A ​végső valóság 81% 96 csillagozás

A könyv érdemi részének lényege a kvantumfizika eredményeinek és a keleti vallási tradíciók főbb gondolatainak egy tető alá hozása. Az írót bizonyosan a jó szándék vezérelte, de – azt hiszem – túlságosan belelendült, túlságosan erőltetve próbált egy nevezőre hozni dolgokat. Hiába szól (leegyszerűsítve) lényegileg egyről a Krisna-tudat, a kereszténység, a buddhizmus és a taoizmus, a szerzőnek sikerül olyan módon összehozni őket (leöntve sok saját "fantáziával"), amely már kétségeket ébreszt az olvasóban azzal kapcsolatosan, hogy komolyan vehető-e a mű.

Azt hiszem, egy „kötelezők röviden”-szerű, részletek nélküli, 1500 karakteres összefoglaló után sokkal jobb véleményem lenne a könyvről. Úgy is mondhatnám: a végére kissé megzavarodik a szöveg. Mert amilyen érdekesen indul, annyira komoly „furcsaságok” ütköznek ki.
Az ív valamikor a második részben bomlik meg, mégpedig nagyon. Látványosan szépirodalmi, már-már kiabálóan fiktívnek ható sorok, bekezdések és egész gondolatok bukkannak elő (pl. az asztrális szférákat boncolgató résznél).

A korábban okosan, logikát segítően beidézett (például bibliai) részek öncélúan kerülnek elő, nem egy-egy gondolatot támasztanak alá, hanem sokszor túlmagyarázottan, erőltetettnek ható asszociációkkal fűszerezve láthatjuk őket.

Amiért mégsem nullázom le a könyvet, az a szerző mindenképpen pozitív, jó szándékú hozzáállásán túl az első (fizikai megközelítésű) rész lényege (hozzátéve, hogy túl sok újdonság – amiket a szerző az elején ígér – nincsen benne, viszont jó összefoglaló).

A legtöbb könyvvel úgy vagyok, hogy elég, ha elolvasom, nem feltétlenül kell saját példány. Na, ebből kellett a saját.

Jó összefoglalás az ateista és materialista világnézet minimum megkérdőjelezéséhez, egy két igen meglepő és megindító összefüggéssel saját magunk megértése felé. Voltak részek amelyek rövidnek- a most és a tudatos-tudattalan taglalása, mások túl hosszúak: szabadkőműves jelképek magyarázata, felsőbb szférák bemutatása, amelyek nem érdekelnek, mert nem tartom alapvetően fontosnak az egyén fejlődéséhez, ami az alapvető cél.

A könyv stílusában semmi magával ragadó nincs, de úgy egyáltalán – szinte száraz felsorolása és tankönyvszerű ismertetése egyes tudományos eredményeknek. Pedig a következtetés kedvemre való, és valóban elgondolkodtató bizonyítékok ezek arra, hogy a gondolatot nem az agy alkotja, és hogy a világunk már csak a tudományos eredményekre alapozva is sokkal rejtélyesebb, mint azt általában hisszük.

A szerző ezen eredményeket csak ismerteti, de nem tölti meg tartalommal, szivesen olvastam volna spekulációt és gondolatfolyamokat, amiket nem kaptam meg ettől a könyvtől, illetve végülis volt benne ilyen, de az meg már túl elszállt volt, ott nagyon éles volt a váltás a tényszerű-tudományos stílusról, ez már zavaróan hatott. További problémát jelentett még az a tény, hogy az égvilágon semmi újat nem mondott nekem már, minden egyes témáról felhozott eredményt olvastam már máshol. Akinek az első könyve ez ebben a témában, annak talán érdemes lehet, a többieknek még csak nem is ajánlott…

Alapmű. Bonyolult dolgokat magyaráz el érthetően, és mégis lebilincselően érdekes módon. Sok mindent megmagyaráz, és helyretesz.

Véleményem szerint nagyon sok információt magába tömörít ez a könyv, amely akár több tucat könyvben sem mondható el – ez írható javára is meg hátrányára is. Megértem az írót, hogy az összegyülemlett tudását meg akarta osztani az emberekkel. Olyan olvasóknak ajánlom, akik már egy kicsit jártassak az ezotériában, ugyanakkor a könyv első része olyan szépen, logikusan le van vezetve, hogy érthetővé válik a lényeg, amit közölni akar. A könyvnek is ez az erénye, hogy az összegzet tudás feltárásával arra a végső következtetésre vezeti az olvasót, hogy a világ más, mint amit eddig gondoltunk róla – más a világ, más a valóság, mások vagyunk mi. Sose egyszerű valamit más szemszögből nézni, mint amit megszoktunk (gondolj bele mit érzel, ha egy emberre, akit utálsz, azt mondják jó ember, nézd meg másképpen – hát biztos ellenkezést és tiltakozást vált ez ki belőled, első körben biztosan). Hát ilyen ez a könyv, sok mindent rázúdít az olvasóra, hogy meggyőzze – a valóság és a róla alkotott kép más, mint amit elképezel róla. Elsőre talán nagy falat megemészteni, de további hasonló témában olvasott könyvek segítségünkre lehetnek.

Nagyon sokszor elolvastam már, de minden alkalommal valami új dolgot világít meg nekem, illetve értek meg általa.
Imádom ezt a könyvet.

Elgondolkodtató könyv az anyagi és a lelki (spirituális) világról, de mégis fura ezt még így egy könyvben olvasni. Olyan mintha az első és a második rész közül hiányozna az átmenet, az ugródeszka, a híd… nevezzük, aminek akarjuk.

Az első része jó, elgondolkodtató.
A második marhaság.

Egyet kell értenem az előttem szólókkal. A könyv első része érdekesnek mondható, a második részét igazából úgy ahogy van, át kéne ugrani.
Nem ismerem a Balogh Béla kultuszt, de szerintem nagyon sok embert meg lehet fogni egy ilyen témával, hiszen ki ne akarná elhinni, hogy a halál nem a végső állomás és nem szűnünk meg létezni. Persze erről a témáról azért sok könyv fogy, hisz az emberek valamibe bele akarnak kapaszkodni. A szerző véleménye az univerzumról, az élet felépüléséről és elmúlásáról tényleg jó alapokra van helyezve, így aki szeretne, könnyen hihet benne.