Bibi ​és Kifli (Bibi) 81% 20 csillagozás

Aranyos, hangulatos, vicces, és nagyon helyesek az illusztrációk is. Alapban nem szoktam az ilyenbe belekötni, hogy a gyerek egyedül van, és hol vannak a szülők, hiszen sok ilyen gyerekkönyv van, de most valahogy mégis zavart egy-két történetben ez a hiányosság. Kicsit féltettem Bibit, valahogy volt egy furcsa érzésem olykor. Ennek ellenére abszolút ajánlom, mert tényleg jópofa, szerethető kötet.

Nekem kellemes kikapcsolódás volt ez a könyv. A történetek nincsenek túlmisztifikálva, de kedvesek, helyenként humorosak. A reális elemek keverednek a fantázia világgal. Mert ugye már az sem mindennapi, hogy egy kutya beszél. S én szeretni tudtam ezt a kutyát, Kiflit. Az előző kötetre gyakorlatilag csak a bundáskenyér-rántotta, és a fahéjas almakarika utaltak. Bár említés szinten megjelenik az is, hogy jó dolog lehet hajóskapitány lányának lenni.
A meséket kísérő illusztrációk tetszettek.
Nem az a mesekönyv, amihez ragaszkodom, de szívesen újraolvasnám idővel! De hová lettek a történetből a felnőttek?

Bevallom, az ismerős illusztráció keltette fel a figyelmem:) S bár nem vagyok nagy kutyás, olyan természetesnek hat ez a kutyus-gazdi kapocs, a játékosság, hogy szinte kedvet kaptam a kutyatartáshoz (majd, egyszer, ha már nagyobbak a gyerekek, és ők viszik sétálni, mondjuk). Kicsit nem értem, hogy a 8 éves kislány látja el magát, meg a kutyát, de ezen ugye mesekönyvnél ne akadjak fenn (a gyerekek se tették), pláne, hogy aztán a kis kedvencek főznek mindentbele-erőlevest az influenzás kisgazdinak…

Aranyos mese! Néha furcsa, de szerethető!

7 eves kisfiunak olvastam fel. Inkabb kicsiknek, 4-6 kozott ajanlom. Kedves mesek, de nem tudnek felidezni a tortenetekbol igy utolag.