Kíváncsi gyerek voltam és maradtam manapság is. És szeretem a friss könyv illatát, írom ezt a 87. Ünnepi Könyvhét nyitónapján. Az általam „képzett” DUNAKANYAR területének durván rajzolt kontúrja százötven kilométer hosszú, miközben belefér a magashegyi hangulatú Börzsöny északon, a langyos, déli völgyekbe futó Pilis délen és középütt fenséges folyamunk, a Duna, két kiszámíthatatlan udvarhölgyével: a Garammal és az Ipollyal.
Úgy írtam róla, ahogy beutaztam: gyalog, bringával, kenuval, néha autóval, nyakamban, zsebemben fényképezővel, füzettel, ceruzával… és igen a kútba néző kisfiú, valamikor 1965 táján én voltam. Izgalmas kirándulásokat kívánok szeretettel.
