A ​Csillagösvény hídja (Hunyadi 3.) 139 csillagozás

Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Hunyadi János Itáliából hazatérve sem tölthet békés esztendőket birtokán, családja körében. Csehországban van szükség kardjára, a huszita felkelők ellen. A megromlott egészségű, idős Zsigmond király környezetében cseh és magyar pártütők szövik terveiket, akár saját rokonaikat is feláldozva nagyra törő céljaik elérése érdekében. Mindeközben Erdély lángba borul: a Lépes György püspök elviselhetetlen adóterheit nyögő jobbágyok, köznemesek és céhlegények fegyvert ragadnak és igazságot követelnek. A paraszthad véres pusztításba kezd, és félő, hogy a Hunyadi-birtokokat is csak ideig-óráig kíméli. A közelgő uralkodóváltással és a lázadás leverésével elfoglalt főurak között csak néhányan látják, hogy a magyar nemzetnek sürgősen helyre kellene állítania egységét, mert a déli határokon túl a huszitáknál és a jobbágyoknál sokszorta nagyobb veszély ébredezik. A hazáért aggódó kevesek számára egyre nyilvánvalóbb, hogy már csak egyetlen emberbe vethetik reményüket: Hunyadi Jánosba.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
424 oldal · ISBN: 9789634262930
>!
Gold Book, Debrecen, 2009
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634261551

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Hunyadi János · Szilágyi Erzsébet


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

"– Azt hittem, az idő majd megold mindent csomót a lelkeden…
– Ez az egyik legnagyobb hazugság, amit valaha hallottam – Vitéz keserűen nevetett. – Az idő nem old meg semmit! Az idő csak a gyenge lángot oltja el, de az igazi tűzzel lobogót soha. És nem olthatja el az örökkön szunnyadó, ha mégoly fojtott parazsat sem."

Nagyon értékes és olvasmányos kötetnek tartom.
Az író szépen ír.
Nem kis munka állhat mögötte, hisz erről a korról jó könyvet nehéz alkotni, főleg, hogy mennyi mindent bele lehet sűríteni és el is lehet veszni a részletekben.
Nem szokásom párom polcán kutatni, de azt hiszem lefogok csenni még pár kötetet, főleg, mert ennek a sorozatnak a folytatásai is ott lapulnak.

Bár nem kedvenc, de nagyon örülök, hogy kézbe vettem és egy új író munkásságával ismerkedhetek.
Egy élménynek tökéletesen megfelelt.

>!
Gold Book, Debrecen, 2009
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634261551
>!
Luna_Dephensis 
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Ez az első értékelésem, így hát nézzétek el nekem, ha kissé csapongóra, vagy zavarosra sikeredik. Na csapjunk bele…
Először is, arra kellett rájönnöm, hogy felesleges, mi több, inkább tilos elolvasnom mások értékeléseit, mert csak megjárom vele. Sokáig azért nem mertem beleolvasni Bán Mór könyveibe, mert mindenhol azt láttam, hogy bőszen ostorozzák. Azután volt szerencsém beszélni az íróval. Minden magyar embernek beszélnie kellene vele. A lelkesedése a történelmünk a nemzetünk iránt meggyőzött, hogy el kell olvasnom a könyveit. És milyen jól tettem, hogy elolvastam!
Először azt olvastam a sorozat egyik kötetének kommentjénél, hogy az író szinte gyalázza, megszentségteleníti Hunyadi alakját, a másiknál márt azt, hogy túlságosan idealista, hogy nem lehetett ilyen, hogy csokorba szedhetnénk a rengeteg hamis és valótlan dolgot, melyet ez a könyv állít. Nos, a történelem nem más, mint egyezményes mese, mondta Napóleon. És milyen jól mondta…. Így az, hogy mi valós, és mi valótlan, azt csak az abban a korban élt emberek tudhatják, őket pedig ha meg is kérdezzük, valószínűleg nem fognak válaszolni. Ettől függetlenül amit Bán Mór megírt, számomra elfogadható. Hogy Hunyadinak más volt a gondolkodása, mint a korabeli urak túlnyomó többségének, az egészen biztos. Hogy mennyivel, azt ki tudja? De ha ugyanúgy gondolkodott volna, meglehet, nem emlékeznénk hősként rá. Mert hőssé válni (szerintem) senki nem attól fog, hogy megcsípi egy pók, vagy kívülre húzza az alsógatyáját és törülközőt köt a nyakába. De erről kisebb regényt tudnék írni, így inkább lezárom annyival, hogy számomra teljesen elfogadható Hunyadi János alakja Bán Mór könyvének lapjain. Nyilván egyáltalán nem biztos, hogy ilyen ember volt. Pontosan ilyen biztos nem lehetett. De ezt maga az író is kifejti a sorozat egyik kötetében.
A másik dolog, amihez tudnék mit hozzáfűzni, az az írásmód. Sok embertől hallottam/olvastam, hogy rosszul ír, zavarosan, a cselekményszálak összekuszálódnak, és még hajnalig sorolhatnám a hasonlókat. Érdekes módon nekem azonban egyszer sem okozott gondot megérteni, mi történik, világos volt minden, teljesen jól átláttam az első laptól az utolsóig valamennyi eseményt, történést, fordulatot. Így hát arra jutottam, hogy ha én (és még sokan mások a környezetemben) képesek voltak értelmezni, élvezni Bán Mór regényeit, akkor nem az írásmóddal lesz a gond. Ha valaki számára betette a kaput, attól az még nem feltétlen a könyv, vagy az író hibája. Na de ne kötekedjek, mert itt már mindenki nagyon jól tud karóba húzni.
Röviden ennyi. Persze, ki lehet forgatni a könyv mondanivalóját, mindent ki lehet, ha nagyon akarják, és ki is fogják.
Ez a könyv nekünk, magyaroknak szól, és ez az író nekünk, magyaroknak ír. Igyekszik olyannak lefesteni a történelmünket, amilyen az lehetett. El kell olvasni. Én a többit is el fogom.

„Legyünk kíváncsiak a történelmünkre, mert rajtunk kívül senkit nem érdekel.” – Bán Mór

2 hozzászólás
>!
WolfEinstein
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Következetesen hozza az előző kötetek színvonalát. A cselekmény továbbra is izgalmas, mozgalmas, és a történelmi tények általam csekély mértékű ismeretében sem válik érdektelenné (igen, lehet tudni, hogy főhőseink túlélnek-e egy-egy csatát). A nyitó fejezet, a husziták elleni nagyszabású csata lebilincselőre sikeredett. Az inkvizíció ténykedése, a karóba húzások és megnyúzások érzékletes leírásai a maguk rideg tényszerűségével hátborzongató részletek. Továbbra sem történelmet, hanem történelmi regényt olvashatunk, annak minden pozitívumával. A történeti forrásokból rekonstruálható mozzanatok mind megtalálhatóak a maguk hitelességében (persze a regény dramaturgiájához igazítva), de mégis egy igen nagyszabású kalandregény marad. Fejtegettem már a történelmi regény mint műfaj nehézségeit, ezúttal eltekintek tőle. Bán Mór ezzel a sorozatával alapvetően újította meg a magyar történelmi regény műfaját, adott neki új lendületet, irányt, és valósította meg azt, amire nagy szükség volt: bemutatni hazánk történelmének nagy korszakait és személyiségeit.

>!
Ildikó_Nagy_2 P
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Új kedvencet avatok ezzel a sorozattal. Szuper jó! Olvasmányos, izgalmas, egy percig sem unalmas. Jobban tetszett, mint a második kötet. Örülök, hogy erről a korszakról olvashatok. Egyetlen negatívuma, a mérete. Mindenkinek ajánlom, akik szeretik a magyar történelmi regényeket.

>!
Hiranneth
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Na, én sokadjára járok úgy, hogy alig haladok a történettel, aztán meg egy nap alatt befalom az egészet :D.
Szóval az már biztos, ez nem az a fajta könyv, amit lehet 10-20 oldalanként olvasni, erre időt kell hagyni, hogy magába szippantson, és aztán letenni se fogjuk tudni. Határozottan lassabban halad a cselekmény, de engem ez csak annyiban zavar, hogy így sose fogom megtudni egyes emberekről kicsoda ő.
Az új szereplők közül azt hiszem leginkább Veronikát kedveltem meg, aztán meglátjuk még, hogy a többiekkel mire jutok a későbbiekben.

>!
Nyájas_Olvasó P
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Nehéz összefoglalni, mi mindent gondolok a regényről.

Elsőként azt szeretném elmondani, hogy azok ellenére, amelyeket mindjárt ki fogok fejteni, mégis örülök, hogy valaki végre megírta/megírja ezt a regénysorozatot. Finoman szólva is kellemetlen volt ugyanis, hogy nincs a Hunyadiakról, Hunyadiról egy újabb, minőségi regény(-sorozat), így ez a probléma most részben talán megoldódik. És szül sok új problémát, jöjjön tehát a fekete leves.

A legnagyobb kifogásaim a regénnyel kapcsolatban két részre oszthatók, egy irodalmi és egy történelmi részre, az irodalmi jellegűekkel kezdeném.
Sajnos azt kell mondjam, hogyha már egyszer valaki nekiállt, hogy megírja ezt a regényt, lehetett volna ez a valaki olyan, aki valóban tud írni. Elnézést, ha gorombán fogalmazok. Látszik a rengeteg háttérmunka ugyan, de a narráció így is csapnivaló, a cselekményszálak összekeverednek, rengeteg az indokolatlan váltás, a kerettörténet mesterkélt, erőltetett, körülbelül mint egy C-vonalas romantika korabeli hősregényben. Történet a történetben szerkezet, de egyáltalán nem koherens a kettő. Folyamatosan érezni, ahogy az elbeszélő „kiszól” saját alakjaiból, célozgat, utalgat, a mai politikát megosztó kérdésekkel kapcsolatos véleményét helyezi szereplői szájába. Folyamatosan ezt érezni, amikor a „szép öregember” beszél: amikor arról szól, hogy a Nyugat mindig csak kihasznál minket; hogy mi igazából „Kelet népe” vagyunk; hogy aki divatos nyugati göncöket ölt, és kezéből leteszi a fegyvert, annak vége stb. A kedvencem, amikor a „szép öregember” a regény ideje szerint nagyjából egy-két héttel a mohácsi vereség után megjósolja a törökök majdani kiűzését szinte évre pontosan, és közli, hogy bárhogy is adódjon, lesz még itt országegyesítés. Ez nélkülöz minden realitást, ki van zárva, hogy 1526-ban bárki is így vélekedjen, amikor még a visszafogottabb külföldi krónikák is azt írják, hogy „Magyarország halott”.

Azokat az apróságokat nem is említeném, amelyek gyakorlatilag egy óvodás esti mese szintjét súrolják alulról, például mikor a merénylő zsebében Cillei-címeres aranyakat találnak, innen tudják, hogy Cillei bérelte fel. nem variálta túl a szerző, az biztos, itt már elmosolyodni sincs kedve az igényesebb olvasónak. Az, hogy az én realista ízlésemnek Hunyadi alakja egyébként erőteljesen túl van misztifikálva, nem is érdekes, ez ugye ízlés kérdése.

A történelmi résszel talán még több baj van. Eleve ott indulunk, hogy egy nagyjából 18. sz. végén kialakuló, 19. században elterjedő nemzetfelfogást illeszt Hunyadi vonásai közé, aki saját jobbágyaira is magyarokként tekint, hiszen „egyazon Szent Hazának a gyermekei voltak ők is”. Ez így, Hunyadi szájából. Ez már sok. Valószínűleg ha valaki ilyen nemzetfelfogással állt volna a valódi Hunyadi elé, hát vagy jól ki lett volna nevetve, vagy sértegetésért kapott volna egy pár botütést. Vagy mindkettő. Ebben a korban a nemzet tagja a nemes, és pont. A jobbágy semmi. Akkor ez volt az elfogadott, ne akarjunk már 21. századi mércével mérni 15. századi témában. Nagyjából a felvilágosodás/francia forradalom koráig senki nem gondolkodott így, ezt pedig Bán Mór (Bán János) is tudhatná, ha jól néztem, történelem szakos diplomája is van. Hát akkor?

Ezekhez aztán szépen illik a „Jegyzetek” részben kifejtett véleménye, miszerint „megvan a véleménye” a „manapság divatos” nemzeti mítoszrombolásról, és – bár ő maga nem történész – ő bizony beleveszi a regénybe Dugovics Titusz alakját, bár tudja, hogy a valóságban nem létezett. Rendben, persze, költsünk meséket történelem helyett, sokkal érdekesebb az valóban.

Ismét Hunyadiról: „Mindenki egyenlő volt a szemében, egyetlen szempont alapján tett különbséget ember és ember között: ki van hasznára a hazának, s ki nem?” – bár tény, hogy Hunyadi az egyik legnagyobb magyar történelmi alak, akire valóban jellemző volt az önzetlenség, és saját birtokai jövedelmének egy részét köztudottan az ország védelmére költötte, ez az állítás roppant erős túlzás. Egyszerűen nem értem, mi indokolja az ilyesmit.

„A történelem furcsa fintora, hogy a mindig a támadást előnyben részesítő hadvezérre Nándorfehérvár védőjeként emlékezik leginkább a világ.” – tudjuk, hogy Hunyadi maga ismeri fel a törökök területén elszenvedett vereségek után, hogy támadásban a törököt jelenleg nem lehet legyőzni. Hatalmas kérdőjel ez a mondat is tehát.

Még nem döntöttem el, a mérleg melyik serpenyője nyom többet: az érdeklődés, amely elolvastatná velem a negyedik regényt is (hiszen mégis az egyik kedvenc történelmi alakomról van szó), vagy az a rengeteg mérgelődés, bosszúság, amelyeket a fentiekben leírtam. Jelenleg azt gondolom, kicsit túl sok nekem a 21. századi napi politika egy 15. századi történetbe szőve (ezt most nem fejteném ki), így most pihentetem a sorozatot, és olvasok valami egészen mást.

Végül csak annyit tennék hozzá, hogy az első két regény jobb volt ennél, nem tudom mi, de itt valami most történt, és egyáltalán nem pozitív. Csalódtam, különösen rosszul esik, hogy pont egy Hunyadiról szóló regényben kell ilyeneket olvasnom.

6 hozzászólás
>!
Darth_Revan
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Bán Mór (Bán János): Hunyadi: A csillagösvény hídja
A Hunyadi sorozat harmadik kötete egy kissé csapongóra sikerült több értelemben is. A sorozat a Magyarországon futó történelmi regény szériák egyik legnépszerűbb darabja. Az vitathatatlanul jó dolog, hogy elindította a történelmi regények egy új reneszánszát hazánkban. Mivel regénysorozatról van szó, így elsősorban a szórakoztatás volt a cél. Így nem is vártam el, hogy mindenben hiteles legyen. Nem vagyok a Hunyadi-korszak avatott szakértője, régen olvastam már róla, de úgy érzem a hitelesség tekintetében nagyjából jók az arányok. Persze természetes az is, hogy bizonyos vitatott kérdések esetében az író kénytelen letenni a voksát valamelyik elmélet mellett és azt betenni a könyvbe. Az ezzel kapcsolatos fejtegetéseket kifejezetten élvezetes volt olvasni a kötet végén. A felsorolt szakirodalom is imponáló. Főleg Engel Pál, Kubinyi András, Kristó Gyula, Granasztói György, Fügedi Erik, Mályusz Elemér, Szőcs Tibor munkái mérvadóak. Viszont találhatunk olyan szerzőt is a felsorolások között, mint például Földi Pál, akit a történészek nem kedvelnek tudomásom szerint. De az kifejezetten látszik, hogy a dolgokat több szempontból megvizsgálta a szerző, ami dicséretes.
A fikció és a valóság a kötet végi összegzőken hála jobban elválasztható. Ezt szintén nagyon értékeltem.
Nézzünk pár fikciós elemet. spoiler
Hunyadi Jankó fejlődése az előző két kötetben már végbement. Itt már egy letisztultabb, hazáját, népét családját feltétlenül szerető, hazafias figura lett. Bár, már a második kötetben ilyen lett, de itt ez még jobban érzékelhető. Szóval, akik az első kötetben elégedetlenek voltak János ábrázolásával, most megkaphatják az idealizált Hunyadit. Bán Mórnak így is sikerült árnyalnia a figurát. spoiler
A cselekmény kronológiája csapongó. A husziták elleni északi hadjárattal indulunk 1434-ben, majd ugrunk 1439-re, aztán vissza 1437-38 fordulójára. És e mellé még ugrunk 1526-ra is, arra az időre, mikor Deér Sólyom István meséli a Hunyadiak történetét. A 15. századon belüli ugrabugrálás kicsit zavart.
A csatajelentek a szokásokhoz híven nagyon részletesek. A kötet bemutatja a korszak kegyetlenkedéseit is. Itt viszont több ponton megint csak feleslegesen elnyújtott és túlzó leírásokkal is találkozunk. spoiler Valahogy úgy éreztem, hogy az író itt igyekszik megfelelni korunk véresszájú közönöségének, akik közül sokan akkor tartanak egy történetet jónak, ha az véres, durva és kegyetlen. Nos, az igényeik nagyszerűen ki vannak elégítve. De én többször is ezeket az oldalkat feleslegesen túlrészletezettnek éreztem. A Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelésnél viszont már kezdtem hozzászokni. A nagyurak és a király politikai játszmái nagyon szép leírásokat kaptak, ezeket a részeket nagyon élveztem.
spoiler
Sok érdekes eseményt sikerült besűríteni. A huszita háborúk vége északon, Zsigmond halála, összeesküvések, a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés leverése 1437-38 fordulóján. A nemesek és parasztok is árnyalt ábrázolást kaptak, mindkét tábornál voltak túlkapások és kegyetlenségek. Hunyadi János pedig hozzákezd hadai összegyűjtésének, hogy felkészüljön Murád szultán birodalmának közelgő eljövetelére.
Sokat gondolkodtam, hogy a túlzó és kicsit unalmas kegyetlenkedések leírása miatt hány csillagot adjak a könyvre. Mivel voltak kiváló részek, melyek kellően feledtették velem a szemet szúró részeket, megadom a négyest. És persze ennek ellenére tovább olvasom a szériát.

>!
jakab_róbert
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Hosszú szünetek kellettek hozzá, hogy fél év alatt végigvergődjek rajta. :(
Pedig milyen jó lenne egy tényleg igényes sorozatot olvasni erről a korról!

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bán Mór: A Csillagösvény hídja

Bán Mór nagy fába vágta a fejszéjét /kardját/ erről a korról nem igazán volt említésre alkalmasa könyv ,lehet hogy írt más azt nem ismerem.
Hunyadi korszak szerintem ilyen lehetett kemény ,kegyetlen ,nem szívesen éltem volna akkor.
Tetszett hogy Hunyadit nem valami szentnek lett be állítva ivót ,csajozott ,hirtelen haragú volt ..
már csak egy jó kis sorozat lenne jó belőle természetesen a könyvet nem le butítva .ne ifjúsági sorozatot csináljanak belőle


Népszerű idézetek

>!
Catherine_Devereux

– Az én atyám, Vajk úr azt tanította nékem – kezdte Jankó –, hogy a legnagyobb igazságtalansága a világnak, hogy kicsit mindenkinek igaza van. Azért a sok nyomorúság, háborúság, békétlenség, mert az emberek semmi mást nem látnak, csak a saját kis igazukat, s csak azt ösmerik el. A másikét látni se bírják, ha mégoly hatalmas is, tudni se akarnak felőle.

Kapcsolódó szócikkek: Hunyadi János · igazság · igazságtalanság
>!
Catherine_Devereux

– Azt hittem, az idő majd megold mindent csomót a lelkeden…
– Ez az egyik legnagyobb hazugság, amit valaha hallottam – Vitéz keserűen nevetett. – Az idő nem old meg semmit! Az idő csak a gyenge lángot oltja el, de az igazi tűzzel lobogót soha. És nem olthatja el az örökkön szunnyadó, ha mégoly fojtott parazsat sem.

Kapcsolódó szócikkek: idő · Szilágyi Erzsébet
>!
Ildikó_Nagy_2 P

Mindenki gyűlölt itt mindenkit. A bárókat a megyék nagyurai, a megyék nagyurait a püspök urak, a püspök urakat a kisnemesek, a kisnemeseket a városi polgárok, azokat, s mindenki mást meg a parasztok. A magyar a szászt, a szász a magyart, az oláh a székelyt, a taljánt a lengyel, a németet a magyar, s mindenki együtt a zsidót.

>!
Creusa

(…) a kertek alatt lopakodó tél előszele csípte meg a sárguló faleveleket.

149. oldal

>!
Mallinalli

Attól tartok, a csökött, zsíros agyatokkal még mindig nem értitek, urak, hogy a helyzet sokban megváltozott, mióta én itthagytam ezt az országot… Nem, nem csak a császári koronámra gondolok, urak, amire, úgy látom, magasról köptök… Dehogy… De nézzetek csak ki az ablakon! Vessetek csak egy pillantást a palotaudvarra, ti fényes nagyurak! Éppen láthatjátok, ahogy Giskra úr hatezer vértese bevonul a városba. Tízezer cseh vitéz táboroz a falakon túl még. Az én cseh vitézeim! Egyetlen szavamra húszezer indul a Morva túlpartjáról: holnap reggelre ideérnek azok is. Úgyhogy, ti urak, ti nem szóltok egy szót se többet! Hallgattok ma este. Mosolyogtok és zabáltok. Részegre vedelitek magatokat és paráználkodtok, egymást hasogatjátok fel kardjaitokkal, mit bánom én! De egy árva szót se szóltok, értitek, kutyák? Zabáltok és isztok! Ahhoz értetek! Holnap kancellárom közli majd veletek, mennyi adót fizettek be karácsonyig a kincstáramba. Sokat fogtok fizetni, arról biztosíthatlak benneteket! Többet fizettek, mint valaha! Húszezer aranyat! Negyvenezret! Hatvanezret! Szó nélkül! Megjegyzés nélkül!

119. oldal

>!
Catherine_Devereux

(a magyarokról)
– Megint, és újra, és újra! – csattant fel az aga. – Mert keményfejű és konok nép vagytok! Értetlen szamarak!

>!
Creusa

(…) kiknek fegyvere nincsen, az mások szolgája lesz élete végéig, és szenvedésre ítéltetik. Mert hiába íratott meg, hogy kard által vész mind, ha kardot ragad.. Hiába Krisztus urunk szelídsége a lélek boldogjai között, ha a gonoszok kezében mindig ott van, s ott is marad a fegyver. Az igazságot a győztesek írják. Az ő igazságuk marad az utókorra.

217. oldal

>!
Luna_Dephensis 

Az én atyám, Vajk úr azt tanította nékem – kezdte Jankó –, hogy a legnagyobb igazságtalansága a világnak, hogy kicsit mindenkinek igaza van. Azért a sok nyomorúság, háborúság, békétlenség, mert az emberek semmi mást nem látnak, csak a saját kis igazukat, s csak azt ösmerik el. A másikét látni se bírják, ha mégoly hatalmas is, tudni se akarnak felőle.

357. oldal, 10. fejezet

>!
Catherine_Devereux

Hunyadi komoran bólintott. Katona volt, megszokta, hogy a rossz hírek csőstül jőnek. Aki megroppan azoktól, annak esélye sem marad a győzelemre.

Kapcsolódó szócikkek: baj · élet · győzelem · Hunyadi János · kitartás

A sorozat következő kötete

Hunyadi sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Benkő László: Idegen tüzek
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Trux Béla: A templomos lovag
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Urbánszki László: A nemzetségfő
Robin LaFevers: Halandó szív
Burány Nándor: Keselyűlegelő