A ​Hadak Villáma (Hunyadi 4.) 92% 177 csillagozás

Ez a rész csak két évet – két sorsfordító évet – mutat be Hunyadi élettörténetéből. Körvonalaiban már sejteni lehet a jövendő kormányzó sziluettjét.
Az ország továbbra is magára marad. Albert királynak nincs önálló akarata és nem mer szembeszállni a nemesekkel. A magyar nagyurak élik világukat és eszük ágában sincs megvédeni az országot. Nem veszik komolyan a török fenyegetést!
Cillei és Erzsébet királyné intrikái tovább folytatódnak. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a király halála után is az ő kezükben maradjon a hatalom.
A cél érdekében kénytelenek továbbra is egymás szövetségesei lenni, ugyanakkor külön-külön is sütögetik ( természetesen a másik háta mögött ) azt a bizonyos pecsenyét.Terveikben nem szerepel Ulászló, de szerepel pl. az általuk kimondhatatlanul gyűlölt Hunyadi szimpátiájának megnyerése és többek között a Szent Korona megszerzése is.
A feszültség fokozódik, szinte már kézzel fogható!

„Kell! Erősnek maradni, még ha majd össze is esik a fáradtságtól! Minden az ő gyenge, asszonyi vállait nyomta…”

Ez a sorozat folyamatosan egyre jobb és jobb lesz.
Pedig azért nem kis teljesítmény jó magyar történelmi könyvet írni, a színvonalat folyamatosan emelni és még olvasmányosan is közölni.
Bán Mór írónak sikerült és egészen kezdem megszokni mind a stílusát, mind pedig az igényes történetvezetését.
Nem bánom, hogy lassan haladok a sorozattal, ugyanis szeretek a kimaradt időkben visszatérni és átgondolni az olvasottakat.
Ha ez továbbra is így marad, bizony kénytelen leszek kedvencelni és újra olvasni.
Egy hatalmas élmény volt.

Mi lehet rosszabb a hódító Oszmán Birodalom folyamatosan fenyegető, növekvő árnyékánál? Ha mindehhez az eljövendő véres polgárháború réme társul. A csőstül érkező baj előszobáját pedig parádés lendülettel, sodró eseménysorral festette fel Bán Mór a negyedik kötetben. Itt valami érezhetően történt: a történet megváltozott, a hangulat még sötétebbre, feszültebbre váltott, és mindegyik cselekményszál (legyen az fő vagy mellék) folyamatos izgalmakat tartogatott. Szintet lépett felfelé, és ha eddig is olvasmányos és érdekes volt a sorozat, erre a kötetre még inkább igaz ez: a sok szereplő, a sok helyszín, a rengeteg kavargó érzelem – irigység, gyűlölet, árulás, féltékenység, gőg, csábítás, hazaszeretet, bátorság, aggodalom – egy pillanatra sem hagyott pihenni.
Beláthattam Murád szultán háremébe, a szerencsétlen, pipogya, szánni való Albert király, és az egyre ellenszenvesebb Luxemburgi Erzsébet királyné intrikákkal terhes udvarába, és persze Hunyadinak és vitézeinek folyamatos élet-halál harcokkal tarkított végvári életébe az al-Dunánál. Egyik legemlékezetesebb része volt számomra a regénynek az az eseménysora, amelyben megelevenedtek a busójárás legendáját, eredetét adó történések. A másik nagyon izgalmas rész pedig a Szent Korona körüli bonyodalmak. Korábban erről nem sokat hallottam, így most végig izgulhattam (és dühönghettem, hüledezhettem), hogy mi is történt. Agyrém!
A regény elejétől végéig minden pillanatában izgalmas, minden szereplőnél történik valami lényeges, felkavaró, tanulságos vagy épp sorsfordító esemény. És még csak 1440 februárját írjuk. Az ország a szétesés küszöbén, az eseményeket ismerve pedig csak most jön a java!

Ez a sorozat egyre csak jobb lesz :)
Minden megvan benne, ami egy észvesztően jó történelmi regényhez elengedhetetlen: sodró lendületű izgalmas cselekmény, korhű ábrázolás, remek karakterek, olvasmányos stílus. A fikciós elemek csak fokozzák az olvasás élményét, tökéletes arányban simulnak bele az alapos kutatómunkára alapozott tényanyagba.
Egyszerűen letehetetlen :))
Csak ajánlani tudom minden történelmi regény rajongónak.

Rendkívül szórakoztató egyben igencsak elkeserítő olvasmány a magyar történelem zavaros korszakáról. Olvasmányosan, rendkívü jól leíróan (és nagyon véresen) megfogalmazott csatajelenetek és bicskanyitogatóan ellenszenves karakterek sorakoznak a könyvben.
A leírtak alapján nem meglepő, hogy a mohácsi vész megtörténhetett.
Az még elszomorítóbb, hogy nem igazán vélek felfedezni változást a mai magyar vezetői gondolkodásban.
Elképesztően jól megírt korrajz, a fantázia által hihetően kikerekített történetvezetéssel!
Minden perce élmény volt!

Úgy érzem sokat javult a sorozat minősége, és a stílus is egyre kiforrottab, majdnem tökéletesnek lehet nevezni ezt a kötetet. Tovább követhetjük Hunyadi kalandjait, és bár mindannyian tökéletesen tisztában vagyunk a történelmi végkimenetellel, azért még szorítani tudunk többeknek is. Szerencsére kevesebb lett az aktuálpolitikára utalgatás a könyvben, és a magyarság világ elleni harca sem jelenik meg olyan erősen mint eddig, ez nagy pozitívum.
Egyetlen hiányérztem maradt: még mindig nem látunk pozitív megítélésű külföldi személyt a történetben. Ettől függetlenül jó, érdekes, és izgalmas olvasmány lett a sorozat

Az eddig olvasott részek közül talán ez tetszett a legjobban. Ha ilyen módon emelkedik tovább, akkor a végére egész biztosan függővé válok. :) Hunyadi urunk jellemének formálódása ezúttal úgy tűnt, újabb érdekes kanyarokat vett. Kíváncsian várom, végül mi is lesz ebből.
Emellett én örömmel olvasom a lábjegyzetben, és a könyv végében található érdekes leírásokat, kiegészítéseket. Hasznos információkkal találkozom bennük. :)
Mivel az író már a kilencedik köteten dolgozik, ideje lesz nekem is belehúznom. :D

Igen komoly teljesítmény egy ekkora terjedelmű történet esetében folyamatosan hozni a legmagasabb színvonalat. Bán Mórnak sikerül egymás után megírnia ugyanolyan izgalmasra és lebilincselőre a köteteket. Szászsebes ostroma, a titelrévi haditábor és a Szent Korona elrablása voltak talán a legemlékezetesebb részletek ebben a könyvben. A történelmi regényről már a megelőző kötetekről írt értékeléseimben kifejtettem a véleményemet, és ahogy a szerző kezeli a történeti tényeket, annak megítélése nem változott, úgyhogy ennek megismétlésétől eltekintek. Ezzel szemben azt emelném ki, hogy Bán Mór mekkora alázattal és szeretettel kezeli nagyszabású művének tárgyát. Bámulatosan érződik olvasás közben, hogy mennyire élvezi az írást és azt, hogy írás közben ő is elmerülhet ebben a világban, hogy mennyire rajong azért, amiről ír. Nem a könyvéért, hanem a történetért, amit megír, a történelemért, amit életre kelt. A sok rajongás miatt szükségesnek tartom megindokolni a fél csillag levonást: ebben a kötetben annyira szétfeszíti a határait, hogy néhol kissé zavaró módon talán túlságosan sokat időzik a fő cselekményszáltól távol. Mármint pusztán arányaiban. Nehogy félreértse valaki: ez nem feltétlenül baj, csak nehéz kivárni, hogy visszakanyarodjunk a főhősökhöz. Még van egypár kötet, úgyhogy még sokáig merülhetek a késő középkori Magyar Királyság világába. Egyelőre nem is akarok onnan kiszakadni.

Ahogy haladok folyamatosan a Hunyadi sorozat könyveivel, egyre jobban beszippant az író stílusa. Ez a korszak nem tartozott a kedvenceim közé a tanulmányaim során, határozottan a könyv érdeme az érdeklődésem. Biztos, hogy a közeljövőben folytatom a sorozatot.

Változatlanul jó az írás, jó a történet, de nyúlik, mint a rétes tészta.
Ráadásul a középső részén leül, majd a végén felpörög és hirtelen vége.
Tudom, hogy igazán izgalmas korszak és szereplők, de tényleg szelektálni kellett volna.
S mivel történelmi regény, így a szereplők sorsa miatt sem izgulok, mert tudom, hogy mi lesz. A fiktív szereplők pedig annyira nem érdekelnek, hogy izguljak miattuk.