A ​garamut hangja 1 csillagozás

Érdekes volt, előtte én is abba a kategóriába tartoztam, aki max. annyit tud Pápua Új-Guineáról, hogy „a kannibálok földje” és hogy ott élnek a paradicsommadarak.
Szerintem lehetett volna benne kicsit több személyes benyomás, tapasztalat (ami persze volt jócskán, csak én keveselltem :D), és kevesebb adat. Néha vontatottnak éreztem, de az epilógus az igazán felemelő volt!
Választ kaptam benne arra, hogy „mire is jó” egy hittérítő misszió. Egy ideig amíg még kb. semmit nem tudtam erről, úgy gondoltam, hogy a törzseknek/népeknek/népcsoportoknak megvan a maguk hit- és hiedelemvilága, milyen jogon megy oda bárki is (akár segítő szándékkal) és bolygatja meg azt az akár több ezer éves „jól bevált” hagyományt? Hát, igen, lehet, hogy kicsit idealista vagyok, de ebben a könyvben az írónő megadja a választ: ezek a hiedelmek idegen törzsektől és szellemektől való rettegést és félelmet szülnek az emberekben. A misszionáriusok pedig az Örömhírt viszik el közéjük, a végtelenül szerető Istenről.