Szeleburdi ​család (Szeleburdi család 1.) 95% 496 csillagozás

Imádom ezt a könyvet, mert akár az én családomról is szólhatna….
Imádom ezt a könyvet, mert olyan emlékeket idéz vissza, amelyeken bármikor tudok mosolyogni, nevetni, sírni….
Imádom, mert egy olyan kort idéz vissza, amiről bolondság lenne a mai világban elfeledkezni….
Ez egy könyv, amit a saját gyermekem kezébe is fogok majd adni, és csak remélni tudom, hogy majd benne is ugyanezeket az érzéseket fogja kelteni mint amit most velem tett…mert ez jó :)

Végtelenül kedves történet, nem lehet nem szeretni! Már réges-régen olvastam, most került újra a kezembe, de ugyanolyan örömmel olvastam mint annak idején. Most annyival adott többet az olvasása, hogy sok olyan eseményt, történetet felidézett, ami velünk, kis családunkkal esett meg az évek során. :-)

Pont erre a laza, bolondos családra volt most szükségem a kikapcsolódáshoz. Kissé kótyagos, hosszútűrő család áll a középpontban, olyan, amilyenre szerintem minden hasonló korú gyerek vágyik, mármint olyan gyerek, mint amilyen ennek a történetnek a célközönsége. Kérdés,hogy van – e olyan szülő, akit semmi nem tud kimozdítani az alapvetően békés életszemléletből.
Van bizony, mégpedig a Szeleburdi család szülő – párja, akik a derűt, a béketűrést , a játékos kedvet már nagyszülői örökségként hozzák a saját családjukba.
Jó volt itt együtt lenni felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt. Valahogy könnyű lett a szívem, elfeledkeztem a szürke hétköznapok nyomasztó gondjairól. Talán ez is volt Bálint Ágnes nem titkolt szándéka.
Kívánok minden kisgyereknek ilyen szülőket, ilyen gyerekkort. Magunknak pedig azt, hogy szülőként, nagyszülőként lehessünk még számtalanszor ilyen felhőtlenül szeleburdiak, mint a regénybeli család.

Ez a könyv nosztalgiát ébreszt bennem.Kb.velem egyidős,gyerekként is kedveltem.Most újraolvasva érdekes emlékek törtek fel bennem.
Időutazás is volt abba a korba,ahol tablet,laptop és internet nélkül is élménydús volt a gyerekkor.A naplóíráshoz is ennek a könyvnek a hatására kezdtem bele(anno).
Aranyos kis család,ahol a mindennapok forgatagában sok-sok szeretet és vidámság bújik meg.

Nagyon megörültem annak, hogy polcpakolás közben megtaláltam a gyermek- és ifjúsági szekcióban a Mazsolák és a Futrinka utca mellett ezt a Bálint Ágnes-könyvet is. Kisiskolás koromban valamennyi a kedvencem volt és így, lassan huszonkét éves fejjel is hálatelt szívvel gondolok vissza azokra az időkre, s szöknek apró örömkönnyek a szemembe, ha fellapozom őket. A címszereplő Faragó család, valamint Radó és Belvíziék kalandjait utoljára talán kilenc-tíz évesen forgattam, noha azóta évente több alkalommal is visszaköszöntek már a tévéképernyőről. Mikor még volt tévém soha nem hagytam ki a lehetőséget, hogy egy jót szórakozzak a szó szerint is bogaras família és környezetük kalandjain.

Azért ez a könyv más, mint a film, de pont ezért is jó. Könnyed, szórakoztató és szép emlékeket idéző olvasmány, úgymond békebeli diáknapló gyermekrajzokat idéző illusztrációkkal egy olyan korból, amikor nem volt sem internet, sem hétfői adásnap, s amiről naiv gyermekfejjel (öt évesen, szóval nézzük el, ha kérhetem…) jómagam is azt hittem, minden részében fekete-fehér. Pedig egyáltalán nem az, sőt. Sokkal színesebb és pulzálóbb, mint a jelenkorunk, amiből néha legszívesebben kirohannék és biztos egy ilyen kvázi elképzelt világ leképeződésében keresném a menedéket. Nyilván egyből sort kerítek a folytatásra is, bár aligha lesz olyan visítva röhögős jelenet, mint a filodendron-sétáltatás…

Ez nekem sajnos kimaradt eddig az életemből. Egy-egy filmkocka felsejlett, de az egész történet tutira nincs meg. Vagyis most már de! Hogy ez milyen jó! Olvassátok, ki ne maradjon ez senkinek, és adjátok majd a gyerekeitek kezébe, én is így teszek majd. ;)

Gyerekkoromban csak egy-két részletet olvastam belőle, ami megtalálható volt az olvasókönyvemben. Ja, és a filmet is többször megnéztem, és imádtam ezt a mindig hangos, vidám, kicsit őrült családot, ahol a szülők lazák, a gyerekek pedig igazi gyerekek. Szerintem ez a könyv felnőttnek, gyereknek szórakoztató a mai napig. A stílusa, a humora igazán lebilincselő. Nem tudok kiemelni kedvenc részt, mert az egész nagyon tetszett. Talán a karácsony, és a nyaralás volt a legjobb. Csak ajánlani tudom.

Lehet-e nem szeretni egy olyan kedvesen ütődött családot, ahol Jakabnak és Lujzinak hívják a levesbevaló szárnyasokat, befogadnak és szeretnek mindenféle bogarat, nyulat, hörcsögöt, megsétáltatják a filodendront és a frissen felépült disznóólban altatják a nyaraló ifjúságot? A Szeleburdiékről szóló szemelvényeknél csak a szerző rajzait szerettem jobban.

A szocializmus évtizedeiben is nagy divat volt ifjúsági regényeket írni diszfunkcionális családokról (ami, ha belegondolunk a rendszer kifelé mutatni kívánt képére, nagy merészség és meglehetősen áldásos tevékenység volt így utólag), ma pedig számos gyerekkönyvben a különböző nehéz helyzetekkel való megküzdés áll a középpontban, érzékenyítő, segítő, közösen olvasós könyvek látnak napvilágot, szerencsére.
Miközben ez egy fontos irány, valami elmondhatatlanul üdítő volt Laciék családjáról olvasni, ami nagy, hangos, zűrzavaros, állandóan helyszűkében van, mégis szerető, támogató, elfogadó, és végig nagyon-nagyon jókedvű. Jó lenne, ha tudnánk így élni, ennyire toleránsan, ennyire a gyerekkor szépségeit előtérbe helyezve – persze nem hiszem, hogy Laci mamájával ellentétben én kibírnám sikoltozás nélkül, ha a gyerekeim mindenféle tücsköt-bogarat a lakásba hordanának.
Tényleg csorog a szeretet a lapjairól.

Hogy ez milyen nagyon jó volt! Rengeteget nevettem ezen a könyvön, meg sokszor fogtam a fejem hogy, hogy lehetnek ilyen szeleburdik, de legtöbbször inkább csak vágytam rá, hogy velem is ilyen vicces dolgok, izgalmas kalandok történjenek. Meg persze szívesen éltem volna ebben a „korban” is, amikor a 12 éves gyerekek nyúlbőrt keféltek, hörcsögöt hajkurásztak, a Belvíziéket szidták, bosszút forraltak, múzeumot alapítottak, a disznóólban aludtak, játszottak és az egész életük móka és kacagás volt… (meg fölfalták a sütit, amit az egyik szomszéd a folyosóra készített ki nekik :'D) *
A filmet rengetegszer láttam már. És nagyon szerettem. azonban a könyv elolvasásához csak most jutottam el (fogalmam sincs miért csak most), de jókor jött, mert álmodni sem tudtam volna ennél viccesebb olvasmányról.
Nagyon-nagyon élveztem, biztos, hogy el fogom még olvasni párszor. Meg persze ajánlom majd másoknak is! ;)

*spoiler