Megint ​elkalandoztál 16 csillagozás

Kitalált történetek
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

„Kicsit lelkesebben, ha kérhetem, mondogattam, ám szavaim süket fülekre találtak. Gála feje tök üres, és halhatatlan lélekkel sem dicsekedhet, mint én, merengtem el, megölve a hangulatot. Már ahhoz is túl fáradt voltam, hogy végiggondoljam, vajon fel lehetne-e lelkesíteni Gálát, és ha igen, hogyan, úgyhogy inkább eldőltem a matracomon. Elalvás előtt még egy új, sikerekben gazdag alkotói korszak képe villant fel előttem. Minden áldott nap ezzel a reménnyel kelek, de lefeküdni csak nagy ritkán sike-rül vele, az ilyesmit megjegyzi az ember.”

Tartalomjegyzék

>!
ISBN: 9786150091389
>!
Magánkiadás, Budapest, 2019
126 oldal · ISBN: 9786150056777

Enciklopédia 3


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

Megint elkalandoztál
És újra és újra, és megint csak… és így tovább. De milyen jók is ezek az elkalandozások. Ráadásul a kötet 12 novellája nem is csak egyszerű elkalandozás, de jóval inkább kikacsintás, kihajlás, sőt egyenesen kiesés…
Kiesés egy adott szituációból, egy élethelyzetből, egy szerepből, talán egyenesen a valóságból. Az elbeszélő – aki legtöbbször még gyermek, esetleg fiatal felnőtt – kiszabadul, néha úgy tűnik, hogy egyenesen menekül egy létvariációból, egy fikcióból, a test börtönéből, egy életérzésből. És mindeközben megindítja belső monológját, tulajdonképpen kizárva a külvilágot, úgy reagálva arra, mintha az egész elbeszélés egy testen kívüli élményből visszacsatoló érzelemdömping, egy áradó érzésemanáció lenne.
S mindeközben érezhető valami elemző-analizáló szándékú önreflexió is, belső vizsgálat, folytonos kritikai szándék. Persze jelen esetben a szerzői szándékoltságot csupán az óhatatlanul feltámadó olvasói prekoncepcionalitás húzza rá a szövegre.
Ezért a legszebb az egészben, hogy mindez valószínűleg ösztönösen jön a szerző tollából, szimplán tehetségből fakad, nincs mögöttes mérnöki konstrukció, fifikás szándék (cáfoltassék meg, ha nem így van!). Egyszerűen csak dob az élet egy csontot és BVK úgy kapja el, hogy közben elkalandozik, hagyja az emócióit áradni, gondolattá formálódni és talán maga is meglepődik a végeredményen. Ami végül igazán friss, sőt megkockáztatom, hogy egyedi hangvételű írásokat eredményez és összességében egy szép kerek, egységes szerkezetű kötetet alkot. Mivel a szerkesztő feladatai is a szerzőre hárultak, ez kifejezetten elismerésre méltó (talán az egyetlen, Fátylas Ana találkozása… című írás lógott ki a sorból, a különböző tudatmódosítókat idéző, pszichedelikusba hajló, túlpörgetett ötlet-cunamijával).

Örülök, hogy olvashattam Balogh Virág Katalin bemutatkozó kötetét, kifejezetten jó benyomást tett rám, ígéretes debütálás.
A kortárs magyar próza iránt érdeklődőknek ajánlom, a szerzőtől pedig kérem, hogy folytassa.

szadrienn P>!
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

Elkalandozás, jóleső emlékekbe feledkezés, netán ájulás? Álmok?
Színes jelmezbál és álca, vele szemben pedig a kiábrándító valóság.
A szerző világában sokféle kapu vezet át a prózai hétköznapokból a fantázia szabad csapongásába, és ebben könnyen önmagunkra ismerhetünk, hiszen néha muszáj elmenekülni a napi rutin monoton egyhangúsága elől.

Az egyik kedvenc novellám a Visszaeső volt, ami egy sivár, vigasztalan munkahelyi környezettel indít, de gondolataink mélyén csakhamar már egy gyerekkori gólya kelepel és vidám indián neveken törjük a fejünket. Hogy körülöttünk mindenki buzgón veri a billentyűzetet és a főnök már ott áll a hátunk mögött? Annyi baj legyen!
Nagyon szimpatikus bemutatkozó kötet.

olvasóbarát>!
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

„Odakint szakad a hó, a lámpa fényében látszik, ahogy a szél az ezüstösen csillogó, apró pelyheket kavarja, mintha angyalhaj lobogna a levegőben.”

Egy elsőkötetes szerző ígéretes novellái. Közös jellemzőjük az elbeszélők név és nemtelensége, néha könnyebb azonosulni egy jobban körvonalazott szereplővel, de így meg az ember áll a középpontban, a gyerek, a fiatal, a problémákkal szembesülő, meg nem értett és küzdő egyed. Sokféle érzés, sokféle megközelítés, családok, iskolai közösségek bontakoznak ki előttünk. Jó stílusa, szép mondatai vannak. A Gálamelegítő osztálytalálkozós emlékeket idézett, és nem hozta meg a kedvem a következő ilyen összejövetelekhez sem, de jó volt olvasni. A Csiki – csuki MÁV-os élményeket/hadakozásokat idézett fel és egyik kedvenc szerzőmet is megemlítette.
Különösen tetszett még a Kisbetűs , a Trópusok és az Árva lélek című írás.

3 hozzászólás
Chöpp >!
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

Balogh Virág Katalin valóban nagyon-nagyon-nagyon hajlamos az elkalandozásra.
Ami egyáltalán nem tetszett:
Fátylas Anna találkozása a Smaragdszemű Halállal
Ami a leginkább megnyerte a tetszésem:
Kisbetűs
Angyalháj
Trópusok

Keja>!
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

Néha, ha nem akartam haszontalanul álmodozni és elkalandozni, előkaptam egy-egy novella erejéig.
Nem volt rossz, de más, mint amiket eddig olvastam. Belecsöppentett időnként néhány világba amiket olvasva kalandozhattam, de hosszabb távon egyik mű sem maradt velem. Inkább az összes helyben hatott, kizökkentett.
Eleinte zavart, hogy nem tudtam sokszor a nemét az elbeszélőnek, de végül rájöttem, hogy ez nem is baj. Így legalább az olvasó hamarabb bele tudja magát élni.
Összeségében kíváncsi vagyok mit tud még az írónő.

Rojik_Tamás IP>!
Balogh Virág Katalin: Megint elkalandoztál

BVK a választékos, igényes nyelvi világával, mondatszeresztésével szerettette meg velem a kötetét. A novelláiban erős képek sorakoznak, változatos témákban. A szerkezetben felépítettséget éreztem az elbeszélők életkora mentén, mintha egyre idősebb ember szemszőgéből szemlélnénk az eseményeket.
Számomra nem volt mindig egyértelmű az elbeszélők neme, ami még izgalmassabbá tette az értelmezést.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

[…] és minden erőmmel próbálom megfékezni magamban az ébredező szaloncukor-pusztító szörnyet, de érzem, hogy nem megy, és már nyújtom is a kezem és nyitom a számat…

78. oldal Angyalháj

Kapcsolódó szócikkek: szaloncukor
13 hozzászólás
szadrienn P>!

Megint az Álomvasutak egyik állomásépületében ácsorgok, mint mindig, ha szívem innen oda vagy onnan ide húz, […]
– Csak oda? – vágják a fejedhez minden alkalommal az undok kérdést, ezúttal olyan alattomos erővel, vagy annyira felkészületlenül ér, hogy beleszédülök.

Csiki-csuki

Ottilia P>!

Ezért nem tudom nem szeretni Margitkát: mert Nők Lapját olvas, mint a nagymamám.

80. oldal

Ottilia P>!

És elindult, és én mentem utána, és tudtam, hogy tizennegyedik éve tartó szeretetkapcsolatunk fordulóponthoz ért, de hogy ekkora szemét lesz, hogy még ő márt be engem, és hamarosan –igaz, akarata ellenére –válóokká avanzsál, azta buszon sem sejtettem, ahol maga mellé ültetett, hogy hazáig egy árva szót se szóljon hozzám, végig a Félkegyelműjét olvassa

42. oldal

3 hozzászólás
Ottilia P>!

A fékek csikorgása lehetne a kegyelemdöfés, de befogom a fülem, és a jövőre koncentrálok, a meleg levesre meg az ágyacskámra, ami hűségesen őrzi testem lenyomatát, és az előttem álló 24 órára, amire a tegnapiak, vagyis a maiak után óriási szükségem van, hogy a holnapira formába lendüljek, amikor Janika tematikus buliján Mary Shelley leszek, aki Frankenstein teremtményének álmodja magát.

45. oldal

2 hozzászólás
Ottilia P>!

Tiszta szerencse, hogy a taxit még ki tudta fizetni Lehel, mert szokás szerint csak nála volt pénz, mert neki nem is zsebpénze, hanem pénzzsebe volt, így mondtuk mi, a Kovács meg én.

10. oldal

2 hozzászólás
olvasóbarát>!

Tíz, tizenöt perc? Személy, gyors, teher-, szellem-vagy atomvonat, amit bevárunk éppen? Mert leszálló itt nem szokott lenni, csak kényszerű veszteglés a célegyenesben, bevárás és elengedés, kiesés a menetrendből, az időből, a világból, magamból, az van. Ilyenkor muszáj azt képzelni, hogy a szemből jövő, lázasan továbbrohanó vonaton ülök én is, azon repülök csak oda, az egyik felvillanó ablakban látni vélem az elmosódott arcot.

52. oldal, Csiki-csuki

gesztenye63 P>!

[…] a vonat nagy döccenéssel megáll, én pedig ahelyett, hogy elhánynám magam, óvatlanul kiesek magamból. Rossz idekint, vagyis idebent a levegő, de legalább kiszabadultam egy kicsit a verejtékezve reszkető testből. Most mi lesz?

52. oldal, Csiki-csuki

olvasóbarát>!

Ha legalább az ablakot ki lehetne nyitni, ha legalább befújna a szél a papírok és a frizurák alá, ha a szobanövények levelei is meg-rezzenhetnének, mint odakint a díszfák lombja, ha legalább egy árva legyünk vagy szúnyogunk lenne, hogy érezzük, hogy még élünk… de nem lehet, mert ebben az irodában nincs ablak, helyette törhetetlen és nyithatatlan üvegtáblák vannak, amelyek a padlótól a plafonig érnek, és szorongató a levegőtlenség, és a klímaberendezés beállításai körül minden nap terméketlen viták robbannak ki – de most, hogy Zsolt is itt ül köztünk, kollegiális egyetértésben hallgatunk, és izzadva verjük a billentyűzetet.

18. oldal

Chöpp >!

Különben pont olyan volt minden, mint régen, csak valahogy aszottabb.

108. oldal Árva lélek


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Viktória: A főnök nagy napja
Baráth Viktória: A jófiú
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?
Békés Pál: Csikágó
Tar Sándor: Ennyi volt
Bächer Iván: Emberevő
Anne L. Green: Elfojtott indulatok (novella)
Budai Lotti: A hercegnő haragja
Gabriel Wolf: A sötétség mondja…
Borsa Brown: A koronaherceg