Szeleburdi ​család (Szeleburdi család 1.) 95% 370 csillagozás

Imádom ezt a könyvet, mert akár az én családomról is szólhatna….
Imádom ezt a könyvet, mert olyan emlékeket idéz vissza, amelyeken bármikor tudok mosolyogni, nevetni, sírni….
Imádom, mert egy olyan kort idéz vissza, amiről bolondság lenne a mai világban elfeledkezni….
Ez egy könyv, amit a saját gyermekem kezébe is fogok majd adni, és csak remélni tudom, hogy majd benne is ugyanezeket az érzéseket fogja kelteni mint amit most velem tett…mert ez jó :)

Végtelenül kedves történet, nem lehet nem szeretni! Már réges-régen olvastam, most került újra a kezembe, de ugyanolyan örömmel olvastam mint annak idején. Most annyival adott többet az olvasása, hogy sok olyan eseményt, történetet felidézett, ami velünk, kis családunkkal esett meg az évek során. :-)

Ez a könyv nosztalgiát ébreszt bennem.Kb.velem egyidős,gyerekként is kedveltem.Most újraolvasva érdekes emlékek törtek fel bennem.
Időutazás is volt abba a korba,ahol tablet,laptop és internet nélkül is élménydús volt a gyerekkor.A naplóíráshoz is ennek a könyvnek a hatására kezdtem bele(anno).
Aranyos kis család,ahol a mindennapok forgatagában sok-sok szeretet és vidámság bújik meg.

Gyerekkoromban csak egy-két részletet olvastam belőle, ami megtalálható volt az olvasókönyvemben. Ja, és a filmet is többször megnéztem, és imádtam ezt a mindig hangos, vidám, kicsit őrült családot, ahol a szülők lazák, a gyerekek pedig igazi gyerekek. Szerintem ez a könyv felnőttnek, gyereknek szórakoztató a mai napig. A stílusa, a humora igazán lebilincselő. Nem tudok kiemelni kedvenc részt, mert az egész nagyon tetszett. Talán a karácsony, és a nyaralás volt a legjobb. Csak ajánlani tudom.

Ez nekem sajnos kimaradt eddig az életemből. Egy-egy filmkocka felsejlett, de az egész történet tutira nincs meg. Vagyis most már de! Hogy ez milyen jó! Olvassátok, ki ne maradjon ez senkinek, és adjátok majd a gyerekeitek kezébe, én is így teszek majd. ;)

Én a Szeleburdi családon nőttem fel. Komolyan. Már 3 évesen azon nevettünk, hogy a film elején ott a papagáj aki mindig azt mondja hogy: „Gyurri jó madár." Sok híres színésszel van tele, mint pl.: Ullman Mónika, Ábel Anita és még egy csomó csomó van. Rá azt hiszem minimum 4 évre tudtuk meg hogy van ennek második része is Szeleburdi vakáció címmel. Az is megtetszett nekünk. Aztán a hugomnak feladták kötelező olvasmánynak. Azt hittem ezt is ki kell venni a könyvtárból, akkor nagyon mérges lettem volna rá. Miért? Mert az osztállyal egy könyvet fél évig olvasnak és a hosszabbítás is csak 2 hónap. De végül megvettük mert nem volt bent így sem a könyvtárban. Miután kiolvasták Emma mondta, hogy: Luca, ezt olvasd el mert fantasztikus! Mindenképpen Májusra terveztem mert az már nyár fele van, de még mindig tavasz. Egy évvel ezelőtt olvastam az írónőtől a Koránkelő darázst. Az annyira megtetszett, hogy a szép olvasó versenyre is azt vittem. Emlékszem még hogy súgdolóztak is a hátam mögött a többiek, hogy ez nagyon unalmas lesz, meg minden. Pedig ha tudták volna mekkora kincset is olvastam fel…. De ez most nem fontos. Szóval már az a könyve is nagyon tetszett. Úgy álltam neki a Szeleburdinak hogy ez sem lehet rosszabb, max jobb. Imádom az olyan könyveket amik a főszereplő szemszögéből meséli el, kicsit napló szerű. Én is vissza mentem az időbe, amikor nem volt telefon és egy lopótök magnak is tudtál örülni. Újra elfogott az a jó érzés, hogy ez magyar. Ez pesti, ez is akkora lakásban játszódik mint a miénk, ez a káosz ami olyanoknak mint a mi családunk ez az otthon. Mert pontosan tudom milyen az ha alig férsz el. Az a rugalmasság ami a szereplőkből áradt, felbecsülhetetlen volt. Sokat nevettem rajta még úgy is hogy már kinőttem ebből a korból. De ha jobban belegondolunk, sosem leszünk hozzá túl öregek. Könnyű kis limonádé a nehéz napokra. Az tetszett a legjobban, hogy utolsó lapjait a Duna partján olvastam és így a hangulata is nagyon megvolt. Új kedvencet avathattam.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2020/05/balint-agnes-s…

Megidézte a múltat egy városi panelban és egy remek kis vidéki nyaralást, amelyben még nekem se volt soha részem. Városi panelban volt, de nem volt ilyen szórakoztató.
Azt hittem túl idejétmúlt lesz ez a gyerekeimnek, akik emeletes házban sem laktak sose, de nagyon tetszett nekik.
Sokmindent tanultunk is, mert azért mi, mint a mai kor gyerekei, (utólag magamat is ide sorolom), okostelefonon néztük meg az általunk (vagy csak általuk) nem ismert szavakat. Kicsit szégyenkezve bevallom, még a barátfüle is ebbe a kategóriába esett. De most majd csinálunk. :)
Nagyon hangulatos volt a sok gyerek, kalandjaik, a panel lakás, a vidéki nagyi, a sok állat, a bolond szomszédok. Jól szórakoztunk! :) :)
Én a legjobban a rododendron setáltatáson. Imádom a flúgos embereket.

Szuper, mosolyra fakasztó.

Március 31.

Vezetjük mi is a kis karantén naplónkat az albérletben. Ma például arról írtunk, hogy hogyan költöztettük kétszer is a hat eperpalántánkat, reggel ki az erkélyre, hogy napozzanak, este meg vissza a szobába, hogy ne fázzanak meg. Miközben az eprek gyakori lakáscseréjéről beszélgettünk jutott eszembe a Szeleburdi család, meg az ő filodendron sétáltatásuk. Gyorsan fel is lapoztam, hogy felolvassam a lakótárs atyafiaknak*, aztán úgy is maradtam a könyvvel a kezemben. Annyira kacagtató, életigenlő és kedves. Igazi feel good könyv ez. Csak az a baj, hogy most egyszerre szeretnék horgolni, bábokat készíteni, vígjátékot írni, leveles tésztát hajtogatni, ugrálni a dunai holtágba, aranyhörcsögöt tartani uborkásüvegben és múzeumot berendezni.
Na de nem baj, nekünk ott vannak az eperpalánták, meg Kankalin kovász a mustárosüvegben.
*Radó gyűjtése

Meglepődtem, mert nem tudtam, hogy ez egy napló, és az elején el is szontyolodtam, mert egy ilyen korú gyerek nem ír így, nem volt hihető. A sok „baleset” is inkább elborzasztott, mintsem mulattatott, pedig ebben hasonlít Durrellék viselt dolgaira, és azokon tudtam nevetni. Nem vesznek semmit a szívükre, hamar túlteszik magukat a bajokon, és mindennek ellenére az egész család tele van szeretettel, empátiával és vállalkozókedvvel. De a vége felé egyre jobban megszoktam őket, és a nyári események már sokkal élvezhetőbbek voltak számomra is. A két barát olyan volt a Dunaparton, mint Bütyök és Tutajos. Azt külön öröm volt olvasni – bár nem tudom, mekkora lehet a valóságalapja –, hogy a fiúknak nem derogált sütni-főzni, horgolni tanulni. Egyszerűen minden érdekelte őket, mindent kipróbáltak, ami szembejött velük.:)