Micsoda ​pók a vízipók! 91% 61 csillagozás

Nagyon régi könyvem, szerintem 30-35 éves biztosan van. Annak idején szerettem a rajzfilmsorozatot, ezért a szüleim beszerezték könyvben is, és máig megvan. A nagyalakú könyv elképesztően sok információt tartalmaz a vizi élővilágról, de közben mesél is. Az illusztrációk nagyon jók, épp mint a rajzfilmben, viszont a képi világa kicsit sötét,komor színekkel dolgozik. Jó olvasni, mesélni belőle. Jó, hogy őrzi a gyerekkorom történeteit.

Nahát, megint egy csodálatos Bálint Ágnes könyv, tele ismeretterjesztő tartalommal. Minden felé Magyarország vizeit lakó apró teremtménnyel. Plusz egy történet is kerekedett belőle.
Kicsit lassan haladtunk, mert minden egyes jószág képét eredetibe is meg kellett nézni. Google volt a barátunk. „És mit eszik és hogy szaporodik és meddig él és mekkora?” Amikor eljött valami rovar család, volt vagy 20 fajtája, na akkor mondtam, hogy ezt már neeeem fogom egyessével kikeresni.
Szóval jó volt, ajánlom mindenkinek felolvasásra.
spoiler

Fiatalságom kedvenc rajzfilmje volt a Vízipók, csodapók. Így örömmel emeltem le a polcról, hogy végre megismerkedek a könyvvel is. A könyvet olvasva jöttem rá, hogy tudományos módon ismertet meg a vízi világ állatkáival miközben szórakoztat is. Nagyon jó lett a rajzfilm , szórakoztató, vidám és nagy kedvenc lett a címszereplő. A könyv is tetszett de ha valaki még nem ismerné az előbb a könyvvel kezdje, hogy ne legyen csalódás.
Gyereknek ajánlom aki élvezi a vízet, a vízi állatokat, vízpartot vagy épp a rajzfilmet.

Gyerekkorom egyik legtöbbet nézett meséje. A főcím zenéje még mindig a fülembe van.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert lányommal sok sok mesekönyvet olvastunk ki. Este nem telhetett el esti mese nélkül. Így került ez a könyv is olvasásra. Aranyos kis történet. Kellemes időtöltés volt az olvasása.

Szomszéd nénink a gyerekei, unokái régi játékait, könyveit áthozta a gyerekeimnek, és közöttük volt ez a kis csoda is.
Szerintem a rajzfilmet mindenki ismeri, és bár a pókokat, rovarokat nem kedvelem, ezeket a figurákat örömmel nézegettem a gyerekekkel.
Az illusztrációkat jó volt nézegetni, bár volt, hogy kicsit sötét volt.
Szeretem az olyan könyveket, ahol olvasás közben tanulnak a gyerekek, és ez jelen esetben így volt.
A vízi világot ismerhetjük meg miközben a vizipók kalandjairól olvasunk.
Humoros, kedves mese amiből érződik a természet szeretete.

Kicsit idejétmúlt, de a maga korában dicséretes törekvés. A film szerintem jobban sikerült, mert emlékeim szerint kedvesebb, ebben például megdöbbentő és gyerekeknek feleslegesen sokkoló részlet egy temetés, és más, hasonlóan problematikus felesleges sokkolásokat is leltünk. Plusz ahogy egyik botanikus ismerősnél rákérdeztem, sajnos sikerült a címlapra egy idegenhonos növényt tenni, ami nagy kár tekintve a nyilvánvaló szemléletformáló, ismeretterjesztő célt. De azért volt ennek sok szerethető része, érdekes a természetben viszontlátni a hőseit felnőtt fejjel is. Például amikor megjelent a madáritatónkban a hátonúszó, azon nagyon derültünk, mert régi ismerősünk volt a meséből Rixi.

Ezt is esti mesének olvastuk, még férjem kapta gyerekkorában. Vizipók története is ismerős az én generációmnak, sokan lefekvés előtt nézhettük az Esti mesében.
Más a könyv, mint a mese, a rajzfilm sokat finomított a víz alatti történéseken, illetve Keresztes barátom sem jelenik meg a könyvben.
Összességében aranyos mese, bújtatottan tanítja a gyerekeket a természet szeretetére, megbecsülésére, ami különösen fontos.
Kedvenc szereplőim Állaspókné, na és természetesen a pletykás csigahölgyek: Plancsika és Limmike. De sokat mosolyogtam Rixi, a hátonúszó poloska aljasságain is. Férjem kedvence a címszereplő Vizipók Úrfi volt, a gyerek még kicsi, ő még a beön és a mámon kívül nem nagyon mond mást. :) Pár év múlva majd megosztom veletek, neki mi a véleménye a könyvről.

Azt szeretem ebben a könyvben, hogy nem csak a rajzok, hanem a történet is kedves, valamint tele van hasznos és okos információkkal az ízeltlábúak törzsébe tartozó rovarokról és pókokról. Észrevétlenül kúszik be a gyerkőcök buksijába a sok tudás, valamint a természet szeretete és védelme.
Egyszerűen fantasztikus ez a mesekönyv! :)

Sok évtized után került a kezembe és olvastam újra. Nem emlékeztem, hogyan kapcsolódik a rajzfilmekehz, külön izgalmas volt felfedezni. Egy hosszú összefüggő történet rövidebb-hosszabb fejezetekre bontva, a rajzfilmből ismert szereplőkkel (bár nem az összessel). Nagyon tetszett, hogy a könyvben neve is van a szereplőknek. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen sokat lehet tanulni a vízi világról – egyik másik faj megnevezésénél kellett a google :) Szerintem ez a könyv is remek arra, hogy megszerettesse az olvasást, mert érthető a nyelvezete, könnyen követhető a történet és a tanulságok végtelenül bájossá teszik.

Rajzfilmben valahogy jobban tetszett, bár emlékszem, kilenc éves lehettem, és elrettentett, hogy egy oldalon milyen sok a betű.