivé lett dicsőségetek? Elvesztek… Nincsenek sehol… Nincsenek, mert csak vér voltak, nyelv, homályló emlékezet… Semmi több… De magyarnak lenni több… […] A magyar küzdve küzd… vérét ontja mindig… Ki nem irtható, el nem pusztul soha… Lehet, maroknyi marad, de egy eszme el nem pusztítható… […] Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott a hazád. Sorsod oda sodorta a magot, miből sarjadtál, S megszentelt az a föld. El nem hagyhatod. A tiéd. Miénk.
Hunyadi elfordult, kibámult az ablakon. Vitéz nem tudhatta, mi csillan szemében, a kinti ezer fáklyafény, vagy árva könnycsepp talán.

Milánó, Lombardia, A.D. 1432 kora nyara. 285-286. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hunyadi János · Zrednai Vitéz János
1 hozzászólás
Roadway07 I>!

Azt hiszed, az ország urai büszke mentében, aranyos karddal övükön, az mind magyar? Nincs már közte tán egy se, kinek Árpád hozta volna őseit e hazába. A sok német, tót, bolgár, bizánci, horvát felfalta már mind a magyart! S nem isten csodája, hogy mégis él? Ki nem irtható! Örökké feltámadó, s mind erősebb erő, hevesebben lüktető szív! S tudod, miért? Mert magyarnak lenni nem vér kérdése az! Eszme az! Magyarnak lenni felemelt fő, akarat, büszkeség! Dac, és soha fel nem adás! Magyarnak lenni szembeszállni mindennel! Magyarnak lenni rabigát nem tűrni! Utolsó leheletig, nem, soha, soha fel nem adni, magyarnak lenni az! Magyarnak lenni esztelen szenvedély!

Cheril>!

Nincsen tévedés: a katasztrofális mohácsi csata után boldog a magyar urak egy része. Örül, hogy kitakarodott a német. Hogy ki jött, mi jött helyette, azt még fel nem fogja. Már csak így van ez a felszabadulásokkal.

386. oldal (Jegyzetek)

Zöldövezet>!

– A te fényed üstökös lángolása, Johannes… Reményt ad majd a csüggedőknek. Aki látja az éjszakába hasító lángokat, tudni fogja, hogy az Úr elküldte bajnokát, hogy elűzze a fenyegető sötétséget. Amikor az üstökös lángja veresre festi az eget, Johannes… Amikor a sátán seregei felsorakoznak kapuink előtt… Amikor a félhold árnyéka kioltani készül a nap fényét… Akkor… Krisztus fehér lovagja… akkor találkozunk…

Zöldövezet>!

Az ország…
Az ország, amiért hazajött. Amiért harcolni fog.
Még ismerkedett az érzéssel. Itt állt, az ország kapujában, lábai alatt a Porta Hungariae kövei.
A bizonyosság.

nienor82>!

– Isten veled! – suttogta.
Nem pusztán a tengertől búcsúzott most. Búcsúzott a soha be nem teljesedő, a végtelenbe hívogató kalandokról, melyekre teljes szívéből vágyott, s melyekről örök időkre lemondott. Búcsúzott a láthatáron túli földek felfedezésétől, távoli kontinenseken megvívott csatáktól, hódításoktól.
Olyan élettől búcsúzott, ami eddig is csak álmaiban élt. A láthatár peremén Pisa felé sikló vitorlások látványa még egyszer, utoljára felidézte lelki szemei előtt mindazt, amit elnyerhetett volna, ha Itáliában marad.
– Isten veled!

Bán Mór - Hunyadi Az üstökös lángja 349. oldal

darkfenriz>!

Meggyőződésem, hogy kevés nép rendelkezik oly gazdag és felemelő pillanatokban, s lesújtó tragédiákban egyaránt bővelkedő történelemmel, mint mi, magyarok. Szörnyű mulasztás, sőt bűn, hogy nem ismerjük eléggé históriánkat. Más népek összetennék a két kezüket, ha tizedannyi hőst fel tudnának mutatni, mint mi. Akkor hát miért engedjük, hogy elfeledtessék velünk őket? Miért engedjük, hogy elhitessék velünk: bűnösök vagyunk, akik megérdemlik a sorsukat? Hát nem. Csak azért sem. Csodálatos történelmünk van, fényes lapokkal és sötét fejezetekkel egyaránt. A hitványak már nemegyszer próbáltak bennünket alátaszítani, nyomorba dönteni. A nemzet mindig talpra állt. Talpra állt, mert voltak hősei. És lesznek is, nincs kétségem.

385. oldal

Creusa>!

Az eljövendő idők könyvében minden pontosan megíratott jó előre, s bárki írta is azt a könyvet, szükségesnek látta, hogy Hunyadi János idehaza legyen, amikor édes Erdélyre végleg ráborultak a fekete fellegek.

377.


A sorozat következő kötete

Hunyadi sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Benkő László: Táltosidők
Breszt Borisz: A budai portya
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Urbánszki László: Nemtelen nemesek
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Urbánszki László: A nemzetségfő
Nemere István: Hajnali lovas