Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta – így kezdi naplóját a tizenkét éves Laci, becsületesen bevallva, hogy a derülünk szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyermekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól, s – valljuk be – cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó – akinek szerencsére nem kell öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön – biztosan a szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök.
Szeleburdi család (Szeleburdi család 1.) 552 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1968
Tagok ajánlása: 9 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sirály könyvek
Enciklopédia 16
Kedvencelte 82
Most olvassa 20
Várólistára tette 116
Kívánságlistára tette 66
Kölcsönkérné 5

Kiemelt értékelések


Imádom ezt a könyvet, mert akár az én családomról is szólhatna….
Imádom ezt a könyvet, mert olyan emlékeket idéz vissza, amelyeken bármikor tudok mosolyogni, nevetni, sírni….
Imádom, mert egy olyan kort idéz vissza, amiről bolondság lenne a mai világban elfeledkezni….
Ez egy könyv, amit a saját gyermekem kezébe is fogok majd adni, és csak remélni tudom, hogy majd benne is ugyanezeket az érzéseket fogja kelteni mint amit most velem tett…mert ez jó :)


Végtelenül kedves történet, nem lehet nem szeretni! Már réges-régen olvastam, most került újra a kezembe, de ugyanolyan örömmel olvastam mint annak idején. Most annyival adott többet az olvasása, hogy sok olyan eseményt, történetet felidézett, ami velünk, kis családunkkal esett meg az évek során. :-)


Pont erre a laza, bolondos családra volt most szükségem a kikapcsolódáshoz. Kissé kótyagos, hosszútűrő család áll a középpontban, olyan, amilyenre szerintem minden hasonló korú gyerek vágyik, mármint olyan gyerek, mint amilyen ennek a történetnek a célközönsége. Kérdés,hogy van – e olyan szülő, akit semmi nem tud kimozdítani az alapvetően békés életszemléletből.
Van bizony, mégpedig a Szeleburdi család szülő – párja, akik a derűt, a béketűrést , a játékos kedvet már nagyszülői örökségként hozzák a saját családjukba.
Jó volt itt együtt lenni felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt. Valahogy könnyű lett a szívem, elfeledkeztem a szürke hétköznapok nyomasztó gondjairól. Talán ez is volt Bálint Ágnes nem titkolt szándéka.
Kívánok minden kisgyereknek ilyen szülőket, ilyen gyerekkort. Magunknak pedig azt, hogy szülőként, nagyszülőként lehessünk még számtalanszor ilyen felhőtlenül szeleburdiak, mint a regénybeli család.


Ez a könyv nosztalgiát ébreszt bennem.Kb.velem egyidős,gyerekként is kedveltem.Most újraolvasva érdekes emlékek törtek fel bennem.
Időutazás is volt abba a korba,ahol tablet,laptop és internet nélkül is élménydús volt a gyerekkor.A naplóíráshoz is ennek a könyvnek a hatására kezdtem bele(anno).
Aranyos kis család,ahol a mindennapok forgatagában sok-sok szeretet és vidámság bújik meg.


Gyermek korom kedvence volt ez a könyv, és most sem változott a véleményem. Még az unokával kezdtük el olvasni, de mivel nekik nincs meg, ők olvasták először. Én most kaptam vissza. Egy vidám mindet a pozitív oldaláról szemlélő családról szól a történet. Kicsi a lakás, de nagy a rakás elven működik. Jókat nevettem olvasás közben. Örülök, hogy újra olvastam.


Gyerekkorom egyik meséje. Felnőttként újra elolvasva mennyire más értelmet nyert a történet.
Kicsit nehezen indult az olvasása az elején, de aztán beindult. Sokat mosolyogtam a történeten. Jó érzés volt egy nehéz nap után ebből olvasni. Kicsit segített elfelejteni mindent.


Ez nekem sajnos kimaradt eddig az életemből. Egy-egy filmkocka felsejlett, de az egész történet tutira nincs meg. Vagyis most már de! Hogy ez milyen jó! Olvassátok, ki ne maradjon ez senkinek, és adjátok majd a gyerekeitek kezébe, én is így teszek majd. ;)


Nagyon megörültem annak, hogy polcpakolás közben megtaláltam a gyermek- és ifjúsági szekcióban a Mazsolák és a Futrinka utca mellett ezt a Bálint Ágnes-könyvet is. Kisiskolás koromban valamennyi a kedvencem volt és így, lassan huszonkét éves fejjel is hálatelt szívvel gondolok vissza azokra az időkre, s szöknek apró örömkönnyek a szemembe, ha fellapozom őket. A címszereplő Faragó család, valamint Radó és Belvíziék kalandjait utoljára talán kilenc-tíz évesen forgattam, noha azóta évente több alkalommal is visszaköszöntek már a tévéképernyőről. Mikor még volt tévém soha nem hagytam ki a lehetőséget, hogy egy jót szórakozzak a szó szerint is bogaras família és környezetük kalandjain.
Azért ez a könyv más, mint a film, de pont ezért is jó. Könnyed, szórakoztató és szép emlékeket idéző olvasmány, úgymond békebeli diáknapló gyermekrajzokat idéző illusztrációkkal egy olyan korból, amikor nem volt sem internet, sem hétfői adásnap, s amiről naiv gyermekfejjel (öt évesen, szóval nézzük el, ha kérhetem…) jómagam is azt hittem, minden részében fekete-fehér. Pedig egyáltalán nem az, sőt. Sokkal színesebb és pulzálóbb, mint a jelenkorunk, amiből néha legszívesebben kirohannék és biztos egy ilyen kvázi elképzelt világ leképeződésében keresném a menedéket. Nyilván egyből sort kerítek a folytatásra is, bár aligha lesz olyan visítva röhögős jelenet, mint a filodendron-sétáltatás…


Gyerekkoromban csak egy-két részletet olvastam belőle, ami megtalálható volt az olvasókönyvemben. Ja, és a filmet is többször megnéztem, és imádtam ezt a mindig hangos, vidám, kicsit őrült családot, ahol a szülők lazák, a gyerekek pedig igazi gyerekek. Szerintem ez a könyv felnőttnek, gyereknek szórakoztató a mai napig. A stílusa, a humora igazán lebilincselő. Nem tudok kiemelni kedvenc részt, mert az egész nagyon tetszett. Talán a karácsony, és a nyaralás volt a legjobb. Csak ajánlani tudom.


Lehet-e nem szeretni egy olyan kedvesen ütődött családot, ahol Jakabnak és Lujzinak hívják a levesbevaló szárnyasokat, befogadnak és szeretnek mindenféle bogarat, nyulat, hörcsögöt, megsétáltatják a filodendront és a frissen felépült disznóólban altatják a nyaraló ifjúságot? A Szeleburdiékről szóló szemelvényeknél csak a szerző rajzait szerettem jobban.
Népszerű idézetek




Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai.
Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek.




Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta.
(első mondat)




Anyu már kezdi a csomagolást.
Előszedte a fürdőruhákat, és kiderült, hogy az övé teljesen összepenészedett attól a három kiló narancstól, amit még karácsony előtt a fürdőruhák közé dugott előlünk. Apu szidott is bennünket Picurkával, hogy olyan felületesen kutakodtunk annak idején. Három kiló narancsot nem tudtunk ebben csöpp lakásban megtalálni. Azzal védekeztünk, hogy keresési kedvünk azért lohadt le, mert gyanakodtunk, hogy az ajándékok ismerősöknél vannak szétosztva.




Nagytakarítás volt nálunk, amit apu nem szeret, de mi szeretünk, mert olyankor mindig érdekes dolgok kerülnek elő. A kamrában, a krumplisláda mögött anyu talált három tábla csokoládét, amit még decemberben dugott el előlünk.
92. oldal




A legborzasztóbb volt első nap a lefekvés. Olyan volt, mintha jégre feküdtünk volna, pedig anyu takarókat is terített alánk. Radó mondta, hogy biztosan jég van a szalmazsákban. De nem jég volt benne, csak a szalma a téli hidegben annyira átfagyott, hogy a mi kis gyönge testünk nem bírta fölmelegíteni.
Anyu két téglát rakott a sütőbe, aztán mikor már átforrósodtak, odaadta nekünk. Soha nem hittem volna, hogy egy meleg téglának ennyire lehessen örülni. Összebújtunk a Radóval, a meleg téglát a hátunk mögé raktuk, és nagy vacogva elaludtunk. De előbb még megbeszéltük, hogy reggelre halálos betegek leszünk, és hogy milyen nehéz a fagyos földbe sírt ásni.
Radó azt mondta, hogy az apja majd biztosan mérges lesz, amiért dupla borravalót kell adni a sírásónak.
67. oldal




Még mikor kiköltözködtünk, akkor derült ki, hogy a nyúlbőrömet megették a molyok.
151. oldal




Végül is a Radó azt mondta, hogy a hétköznapok érdekesek igazán, mert abból látszik, milyen egy család élete.
5. oldal




Mikor eleveztünk a nagy, vízre hajló fűzfa alatt, hívtuk anyut, hogy jöjjön hintázni. De idén azt mondta, hintázzunk csak egyedül, ő nem szaggatja el a faágakon a drága, új fürdőruháját. Pedig olyan fürdőruhát vett magának, ami már így is csupa lyuk.
Már kinéztük Radóval, hogy ha leveti, megpróbálunk a hálós részével kis halat fogni.
119-120. oldal (Móra, Budapest, 2011.)
A sorozat következő kötete
![]() | Szeleburdi család sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ecsédi Orsolya: Banyavész 93% ·
Összehasonlítás - Bosnyák Viktória: Klott Gatya, ne fárassz! 92% ·
Összehasonlítás - Tom Fletcher: Christmasaurus 95% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Így lopd el egy sárkány kardját 92% ·
Összehasonlítás - Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás 92% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Jean-Philippe Arrou-Vignod: A repülő camembert 93% ·
Összehasonlítás - Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet 98% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Égigérő fű 94% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 93% ·
Összehasonlítás