Nem ​mindennapi történelem (Napi Történelmi Forrás 1.) 2 csillagozás

Ahogy az már csak lenni szokott az efféle „válogatott tanulmányok” kötettel: némelyik tetszett, némelyik meg nem annyira (csak valamennyire). A könyv amúgy a Napi Történelmi Forrás (http://ntf.hu/) portál írásaiból szemezget – hogy milyen rendezési elv szerint, arról nem tudok nyilatkozni –, amely portál amúgy nekem nagy kedvencem, már csak azért is, mert (mint azt az előszó is leszögezi) deklarált célja, hogy eljuttassa a magamfajta pórnéphez a tudás picinyke morzsáit, amit én, a pórnép, szorgos verébként fel is csipegetek a világháló asztaláról. Nagyon fontos dolog ám ez, hisz a történelem halott tudomány, ha elzárja magát a szakmai nyelv mögé, és nem keresi a kapcsolatot a társadalom minél nagyobb szegmensével – ebben az esetben ugyanis átadja a helyet az áltudományos, fél-ezoterikus és/vagy vadnacionalista marhaságoknak, amelyek igencsak károsan képesek befolyásolni egy ország mentális állapotát. A Napi Forrás jól teszi, hogy porondra lép, és megküzd velük*.

No most a kötettel az egyik – apróbb – problémám, hogy több szerző érzésem szerint ezt az „eljuttatást” (nevezzük rendes nevén ismeretterjesztésnek) úgy gondolja véghezvinni, hogy egyszerűsít – ettől írásaik sajátosan trailer-szerűek lesznek. Igaz, az ismeretterjesztés egyik kulcsa valóban az egyszerűsítés, a zanzásítás, ugyanakkor nem árt emellett olvasmányosan is írni, mert ettől fog az a szöveg kereknek és élvezetesnek tűnni. Különben csak trailer. A másik – picit nagyobb – problémám a szerkesztésből fakad: egy olyan válogatáskötet ugyanis, ami nem alkalmaz szoros rendezési elvet, kiteszi magát a szétszórtság veszélyének – egy kis Muráti Lili, egy kis Don-kanyar, egy kis középkori királykaland, az olvasó meg nyilván némelyiket be tudja illeszteni valamilyen kontextusba, némelyiket meg nem, és ez utóbbiak ki is hullanak majd az emlékezetéből, mint az őszi platánfák levele. Én például az ókori távol-keleti hun-kínai birodalmakról olvasván csak annak tudtam örülni, hogy nem kell vizsgáznom ebből a tucatnyi számomra megkülönböztethetetlen névből, ugyanakkor a második világháborúval és a XX. századdal kapcsolatos írásokat általában véve izgalmasnak és informatívnak találtam – naná, mert a már meglévő ismereteim mellé tudtam csomagolni őket. (Üdítő kivétel Kanyó Ferenc írása, ami ugyan tőlem viszonylag távol álló korszakról – a középkorról – szól, ráadásul egy olyan könyvre reagál, amiről eddig nem is hallottam, de jól van megírva és teljességet sugároz, ezért kifejezetten élveztem is. És ezt nem azért mondtam ám spoiler. Hanem mert tényleg. spoiler)

Összegezve. Ha azt kérdezné valaki tőlem, hogy vajon ez a kötet bizonyítja-e, hogy egy internetes portál írásaiból érdemes papír alapú reprezentatív válogatáskötetet megjelentetni – nos, megvakarnám a fejem, és azt mondanám, hm, 100%-ig nem sikerült meggyőznie erről. De 80%-ig igen. Ami technikailag négy csillag.

* Itt meg kell említsem egy másik kedves, kimondottan erre a küzdelemre szakosodott oldalamat is: http://tenyleg.com/