Zokogó ​majom 21 csillagozás

Egy élhetetlen család kálváriája
Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom Bálint Tibor: Zokogó majom

A ​Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik.
Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása.
Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején.
Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Kriterion, Bukarest-Kolozsvár, 2001
552 oldal · ISBN: 9732606339
>!
Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1996
608 oldal · ISBN: 9739709990
>!
Magvető, Budapest, 1981
602 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632716752

4 további kiadás


Kedvencelte 5

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

A lélek mindenért jobban aggódik, ami sérült! S ugyan biza az egész művészet lényege nem az-e, hogy a vágyában sérülten fogant embert megvigasztalja.

A Sánta angyalok utcájában téblábolnak a Zokogó majom sérült hősei. Hősök ők, amennyiben a hősieség – Erzsike, a főhős édesanyja meghatározása szerint – nem más, mint élni, életben maradni úgy, hogy ne cselekedj más kárára, és közben testi-lelki épségedet megtartsd. Persze, ha nem is mindig a valóságban, legalább az álmaidban, vágyaidban. Ha ezt nevezzük hősiességnek, akkor tényleg hősök ezek a tragikomikus lumpenek, akik részeg majomzokogással siratják sosemvolt és sosemlesz boldogságukat. És közben sántítva, bicegve szárnyaikat próbálgatják. Mindenki a maga módján. Az olvasó meg nem tudja együtt zokogjon vagy álmodjon, botorkáljon vagy szárnyaljon velük. Néha el-elmosolyodik, máskor felnevet, hogy aztán ismét elszoruló szívvel folytassa ezt az egész groteszk tragikomédiát.
Nemcsak az élhetetlen család tagjai, hanem a regény majd minden karaktere telitalálat, egyszerre ironikus-humoros tintába mártott tollal felvázolt karikatúra és élő, eleven, néha szerethető, gyakrabban inkább csak megérthető alakja a szárnyalásra nem sok esélyt nyújtó múlt századnak. Csetlő-botló szereplői a történelemnek, akiknek nem sok beleszólás jut abba, ami velük történik, inkább csak sodródnak tehetetlenül, és próbálnak a felszínen maradni.Vincze italtól meglazult és leszakadt idegekkel éjjel-nappal találmányain dolgozik, Böske gyökértelenül hányódik ide-oda, anélkül hogy sikerülne berendezkednie ezen a földön, Bárány Lajos, a jámbor hívő Gonosz testvér prédikátor mellett igyekszik megtartani hitét, Bakistó tanulja és tanítja az eszperantót, amelyben az újságíróvá lett Kálmánka is titkos nyelvet lát, és amelytől segítséget remél. Erzsike, az anya talán az egyedüli, aki ugyan maga is álmodozva, de mégis gyakorlatiasan, lélekkel, szeretettel igyekszik megtartani, összetartani a családot. Nem véletlen, hogy a regény végén az íróvá lett Kálmán hozzá csatlakozik, vele indul útnak, meg-meglebbentve láthatatlan, de végül mégiscsak kinőni tűnő szárnyait.
Remek korrajz egy nem szokványos nézőpontból, groteszk-ironikus öntettel. Kár lenne kihagyni.

2 hozzászólás
>!
fióka P
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Mitől függ, hogy egy ember mennyire ember? Vajon tényleg tabula rasa minden újszülött? Csupán a környezeten múlik minden? Higgyünk a determinizmusnak? Taine miliőelmélete szerint a faj, az időpont és a környezet létfeltételei teljes egészében meghatározzák, determinálják a népek gondolkodását. (Ez könnyedén leszűkíthető az egyedekre is, bár itt nincs szükség rá, hiszen az olyan előszeretettel emlegetett osztályöntudat ugyanazon tagjairól van szó, még ha a könyv szereplőinek némelyike pontosan ennek az ellenkezőjét próbálja szuggerálni.) Vagy pedig egyszerűen csak kész emberként születünk, teljesen mindegy, hogy hová és mikor, a környezeti hatások leperegnek? Ezt tűnik alátámasztani Erzsike és maga B.T. is. Nem tudom. Úgy tűnik, mind a két elmélet megállja a helyét. Döntse el ki-ki maga.
Úgy látszik, a kényelem, a beletörődés, a fásultság, a determináltság az, ami B.T. és népes családja zömének irányt szab. Az állandó hányódás, az átverés, az opportunizmus és a kapaszkodók: az alkohol, a vallás és a jóság kétségbeesett regénye ez.
A vicc az, hogy bármelyik elméletet is vesszük alapul, gyakorlatilag felesleges, abszurd bármilyen kifelé irányuló manőver, hiszen mindkét esetben determinált a léted, legalábbis nagyjából olyan keretek között, amik gyakorlatilag lehetetlenné teszik a mozgást. Ennek ellenére továbbra is felmerül a kérdés, hogy mennyire megalapozott állandóan valaki-valami mást hibáztatni a kibírhatatlan életekért? Mert az rendben van (nincs, de ez most lényegtelen), hogy nyomorúságos az életed. De arra senki nem kényszerít, hogy elidd azt a kevesed is, ami van, hogy megnyomorítsd a gyerekeid és az ő gyerekeit, nem ok arra, hogy elvakult vallási hülyeségbe menekülve gyakorlatilag megöld a gyereked, nem ok arra, hogy cserbenhagyj, hogy becsapj, hogy…semmire nem ok. Rengeteg kérdést vet fel ez az önéletrajz, lehetne beszélni róla hajnalig.
Nagyszerű kor- és jellemrajz, noha a korrajz itt inkább csak zenei aláfestésként jelenik meg és tulajdonképpen teljesen mellékes. Csak keretül szolgál, csak lehetőségeket biztosít a család tagjainak arra, hogy kiderüljön, ki mennyire ember. Inkább átfogalmazom: ki milyen ember?
Rettenetes könyv. Kiválóan megírt borzalom.

5 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Azon kevés regények egyike, amit nem bírtam végigolvasni. Cudarul untam. Igaz, nagyon fiatalon próbálkoztam meg vele. Lehet, hogy tenni kellene egy újabb kísérletet?

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
652 oldal · ISBN: 9631504204
14 hozzászólás
>!
ervinke73
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Imádtam. Mintha megfakult fotókat nézegettem volna a padláson, egy félre húzott cserép helyén beszűrődő fényben, elfeledkezve mindenről.

>!
BabusM
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Élhetetlen, mert nyomorúságos körülmények közé született, amiből lehetetlen szabadulni. Még segítséggel is, mert ha csak egy kicsit is jobb vagy kevésbé agresszív közegbe kerülnek, számukra az a fenyegető és ismeretlen félelmekkel teli világ. Nehéz szabadulni ettől a valóságtól. És még borzasztóbb belegondolni, hogy ma megint egyre többen élnek hasonló körülmények között.

>!
Magvető, Budapest, 1981
602 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632716752
>!
Maya
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Na jó, eggyel több csillagot adok, mint első olvasáskor. Tulajdonképpen elég jó könyv, amolyan erdélyi sorsregény, „egy élhetetlen család kálváriája”, ahogy a fülszövegben is olvasható. Csak az zavar benne, hogy mindig mindenért valaki más a hibás, minden szerencsétlen sorsnak valaki más az okozója. Elég lassan haladtam vele, valahol untam ugyanazt olvasni, amiről szinte naponta panaszkodnak nálunk a suliban a szülők.

3 hozzászólás
>!
DTimi
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Értékelést nem könnyű írni amikor a címben már tömören meg van fogalmazva miről is szól ez a könyv: Egy élhetetlen család kálváriája. Ennyi. A 30-as, 40-es, 50-es évek megélése egy szegény család szemszögéből, akiknek élete sajnos a napi túlélés körül játszodik le. Sokat nem filozófál a háborús előtti, alatti és utáni erdélyi emberek sorsáról, mert annyira leköti őket a napi betevő falat utáni vadászat, hogy erre már nem futja energiájukból. Annál értékesebb a regény miután megtudtam, hogy ez bizony önéletrajzi mű.

>!
Adriaticum
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

Életem egyik legnagyszerűbb olvasmánya, a történet, a korszak, a karakterek, és leginkább az a mély emberség, az emberi esendőség és nagyság a megragadó benne. Az én kedvenc karakterem Böske, akinek minden feltűnése fénylő képként él bennem:)

>!
CsT45
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

40. oldalnál befejeztem,Számomra unalmas.

>!
Aczeoba
Bálint Tibor: Zokogó majom

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

«De hogy milyen is lehet az a boldogság, amelyről annyit beszélnek, nemigen tudtam; szelíd, hűséges állat, amely szerencsét hoz annak, akihez hozzászegődik? Vagy talán egy csillogó aranygömb?
Kisdiák koromig keveset foglalkoztam vele; mégpedig azért, mert éveken át hittem abban, amit Jócsák, a vándorköszörűs mondott nekem, valahányszor felöntött a garatra: "Cukor az élet, csak szopni kell! … Hallod, te bikficjankó?! Cukor az élet, hogy a fene essék vele hasra!"»

A fenti idézet nem ebből a regényből, hanem a szerző B. K. (Boldogság-keresők) című elbeszéléséből való. (Először megjelent a Napsugár 1975. májusi számában.) Mottója is lehetne a Zokogó majomnak, hiszen ugyanaz a gyermeki töprengés, vívódás van jelen benne, jókora adag iróniával, abszurd humorral fűszerezve. És a korrajz-regényként is olvasható családregény egyik nagy tanulsága ugyanaz, mint a gyerekeknek szánt elbeszélésé: „De ha a boldogságot nem találtuk meg annak idején, illő volt, hogy legalább egymást felfedezzük…”


Népszerű idézetek

>!
Maya

A házak előtt sánta angyalok egyensúlyozták magukat, s úgy mosolyogtak át a kerítés lécein, mintha leplezni akarnák fogyatékosságukat, odabent pedig a ruhásszekrény tetején meg a konyhakredencen törött nippek sorakoztak; de mit számított az, hogy épek-e vagy csonkák, hisz a lélek mindenért jobban aggódik, ami sérült! S ugyanbiza az egész művészet lényege nem az-e, hogy a vágyaiban sérülten fogant embert megvigasztalja?… A Sánta angyalok utcájának lakói azzal mutatták ki rokonszenvüket e törékeny figurák iránt, hogy hetente kétszer is felsúrolták körülöttük a padlót, sódert talicskáztak az udvarra, s az árok két oldalát befröcskölték mésszel…

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

1 hozzászólás
>!
Maya

Mosonyi úr, a szép, kövér vendéglős, zokogott, s ha részeg volt, oly zengő hangon tudott sírni, hogy a falióra meg a biliárdasztal is átérezte szenvedését, s a borospalackok, likőrösüvegek egymáshoz koccantak; a tulajdonos lovagló ülésben roskadt a székre, fejét karjára hajtotta, mintha az imént még bújócskát játszott volna a boldogsággal, amely végképp elrejtőzött előle, és csak sírt, zokogott; sötétkék zakóján megújuló hullámok tódultak át, gyűrődéseket hagyva maguk után, közben a keze egyre lejjebb csúszott, ujjai kifehéredve megnyúltak, akár az átforrósodott gyertya.

(első mondat)

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
Maya

…Lajos levette a szemére csippentett nagyítót, és az asszony felé nézett, aki kerek szemét ilyenkor is csodálkozva meresztette rá; valamit talán mondani akartak egymásnak, de sose jutott eszükbe, hogy mit, s ki-ki ismét a munkája fölé hajolt.

II. rész - 8.

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
Maya

A kockasör előállítása számára elméletileg már rég nem okozott nehézséget, s ha belefog a kísérletbe, az állam mint nagycsaládos embert támogatni fogja, esetleg fel is ajánlja a Monostor úti sörgyár laboratóriumát a kísérlethez, hisz e hadiidőben kapóra jön, hogy a frontot el tudja látni olcsó, könnyen szállítható, raktározható itallal, amely kis kockákba préselve egy-egy liter vízben bármikor feloldható, s talán még zamatosabb is, mint az agyonkeresztelt Ursus sör…

V. rész - 3

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
Maya

Odahaza Kékesen már elapadt a munka, hisz alig tizenöt-húsz embernek volt zsebórája, a vekkerek javítását pedig örökösen halogatja a paraszt: inkább eltűri, hogy sántítson, hogy meg-megszaladva, fáradt csoszogással fékezze ismét le magát, hogy a sótartónak, a kasztén deszkájának dűtve vagy oldalt billentve kínlódjék, inkább rászámít öt-tíz percet, sőt ha kell, egy fél órát is, csak ne kelljen költenie.

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
DTimi

– Az élet mindenütt egyforma, kisasszony – mondta. – S vajon számít-e, hogy aranykaktusz vagy szamártövis szúr a talpunkba?
A céltalanság elszomorította Böskét.
– Talán igaza van… – bólintott. – De hát mégiscsak álmodozik az ember.
– Az álom a félénk emberek nyugtatója, kisasszony. Cselekedni kell, nem álmodozni, félni.

70. oldal, 9. fejezet (Szépirodalmi, 1975)

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
Maya

— Vagy talán véletlen volna, hogy téged kizárólag a panaszok érdekelnek?… Hogy mindig a szenvedést romantizálod?!… Hogy fél napot ődöngsz egy szocialista üzemben, ahol százával élnek és versenyeznek a mindennapi hősök, és mégis üres kézzel térsz vissza?!… Mindez szerinted véletlen, Vincze elvtárs?!…
Kálmán megadóan lehajtotta a fejét.
Dudás a győző diadalmas csendjébe göngyölközve, elégedetten állt be az ablakmélyedésbe.
— Hát akkor gondolkozz, amíg nem késő! — mondta végül.
Mikor visszament a reszort szobájába, Vottyák még mindig az asztalnál ült, s ajkát mozgatva, hol a szoba egyik, hol a másik szögletébe meredt, s nadrágjának szára egyre gyorsabban verdesett, élesztgette benne a magabiztosság fölizzó, majd ismét elernyedő tüzét.
— Figyelj ide, miszter — intett, mikor Kálmán belépett. — Jó ez a mondat: „Vannak emberek, akik mindig csak kérnek, egyre csak kérnek: lakást, jobb állást, megértést, de ők maguk két szál gyufát se tettek még keresztbe. Ezek közé tartozik Micskei elvtárs, az üvegcsiszoló is, akinek a tehetségében egyébként nem kételkedünk…”

VIII. rész - 6

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

1 hozzászólás
>!
ppeva P

Ezzel egy időben a falragaszokról nagy, vörös karom nyúlt a gyalogjáró felé, a szuronyos honvéd pedig támadó állásban, szépen szabott katonaviseletben feszült ellene „a bolsevizmus ördögének”; a mészárszékben a hivatalosság puritán szigorúságú tábláit függesztették ki:

    HÁBORÚ VAN, NE VÁLOGASS!

256-257. oldal

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
ppeva P

A szép, fehér arcú ember egy könyvet nyújtott át neki, s Kálmán, alighogy kifordult a kapu alól, belelapozott a kötetbe: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG. Otthon mindjárt behúzódott a kertbe, lehasalva, aggódón olvasott, mintha félne, hogy megzavarják, vagy kitépik kezéből a regényt. A cowboykönyvek után meg a légionista füzetek után Móricz mondatai olybá tűntek, mint a tömött, édes gyökerek, mint a mélyből fölfakadó víz, amely a föld minden ízét, savát magában pezsgeti és szétillatozza. Egyszerre fogadta be szemével, tüdejével, agyával.

319. oldal

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

>!
Maya

Az élet fordulópontjai: a legjobb kilátásai voltak, már bizonyosnak látszott, hogy megkapja a jó állást. Mosolyogva búcsúzott. Másnap jött a lemondó levél. És az oka? A mosoly sárga, ápolatlan fogazatot mutatott, és valahogy elrontotta a szimpátia és a bizalom atmoszféráját. Használjon mindenkor Chlorod o n t fogpasztát!

Bálint Tibor: Zokogó majom Egy élhetetlen család kálváriája

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Méhes György: Gina
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Wass Albert: Kard és kasza
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Nyirő József: Uz Bence
Kemény János: Víziboszorkány
Bánffy Miklós: Darabokra szaggattatol
Bánffy Miklós: Milolu
Bleeding Bride: A téboly kertje