A ​Hajnalcsillag fénye (Hunyadi 1.) 207 csillagozás

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak. A valós történelmi tényeken alapuló, kalandos sorozat első kötete hamisítatlan történelmi olvasmány: romantikus, végig feszültséggel teli. Igazi nagyregény, amilyet a magyar történelem ezen alig ismert korszakáról talán még soha nem olvashattunk.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
384 oldal · ISBN: 9789634262916
>!
Gold Book, Debrecen, 2008
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634261001

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Hunyadi János · Luxemburgi Zsigmond · Ozorai Pipo · Szilágyi Erzsébet

Helyszínek népszerűség szerint

Mohács


Kedvencelte 32

Most olvassa 27

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nefi
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Régóta nézegetem ezt a sorozatot. Nézegettem az értékeléseket, és hogy hány részből áll a sorozat és a kettő együtt elvette a kedvem az egésztől.
Aztán a múlt héten elolvastam Benkő László Zrínyi Miklósról szóló könyvét és rájöttem, hogy mennyi minden van benne, amitől még kerekebb lett az ismeretem erről a korról. Ezért merészen belevágtam a Hunyadiakról szóló sorozat első könyvébe.
Hunyadi János talán ez egyik legnagyobb alakja a magyar történelemnek. Rettenhetetlen erejéről még ma is legendák zengenek. Nincs magyar, aki ne tisztelné, ne becsülné őt, neve Szent István és Szent László után hangzik el a gyerekek szájáról, ha a magyarok nagyjairól kérdezed őket.
A könyv nagyon jó. Sokan írták, hogy kíméletlen és kegyetlen volt Hunyadi… igen, szerintem az volt. Csak néhány éve elkezdtünk minden és mindenkit „cukormázzal” bevonni, idealizálni és 20.-21. századi férfi mintaképére faragni (jó apa, jó férj, csodálatos várúr stb. stb). Pedig ők is csak emberek voltak. Voltak jó és rossz döntéseik, és voltak „emberi tulajdonságaik” bármennyire is szentnek képzeljük őket és piedesztálra akarjuk őket emelni.
A könyv első perctől az utolsóig cselekményes, olvasmányos. Nekem nem esik nehezemre térben és időben elhelyezni az eseményeket, és igen némi nemű történelem tudás kell a könyvhöz.
Fél csillag levonás azért, mert Vlad Tepes olyan amilyen, nekem ebben nem kellett volna ez a misztikum, vagy nem ilyen sok. spoiler

>!
Andrea_Pusztai IP
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Nem okozott csalódást. Időközben ugye tudjuk már, hogy egy hatalmas regényfolyammá nőtte ki magát a Hunyadi sorozat, de méltán sikeres. Bevallom, szándékosan lassan olvastam és szándékosan rágcsáltam meg néhány mondatot vagy bizonyos bekezdéseket, mert így esett jól. Jankó néha nehezen boldogult az érzelmekkel és a saját arroganciája áldozata volt eleinte, valamint igen, látok egy ilyen általános jelenséget is, hogy a férfiaknak ez valahogy nehezebben megy. Ugyanakkor a változás lehetősége mindig bennünk van, mindig választhatunk, hogy jobbak legyünk.
Örültem a sorozatnak abban a tekintetben is, hogy lába nyomán teremtett számomra is személyes lehetőségeket a Gold Book Könyvkiadónál. A letett névjegye mellett álljon ott az is, hogy örökké köszönöm és hálával gondolok erre a hatalmas és egyben méltó sikerre, ezekre a kötetekre, melyek példaképül szolgálnak.
Szeretek olyasmit olvasni, amiből nemcsak a tényanyagot, hanem az írástechnikai, történetvezetési praktikákat is elleshetem és átrághatom magamban. Tanultam a szerzőtől és folytatom a sorozatot, egyúttal további jó munkát és sikereket kívánok!
Olvassátok!

>!
Chöpp P
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Nekem még vissza kell szoknom a történelmi regényekhez. Nagyon régen, megboldogult tinédzser lány koromban olvastam őket utoljára. Azóta inkább a tényszerű történelmet részesítem előnyben.
A másik az, hogy szerettem olvasni – ha lehetett volna, egyvégtében olvasom el az egészet –, de visszatérni hozzá nem szerettem annyira, mint egy Franzenhez mondjuk. Valahogy újra vissza kellett helyezkednem a történetbe, ami egy kisebbfajta nehézséggel járt minden egyes alkalommal.
Lehet, hogy nem való nekem már az ilyesfajta irodalom. De azért valószínű tovább olvasom majd a sorozatot.

>!
just_aGirl P
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Az a tény, mely szerint Bán Mór hobbiíró és a fantasy műfajban jeleskedett mielőtt történelmi regényírásba kezdett, számomra kizárólag emeli a műveinek értékét. Egy nemrégiben vele készült interjúban történt nyilatkozata szerint is, alapos kutatómunka előzte meg a Hunyadiak életéről szóló regényfolyamának megírását. Maradtak azonban fehér foltok, melyek abból adódnak, hogy sajnálatos módon nem áll rendelkezésre elegendő forrás ahhoz, hogy száz százalékosan rekonstruálni lehessen egy teljes történelmi korszakot. Nekem nagyon tetszik, ahogy Bán Mór kitölti ezeket a bizonyos fehér foltokat, gyakran a fantasy műfajban szerzett nagy gyakorlatának segítségével. Én személy szerint nem azért szeretem és olvasom a történelmi regényeket, hogy lexikális tudásomat bővítsem az adott témakörben, hiszen ilyen szándékokkal inkább szakmai tárgyú értekezéseket olvasnék. Én szórakozni szeretnék, miközben hiteles információra teszek szert. Ezt az igényt maradéktalanul kielégíti a Hunyadiakról szóló első kötet.
A regény nyelvezetét illetően Bán Mór megtalálta azt az arany középutat, ami a történelmi regényben hiteltelennek tűnő XXI. századi beszélt nyelv és a magas fokú archaizálás – mely talán néhány olvasó számára riasztó kissé – között húzódik. Emiatt pörgő, olvasmányos történetet kapunk.
Minden sorát élveztem, hamarosan olvasom a folytatásokat is.

1 hozzászólás
>!
ilmater
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Közel állnak hozzám a magyar történelmi regények, főleg a török korszakból. Többet is olvastam a témában, de hogy melyiknek mennyi valóságtartalma volt, bizony nem tudom. Azt sem igazán tudom eldönteni, Bán János pontosan mit is szeretett volna elérni Hunyadi sorozatával, s főleg az első könyvvel? Én azt látom, hogy egyik leghíresebb történelmi személyiségünket tiporta sárba, gyalázta meg eme történettel. De tudom, a hiba énbennem van, vagy csak a Jókai Mór és Gárdonyi Géza nemes stílusához szokott énem tudja nehezen megemészteni, hogy így írjanak múltunk nagy alakjairól. És nem azt akarom mondani, hogy nem hiszem el, hogy így volt. Nem jártam ott, nem akkor éltem, nem tudhatom, milyen volt az akkori élet, milyenek voltak az akkori erkölcsök. Akár így is történhetett. De biztos, hogy erről szeretnénk olvasni? Biztos, hogy arra vagyunk kíváncsiak 380 oldalon keresztül, hogy majdani hadvezérünk, nemesurak, nemesasszonyok és királyok szexuális élete miből állt akkoriban?

Vlad egész alakjával és szerepével sem igazán tudtam mit kezdeni. Feleslegesnek éreztem, hogy ilyen formában jelent ő meg, főleg a könyv végén.

Olvasván az értékeléseket, valószínűleg adok majd még egy esélyt a sorozatnak, s megpróbálkozom a második könyvvel is, hátha ott már hangsúlyosabb szerepet kapnak az ország megmentését szolgáló cselekedetek és nem azt kell olvasni fejezeteken keresztül, hogy ki, kivel, hol és mennyiszer…

>!
Balázs_Erőss
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Szórakoztatóan fordulatos sztori, történelmi regényhez képest még vállalható misztikával és sok-sok erotikus kikacsintással.
Eddig számomra a Hunyadiak kora nagyjából kimerült a Mátyás királyról szóló mesékben, így aztán most megkaptam a magamét, mert itt kellő mennyiségben fröccsen mindenféle testnedv.
Nem ordenáré, nem vérgőzös, kellően hihető, viszont – számomra – helyenként kissé túlírt.
Vlad gróf személyének kivételével minden karakter hitelesnek tűnik, akár lehettek is ilyenek a való életben.
Kimondottan jó első könyv egy élvezetes sorozathoz.

>!
ftamas
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

A könyv Hunyadi János történetét meséi el és amikor egy fiatal növendék kérdezi a sokat megélt öreget, akkor az azt mondja ( a lényegét tekintve, mert biztos nem keresem ki):
Mesét akarsz hallani, vagy az igazságot?
Na most tény, hogy ha az ember Hunyadiról akar tudni, annak csak egy része ismert a jó része feledésbe merült. Na ezeket a részeket az író úgy tölti ki, hogy Hunyadi annyira nőcsábász, mint Alain Delon a korai filmekben és legalább akkora testalkattal, mint Dwayne Johnson. Ez persze nem lehetetlen abban a korban, ahol az erőseknek, erőszakosoknak nagyobb esélyük volt a túlélésre, de akkor is az író megemlíti, hogy Hunyadi mindenben a legjobb, de nem írja le, hogyan vált azzá.
A budai apródéletből annyi, hogy mennie kellett, mert nőügye volt.
Majd szerb részre került, ott vett részt portyákon, bár az nincs leírva, csak az miért megy el onnan.
Viszont amit az író fontosnak talál, az Hunyadi szerszáma… Olvastatta magát, de az az érzésem, hogy az író túl sokat olvasott mostanában tini erotikus könyveket ( vagy trónok harcát. )… A fekete ember sztorija, meg nem a történetbe való, felesleges elem.

Nem volt rossz, de az első rész után sajnálom, hogy Bán Mór karolta fel a történetet…

>!
Zorg
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

„Lecsatolta a nyergéhez erősített harci szekercét, s gyakorlott mozdulattal megpörgette kezében.
_Régi, hű társam…
Százak gyilkosa… Tengernyi vér kiontója…_
Elmosolyodott.
_Ma ismét koponyákat fogsz beszakajtani, karokat, lábakat hasítani…
Utoljára tán…
De ma este még…_
Lesz egy kis munkád…”

Bán Mór nagy ívű történelmi regény-folyama, amelynek kiadása jelenleg a negyedik kötetnél tart, a Hunyadi család történetét dolgozza fel.
Az első rész – A hajnalcsillag fénye – Hunyadi János nagyapjának Erdélyből való menekülésétől kezdi el mesélni a történetet, egészen Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságkötéséig.
A kerettörténetet egy mohácsi csatából éppen csak megmenekülő nemes ember visszaemlékezése adja, akit egy magára hagyott monostorban, az egyetlen ott maradt szerzetes ápol. Neki kezdi el mesélni az öregember, Deér-Sólyom István, a Hunyadiak történetét ( később csatlakozik a hallgatósághoz a szerzetes titkolt szerelme is), bennfentesként, olyan részletekkel tarkítva, amelyek eleinte nem hogy tetszenek az ifjú szerzetesnek, de el sem hiszi őket.

A kötet kiállítása igényes, kemény kötésű, komoly művet sugalló külsejű.
A borító illusztrációja és tipográfiája ízléses, de mégis figyelemfelkeltő.

A könyv rövid, szinte filmszerűen pergő fejezetekből áll, nagyon kevés az „üresjárat”. ( A stílus, ebből a szempontból, erősen emlékeztet Dan Brown stílusára).
Nagy erőssége az írónak a csaták, ütközetek, párviadalok leírása.
Az ember szinte érzi a bűzt, hallja a zajt, a kiáltásokat.
Olyan élmény, mint filmen a Ryan közlegény megmentésének „nyitánya”.

A szerző nem egy idealizált bálványt akar ábrázolni, hanem egy hús-vér embert, a maga gyarlóságaival, esendőségével együtt.
Tudatosan „építi fel” Hunyadi János karakterét.
Sőt: talán egy kicsit túl tudatosan is.
A kevesebb ez esetben is több lenne.
Túlzásba viszi a tivornyák, a szexualitás leírásait (és talán a számukat is).
Nem hiszem, hogy nagyban (vagy akár egyáltalán) árnyalná a Hunyadi Jánosról kirajzolódó képet, hogy mekkora férfiassággal áldotta meg a természet. Az meg kifejezetten erőltetett megoldásnak tűnik, amikor a könyvbeli fő ellenlábasát, Újlaki Mikóst, a sok rossz tulajdonsága mellett még az apró férfiasságával is szembeállítja hősével.
Ettől csak elponyvásodik az egyébként jobb sorsa érdemes regény.
Egyébként ez az egyik hibája a könyvnek: a főszereplőn kívül majd’ mindenki egysíkú, könnyen kategorizálható szereplő, senki sem fejlődik, változik, mindenkiről egyből tudni lehet, melyik oldalon áll.

Másik hibájára jó példa a posztom elején olvasható (a könyvben a 358. oldalon található) idézet.
A gondolatok, érzések megjelenítésre használt, a törzsszövegtől eltérő, dőlt szedést előszeretettel használja az író, de sokszor inkább zavaró, mintsem pluszt adna a szöveghez.
Az idézetben például máig nem tudom megfejteni, hogy az utolsó mondatot miért nem dőlttel szedték.
Az ilyen apróságok megakasztják az olvasást, megtörik az olvasás ritmusát, ezért zavaróak.

Picit zavaró még a rengeteg nevesített szereplő, akik között hamar elvész az olvasó.
Sokszor kellett vissza-vissza lapoznom, mert már nem is tudtam követni, hogy ki-kicsoda.
Persze, ilyen széles kort átfogó, ennyi szálon futó cselekmény megköveteli a sok szereplőt, ez rendben is van.
De rengeteg olyan szereplő van, akik csak mellékszereplőként felbukkannak, nevekkel, a mai olvasóknak ismeretlen rangokkal, címekkel, aztán egy oldal múlva el is tűnnek.
Mintha más szerepük nem is lenne, mint bizonyítani, hogy az író milyen alaposan beleásta magát az adott korba, mennyi ismerettel rendelkezik róla.

Viszont erre semmi szükség, mert ez a rengeteg mellékszereplő nélkül is látszik.
Nagy erénye a könyvnek a Zsigmond-kori Magyarország hiteles megjelenítése. ( Bár, talán egy kicsit jobban beavathatná az egyszerű olvasókat – akár függelék formában is – a társadalmi viszonyokba, hogy melyik cím mit jelentett, milyen alá- fölé- mellérendeltségi viszonyok uralkodtak, milyen jogai- és kötelezettségei voltak az egyes társadalmi csoportoknak.)

Hiányolom még az intrikák-, szervezkedések- összeesküvések, a diplomácia hátterét leíró részeket.

Az igazán zavaró azonban a Vlad herceg köré szőtt misztikus, fantasy beütésű szál.
Teljesen felesleges és nagyon kilóg a történetből.
Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy misztikus kalandregényt, vagy történelmi regényt írjon.

Mindent összevetve egy olvasmányos, szórakoztató könyv, amit 3 este alatt kivégeztem, és már meg is vettem a második kötetet.
Aztán, hogy meg is tartom-e a köteteket, vagy megy az antikváriumba, az majd az utolsó kötet után kiderül.

A 2499 Ft-os ár (pláne, hogy egy netes könyváruházban erre 20% kedvezmény is jött) bőven reális a kötetért.

★★★★★★★ ☆☆☆

1 hozzászólás
>!
Risus P
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Bevallom, hogy egy kicsit csalódott vagyok, mert már több ismerősöm is egekig dicsérte ezt a könyvet és sorozatot, de én ezt a lelkesedést nagyon nem tudom átérezni. Lehet, hogy én olvastam rossz hangulatban/időben, de egyszerűen semmi nem tudok úgy igazán elmondani a könyvről, csak azt, hogy elolvastam. Egy dolognak viszont egy picit utánanéztem és az a „nagy” kutatómunka, amit elméletileg az író végzett. Nem szemétkedni szeretnék, mert én tényleg nem várom el az írótól, hogy latin levelek fordításon és hasonló kaliberű munkát végezzen, amit már előtte többen megtettek, mert inkább megfelelő forrás után kutatott, mint igazi kutatómunkát végzett.

>!
Gerimur
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye

Magyar Trónok harca. Bár ez sértés a Trónok harcára nézve, mert igaz ugyan, hogy abban is kétdimenziós szereplők vannak, valamint a szex és az erőszak a lényeg, de legalább van sok-sok szál, és jók a párbeszédek. Itt még a párbeszédek sem jók, helyette brutális közhelyek esnek ki a nyomorult szereplők szájából. Giccs, unalom, kínos részletek (a lovagok vártak a cinteremben – aha.). Ja! Nyomokban történelmet is tartalmaz.

És ezt akarják megfilmesíteni? Gyász.

Egyvalamit lehet a javára írni: jók a csataleírások. Bár amilyen élvezettel tocsog a vérben, agyvelőben, na az is egy kissé zavaró.


Népszerű idézetek

>!
just_aGirl

A magyar még csatázni is felcicomázza magát…

(első mondat)

2 hozzászólás
>!
Karol00

Mert jegyzed meg, édes fiam, az igaz sokszor fáj. A hazugság édes és könnyű.

137. oldal

>!
Nefi P

Már ereszkednek le a dombról. Jézus, ezek nem azok a fegyelmezetlen, mocskos aszab és akindzsi hordák, aminek hinni akarták őket! Ez a ruméliai hadtest maga!

22. oldal

>!
cs_johanna

A jövő mindig szebb fényben tündököl csillagfényes éjszakákon…

286.

>!
Nefi P

Kórógyi arcán ránc rándul. Ő az, a vasgyomrú, nyűzabáló Kórógyi. Az udvar bolondja, személyesen. A nevét onnan nyerte, hogy a király szórakoztatásra gyakorta fal élő egeret, levágott macskafarkat, elhullott dög oszlásnak indult, nyüves húsát. Ilyeneket mulatott az ifjú, csigás-selymes hajú király, ilyeneken tapsikolt boldogan.

20. oldal

1 hozzászólás
>!
nienor82

Magyarok…
A magyarok nem ismertek határokat a mulatozásban, de szerencsére – s ezt Zsigmondnak is el kellett ismernie –, nem ismertek határokat akkor sem, ha csatára került a sor. Mire mennék e pusztai vadak nélkül?

Bán Mór Hunyadi - A Hajnalcsillag fénye 145. oldal

>!
Nefi P

Kevesen ismerik a csatamezők népét néhány órával a tomboló ütközet után. Büszke férfiak sírnak, könyörögnek életért, várnak segítő kezekre, várják az utolsó lehetőséget, ami visszahúzza az életbe nehezülő testüket, s lassan, ahogy múlnak az órák és a tábortüzek felől nevetés hallik, úgy tudatosul az itthagyottakban, hogy nem kellenek senkinek. Nem léteznek többé. A fájdalom felőrli a férfi büszkeségét, s a vérben, ürülékben fetrengőknek csak a végső sötétség marad.
Egyetlen dolguk meghalni a mocsokban, sárban ölelve ellenséget, barátot, bárkit, ki épp ott hever.

25. oldal

>!
Creusa

Ha semmid nincs, egy lopott csirkéért levágják a kezed. Ha nagy úr vagy, szabadon nyújthatod koronák után!

260

>!
Chöpp 

Találd meg magad, öcsém… Ha te nem találod… Más ugyan nem keresi…

173. oldal

>!
Nefi P

Az öreg vállat von.
Jókedve van, mert ahogy mondta, jó napnak tűnik ez meghalni.

21. oldal


A sorozat következő kötete

Hunyadi sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gáspár Ferenc: Pogányokkal táncoló
Robin LaFevers: Halandó szív
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
Trux Béla: A templomos lovag
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Umberto Eco: Baudolino
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy
Benkő László: A megszerzett föld
Ősi János: A Lovagkirály keresztje
Iram Anna: Imre herceg fényében