Szeleburdi ​család (Szeleburdi család 1.) 95% 315 csillagozás

Imádom ezt a könyvet, mert akár az én családomról is szólhatna….
Imádom ezt a könyvet, mert olyan emlékeket idéz vissza, amelyeken bármikor tudok mosolyogni, nevetni, sírni….
Imádom, mert egy olyan kort idéz vissza, amiről bolondság lenne a mai világban elfeledkezni….
Ez egy könyv, amit a saját gyermekem kezébe is fogok majd adni, és csak remélni tudom, hogy majd benne is ugyanezeket az érzéseket fogja kelteni mint amit most velem tett…mert ez jó :)

Végtelenül kedves történet, nem lehet nem szeretni! Már réges-régen olvastam, most került újra a kezembe, de ugyanolyan örömmel olvastam mint annak idején. Most annyival adott többet az olvasása, hogy sok olyan eseményt, történetet felidézett, ami velünk, kis családunkkal esett meg az évek során. :-)

Gyerekkoromban csak egy-két részletet olvastam belőle, ami megtalálható volt az olvasókönyvemben. Ja, és a filmet is többször megnéztem, és imádtam ezt a mindig hangos, vidám, kicsit őrült családot, ahol a szülők lazák, a gyerekek pedig igazi gyerekek. Szerintem ez a könyv felnőttnek, gyereknek szórakoztató a mai napig. A stílusa, a humora igazán lebilincselő. Nem tudok kiemelni kedvenc részt, mert az egész nagyon tetszett. Talán a karácsony, és a nyaralás volt a legjobb. Csak ajánlani tudom.

Megidézte a múltat egy városi panelban és egy remek kis vidéki nyaralást, amelyben még nekem se volt soha részem. Városi panelban volt, de nem volt ilyen szórakoztató.
Azt hittem túl idejétmúlt lesz ez a gyerekeimnek, akik emeletes házban sem laktak sose, de nagyon tetszett nekik.
Sokmindent tanultunk is, mert azért mi, mint a mai kor gyerekei, (utólag magamat is ide sorolom), okostelefonon néztük meg az általunk (vagy csak általuk) nem ismert szavakat. Kicsit szégyenkezve bevallom, még a barátfüle is ebbe a kategóriába esett. De most majd csinálunk. :)
Nagyon hangulatos volt a sok gyerek, kalandjaik, a panel lakás, a vidéki nagyi, a sok állat, a bolond szomszédok. Jól szórakoztunk! :) :)
Én a legjobban a rododendron setáltatáson. Imádom a flúgos embereket.

Szuper, mosolyra fakasztó.

Annyira aranyos!!!
Inkább a szülő szempontjából tudom nézni a történetet és szeretnék ilyen lenni. Elfogadó, belenyugvó, következetes, vicces. Hagyni, hogy a gyerek minél több élményt megéljen és ha kell a saját kárán tanuljon. Tetszett az a megjegyzés, hogy a szülő sose mondja: „én megmondtam”

Több Bálint Ágnes könyvet kell olvasnom.

Gyorsan olvasható a vicces naplóformátumnak és a gyermek narrációnak köszönhetően, hiszen egy gyerek mindig másként látja a dolgokat, mint a felnőttek. Ami nekik tragikus, az a felnőtteknek sokszor bagatell, ami életbevágóan fontos, az semmiségnek tűnhet. Én is elfelejtem sokszor, hogy milyen volt gyereknek lenni, de időnként sikerül a gyermekeim helyébe képzelnem magam, és azonnal megértem, hogy neki miért olyan fontos az a valami (hiszen nekem is az volt annak idején, csak már elfelejtettem=fel kellett nőnöm). Többet kellene gyakorolnom, és minden szülőnek ezt javasolom.

Kezembe került egy régi könyvem, még az általános iskolai korszakomból. Akkor szívesen olvasgattunk a naplóból részleteket.Kiváncsi voltam most milyen hatással lesz rám. Kedves történet, viccesen fogalmazva. Leginkább általános iskola alsósainak javaslom. A család nyitott minden és mindenki irányában, szeretik ha a barátaik is velük mennek, minél nagyobb a csapat.

Igaza van a fülszövegnek, aki ezt a könyvet írta, ismeri és szereti a gyerekeket az élővilágot. Roppant vicces napló formájában egy kisfiú meséli el, valamivel több mint egy évét. Ez alatt az idő alatt megismerhetjük a szűkebb és tágabb családot egyaránt, valamint a szomszédokat.

Kicsit olyan a könyv, mintha a Tüskevárat és egy Derald Durrell könyvet összegyúrtak volna, csak talán attól, hogy az ember felfedezni véli benne a saját gyerekkorát, ezáltal közelebbinek érzi magához azt a világot, amiben ő is élt, kicsit kedvesebb. Annyira bájos, kedves, végig mosolyogva olvastam, igazi felüdülést jelentett.

Valamikor ezer éve láttam a filmet is, ami nyilvánvalóan ez a könyv alapján készült, de mint mindig, a könyv százszor jobb. :)
Egyetlenegy fura dolog volt nekem a könyvben, méghozzá az, hogy aki írja a naplót, annak a neve egyetlen egyszer hangzik el, hogy Laci. Nekem egyértelmű volt, hogy ő fiú, de ha jobban belegondolok az is csak közvetve derült ki.

10,20,30….és még nem tudom hány éves korosztály felejthetetlen, szórakoztató, vidám könyve, ami a Faragó család és gyerekbarátai életében történik, és naplóban nyer megörökítést. Én is „Faragó” gyerek voltam, talán kevesebb izgalommal, élménnyel, de most is inkább azt választanám, a mai gyerekek gépesített játékai helyett! Bár az idő halad, fejlődünk, és nincs megállás…csak a könyv fékezz le az olvasása alatt. A film szintén nagyon nagy élmény számomra.