Megint ​Mazsola (Mazsola 2.) 96% 192 csillagozás

Mazsola újabb története nagyon cuki volt. Jókat nevettem rajta, hihetetlenül aranyos ez az egész. Jólesik visszatérni ezekhez a régi mesékhez, és továbbra is csak sajnálni tudom, hogy ez a saját gyermekkoromból kimaradt.

Kapott tőlem még egy esélyt Mazsola, ezúttal hangoskönyv formájában.
Tádé nélkül egészen aranyos mese. Für Anikó hangja pedig nagyon illik hozzá.

Folytatódik Mazsola, Manócska, története. Mulatságos, csínytevések, megbánások bocsánat kérések. Most is jólesett a lelkemnek egy kis mese.

Ez a rész gyerekkoromban kimaradt. Felnőttként olvasva kellemes kikapcsolódást nyújtott, és eléggé szórakoztató. Mazsola, az oktondi kismalac kalandjai folytatódnak. Manócska pedig szeretettel és türelemmel nevelgeti, tanítja.

Az egyik legnagyobb kedvenc magyar mesehősünk a zöld kismalac, aki állandóan enne, önző, de azért a helyén van a szíve. Rengeteg kalandba keveredik, Manócska pedig szokás szerint hol finoman terelgeti, hol nyíltan neveli. Sok új cimbora lép színre, de azért a régiek is feltűnnek az újabb kalandokban.
Igazi bekuckózós, szívmelengető olvasmány, ami összehozza a családot, és a mese ideje alatt megszűnik a világ, eltűnnek a gondok, csak a kismalac van, a szeretet és az otthon melege.

Cuki, cuki, cuki. Ebben a kötetben Mazsolán túl megjelentek emlékeim egyéb állatkölykei is: Fülöpke a nyúl, Rezsőke a róka, Menyus a medve és itt volt ismét Egérke.
Mazsola persze változatlanul nyafka-hisztis, és türelmetlen, meg ugye nem rest rosszalkodni sem. Szóval az első kötethez képest semmit sem változott. De ez így van jól, mert Mazsola így Mazsola, s mi, az olvasók Őt így szeretjük. Azért azt megnéztem volna, hogy balettozik…
Tetszett, hogy emberi dolgok, eszközök is megjelentek a mesében, mint az újság (konkrétan a Csőr lap), a mozi (melyben természetesen egy disznóról szól a film), de említést kap a pókháló kiállítás (mert az állatok is szeretik a kultúrát), és a vakond aluljáró (egy aluljárónak mi is lehetne más a neve). A meséket kísérő szépia fényképeket szívesen nézegettem. Egy valami hiányzott: a hang, hogy halljam Mazsola nyafogásait.
Most már tényleg ki kell hoznom a könyvtárból a Futrinka utca lakóinak történetét.

Ezzel a kötettel ki is olvastam a Mazsoláról, a zöld kismalacról szóló sorozatot. Önmagában ez a kötet is nagyon kedves, szórakoztató és tanulságos történeteket tartalmaz, mégis úgy érzem, hogy a másik kettőhöz képest ezek most kevésbé sikerültek jól, nem minden történetet éreztem olyan kereknek, mint a másik két kötetben szereplőket. Nem tudom, ezért van-e, de utóbbi időben a gyerekek is ritkábban kérték, hogy ezt olvassam, ezért is húzódott el az olvasása.

Nem emlékeztem már erre a részre, de most nagyon jól szórakoztam, akkorákat nevettem egyes részeken :) Olyan „káromkodások” voltak benne:
„Azt a lobogós lidérces lángját” vagy "Azt a hétlövetű kukoricacsövét :D

A lényeg, hogy Mazsola szinte semmit nem változik, most is egy önző, lusta kismalac.
Viszont Manócska igazán jó és bölcs tanító, aki különböző furfangokkal ráveszi a szófogadásra :)
Megismerhettük ebben a részben Fülöpkét (egér), Menyust (medve) és Rezsőkét (róka).
Nem hiányozhatott Manócska sakkozó társa sem, Varjú bácsi sem.

Megismerhettünk két focicsapatot is :D Mangalica Sport Club és a Bunda Sport Club-ot :)

A fiam kacagva hallgatta Mazsola és Manócska újabb történeteit. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam :)

Nekem leginkább ennek a középső résznek a meséi rémlettek. Emlékszem Manócska és Varjú bácsi sakkozására, meg hogy Mazsola mindig háborgatta őket. Az már kevésbé rémlett, hogy miért is volt olyan rosszaska éppen Mazsola. Bevallom: a mesék humora így felnőtt fejjel fenomenális, hogy gyerekként átjött-e, azt nem tudom – de szerettük nagyon. Minden bizonnyal más az, amit a gyerek szeret benne, és más az, ami a felnőtt Manócskák szájszögletébe varázsol leheletnyi mosolyt. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elővettem ezeket a közel 40 éve utoljára látott meséket.