A ​Vérszemű Csillag (Kárpáthia: Nomádkirály-ciklus 2.) 26 csillagozás

Bán Mór: A Vérszemű Csillag Bán Mór: A Vérszemű Csillag

Keletről ​roppant sereg kel át a Tiszán, hogy letörölje a Kárpát-medence térképéről a büszke Dunavai Királyságot. A védelmet lázasan megszervező Thangar nádor egy utolsó, elkeseredett csatára gyűjti erőit, hogy megállásra késztesse a sötét hatalmak által irányított ellenséget. A hadba hívó szó ellenére azonban Zete fia Zolta, a sivatagi magyarok felderítője, a nádor újdonsült pártfogoltja úgy dönt, nem tart a dunavai lovagokkal, ehelyett veszedelmes és fölöttébb bizonytalan kimenetelű küldetésre indul nyugat felé, a nomád törzsek által uralt sötét vadonba.
Zolta e döntésével a gyávaság szégyenbélyegét is magára vállalja Kárpáthia népeinek megmentése érdekében. Sejtelme sincs azonban arról, hogy sorsa már régen elrendeltetett, és hogy az ezer esztendeje dúló háború utolsó, mindent eldöntő szakaszában főszerepet szántak neki az eseményeket a színfalak mögül irányító titokzatos erők.

A Nomádkirály-regényciklus második könyvében tovább kalandozhatunk e nem létező, mégis… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
352 oldal · ISBN: 9789634263210
>!
Gold Book, Budapest, 2012
348 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634262336
>!
Cherubion, 2000
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639110841

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Gyöngyi0309>!
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

Egyre jobban elborul a sorozat, egyre véresebb, egyre több furcsa lény kerül elő. Hőseinknek egyre nehezebb a dolga, csaták, földi és földöntúli ellenség minden oldalon.
Az első rész picit mesterkélt volt, ennél ezt nem éreztem, remek kötet, ősmagyar elemekkel átszőtt Tarantino-féle elmeszülemény… Nem értem, miért ilyen kevesen olvassák…

Zanbar>!
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

A szeme sem álló jól pap esete a búsuló juhásszal…

A sorozat második kötete, azt és szinte sajnos csak azt a szerepet hivatott betölteni, hogy elmélyítse és még zavarosabbá tegye a világ hátterét, behozzon pár új szereplőt – akinek egy részét igazán csak a korábban is említett, összes előzmény kötet ismeretében érthetünk meg valójában, és tegyen róla, hogy egyfajta dramaturgiai mélypontra süllyedjen a helyzet.
A történet dióhéjban annyi, hogy miután a helyi mongol kannibál-halálmetál zenekar pusztító nagykoncertet tartott Dunavában főszereplőink nyugatra menekülnek, hogy az ottaniaktól kérjenek segítséget. Ezzel három gond van csupán. Nevesül, hogy reménybeli szövetségeseik össz lélekszáma a csecsemőktől az aggokig sem éri el a ez ellenség előzenekarának a létszámát sem, hogy a helyiek is inkább a halálmetálban utaznak, igaz egy fokkal szolidabb formában – elvégre a metálnak számtalan válfaja létezik –, végül pedig egyszerűen nem ostobák szembeszállni két olyan ellenséggel, amik már bizonyítottan képesek egész országok, kultúrák, és „civilizációk” eltörlésére.
Ám mindez nem számít, hiszen velünk a prófécia, a „Fehér Lovas” s hogy ezúttal is sikerült – a ’90-es ’00-es évek magyar fantasy irodalmára oly jellemző módon agyonkorlátozni az ellenséget… Komolyan, szegények lépcsőházakat rendezhetnének be ha megszabadulnának tőle…

És ennyi. Elmélyíti az első kötet, és bőszen alapoz a harmadiknak, ám saját, igazi történethez -az új lényeges karakter bevezetésén túl sajnos nem jut. Bán írása néhol csapongó, ki-kilépve az adott szövegkörnyezetből hézagpótló „természet történeti és történelem” előadást tart az Adriáról, a Világvég Fal abszurd mivoltáról és a cetférgekről -amiket amúgy a Romok úrnőjében sokkal sikeresebben mutat be és ismét csak rámutat, hogy te…izé…hogy is gondoltuk ezt a világuralmat, miközben itt van ez.. mondom EZ?! Majd két oldallal később már vissza is zökkenünk a csata jelenetbe… Így a lassú, történelmi regényekre jellemző leíró elbeszélések vadul keverednek a halál-halál-halál, bél-bél-bél, halál-halál-halál jelenetekkel, olykor kideríthetetlen éppen kinek a szemszögéből időzünk el a tágas rónán, a dicső múltban, vagy éppen a rettenetes jelenen…
Önálló kötetként nem életképes, csak egy könyvnyi átmenetként, így önállóan nehezen is értékelhető.

donzella P>!
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

Köszönjük a részletes csatamezei leírásokat – senki ne vacsi mellett olvassa. Ez az első gondolat.
A második pedig az, hogy még mindig fantasztikusan lecsapja előre a fordulatokat az író… (ha tudta volna, hogy most találkoznak utoljára…), bízom benne, hogy ez a szokás a folytatásban kikopik.
Harmadik pedig az, hogy ez a Zolta, ritka szerencsés fazon. Az összes – nevesített, fiatal és gyönyörű hajadon belé szerelmes, érik most már egy iszapbírkózás a hölgyek között, mert most már össze is terelték őket… hm…

Noro >!
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

Az első rész még csak-csak olvasható önmagában, a második már csakis a sorozat részeként. Rendkívül pörgős történetről van szó, az egész Nomádkirály ciklus talán két hét leforgása alatt játszódik. A stílus szerencsére kicsit egyszerűsödött, a szerző leszokott azokról a bizarr szóvirágokról, amiket az Ezeréves háborúban még beleerőltetett minden leírásba. Kevésbé szimpatikus vonás, hogy ez a kötet színtiszta akció: hőseink vagy csatáznak, vagy a vadonban vándorolnak. A miértekről viszont nagyon keveset tudunk meg. A karakterek ezzel együtt is érdekesek, főleg ahhoz képest, hogy elég kevés hely jutott az ábrázolásukra, de Bán Mór kevés szóval is tud sokat mondani, ha akar. Néha túl sokat is tud: a vérengzős-belezős jeleneteit jobban díjaztam volna, ha kevesebb információt közöl. (És a későbbi könyvekben ez fokozatosan még durvább lesz. A Jég és Vérben lépi túl a tűréshatáromat.)

Roadway07 I>!
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

Imádtam ezt is. Az író hihetetlen képi ábrázolásai filmszerűvé teszi az egészet. Olyan, mintha egy Gyűrűk ura játszódna magyar földön. Csak sokkal véresebb…

Shinzo>!
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

A történet változatlan lendülettel halad, és egyre érdekesebb és izgalmasabb. Szinte letehetetlen. Igazi kalandregény. Most sem csalódtam.


Népszerű idézetek

Roadway07 I>!

Akkor megsejtettem, hogy mit érezhet a holdvirág, amely szemérmesen csak éjjel nyílik, és míg szirmait bontogatja a sötétben, búsan epekedik szerelme, a Hold felé. De soha nem éri el. Mire jön a napfény, elpusztul. Ez a sorsa. És ez volt az én sorsom is…

192. oldal


A sorozat következő kötete

Kárpáthia: Nomádkirály-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Tövisek Császára
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Ed McDonald: Éjszárny
Corinna Ann Jay: A fény ereje
Raoul Renier: A kívülálló
Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Wayne Chapman: Karnevál
John Caldwell: Vérkáosz
Eric Muldoom: Boszorkánylovag
Alan O'Connor: Csillagvető