Kötetünkben Jakab Istvánnak, a Kárpát-medencei cigány mesemondók egyik legtehetségesebbikének a repertoárját interdiszciplináris kutatás – elsősorban is a fenomenológiai hermeneutika – tárgyaként kezeljük.
Célunk a cigány mesehagyományban rejtező archaikus alakzatok/képek feltárása, újraértelmezése és elevenné tétele. Jakabról az első olvasás nyomán elmondható, hogy rendhagyó mesemondó, ám szövegeit alaposabban, a sokadik szemrevételezést követően elemezve kiderül, hogy valójában a leghagyományosabb és legarchaikusabb mesemondók táborába tartozik. Invariánsokat létrehozó meseszövése, plasztikus nyelvi alakzatai és szimbolikus képteremtő eljárása korunk olvasóját is lenyűgöző szellemi teljesítmény.
In this volume we examine through interdisciplinary research – primarily the hermeneutics of phenomenology – the repertoire of István Jakab, one of the most talented of the Gypsy tale-tellers of the Carpathian Basin.
Our aim is to discover the hidden, archaic forms… (tovább)
Kötetünkben Jakab Istvánnak, a Kárpát-medencei cigány mesemondók egyik legtehetségesebbikének a repertoárját interdiszciplináris kutatás – elsősorban is a fenomenológiai hermeneutika – tárgyaként kezeljük.
Célunk a cigány mesehagyományban rejtező archaikus alakzatok/képek feltárása, újraértelmezése és elevenné tétele. Jakabról az első olvasás nyomán elmondható, hogy rendhagyó mesemondó, ám szövegeit alaposabban, a sokadik szemrevételezést követően elemezve kiderül, hogy valójában a leghagyományosabb és legarchaikusabb mesemondók táborába tartozik. Invariánsokat létrehozó meseszövése, plasztikus nyelvi alakzatai és szimbolikus képteremtő eljárása korunk olvasóját is lenyűgöző szellemi teljesítmény.
In this volume we examine through interdisciplinary research – primarily the hermeneutics of phenomenology – the repertoire of István Jakab, one of the most talented of the Gypsy tale-tellers of the Carpathian Basin.
Our aim is to discover the hidden, archaic forms and images of the Gypsy tale tradition, to reexamine them and bring them to life. A first reading of Jakab reveals that he is an exceptional tale teller, while after a deeper study of his texts and an analysis of the multiple features of his telling it is clear that he really does belong to the most traditional and most archaic school of tale tellers. The way he weaves together the non-variant tales, the plasticity of his language, and his power to create images, all reveal – even to today’s reading public – his extraordinary spiritual performance.
