A ​vizuális antropológia felé 4 csillagozás

Bán András: A vizuális antropológia felé

Ez ​a könyv a fotóról szól. A fotográfiáról nincs már mit mondani. A fotográfia megközelítéséről, használatáról, társadalomtörténetéről, s a vizuális antropológiáról annál többet.
A kulturális antropológia feladata a kultúra működésének felfedezése, leírása, értelmezése, a vizuális antropológiáé pedig az álló- és mozgóképek, de ezen túl a környezet, a tér, a testek és tárgyak rendszerének vizsgálata. E tudományterület, bár évtizedek óta művelik, igen gyorsan változó és bizonytalan körvonalú – tankönyvi kiérleltséggel bemutatni megoldhatatlannak tűnik.
E kötet tanulmányait különféle alkalmak szülték az elmúlt három évtizedben. Műfajuk vegyes, témájuk széles kört ölel fel: a magyar fotó 20. századi történetének rejtelmei, a családi fotó kutatása, a fotó jelentősége a helytörténeti kutatásban, a naiv fotós habitusa, az építészeti fotózás. Ami közös bennük: a vizuális antropológia keresése.
Bán András (1951) műkritikus, a Miskolci Egyetem Kultúrális és Vizuális… (tovább)

>!
Typotex, Budapest, 2008
276 oldal · ISBN: 9789639664845
>!
Typotex, Budapest, 2008
276 oldal · ISBN: 9789639664845

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Bán András: A vizuális antropológia felé

A könyv borítója randa. Első pillantásra valami laborban egy kísérlet, talán magnézium lobbanás? Az első pillantás, a felületes rátekintés sokszor megcsalja az embert, ezért érdemes a címlap fotót alaposabban is megnézni: és akkor jön a meglepetés. A labor valójában egy konyha, és azok a tárgyak, amelyek elsőre műszereknek látszottak, igazából egy mikrohullámú sütő, fóliás gurigák, kecsöpös flakonok, edények, satöbbi. Egy normál konyha, valamikor 21. század elején.
A kép jobb oldalán álló szemüveges, csíkos pulóveres, középkorú férfi, valószínűleg egy egyszerű tükröt tart a kezében – tehát szó sincs kémiai kísérletről.
Ha alaposabban megnézzük a férfi arcát, akkor rögtön kitaláljuk, az illető értelmiségi, és lehunyt tekintetéből arra következtethetünk, hogy műkritikus, egyetemi oktató. Valószínűleg Németh Lajos-díjas. A frizurája kissé lenőtt, ez arra utalhat – nem lehetünk biztosak benne –, hogy 1993 óta vizuális antropológiát tanít a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Intézetében egyetemi docensként. A kinyúlt pulcsi fiatalos mentalitást jelezhet, ezért azt tippelhetjük, hogy ő volt 1978–1980 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója elnökhelyettese, és 2003–2004 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója művészeti vezetője. A bajusza alapján megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy jó magyar ember, ezért 2004–2006 között a Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Szakmai Kollégiumának elnöke titulust is büszkén viselhette.
Egy éles szemű megfigyelőnek egy kép sok mindent elárul.
Olvassuk el a szerző nevét: Bán András. Ellenőrizzük a neten, igen, valóban, jó volt az előzetes feltevésünk, az adatok stimmelnek. A borító alján a TYPOTEX felirat, szinte már fölösleges is – minden világos, egy vizuálantropológiai tudományos könyvet tartunk a kezünkben. Ennek jó a randa borító is. Akik a szerzőt ismerik – és a szakmában és az egyetemi világban mindenki ismeri – azoknak nem kell reklám, tudják kiről van szó, a könyvet így is megveszik.
Egy újabb ellenőrzés a neten: a könyv papír formátumban már nem kapható. Viszont e-könyvként 938 forintért letölthető. Mivel ez nem a reklám helye, ezért nem árulom el, melyik kiadó honlapjáról.
Ha én terveztem volna a könyvet, akkor egészen más címlapot választottam volna, mert ez a tanulmánygyűjtemény a laikusok számára is érdekes lehetne. Mert a vizuális antropológia a tudomány és a művészet, a kultúra és a társadalom határvidékén kóborol. Spoiler nélkül a könyvről többet nem tudok most mondani, ezért inkább idézek egy nagyszerű Szabó T. Anna verset, a költőnő Fény című kötetének hátlapjáról, amely halálosan pontosan visszaadja azt a hangulatot, amit könyv olvasása közben éreztem:

Zajlik a látvány, mint jég a folyón:
megtorlad, lódul, szilánkokra törik.
Egy szélvédőn gyors tükör-villanás:
mire lekapnád, jön a második.
Kering a nap a téli tér fölött,
villog a hó, az ablak, fáj a szem,
lencsék és prizmák, gyors tükrök között
halrajként villan át a képtelen -
rögzíthetetlen, mint a vadvizek,
és olvadékony, mint a fény maga.
Nagy, árnyéktalan déli ragyogás.
S lesz este,
reggel,
megint éjszaka.

13 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Peternák Miklós: Új képfajtákról
Bajzik Zsolt – Mayer László – Melega Miklós: Szombathely mindenké(p)pen
Pócsik Andrea: Átkelések
Kunt Ernő: Fotóantropológia
Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve
Robert Capa: Kissé elmosódva
Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története
Simone Philippi (szerk.): A 20. század fotóművészete
Demeter Pál: Egri fényírók és fényirdák – Az egri fényképezés kezdetei 1854–1914
Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok 2.