Szeleburdi ​család (Szeleburdi család 1.) 95% 446 csillagozás

Imádom ezt a könyvet, mert akár az én családomról is szólhatna….
Imádom ezt a könyvet, mert olyan emlékeket idéz vissza, amelyeken bármikor tudok mosolyogni, nevetni, sírni….
Imádom, mert egy olyan kort idéz vissza, amiről bolondság lenne a mai világban elfeledkezni….
Ez egy könyv, amit a saját gyermekem kezébe is fogok majd adni, és csak remélni tudom, hogy majd benne is ugyanezeket az érzéseket fogja kelteni mint amit most velem tett…mert ez jó :)

Végtelenül kedves történet, nem lehet nem szeretni! Már réges-régen olvastam, most került újra a kezembe, de ugyanolyan örömmel olvastam mint annak idején. Most annyival adott többet az olvasása, hogy sok olyan eseményt, történetet felidézett, ami velünk, kis családunkkal esett meg az évek során. :-)

Pont erre a laza, bolondos családra volt most szükségem a kikapcsolódáshoz. Kissé kótyagos, hosszútűrő család áll a középpontban, olyan, amilyenre szerintem minden hasonló korú gyerek vágyik, mármint olyan gyerek, mint amilyen ennek a történetnek a célközönsége. Kérdés,hogy van – e olyan szülő, akit semmi nem tud kimozdítani az alapvetően békés életszemléletből.
Van bizony, mégpedig a Szeleburdi család szülő – párja, akik a derűt, a béketűrést , a játékos kedvet már nagyszülői örökségként hozzák a saját családjukba.
Jó volt itt együtt lenni felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt. Valahogy könnyű lett a szívem, elfeledkeztem a szürke hétköznapok nyomasztó gondjairól. Talán ez is volt Bálint Ágnes nem titkolt szándéka.
Kívánok minden kisgyereknek ilyen szülőket, ilyen gyerekkort. Magunknak pedig azt, hogy szülőként, nagyszülőként lehessünk még számtalanszor ilyen felhőtlenül szeleburdiak, mint a regénybeli család.

Ez a könyv nosztalgiát ébreszt bennem.Kb.velem egyidős,gyerekként is kedveltem.Most újraolvasva érdekes emlékek törtek fel bennem.
Időutazás is volt abba a korba,ahol tablet,laptop és internet nélkül is élménydús volt a gyerekkor.A naplóíráshoz is ennek a könyvnek a hatására kezdtem bele(anno).
Aranyos kis család,ahol a mindennapok forgatagában sok-sok szeretet és vidámság bújik meg.

Nagyon megörültem annak, hogy polcpakolás közben megtaláltam a gyermek- és ifjúsági szekcióban a Mazsolák és a Futrinka utca mellett ezt a Bálint Ágnes-könyvet is. Kisiskolás koromban valamennyi a kedvencem volt és így, lassan huszonkét éves fejjel is hálatelt szívvel gondolok vissza azokra az időkre, s szöknek apró örömkönnyek a szemembe, ha fellapozom őket. A címszereplő Faragó család, valamint Radó és Belvíziék kalandjait utoljára talán kilenc-tíz évesen forgattam, noha azóta évente több alkalommal is visszaköszöntek már a tévéképernyőről. Mikor még volt tévém soha nem hagytam ki a lehetőséget, hogy egy jót szórakozzak a szó szerint is bogaras família és környezetük kalandjain.

Azért ez a könyv más, mint a film, de pont ezért is jó. Könnyed, szórakoztató és szép emlékeket idéző olvasmány, úgymond békebeli diáknapló gyermekrajzokat idéző illusztrációkkal egy olyan korból, amikor nem volt sem internet, sem hétfői adásnap, s amiről naiv gyermekfejjel (öt évesen, szóval nézzük el, ha kérhetem…) jómagam is azt hittem, minden részében fekete-fehér. Pedig egyáltalán nem az, sőt. Sokkal színesebb és pulzálóbb, mint a jelenkorunk, amiből néha legszívesebben kirohannék és biztos egy ilyen kvázi elképzelt világ leképeződésében keresném a menedéket. Nyilván egyből sort kerítek a folytatásra is, bár aligha lesz olyan visítva röhögős jelenet, mint a filodendron-sétáltatás…

Gyerekkoromban csak egy-két részletet olvastam belőle, ami megtalálható volt az olvasókönyvemben. Ja, és a filmet is többször megnéztem, és imádtam ezt a mindig hangos, vidám, kicsit őrült családot, ahol a szülők lazák, a gyerekek pedig igazi gyerekek. Szerintem ez a könyv felnőttnek, gyereknek szórakoztató a mai napig. A stílusa, a humora igazán lebilincselő. Nem tudok kiemelni kedvenc részt, mert az egész nagyon tetszett. Talán a karácsony, és a nyaralás volt a legjobb. Csak ajánlani tudom.

Ez nekem sajnos kimaradt eddig az életemből. Egy-egy filmkocka felsejlett, de az egész történet tutira nincs meg. Vagyis most már de! Hogy ez milyen jó! Olvassátok, ki ne maradjon ez senkinek, és adjátok majd a gyerekeitek kezébe, én is így teszek majd. ;)

Lehet-e nem szeretni egy olyan kedvesen ütődött családot, ahol Jakabnak és Lujzinak hívják a levesbevaló szárnyasokat, befogadnak és szeretnek mindenféle bogarat, nyulat, hörcsögöt, megsétáltatják a filodendront és a frissen felépült disznóólban altatják a nyaraló ifjúságot? A Szeleburdiékről szóló szemelvényeknél csak a szerző rajzait szerettem jobban.

Én a Szeleburdi családon nőttem fel. Komolyan. Már 3 évesen azon nevettünk, hogy a film elején ott a papagáj aki mindig azt mondja hogy: „Gyurri jó madár." Sok híres színésszel van tele, mint pl.: Ullman Mónika, Ábel Anita és még egy csomó csomó van. Rá azt hiszem minimum 4 évre tudtuk meg hogy van ennek második része is Szeleburdi vakáció címmel. Az is megtetszett nekünk. Aztán a hugomnak feladták kötelező olvasmánynak. Azt hittem ezt is ki kell venni a könyvtárból, akkor nagyon mérges lettem volna rá. Miért? Mert az osztállyal egy könyvet fél évig olvasnak és a hosszabbítás is csak 2 hónap. De végül megvettük mert nem volt bent így sem a könyvtárban. Miután kiolvasták Emma mondta, hogy: Luca, ezt olvasd el mert fantasztikus! Mindenképpen Májusra terveztem mert az már nyár fele van, de még mindig tavasz. Egy évvel ezelőtt olvastam az írónőtől a Koránkelő darázst. Az annyira megtetszett, hogy a szép olvasó versenyre is azt vittem. Emlékszem még hogy súgdolóztak is a hátam mögött a többiek, hogy ez nagyon unalmas lesz, meg minden. Pedig ha tudták volna mekkora kincset is olvastam fel…. De ez most nem fontos. Szóval már az a könyve is nagyon tetszett. Úgy álltam neki a Szeleburdinak hogy ez sem lehet rosszabb, max jobb. Imádom az olyan könyveket amik a főszereplő szemszögéből meséli el, kicsit napló szerű. Én is vissza mentem az időbe, amikor nem volt telefon és egy lopótök magnak is tudtál örülni. Újra elfogott az a jó érzés, hogy ez magyar. Ez pesti, ez is akkora lakásban játszódik mint a miénk, ez a káosz ami olyanoknak mint a mi családunk ez az otthon. Mert pontosan tudom milyen az ha alig férsz el. Az a rugalmasság ami a szereplőkből áradt, felbecsülhetetlen volt. Sokat nevettem rajta még úgy is hogy már kinőttem ebből a korból. De ha jobban belegondolunk, sosem leszünk hozzá túl öregek. Könnyű kis limonádé a nehéz napokra. Az tetszett a legjobban, hogy utolsó lapjait a Duna partján olvastam és így a hangulata is nagyon megvolt. Új kedvencet avathattam.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2020/05/balint-agnes-s…

Hogy ez milyen nagyon jó volt! Rengeteget nevettem ezen a könyvön, meg sokszor fogtam a fejem hogy, hogy lehetnek ilyen szeleburdik, de legtöbbször inkább csak vágytam rá, hogy velem is ilyen vicces dolgok, izgalmas kalandok történjenek. Meg persze szívesen éltem volna ebben a „korban” is, amikor a 12 éves gyerekek nyúlbőrt keféltek, hörcsögöt hajkurásztak, a Belvíziéket szidták, bosszút forraltak, múzeumot alapítottak, a disznóólban aludtak, játszottak és az egész életük móka és kacagás volt… (meg fölfalták a sütit, amit az egyik szomszéd a folyosóra készített ki nekik :'D) *
A filmet rengetegszer láttam már. És nagyon szerettem. azonban a könyv elolvasásához csak most jutottam el (fogalmam sincs miért csak most), de jókor jött, mert álmodni sem tudtam volna ennél viccesebb olvasmányról.
Nagyon-nagyon élveztem, biztos, hogy el fogom még olvasni párszor. Meg persze ajánlom majd másoknak is! ;)

*spoiler