Tündér ​a vonaton 80 csillagozás

Bálint Ágnes: Tündér a vonaton Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A kis virágtündér, Flórika egy mályvakehelyből pottyan a vonatülések mögé. Hamar barátokra lel, és e titkos rejtekhelyen az ott felejtett sokféle limlomból otthonos lakást rendez be. Mindig jut az utasok elhullajtott morzsáiból számukra eleség, az utasok fecsegésének hallgatása pedig pompás szórakozásul szolgál. Pásztohy Panka illusztrációival bizonyára éppolyan kedvelt könyve lesz a gyerekeknek, mint Bálint Ágnes többi, népszerű meséi.

Eredeti megjelenés éve: 1986

Tagok ajánlása: 5 éves kortól

>!
Holnap, Budapest, 2013
116 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633468142 · Illusztrálta: Pásztohy Panka
>!
Holnap, Budapest, 2008
116 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633468142 · Illusztrálta: Pásztohy Panka
>!
Móra, Budapest, 1986
132 oldal · ISBN: 9631138526 · Illusztrálta: Árva Ilona

Enciklopédia 2


Kedvencelte 19

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

dianna76 P>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Nem tudott elvarázsolni. Azt, hogy nosztalgiázhattam vele, szerettem. Szívesen olvastam a néhai vasútról, a régi rendszerről. Anno én is vonatoztam rendszeresen a nagynénémékhez, még abban az időben, amikor öreg vaskályha fűtötte a falusi várótermet. Viszont nekem sok volt az unalmas rész a könyvben. A vasúti kocsikban elszórt, elhagyott dolgoknál pedig volt némi túlzás. Azért azt csak észreveszi az illető, ha leejt egy db. süteményt stb.
Az illusztrációk kedvesek, szerethetőek. Mivel mindenképp csak egyszerolvasósnak ítélem, megy az elajándékozható mesekönyvek kupacába. Remélhetőleg lesz(nek) aki(k) örülni fog(nak) neki!

>!
Holnap, Budapest, 2013
116 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633468142 · Illusztrálta: Pásztohy Panka
Uzsonna>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Tündéri mese, igazi felüdülés volt Flórikával és társaival együtt vonatozni! Az illusztrációk is bűbájosak.

4 hozzászólás
FLauraM>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Drága nagymamámtól kaptam még óvodás korom vége felé. Nagyon szerettem. Mamát és a könyvet is.

Szamღca>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Nehez ertekelnem. Aranyos tortenet; a kepek gyonyoruek…. a lanyomnak (7 eves) olvastam fel. Nagyon sok unalmas resz volt – olyan parbeszedek ami nem erdekli a kisgyereket pl. az oreg kalauz mikor menjen nyugdijba…. es nalunk meg az is zavaro volt, hogy tele volt olyan szavakkal amiket o nem ertett meg igy allandoan minden masodik sort magyaraznom kellett… ez nagyon sokat elvett a konyv elvezeti ertekebol….

Kis_Andrea>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Gyerekkoromban megvolt a könyvespolcon, de egyáltalán nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastuk volna. Milyen kár! Mert nagyon hangulatos, kedves kis történet. Igazán szívmelengető, és a mesék mögött rejlő üzenetek is tetszettek. Hiába na: Bálint Ágnes. (Egyébként egy retro antikváriumban találtam rá Pécsen 100 Ft-ért… Micsoda kincsvadászat volt! :-D )

1 hozzászólás
Quiconque>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Milyen bájos, kedves ez a könyv! Mennyire a gyerekekhez szól, az ő nyelvükön íródott. A gyűjtögetés, ahogy Flórika minden (felnőttek számára) haszontalan holmit összeszed – ezt csinálják a gyerekek is, minden vackot hazahordanak, de az nekik kincs.

„Piroska olyan hangosan kiáltotta az utolsó szavakat, hogy Flórika – aki éppen tortadarát tálalt gyöngyházgombtányérokra – akaratlanul is meghallotta. Mi tagadás, rosszul esett neki. Limlomnak, szemétnek nevezni az ő kincseit, a csillogó üvegszemet, a fülbevalót, az aranypapírba csavart szaloncukrot… Lám, milyen kényelmesen trónol a ruganyos radíron! Az is csak szemét?”

Milyen trükkösen, ügyesen szövi bele Bálint Ágnes az ismereteket a világról:
"- Szerencséd, hogy tavasszal arra sétáltak az óvodások, és mert ugyanolyan kíváncsiak voltak, mint amilyen te is vagy, Juliska néni, az öreg kalauz felesége, mindent elmesélt nekik.
– Mit?
– Hát azt, hogy…"
És így tovább… A méhecskéről, aki nem látja az ablaküveget, ezért repül neki folyton. A gőzmozdonyokról a Korommanó mesél nekünk. Türelemre, odafigyelésre, elfogadásra és kedvességre pedig Flórika tanít.
Flórika, Tücsök úrfi, Piroska és Korommanó mesélnek, játszanak, nevetnek, néha összevesznek, aztán kibékülnek, kíváncsiskodnak, varázsolnak.
Nincsenek benne fölösleges, dagályos, a valóságtól elrugaszkodott, fantáziaképekkel teletűzdelt leírások. Fordulatos, érdekes, könnyen érthető mese, olyan boldog és tökéletes befejezéssel, hogy még a könnyem is kicsordult.
Olvassátok!

Adrirawia>!
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Nagyon aranyos kis könyv volt.
Flórikát az elején butácskának gondoltam, ugyanakkor szeretetre méltónak is. Amikor a tücsök leszólt dolgokat, az eléggé bosszantott, ugyanúgy csalódtam akkor benne, mint Flóri. Piroska sokat fejlődött, a bizonyos pasira várt a fehér lovon, közben pedig ott volt a sötétben az ő valódi lovagja. :)
A végére mindenkit megszerettem, mert Piroskát egy ideig utáltam, olyan kis beképzelt kártyapakli volt, hogy csak na. Tündéri történet, és szerintem felhívja a figyelmet a magányra. Mint például a bakter felesége, akinek gyakran mellőznie kellett a férjét, mert állandóan dolgozott. Nem gyújtott be, spórolt a tüzelővel, és persze, hogy gyengélkedett. spoiler
Voltak leírások, aminél könny szökött a szemembe, mert egyszerűen érzelmes egy alkat vagyok, mindenen is elsírom magam.
Szóval… nagyon nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

Chivas >!

Karácsonykor teli volt a ház gyerekzsivajjal, edények csörömpölésével, kacagással, zenével. Az unokák karácsonyi dalokat pötyögtek a zongorán, s ezeket a tündérek lent, a pincében velük énekelték. Ilyenkor mindig felébredtek téli álmukból, hiszen a közeli templom harangjainak zúgásától az egész pince visszhangzott.

77. oldal (XII. fejezet: A szív király; Holnap Kiadó, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
DollyHaze >!

– Mit gondolsz, miért szeret engem a korommanó?
– Valószínűleg azért, mert rajtad megvan minden szín, ami őróla hiányzik.

XII.

Quiconque>!

Felszakadozott a köd, kisütött a nap, a fülke megtelt fénnyel. Az egyik állomáson, ahol sok utas szállt fel, és sokáig nyitva volt az ajtó, betévedt a fülkébe egy méhecske. Rögtön látta, hogy rossz helyre került, s nekirepült az ablaknak, nem tudva, hogy ott üveg van. Kétségbeesett dongással repült újra meg újra neki az üvegnek. Nem értette, hogy mikor ő nem lát ott semmit, miért nem tud mégis kirepüni a szabadba.

36. oldal

Quiconque>!

A méhecske, aki pompás ösztönével megérezte, hogy hazai tájakhoz közeledik, összeszedte minden bátorságát, kibújt az ülés alól, és hirtelen felszállt a szőke hölgy kontyára.
Megült a sárga műanyag fésűn, olyan mozdulatlanul, hogy egy lányka, aki az ajtónál ült, és minden leszállót alaposan szemügyre vett, azt hitte, a fésűhöz tartozik. Mondta is a mamájának:
– Olyan fésűt vegyél nekem is, mint amilyent a néni kontyában láttam, olyan méhecskéset!

38. oldal

Quiconque>!

Piroska, még könnyekkel a szemében, elnevette magát. Flórika is kacagott, vele nevetett a korommanó, és úgy nevettek, kacagtak mind a négyen, hogy még a vonat zakatolásán is áthallatszott. Egy asszonyság, aki pulykát vitt Pestre, lenézett a lábához tett kosárra, és szentül meg volt győződve, hogy a zsákkal leborított pulyka nevet. Nem is merte eladni. A következő vonattal hazavitte Püspökladányba, és azóta is várja, mikor kacag újra emberi hangon.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pulyka
Adrirawia>!

Virágtündérekkel manapság már csak olyan kertben lehet találkozni, ahol nem zümmög a fűnyírógép, nem csattogtatják a nyesőollót, vagyis minden virág, bokor, fa úgy nő, ahogyan neki tetszik. Az ilyen kerteket nem őrzik ám hegyes dárdájú, büszke kerítések! Legtöbbször nincs is már kerítésük, megette az idő, és ami még maradt belőle, azt vastagon takarja a lonc vagy a vadszőlő.

5. oldal

1 hozzászólás
Quiconque>!

Fehér éjszakában rohant a vonat, hóba süppedt fák, havas mezők maradtak el mögöttük.
Flórika talált egy kis ceruzacsonkot. Szétszedtek egy cukorkásdobozt, és társasjátékot rajzoltak maguknak a kartonra. Debrecenig játszottak, akkor sietve elaludtak a kesztyűbe bújva, nem akarták megvárni, amíg kihűl a fülke.
Amikor felébredtek, már ismét jó meleg volt. Jókedvű utasok jártak kocsiról kocsira, és valaki elejtett egy tábal csokoládét, ami majdnem agyoncsapta Tücsök úrfit. Éppen felfelé kapaszkodott a résben, hogy kicsit leskelődjék, s ha a korommanó félre nem rántja, a lefelé csúszó tábla éppen fejbe vágta volna. Rémüldöztek is Flórikáék, s úgy dédelgették a tücsköt, úgy pátyolgatták, hogy végül már ő maga is megsokallta:
– Mit akartok, hiszen semmi bajom!
– De meg is halhattál volna!
– Az bizony nagy kár lett volna! – ismerte el a tücsök.

99-100. oldal

Adrirawia>!

Hóna alatt a nagy, lapos dobozzal nekivágott a majdnem hasig érő hónak. Még örült is, hogy minden lépésért meg kell küzdenie. Legalább nem azon jár az esze, hogy utoljára megy át az alvó falun, és úgy indul neki a mezőnek, hogy nem számolgatja, hány óra múlva is tér vissza. Letelt a szolgálat, végleg letelt. Most már majd csak akkor jön be a faluba, ha kenyeret, tejet, miegymást kell venni. Nem lesznek éjszakai bandukolások. Éjszakánként ő már csak az ágyból fogja hallgatni a távoli vonatfüttyöt.

103. oldal A bakterház

Virágszépe>!

– Bácsi, kérem, mi ül ott, abban az első kocsiban? – kérdezte egyszer csak izgatottan a kisfiú. Józsi bácsi lehajolt, bekukucskált a pici vonatablakon, és mosolyogva egyenesedett föl.
– Hát mi ülne ott, kisfiam? Tündér. Nem látod?
– De látom.

114. oldal (Holnap, 2008)

Quiconque>!

Piroska olyan hangosan kiáltotta az utolsó szavakat, hogy Flórika – aki éppen tortadarát tálalt gyöngyházgombtányérokra – akaratlanul is meghallotta. Mi tagadás, rosszul esett neki. Limlomnak, szemétnek nevezni az ő kincseit, a csillogó üvegszemet, a fülbevalót, az aranypapírba csavart szaloncukrot… Lám, milyen kényelmesen trónol a ruganyos radíron! Az is csak szemét?

57. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Tündér Lala
Berg Judit: Rumini
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
Jeney Zoltán: Rév Fülöp
Otfried Preußler: A kis szellem
Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban
Leszkai András: Tejfog és vasfog
Sebők Zsigmond: Mackó úr a hullámok hátán
Fésűs Éva: Nyúl a cilinderben
Gilbert Delahaye: Márti Meseországban