Zokogó ​majom 27 csillagozás

Egy élhetetlen család kálváriája
Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom

A Zokogó ​majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik.
Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása.
Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején.
Szándékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Kriterion, Bukarest-Kolozsvár, 2001
552 oldal · ISBN: 9732606339
>!
Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1996
608 oldal · ISBN: 9739709990
>!
Magvető, Budapest, 1981
602 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632716752

4 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

gettó · Kolozsvár · Szent Mihály-templom (Kolozsvár)


Kedvencelte 5

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

eme>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

A lélek mindenért jobban aggódik, ami sérült! S ugyan biza az egész művészet lényege nem az-e, hogy a vágyában sérülten fogant embert megvigasztalja.

A Sánta angyalok utcájában téblábolnak a Zokogó majom sérült hősei. Hősök ők, amennyiben a hősieség – Erzsike, a főhős édesanyja meghatározása szerint – nem más, mint élni, életben maradni úgy, hogy ne cselekedj más kárára, és közben testi-lelki épségedet megtartsd. Persze, ha nem is mindig a valóságban, legalább az álmaidban, vágyaidban. Ha ezt nevezzük hősiességnek, akkor tényleg hősök ezek a tragikomikus lumpenek, akik részeg majomzokogással siratják sosemvolt és sosemlesz boldogságukat. És közben sántítva, bicegve szárnyaikat próbálgatják. Mindenki a maga módján. Az olvasó meg nem tudja együtt zokogjon vagy álmodjon, botorkáljon vagy szárnyaljon velük. Néha el-elmosolyodik, máskor felnevet, hogy aztán ismét elszoruló szívvel folytassa ezt az egész groteszk tragikomédiát.
Nemcsak az élhetetlen család tagjai, hanem a regény majd minden karaktere telitalálat, egyszerre ironikus-humoros tintába mártott tollal felvázolt karikatúra és élő, eleven, néha szerethető, gyakrabban inkább csak megérthető alakja a szárnyalásra nem sok esélyt nyújtó múlt századnak. Csetlő-botló szereplői a történelemnek, akiknek nem sok beleszólás jut abba, ami velük történik, inkább csak sodródnak tehetetlenül, és próbálnak a felszínen maradni.Vincze italtól meglazult és leszakadt idegekkel éjjel-nappal találmányain dolgozik, Böske gyökértelenül hányódik ide-oda, anélkül hogy sikerülne berendezkednie ezen a földön, Bárány Lajos, a jámbor hívő Gonosz testvér prédikátor mellett igyekszik megtartani hitét, Bakistó tanulja és tanítja az eszperantót, amelyben az újságíróvá lett Kálmánka is titkos nyelvet lát, és amelytől segítséget remél. Erzsike, az anya talán az egyedüli, aki ugyan maga is álmodozva, de mégis gyakorlatiasan, lélekkel, szeretettel igyekszik megtartani, összetartani a családot. Nem véletlen, hogy a regény végén az íróvá lett Kálmán hozzá csatlakozik, vele indul útnak, meg-meglebbentve láthatatlan, de végül mégiscsak kinőni tűnő szárnyait.
Remek korrajz egy nem szokványos nézőpontból, groteszk-ironikus öntettel. Kár lenne kihagyni.

2 hozzászólás
fióka>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Mitől függ, hogy egy ember mennyire ember? Vajon tényleg tabula rasa minden újszülött? Csupán a környezeten múlik minden? Higgyünk a determinizmusnak? Taine miliőelmélete szerint a faj, az időpont és a környezet létfeltételei teljes egészében meghatározzák, determinálják a népek gondolkodását. (Ez könnyedén leszűkíthető az egyedekre is, bár itt nincs szükség rá, hiszen az olyan előszeretettel emlegetett osztályöntudat ugyanazon tagjairól van szó, még ha a könyv szereplőinek némelyike pontosan ennek az ellenkezőjét próbálja szuggerálni.) Vagy pedig egyszerűen csak kész emberként születünk, teljesen mindegy, hogy hová és mikor, a környezeti hatások leperegnek? Ezt tűnik alátámasztani Erzsike és maga B.T. is. Nem tudom. Úgy tűnik, mind a két elmélet megállja a helyét. Döntse el ki-ki maga.
Úgy látszik, a kényelem, a beletörődés, a fásultság, a determináltság az, ami B.T. és népes családja zömének irányt szab. Az állandó hányódás, az átverés, az opportunizmus és a kapaszkodók: az alkohol, a vallás és a jóság kétségbeesett regénye ez.
A vicc az, hogy bármelyik elméletet is vesszük alapul, gyakorlatilag felesleges, abszurd bármilyen kifelé irányuló manőver, hiszen mindkét esetben determinált a léted, legalábbis nagyjából olyan keretek között, amik gyakorlatilag lehetetlenné teszik a mozgást. Ennek ellenére továbbra is felmerül a kérdés, hogy mennyire megalapozott állandóan valaki-valami mást hibáztatni a kibírhatatlan életekért? Mert az rendben van (nincs, de ez most lényegtelen), hogy nyomorúságos az életed. De arra senki nem kényszerít, hogy elidd azt a kevesed is, ami van, hogy megnyomorítsd a gyerekeid és az ő gyerekeit, nem ok arra, hogy elvakult vallási hülyeségbe menekülve gyakorlatilag megöld a gyereked, nem ok arra, hogy cserbenhagyj, hogy becsapj, hogy…semmire nem ok. Rengeteg kérdést vet fel ez az önéletrajz, lehetne beszélni róla hajnalig.
Nagyszerű kor- és jellemrajz, noha a korrajz itt inkább csak zenei aláfestésként jelenik meg és tulajdonképpen teljesen mellékes. Csak keretül szolgál, csak lehetőségeket biztosít a család tagjainak arra, hogy kiderüljön, ki mennyire ember. Inkább átfogalmazom: ki milyen ember?
Rettenetes könyv. Kiválóan megírt borzalom.

5 hozzászólás
kaporszakall>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Nem élveztem maradéktalanul minden oldalát, imitt-amott kicsit leült a történet (én Fülöp Lajos szentfazék szektáján ásítoztam némelykor; bár kétségkívül érdemes volt rámutatni az efféle társaságok agysorvasztó hatására), de alapvetően nagyon jó regény ez! Sine ira et studio, alulnézetből mutatni be az erdélyi történelmet, annak egyik legválságosabb korszakában: ez már önmagában komoly teljesítmény. A Tersánszky és Zola színeiből kikevert freskó egy kispolgár-proletár-lumpen nagycsalád sorsán keresztül ábrázolja a nehéz időket, nemzeti önsajnálat, erkölcsi sopánkodás nélkül, és főleg anélkül, hogy a szegénységet valamilyen hamis piedesztálra emelné. Hőseink – már ha így nevezhetjük őket – egyszerűen próbálnak életben maradni, nem riadva vissza egy kis hazudozástól, csalástól, lopástól sem, de mi ez a hatóságok hivatalos disznóságaihoz képest? (spoiler) Az alcím – mely talán nem az író, hanem valamely szerkesztő jóvoltából került a főcím alá – voltaképpen fölösleges: a szereplők nem élhetetlenebbek, mint annyian mások, csupán nem elég ügyesen alkalmazkodnak a viszonyokhoz. A történelem eseményei átsöpörnek felettük, némelyeket magukkal sodorva, míg mások megússzák – ilyennek látja a változásokat egy kisember. A 'feltaláló' pékmester, Béla elég groteszk figura, mint ahogy húga, az úrhatnám 'huhuhú' Bözsi és társa, a pincérből vedlett életművész, Kis Hektor is hordoznak némi Kakuk Marcis jelleget. De regény hangja végül egyénien Bálintosra alakul; Tersánszky vidámabban szemlélte az életet.

S hogy hősök-e ezek a botcsinálta szereplők? Erre felel anya és fiú párbeszéde az utolsó oldalon:
Kálmán visszapillantott a tükörből, és elmosolyodott:
– Sokszor gondoltam rá, mama, hogy megírjam a családunk történetét… Csak hát közöttünk nincs egyetlen hős se…
Vinczéné sértődötten és meglepődve összehúzódott:
– Hát az, hogy élünk… hogy testünk-lelkünk egészséges maradt… hogy nem cselekedtünk rosszat senki kárára – az nem hősiesség?…

Dénes_Gabriella>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Kolozsvár fennkölt, polgári és főúri arcát az idők folyamán sokan megírták, legtöbbször meglehetősen romantikusan. Például Méhes György: Kolozsvári milliomosok könyve is nagyjából ugyanazt az időszakot fogja át, mint Bálint könyve. Csakhogy óriási különbség van a kettő között. Míg Méhes egy romantikus és adott ponttól önsajnáltató regényt írt a kolozsvári tisztviselők, művészek és – ha jól emlékszem – főúri családok sarjairól, addig Bálint Tibor egy olyan világot hoz közel, amelyről nem divat beszélni, legfennebb úgy, mint a nyomorékokról és koldusokról szokás, szemlesütve, gyorsan – vagy sehogy! –, nehogy bármi közünk is kelljen legyen ehhez a népséghez.
A két regény hangvételéből és társadalomábrázolásából például teljesen világos, hogy míg egyesek a bőrükön érzik a román világot meg a magyarok bevonulását, uralkodását, addig bizony egy igen széles rétegnek „fel sem tűnt” – csak annyiban, hogy a bevonuló magyar katona megkérdezi, hogy hát már a román cigányok is tudnak magyarul… meg végre van, akitől maradékot koldulni. Manapság nagyon divatos úgy gondolni a kicsi magyar világra, mint amit mindenki várt, mindenki élvezett, és mindenki beledöglött, amikor vége lett… Bálint Tibor regénye a legbeszédesebb példa arra, hogy ez közel sem így volt. Ma már senki nem merné megírni azt, amit Bálint.
A regény színhelyei a 30-as, 40-es évek Kolozsvárjának külvárosai, szegénytelepei, s végül mint egyetlen felmutatható előrelépés megjegyezhető, hogy Vincze Béláék utólag már nem egy nyomortanyán laknak – illetve nyomortanya az, de nem egy tömegnyomortanya, már csak ők laknak egy tetőtérben a Házsongárdi temető mellett.
A könyv legnagyobb erényének azt tartom, hogy számos műfajból válogatva alkotja meg a maga nyomvonalát; naturalista regény, de tartalmaz némi paródiát, anekdotát, burleszket (?), erős balladisztikus vonasai vannak. Ez a balladisztikus homály, ami miatt sokak számára nehezen befogadható, nehezen megfogható és nehezen emészthető ez a regény. Itt nem kínálják tálcán a lineárisan előre haladó cukros lónyálból szőtt történetet. Bizony, meg kell küzdeni azzal, hogy az egyes bekezdések vajon hová is tartoznak, kiről is szólnak. Persze legkésőbb a harmadik mondatig már világos mindez. De a balladai elhallgatás megakasztja az olvasót, aki emiatt feladja, és két csillagot nyom a könyvre. Arra a könyvre, ami egyébként annyi mindenről szól. Bálint Tibornak esze ágában sem volt romantikus hősöket faragni a nyomorgókból, mint oly sokan mások spoiler; szereplői nem szentek, sőt. Nem csak egy részeges van, aki a végén mennybe megy. Nem csak egy megtévedt ember van, aki a végén így vagy úgy, de katarzishoz jut(tat) – mert a katarzis is elmarad! Itt kőkemény karakterek vannak, és egyikük sem szerethető, mindeniknek van valami csorbasága (pont, mint a nyitójelenetekben megemlített sánta angyaloknak). A történet folyamán van néhány „refrén”, vagy balladai visszatérő elem, például Fülöp Andor (úgyis mint Kakas Bandi) mondata a lányának spoiler, vagy Böske bő szoknyás cselédlány kiszólásai.
Oly sok mindent elő lehetne sorolni erről a műről; a szöveg töredezettségében feltárulkozó kolozsvári miliőt, a társadalmi összetételt… de még azt is, hogy az író abszolút nem kommentál semmit, csak bemutat, láttat és érzékeltet. Láthatjuk a neoportestáns vakbuzgókat, a zsidók sárga csillagát, a gettót, a kiürült lakások elfoglalását, a város bombázását, a boltok és lakások kifosztását… meg még annyi, de annyi mindent. De mindezt csakis annyit és annyiban, amennyiben a regény szereplőinek élettörténetével egybe fonódik. Nincs külön pofázás, sajnálkozás, és mellveregetés. Nincs, és ez a legjobb!
Természetesen az idők folyamán a hetvenes években oly népszerű műből a jelenkori olvasói számára kikoptak mindazok az elhallgatások és csöndes odapillantások, amelyek akkor többet jelentettek. Viszont a mű így is abszolút élvezhető.
***
Sokszor olvastam a könyvet, és alkalomról alkalomra kedvencebb lesz. Mert jó a stílusa. Mert nem kertel. Mert nyers. Mert fáj. Mert álmokról szól. Mert balladisztikus. Mert igazi Kolozsvár-szagú.
***
A Kriterion 2001-es újrakiadása pocsék. Egyrészt nem tartom jónak, hogy a magyarországi alcímet ők is átvették, ugyanis ez kicsit megvezeti az olvasót. Jóval szabadabb teret lehetett volna hagyni. Másrészt olyan helyesírási hibák vannak benne, ami szerintem megengedhetetlen. Emellett zavaró, hogy a Biblia csak egyszer szerepel nagybetűvel és vagy ötvenszer kicsivel, a Szentlélek pedig egyszer sem nagybetűs spoiler. A fejezethatárként olvasható korabeli újsághírek tipográfiai elkülönítése nem mindig sikerült a legjobban. Sajnos nagyon is érzékelhető, hogy a szöveget Wordben „tördelték”. Nem tudom, a régi kiadások jelölnek-e meg fejezeteket, de a Kriterion nem, ezért is furcsa ehhez képest az Adatbankon fent lévő szöveg. Bár abban benne van néhány illusztráció is, szóval érdemes belenézni.
Aki valami igazán szakszerű és szép kedvcsinálóra vágyik, annak ajánlom Demény Péter rövid írását a könyvről. spoiler

DTimi>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Értékelést nem könnyű írni amikor a címben már tömören meg van fogalmazva miről is szól ez a könyv: Egy élhetetlen család kálváriája. Ennyi. A 30-as, 40-es, 50-es évek megélése egy szegény család szemszögéből, akiknek élete sajnos a napi túlélés körül játszodik le. Sokat nem filozófál a háborús előtti, alatti és utáni erdélyi emberek sorsáról, mert annyira leköti őket a napi betevő falat utáni vadászat, hogy erre már nem futja energiájukból. Annál értékesebb a regény miután megtudtam, hogy ez bizony önéletrajzi mű.

BabusM>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Élhetetlen, mert nyomorúságos körülmények közé született, amiből lehetetlen szabadulni. Még segítséggel is, mert ha csak egy kicsit is jobb vagy kevésbé agresszív közegbe kerülnek, számukra az a fenyegető és ismeretlen félelmekkel teli világ. Nehéz szabadulni ettől a valóságtól. És még borzasztóbb belegondolni, hogy ma megint egyre többen élnek hasonló körülmények között.

>!
Magvető, Budapest, 1981
602 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632716752
Adriaticum>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Életem egyik legnagyszerűbb olvasmánya, a történet, a korszak, a karakterek, és leginkább az a mély emberség, az emberi esendőség és nagyság a megragadó benne. Az én kedvenc karakterem Böske, akinek minden feltűnése fénylő képként él bennem:)

Maya>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Na jó, eggyel több csillagot adok, mint első olvasáskor. Tulajdonképpen elég jó könyv, amolyan erdélyi sorsregény, „egy élhetetlen család kálváriája”, ahogy a fülszövegben is olvasható. Csak az zavar benne, hogy mindig mindenért valaki más a hibás, minden szerencsétlen sorsnak valaki más az okozója. Elég lassan haladtam vele, valahol untam ugyanazt olvasni, amiről szinte naponta panaszkodnak nálunk a suliban a szülők.

3 hozzászólás
Aczeoba>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

«De hogy milyen is lehet az a boldogság, amelyről annyit beszélnek, nemigen tudtam; szelíd, hűséges állat, amely szerencsét hoz annak, akihez hozzászegődik? Vagy talán egy csillogó aranygömb?
Kisdiák koromig keveset foglalkoztam vele; mégpedig azért, mert éveken át hittem abban, amit Jócsák, a vándorköszörűs mondott nekem, valahányszor felöntött a garatra: "Cukor az élet, csak szopni kell! … Hallod, te bikficjankó?! Cukor az élet, hogy a fene essék vele hasra!"»

A fenti idézet nem ebből a regényből, hanem a szerző B. K. (Boldogság-keresők) című elbeszéléséből való. (Először megjelent a Napsugár 1975. májusi számában.) Mottója is lehetne a Zokogó majomnak, hiszen ugyanaz a gyermeki töprengés, vívódás van jelen benne, jókora adag iróniával, abszurd humorral fűszerezve. És a korrajz-regényként is olvasható családregény egyik nagy tanulsága ugyanaz, mint a gyerekeknek szánt elbeszélésé: „De ha a boldogságot nem találtuk meg annak idején, illő volt, hogy legalább egymást felfedezzük…”

Csuszpájsz>!
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Remekül megírt műalkotás, nem is adja könnyen magát. A családfa sokszor nehezen kibogozható, ezért a csillag levonás. Finomkodás nélkül mesél, a szereplők intimitását sem kímélve.


Népszerű idézetek

Maya>!

A házak előtt sánta angyalok egyensúlyozták magukat, s úgy mosolyogtak át a kerítés lécein, mintha leplezni akarnák fogyatékosságukat, odabent pedig a ruhásszekrény tetején meg a konyhakredencen törött nippek sorakoztak; de mit számított az, hogy épek-e vagy csonkák, hisz a lélek mindenért jobban aggódik, ami sérült! S ugyanbiza az egész művészet lényege nem az-e, hogy a vágyaiban sérülten fogant embert megvigasztalja?… A Sánta angyalok utcájának lakói azzal mutatták ki rokonszenvüket e törékeny figurák iránt, hogy hetente kétszer is felsúrolták körülöttük a padlót, sódert talicskáztak az udvarra, s az árok két oldalát befröcskölték mésszel…

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

1 hozzászólás
Maya>!

…Lajos levette a szemére csippentett nagyítót, és az asszony felé nézett, aki kerek szemét ilyenkor is csodálkozva meresztette rá; valamit talán mondani akartak egymásnak, de sose jutott eszükbe, hogy mit, s ki-ki ismét a munkája fölé hajolt.

II. rész - 8.

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Maya>!

Mosonyi úr, a szép, kövér vendéglős, zokogott, s ha részeg volt, oly zengő hangon tudott sírni, hogy a falióra meg a biliárdasztal is átérezte szenvedését, s a borospalackok, likőrösüvegek egymáshoz koccantak; a tulajdonos lovagló ülésben roskadt a székre, fejét karjára hajtotta, mintha az imént még bújócskát játszott volna a boldogsággal, amely végképp elrejtőzött előle, és csak sírt, zokogott; sötétkék zakóján megújuló hullámok tódultak át, gyűrődéseket hagyva maguk után, közben a keze egyre lejjebb csúszott, ujjai kifehéredve megnyúltak, akár az átforrósodott gyertya.

(első mondat)

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Maya>!

Az élet fordulópontjai: a legjobb kilátásai voltak, már bizonyosnak látszott, hogy megkapja a jó állást. Mosolyogva búcsúzott. Másnap jött a lemondó levél. És az oka? A mosoly sárga, ápolatlan fogazatot mutatott, és valahogy elrontotta a szimpátia és a bizalom atmoszféráját. Használjon mindenkor Chlorodont fogpasztát!

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

2 hozzászólás
Maya>!

A tenger mélyén nincsenek emberi bajok, talán azért van ott örök csend. Szenzációs riport a hadibúvárral, aki most kolozsvári tisztviselő.

IV. rész - Apróhirdetés

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

1 hozzászólás
ppeva P>!

A szép, fehér arcú ember egy könyvet nyújtott át neki, s Kálmán, alighogy kifordult a kapu alól, belelapozott a kötetbe: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG. Otthon mindjárt behúzódott a kertbe, lehasalva, aggódón olvasott, mintha félne, hogy megzavarják, vagy kitépik kezéből a regényt. A cowboykönyvek után meg a légionista füzetek után Móricz mondatai olybá tűntek, mint a tömött, édes gyökerek, mint a mélyből fölfakadó víz, amely a föld minden ízét, savát magában pezsgeti és szétillatozza. Egyszerre fogadta be szemével, tüdejével, agyával.

319. oldal

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Dénes_Gabriella>!

A városban harangoztak; a Szent Mihály-templom tornya körül galambok keringtek gyöngén félrebillent szárnnyal, mintha nem is az ijedtség, hanem a hanghullámok tartanák lebegésben […]

68. oldal, Előjáték (Kriterion, 2001)

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Kapcsolódó szócikkek: Szent Mihály-templom (Kolozsvár)
Maya>!

A kockasör előállítása számára elméletileg már rég nem okozott nehézséget, s ha belefog a kísérletbe, az állam mint nagycsaládos embert támogatni fogja, esetleg fel is ajánlja a Monostor úti sörgyár laboratóriumát a kísérlethez, hisz e hadiidőben kapóra jön, hogy a frontot el tudja látni olcsó, könnyen szállítható, raktározható itallal, amely kis kockákba préselve egy-egy liter vízben bármikor feloldható, s talán még zamatosabb is, mint az agyonkeresztelt Ursus sör…

V. rész - 3

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Kapcsolódó szócikkek: Monostor út
Maya>!

Odahaza Kékesen már elapadt a munka, hisz alig tizenöt-húsz embernek volt zsebórája, a vekkerek javítását pedig örökösen halogatja a paraszt: inkább eltűri, hogy sántítson, hogy meg-megszaladva, fáradt csoszogással fékezze ismét le magát, hogy a sótartónak, a kasztén deszkájának dűtve vagy oldalt billentve kínlódjék, inkább rászámít öt-tíz percet, sőt ha kell, egy fél órát is, csak ne kelljen költenie.

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

DTimi>!

– Az élet mindenütt egyforma, kisasszony – mondta. – S vajon számít-e, hogy aranykaktusz vagy szamártövis szúr a talpunkba?
A céltalanság elszomorította Böskét.
– Talán igaza van… – bólintott. – De hát mégiscsak álmodozik az ember.
– Az álom a félénk emberek nyugtatója, kisasszony. Cselekedni kell, nem álmodozni, félni.

70. oldal, 9. fejezet (Szépirodalmi, 1975)

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: A funtineli boszorkány
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Bárányi Ferenc: Égbenyúló kockakövek
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Bánffy Miklós: Milolu
Méhes György: Gina
Bánffy Miklós: Darabokra szaggattatol
Kemény János: Víziboszorkány
Benedek Elek: Édes anyaföldem!