A ​Mennydörgés kapuja (Hunyadi 5.) 119 csillagozás

Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követően vészterhes idők köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid időn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemőt, és a tizenhat esztendős lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki.

Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar főurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zűrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentő sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erőd megsegítésére…

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
584 oldal · ISBN: 9789634262954
>!
Gold Book, Debrecen, 2011
582 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634262039

Enciklopédia 3


Kedvencelte 16

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Zöldövezet>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Dar ul Dzsihad: a Mennydörgés Kapuja. A reménység és a félelmek kapuja: Nándorfehérvár. Ez a csaták könyve. Két olyan nagy és brutálisan véres csatáé, amelyek nincsenek benne a törikönyvben, de az ország sorsa múlott rajtuk. Ki hallott Nándorfehérvár első nagy ostromáról? Neeem, nem a déli harangszós, Kapisztrán Jánosos, Mohamed szultános klasszikusról, hanem a tizenhat évvel korábbiról? Az alagút robbantósról. Eddig én még nem. Pedig ez sem volt kisebb. 1440 izzó nyarán a későbbi II. Mohamed szultán – Konstantinápoly legyőzője, de aztán Nándorfehérvár vesztese – még csak tíz év körüli gyermek volt, mindenféle jövőbeli remény nélkül. A sehzade hófehér paripán, a Próféta zászlaját magasba emelve száguldott a százezres oszmán sereg élén a halálba Nándorfehérvár falainál apja, Murád szultán parancsára. A várat ötezer fős magyar sereg védte azon a forró, pokoli nyáron Thallóczi Jován perjel, várkapitány vezetésével. Ezt a csatát olvasni felejthetetlen és borzongató! Folyamatosan azt éreztem, hogy ilyen nincsen! Egyik hajmeresztő pillanat a másik után az ellenállhatatlan ellenséges túlerővel szemben.
Ahogy nem kevésbé volt monumentális 1442 tavasza sem, a Vaskapu-szorosban megvívott élet-halál harc. Ahová elment egész Erdélyország, aki csak élt és mozgott, és fegyvert tudott fogni. Legyen az lándzsa, szekerce, vagy csak egyszerű husáng, cséphadaró. Hunyadi Jánosban megvolt a bátorság a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés után alig négy évvel körbehordatni a véres kardot, és fegyverbe hívni a népet. Válogatás nélkül mindenkit az ország védelmére. És az emberek mentek Hunyadi hívó szavára.
A virágeső és tömeglelkesedés közepette megkoronázott tizenhat éves, fiatal Ulászló a legkevésbé sem könnyű helyzetben, de elszántan, tiszta szívvel, hősies lovagi eszményektől áthatva lépett fel a magyar trónra, ahonnét a legváltozatosabb módokon próbálta letaszítani őt Cillei Ulrik és az özvegy királyné, Luxemburgi Erzsébet. Az elárvult Ulászlót, akinek bőre alatt ott zsibongott a megfelelni akarás, a kötelességtudat és a pozíciójával járó súlyos felelősség, ugyanakkor az ifjúság minden vágya, ártatlansága, életigenlése, hamar megkedveltem. Ugyanígy együtt tudtam érezni a kis Mohameddel is. Bán Mór jól ért hozzá, hogy amelyik szereplője bőrébe belebújik, adott esetben az ellenséget is meg tudom érteni, sőt sajnálni is. És persze remekül tud ellenszenvessé is tenni karaktereket.
Folyamatosan nagy amplitudójú érzelmi ingásokkal dolgozik a sorozat, ez ennél a kötetnél sem volt másképp. Egyszerűen elsodortak az események, az egyik szemem sírt, a másik nevetett a szereplők sorsának alakulása láttán. Ha három szóban kellene megfogalmaznom A Mennydörgés Kapujának lényegét, ezek lennének azok: bátorság, hazaszeretet, önfeláldozás.

WolfEinstein>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Nem hittem volna, hogy egy ekkora terjedelmű regényfolyamban folyamatosan fenn tudja tartani az író az olvasó érdeklődését. Sokszor fel lehet fedezni, hogy a sikeren felbuzdulva önmagát akarja az író az újabb és újabb kötetekkel felülmúlni, esetleg még egy bőrt lenyúzni az eredeti ötletről – itt semmi ilyesmi nem történik. Továbbra is lebilincselően izgalmasan ír Bán Mór, továbbra is pazarul tárja elénk a kort, továbbra is érzékenyen egyensúlyoz történelmi hűség és írói fantázia között. Már nem tudom számolni, hány csatát beszélt el eddig, de még mindig érzékletesen, minden alkalommal az újdonság érzetével eleveníti meg, és még mindig nem lehet azt érezni, hogy „még egy csata, mikor lesz már ennek vége?” Nándorfehérvár, Cikádor, Vaskapu-szoros – mind önmagában is bámulatos írói teljesítmény. Az az érzésem, a szerző akárhány csatát leírhatna, egyetlen mondatot sem kellene megismételnie, egyetlen mozzanat sem fordulna elő kétszer. És ezek még úgy is lélegzetvisszafojtóan izgalmasak, hogy tudom, hogy főhősünknek még van másfél évtizede. Bán Mórnak pedig öt kötete. Szóval ideje folytatnom a történet olvasását.

Robmiller P>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

A Hunyadi-sorozat 5. könyve a magyar történelem 1440–1442 márciusa közti időszakát dolgozza fel. Nem igazán gondoltam volna, hogy erről az önmagában bő másfél évről lehet egy 500 oldalas kötetet írni, de Bán Mór ezt megoldotta. Eseménydús a könyv, pörög a cselekmény, hol a lengyeleknél, hol pedig a Habsburgok udvarában járunk, hol polgárháború zajlik, hol meg a déli határokon a török elleni küzdelem a fő téma. Mindez továbbra is olvasmányosan tálalva!
Az író képes még az ötödik kötetben is ügyesen, érdekfeszítően fonni a szereplők sorsfonalát, s annak ellenére, hogy a regény jelentős része fikció, az alaptények révén olykor egy jó kis késő-középkori magyar töri-ismétlésnek is megteszi a mű! :D
Amitől viszont picit megcsömörlöttem, azok a rövidebb-hosszabb csataleírások voltak. Még pasiként is sokalltam tőle, néhol túlontúl elnyújtottnak éreztem a dolgot. Ez az érzés tört rám leginkább Nándorfehérvár 1440-es ostrom-leírásánál, amiről már-már Gárdonyi 1552-ben játszódó Egri csillagok-ja jutott eszembe. Persze utóbbi művet is nagyon szeretem, de annál is ez az elnyújtott, kissé túltárgyalt taglalás-feeling vetődött fel bennem. Mindazonáltal tuti végig olvasom most már az egész sorozatot, bár a fene se tudja, mennyi van hátra, ha még Mátyásnak például itt se híre, se hamva! :D
Szerintem amikor Bán Mór nekifogott a sorozatnak, maga sem gondolta volna, hogy az ilyen volumenűre kerekedik! Mindent összevetve talán ez nem is baj!

16 hozzászólás
Qedrák P>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban, leginkább azért, mert az a benyomásom, hogy az erényei halványulnak, a hibái pedig erősödnek. Azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy az előző kötet után itt az erőszakos jelenetek száma valamivel kevesebb volt. Abszolút hiányoltam viszont azokat a részeket, amelyek annyira jellemezték az első két kötetet, jelesül a két család, a Hunyadiak és Vlad Dracul famíliája sorsának összefonódását. Az 1440. évi ostrom, és a rákövetkező két ütközet leírása viszont nagyon jól sikerült, habár ennek az ára a cselekmény sebességének a látványos befékezése volt. A Hunyadi-sorozatnak talán a legnagyobb erénye a csata-, és ostromjelenetek leírása, a külföldi szerzőket is beleértve, az általam olvasottak közül a legjobbak közé tartozik.

A kétségeim a kötet egyik másik jellemvonásából fakadnak, egy kicsit az a benyomásom, hogy a szerző a saját elgondolásai helyett inkább a közönsége kiszolgálására törekszik. Az nyilván a történeti fikció része, hogy Hunyadi ott volt Nándorfehérvár 1440. évi ostrománál, hiszen jól megbízható adataink vannak arról, hogy ehelyett Ulászló parancsára Luxemburgi Erzsébet híveit aprította. Az viszont nagyon is szemet szúrt már a parasztfelkelésnél is, de itt még inkább, hogy a kegyetlenkedések, az erkölcstelen nemi élet stb. mind-mind a nem magyar karakterek jellemzői lesznek, legyen szó németekről, osztrákokról, szerbekről vagy éppen románokról. Mintha a korszak magyarjai erkölcsi glóriát viseltek volna, bezzeg a német asszonyok és férfiak összefeküdtek mindenkivel, aki eléjük került. És persze ezzel párhuzamosan kissé kiüresednek a magyar karakterek. Hunyadi végre maga mögött hagyja a vívódását, hogy mit is kellene csinálnia, ami egy pozitív fejlemény. Szilágyi Erzsébet viszont már nyomokban sem emlékeztet arra a nőre, akit megismerhettünk a regényfolyam elején. Időnként, ha felbukkan otthon a hites ura, akkor pöröl vele, meg morog, mint egy téli álmából felkeltett mackó, de amúgy mindent elnéz Hunyadinak, még szexel is vele, mert hát ez az „asszony dolga”, meg ő amúgy is egy katonaember felesége… Nélküle viszont alig marad épkézláb női szereplő a regényben, ami szintén nem válik előnyére.

Péter_Benkóczki>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Kedves János!

Ismét szeretnék köszönetet mondani egy nagyszerű regényért, az 5. Hunyadiért. Nem is szeretném részletezni, egyszerűen beleszerettem a sorozatba, és szégyen ide vagy oda, 29 évesen nem egy jeleneten kicsordult a könnyem – nem is annyira szenvedőkön, vagy egy-egy kedvesebb szereplő halála miatt, hanem a felemelő, bosszúval és büszkeséggel eltöltő részeknél, legalábbis ezek engem nagyon mélyen megérintettek.
Egy-két apróságon felvontam ugyan a szemöldököm, néhol túl modernnek találtam a beszédet, valahogy kicsit filmesnek tűnt, ezekkel én jobban vigyáznék, valahogy nem illettek oda. Valamint az orális szex ennyire része volt a középkori nemi életnek? Ez tényleg érdekelne, van-e bármi forrás erről, vagy csupán te képzelted ilyennek? Miután Hunyadi fia eltűnt, azután nem igazán esik róla szó, mintha az apja nem is aggódna érte. Jó, erre Erdélyben nem igazán volt ideje, vagy később lesz róla említés…

Pörgős, igazi akciós regény, olyan dolgokkal és hősökkel teli regény, amiről a legtöbb magyarnak fogalma sincs, mint pl ez az 1440-es nándorfehérvári ostrom. Bevallom, én még nem nagyon hallottam Thallóczi Jován nevét, de azt hiszem most örökre megjegyeztem.

Ezek a regények valami olyat ébresztettek fel bennem, amire régebben nem is gondoltam. Köszönöm!

3 hozzászólás
Orsolya_Mojzer P>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Én úgy érzem ha Bán Mór nem irta volna meg a Hunyadi sorozatot egy hatalmas élménnyel lennék szegényebb! Nagyon jó mindegyik része! Remélem Mátyásról és Corvin Jánosról is lesz sorozat.

Rena213>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Az egyik legjobb része a sorozatnak. Igazából nagyon nehéz rangsorolni a sorozat részeket, mert mindegyik nagyon hűen ábrázol embereket és a történelem eseményeit, de mégis talán ez mégis jobb volt. Voltak benne olyan gondolatok, amik megfogtak és muszáj voltam idézetként kiemelni és a könyv adatlapját ezzel színesíteni, hiszen, ha valaki gondolkodik hogy belekezdjen-e egy ilyen sorozatba az értékelésekből és a kiemelt idézetekből rengeteg dolgot meg tud a mű történet vezetéséről, leírás módjáról, érthetőségéről és sokszínűségéről.
Hunyadi Jánosunk ismét bebizonyította hogy gyarló ember aki küzd az elismerésért és persze az életéért is. Nehéz idők, nehéz döntéseket szülnek, de hinnünk kell hogy van értelme minden szenvedésnek és bízzunk a jobb jövő kiérdemlésében.
Ilyen élvezetes töri óráknál még most sem bánja szerintem senki, hogy a sorozat csak nyúlik-nyúlik és (remélhetően) sosem lesz vége :)

dpart>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Bán Mór érezhetően nagy fába vágta a fejszéjét, de köszönöm, hogy megtette. A történelmi tények mellett megismerhetjük a kor mindennapjait, egy igaz magyar embert egészen közelről, és kötetről-kötetre nyomon követhetjük az író, művéhez való kifinomult idomulását. A hatalmas kutatómunka tetten érhető a lapokon, ami azonban nem megy a történet olvashatóságának rovására.
Mert abban egészen biztos vagyok, hogy a magyar történelem iránt rajongók számára letehetetlen a sorozat valamennyi része.
Csüngök a szavain, mint Dénes a szép öregemberén, és türelmetlenül várom a folytatást.

Lanti18>!
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja

Nagyszerű folytatás minden szálon, egy pillanatig sem unatkozhat az olvasó. A lábjegyzetek remekül kiegészítik a főszöveget, megadják a szükséges háttér információkat a mű teljes megértéséhez, térképen elhelyezéséhez, átlátásához. Itt már kisebbet haladunk az időben, de ez egyáltalán nem baj, nagyon jót tesz a történetnek a részletesség. Szükséges-e ajánlani? Aki itt tart, innen biztos, hogy folytatja, aki még nem tart itt, mire ide jut már neki sem lesz szüksége ajánlásra.


Népszerű idézetek

Robmiller P>!

Bele is sápadtak, amint megpillantották a szinte földig rombolt külső falakat és a ledőlt tornyok sokaságát, a Felsőváros romjai felett bodorodó sűrű füstfellegeket. Úgy tűnt, a külső erődszoros maradványait gerendák közé tapasztott földből, szemétből, állati ürülékből igyekeztek megerősíteni a védők.
– A magyarok még a szarból is várat építenek! – állapította meg dermedten a lengyel követ, s nem sejtette, hogy e szavai megmaradnak az örökkévalóságnak.

194. oldal

Robmiller P>!

Mindig van, aki jól jár az osztogatáskor, és van, aki nem – sóhajtott Vitéz. Általában azok járnak jól, akik a legfeltűnőbben döngetik a mellkasukat, és azok rosszul, akik szerényen várják a valóban megérdemelt jutalmat.

320. oldal

3 hozzászólás
Zöldövezet>!

– […] A szeretet parancsa szép, s nemes, de ki ezen a tájékon szelíd, s emberszerető, azt eltapossák a vadak. Ez a föld, mit eleink karddal szereztek, csak akkor marad a miénk, ha erővel tartjuk meg. Szelíd szó, szeretet csak gúny tárgya lesz, de a kard, a buzogány mindig meggyőző erő marad.

Gooblin>!

Nem az vagy, ki tegnap voltál, hanem az, aki holnap leszel.

Zöldövezet>!

– […] A háború erre az egyre jó talán: másképp látsz elmúltával mindent, megtanulod értékelni azt, amit annak előtte észre sem vettél.

Catherine_Devereux>!

A kilőtt nyíl a magasba tart. A rovásokat még rója a kéz. Nem tudni, mikor hull alá a nyíl, nem tudni, mikor rója utolsó rovását a kéz. A jövő vajúdik még… Csak hinni kell.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eleve elrendelés (predesztináció) · jövő · sors
Aurelia>!

-A holló nemzetsége felemelkedik – sóhajtotta édesbús, zengő hangon az agg. – A hollók atyja kiterjeszti szárnyát, s útját állja a sötét áradatnak. Dacol a viharral, de elbukik, mikor a Csillagösvényen lángoló üstökös zuhan keresztül. A hollófiak egyike a mélybe hull, de a másikat felemeli a tántoríthatatlan anyai szív. A mohó kinyújtja kezét, s a korona felragyog. Minden tiszta előttem, édes leányom. A magas égben, a Csillagösvény hídján állva minden oly reményteli… A kilőtt nyíl magasba tart. A rovásokat még rója a kéz. Nem tudni, mikor hull alá a nyíl, nem tudni, mikor rója utolsó rovását a kéz. A jövő vajúdik még… Csak hinni kell…

72. oldal

Zöldövezet>!

Szapolyai János erdélyi vajda, ki e szomorú országnak királya akart lenni, térdre hullott a palota udvarán. Itt nemrég még a Corvinusok által emeltetett pompás rézszobrok álltak: Diana, Apolló és Herkules szobrai. Amott meg a Hunyadi János által Nándorfehérvárnál zsákmányolt hatalmas török ágyúk voltak felállítva. Azoknak is nyoma veszett, a szultán mindent magával vitetett Sztambulba. Nem maradt más, csak árnyak egy elmúlt birodalom díszletei közt.

Rena213>!

– Bármi jobb az üres szavaknál, fiam! Cselekedj, s hagyd a siránkozást az asszonyoknak! Ó, ha tudnád, hogy unom a sok végtelen panaszt! Ebben az országban mindenki ennek mestere: búját, baját, keservét regélni el. Ó, hogy unom! Hogy gyűlölöm! Elegem van a sanyarú életekből, hidd el, jó fiú! Annyi nyomort láttam már, meghatni rossz sorsoddal nem tudsz engemet. Ami történt, meg történt! Na és? Halottaid, meggyalázott anyád, s húgod… Rajtuk miként segíthetnél, vajh, tudod-e most? Egy módja van annak csupán. Tettekkel, fiam! Sírj, zokogj, ha az könnyít megperzselt lelkeden! De tudd, a mennyben nincs senki, hogy hallja sirámaidat! Ki halhatatlan lelkedet életre lehelte, nem panaszt kíván hallani, hanem csak tetteid lesi! Az után mér majd meg, s látja, ugyan mit érsz! Érted, fiam? A tett! Csak a tett nemes!

Zöldövezet>!

Hunyadi felsóhajtott.
Mi lesz most?
Vitéz könyörög, hogy vezesse seregét északra, megsegíteni az új királyt! Thallóczi könyörög, hogy vezesse seregét délre, védeni a határt!
S néki nincsen is serege!


A sorozat következő kötete

Hunyadi sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: A vér jogán
Gáspár Ferenc: Pogányokkal táncoló
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Urbánszki László: Az Arany Horda árnyékában
Benkő László: Idegen tüzek
Urbánszki László: Nemtelen nemesek
Breszt Borisz: A budai portya
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Urbánszki László: A nemzetségfő