Megint ​elkalandoztál 79% 10 csillagozás

Elkalandozás, jóleső emlékekbe feledkezés, netán ájulás? Álmok?
Színes jelmezbál és álca, vele szemben pedig a kiábrándító valóság.
A szerző világában sokféle kapu vezet át a prózai hétköznapokból a fantázia szabad csapongásába, és ebben könnyen önmagunkra ismerhetünk, hiszen néha muszáj elmenekülni a napi rutin monoton egyhangúsága elől.

Az egyik kedvenc novellám a Visszaeső volt, ami egy sivár, vigasztalan munkahelyi környezettel indít, de gondolataink mélyén csakhamar már egy gyerekkori gólya kelepel és vidám indián neveken törjük a fejünket. Hogy körülöttünk mindenki buzgón veri a billentyűzetet és a főnök már ott áll a hátunk mögött? Annyi baj legyen!
Nagyon szimpatikus bemutatkozó kötet.

„Odakint szakad a hó, a lámpa fényében látszik, ahogy a szél az ezüstösen csillogó, apró pelyheket kavarja, mintha angyalhaj lobogna a levegőben.”

Egy elsőkötetes szerző ígéretes novellái. Közös jellemzőjük az elbeszélők név és nemtelensége, néha könnyebb azonosulni egy jobban körvonalazott szereplővel, de így meg az ember áll a középpontban, a gyerek, a fiatal, a problémákkal szembesülő, meg nem értett és küzdő egyed. Sokféle érzés, sokféle megközelítés, családok, iskolai közösségek bontakoznak ki előttünk. Jó stílusa, szép mondatai vannak. A Gálamelegítő osztálytalálkozós emlékeket idézett, és nem hozta meg a kedvem a következő ilyen összejövetelekhez sem, de jó volt olvasni. A Csiki – csuki MÁV-os élményeket/hadakozásokat idézett fel és egyik kedvenc szerzőmet is megemlítette.
Különösen tetszett még a Kisbetűs , a Trópusok és az Árva lélek című írás.

BVK a választékos, igényes nyelvi világával, mondatszeresztésével szerettette meg velem a kötetét. A novelláiban erős képek sorakoznak, változatos témákban. A szerkezetben felépítettséget éreztem az elbeszélők életkora mentén, mintha egyre idősebb ember szemszőgéből szemlélnénk az eseményeket.
Számomra nem volt mindig egyértelmű az elbeszélők neme, ami még izgalmassabbá tette az értelmezést.