Tündér ​a vonaton 95% 110 csillagozás

spoiler Aranyos kis mese, gyönyörű képekkel. :)

Mesés történet ahol életre kelnek a szereplők. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, jó vagy rossz.
A kalauz mindennapjait ismerjük meg munka közben majd amikor már nyugdíjba megy. Vidám társaság biztosítja, hogy nyugdíjasként is jól érezze magát. Míg dolgozott akkor nem ért rá élni de hogy otthon van még a felesége is jobban elviseli a hétköznapok forgatagát.
Ne csodálkozz, hogy a gyerekek mind szivesen ott töltik a szabad idejüket. Már csak egy felnőtt kellene aki szétosztja a lehetséges erőforrásokat.

Nem tudott elvarázsolni. Azt, hogy nosztalgiázhattam vele, szerettem. Szívesen olvastam a néhai vasútról, a régi rendszerről. Anno én is vonatoztam rendszeresen a nagynénémékhez, még abban az időben, amikor öreg vaskályha fűtötte a falusi várótermet. Viszont nekem sok volt az unalmas rész a könyvben. A vasúti kocsikban elszórt, elhagyott dolgoknál pedig volt némi túlzás. Azért azt csak észreveszi az illető, ha leejt egy db. süteményt stb.
Az illusztrációk kedvesek, szerethetőek. Mivel mindenképp csak egyszerolvasósnak ítélem, megy az elajándékozható mesekönyvek kupacába. Remélhetőleg lesz(nek) aki(k) örülni fog(nak) neki!

Tündéri mese, igazi felüdülés volt Flórikával és társaival együtt vonatozni! Az illusztrációk is bűbájosak.

Gyerekkoromban ez volt az egyik kedvenc könyvem. Így aztán többször is elolvastam, és sosem adtam oda senkinek. Most hogy újra kipakoltam az összes könyves dobozomat, ismét polcra került, és újra elolvastam. Csak most már a kislányomnak. És úgy örültem, hogy neki is tetszett! Fura, de eddig sosem kapcsoltam össze, hogy ezt a könyvet ugyanaz írta, mint a Mazsolát, erre csak most, felnőttként jöttem rá. Talán azért sem gondoltam rá, mert teljesen más, talán kicsit felnőttesebb is. Gondolom ezt már Bálint Ágnes idősebb korában írta. De ettől még a szívmelengető, bölcs tanítás itt is megvan, és bár ma már kissé szocreálnak tűnik, ez továbbra sem zavar senkit, mert nem ez a lényeg.

Emma lányom kapta a nyáron a nagykamasz unokatestvéreitől -kölcsönbe, addig amíg szívesen olvassa, de aztán vissza kell majd adni, mert ez a nagyoknak is örök kedvenc. Szerintem ennél jobb reklám egy könyvnek nem is kell.
Mi is nagyon szerettük, Flórika, a kis virágtündér igazán szerethető kis mesehős, barátai, a Tücsök, a butácska Piroska és az izzó szemű Korommanó, na meg a kedves Vasutas bácsi is mind belopták magukat a szívünkbe. Szerintem sokszor fogjuk még újraolvasni.

Drága nagymamámtól kaptam még óvodás korom vége felé. Nagyon szerettem. Mamát és a könyvet is.

Ez a mesekönyv egy igazi kincs!
A gyönyörű, magával ragadó, szépirodalmi igényességű szöveget hihetetlen aranyos illusztrációk kísérik. A történet pedig… A kis virágtündért nem lehet nem szeretni, ahogy figyelmesen hallgatja mások emlékeit, ahogy berendezkedik a vonatülés alatti kuckójában, ahogy megismeri a vasúti életet, ahogy barátokra talál ebben a világban. És mindehhez háttér a kertek emléke, az utasok beszélgetései, cívódásai, az ember szinte hallja a zakatolást és érzi a MÁV fülkés kocsijának utánozhatatlan feelingjét.
Az öt és fél éves kislányt elvarázsolta a történet. Még a jellegzetes dallamot is eldúdoltam neki amikor a pályaudvar hangosbemondója a vonatok érkezését, indulását sorolta, hogy még autentikusabb legyen az élmény.
Tetszik, ahogy Flórika figyel, és ahogy mindenkire olyan szeretettel figyel. A hajából kifésült illatok pedig emlékeket ébresztenek az utasokban, szép ahogy beleszövődnek a mesébe ezek az apró múltidéző történetek. Olyan, mintha a nagymamánk, nagypapánk mesélné. Gyerekkönyvön messze túlmutató tartalom, ahogy az emlékezés kirántja az embereket a bosszantó pillanatból és szelídséget varázsol a szívükbe, a lehúzott sötétítő miatt veszekedő bácsi meglátja vitapartnerében a gyereket, a sipákoló unokák miatt bosszankodó nagymama a gyermekkoráról kezd nekik mesélni.
Ritkán találkozni olyan könyvvel, ami a felnőtt világot ilyen szépen építené bele a mesevilágba. A tündérke szeme a gyermeki szem, aki nem érti miért, csak azt látja hogy a bácsi szomorú és meg akarja vigasztalni.
A gyerkőc számára ezek a mozzanatok észrevétlen háttér, őt a mesés történések kötik le.
Az ülés aljának lakói nekem is kezdenek a szívemhez nőni, Tücsök úrfi, aki bátran és vagányan helyre teszi a Szív Királyt, a szerény és kedves, izzó pillantású, szerelmes szívű Korommanó. A kényes, a külsőségeket túl sokra becsülő Piroska, a piros ász Tavasza is úgy sejtem, megérik majd a szimpátiámra némi jellemfejlődés után.

Csupa báj ez a mesekönyv, nagyon tetszett!

Nehez ertekelnem. Aranyos tortenet; a kepek gyonyoruek…. a lanyomnak (7 eves) olvastam fel. Nagyon sok unalmas resz volt – olyan parbeszedek ami nem erdekli a kisgyereket pl. az oreg kalauz mikor menjen nyugdijba…. es nalunk meg az is zavaro volt, hogy tele volt olyan szavakkal amiket o nem ertett meg igy allandoan minden masodik sort magyaraznom kellett… ez nagyon sokat elvett a konyv elvezeti ertekebol….