A jobbágy unokája 0 csillagozás

Életem szilánkjai a gyermekkorról és a paraszti munkáról

„Ugye, nem hiába kelt fel értem a nap?”
Ezt a különleges kérdést felénk Szatmárban, majd le a Partiumon keresztül Székelyföldig akkor és az tette fel, aki és amikor elérte azt a kort, hogy úgy gondolta: indulnia kell. Lehet, hogy sokáig baktat még az úton, de tudta: előbb-utóbb elér a végéhez. De mielőtt még indul, gondolatban leltárba szedi letöltött éveit, hasznosnak gondolt tetteit. Végzett-e valami érdemeset a földön? Hát persze, hogy végzett! Mindenki végez. És ilyenkor boldog volt, és mindenki volt boldog, ki többször, ki kevesebbszer.

életrajz magyar nyelvű memoár mezőgazdaság