Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mazsola és Tádé (Mazsola 3.) 346 csillagozás
A Mazsola, Megint Mazsola meséskönyvek után most a televízióból is jól ismert zöld kismalac váratlanul testvért kap. Ő is – éppúgy, mint néha a gyerekek – eleinte duzzogva és féltékenykedve figyeli, ahogy Manócska megosztja szeretetét közte és az új jövevény, Tádé között. Hamar szívébe zárja a szelíd kis tengerimalacot, és megérti, hogy Manócska semmivel sem szereti őt kevésbé, mint akkor, amikor még ketten éltek az otthonos tökházban.
Eredeti megjelenés éve: 1971
Tagok ajánlása: 4 éves kortól
Enciklopédia 18
Szereplők népszerűség szerint
Mazsola · Manófalvi Manó (Manócska) · Tádé · Varjú bácsi
Kedvencelte 30
Most olvassa 11
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 43
Kiemelt értékelések
Jaj, hát ez nagyon aranyos könyv! Ráadásul igazán nevelő hatású.
A történetet először réges régen a tévémaci mutatta meg bábfilm formájában: így is, úgy is nagyon tetszett. Igaz, Malacka mindig az agresszív kismalacot juttatja eszembe a kis önző tulajdonságai és bumfordi stílusa miatt. Manócskának van vele elég baja…
Kettős érzést hagyott maga után ez a könyvecske. Nem igazán tudtam szeretni, vagy csak részben egy-egy részletet. Valamint emlékszem, hogy én ezt gyerekkoromban sem szerettem nézni amikor a TV-ben ment.
Sajnos csak itthon vettem észre, hogy a sorozat utolsó kötetét sikerült kihozni a könyvtárból vagy nem figyeltem vagy nem volt bent az első kettő. Lehet, ha az elejéről kezdem más lett volna az első benyomás (mert a bábfilm sorozatra már nem igazán emlékszem), de így nekem Mazsola eléggé elenszenves lett :(
Bár ha belegondolok, vannak ilyen kisgyereket, meg tulajdonságok és nagyon valósághű történeteket és helyzeteket, meg reakciókat fogott meg Bálint Ágnes, de az érzéseimen nem tudok változtatni, ez a kismalac nem lopta be magát a szívembe.
Manócskát viszont nagyon szeretem, meg Tádé is aranyos. A Tökház és a mindennapi életük miliője aranyos és nagyon jól el van eltalálva. Azokat a részeket szerettem, amikor Manócska ügyesen és nagyon következetesen jár el Mazsolával szemben. Oktató, tanító, nevelő és tanulságos mesének viszont nagyon jó lehet a gyerekek számára.
Kár, hogy nincs több kötet, az elmúlt másfél hónapban a lányom Mazsolát hallgatott esti mesének. Össze-vissza fészkelődött közben folyamatosan, de aztán mindig mesélte nekem nap közben, hogy mit is csinált „Mozsola”. Mivel nem én olvastam föl neki, és a gyerekkoromból is kimaradt ez valahogyan, gyorsan bepótoltam, mielőtt visszavinnénk a könyvtárba.
Pont a lányomnak való, jól lehet azonosulni a szereplőkkel. A harmadik kötetben kicsit undok volt néha Mazsola, mint nagytestvér, nem is tudom, kire ismertem. :-) Tádé meg hol kicsit háziállat, hol inkább kistestvér. És nagyon jó lenne, ha én is tudnék ilyen könnyen következetes szülő lenni, mint Manócska.
„És az ökörfarkkóró tud ásítani, ha álmos?”
Új jövevény érkezik a tök házikóba. Mazsola szembesül a ténnyel, osztozni kell mindenben. Mint az igazi családokban, ahova kistesó érkezik. Sok mindent meg kell tanulnia, tapasztalnia. Jó példa testvér pároknak.
Sajnos a végére értünk a sorozatnak. Nagyon jó volt, biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években rongyosra olvassuk majd mindhárom könyvet.
Nevelési tanácsokat biztosan Manófalvi Manótól kérnék, Bálint Ágnes nagyon jól megformálta a karakterét.
Ez a kötet a testvérekről szól, tele olyan bújtatott problémával, amit biztosan minden gyerek átél, akinek van tesója. Mazsola a nagyfiú, aki a rajongásig szereti Tádét, de néha bizony elege lesz belőle, vagy épp féltékeny lesz rá. Tádé pedig igazi jóindulatú angyalka, az egyik legcukibb mesefigura.
Egyébként azt beszéltük férjemmel, hogy Mazsola Babaróka „őse”.
Örsnek az volt a kedvence, mikor Mazsola vermet ás Tádénak, nekem az összes, de az a jelenet nagyon cuki volt, amikor a nagymalac beleviszi a kicsit a rosszba és ráveszi, hogy mondják azt, hogy a pici ötlete volt, mert akkor Manócska nem lesz mérges. Tádé így is tesz, de azért a gyermeki őszinteség kibújik: „Mazsola mondta.”
Tényleg nagyon cuki, igazi családi, összebújós mesekönyv.
off
Mazsolácska és Tádé bizony a leginkább szerethető műmesefigurák. Egyik ismerősöm azt mondta, látszik, hogy Bálint Ágnes igazi gyermekeknek írt igazi mesét, amiből úgy tanulhat az ivadék, hogy észre sem veszi. És tényleg, egy csomó esetben nemcsak a konkrét szüzsé az, ami valami nagyon fontosról szól, hanem egy-egy fél mondat is fajsúlyos. (Parafrazálok: Egérke úgy megilletődött, hogy még köszönni is elfelejtett.) Igazán sajnálom, hogy Mazsolából összesen csak három kötet jelent meg. (Igen, ide tartozik az a véleményem is, hogy de bezzeg egyéb, gyengébb, sőt kimondottan gügye mesékből megállíthatatlan sorozatok vannak. Nyavalygás vége.)
Az az érdekes, hogy a Mazsola-történetek során, hiába láttam már a bábfilmeket nem is egyszer, mindig izgulok, mi lesz a kis bumfordi röfivel. S bár szeretem a fantasyt is, de ebben külön szeretem azt, hogy teljesen „földhözragadt", egészen olyan, amilyet bárki ki tudna találni… Szóval olyan emberi. (Meg malaci, manói stb.)
A Holnap Kiadó ötletét, hogy 2000-ben meg idén is kiadta a Mazsola-trilógiát, nagyon díjazom. Szép, színes. Bródy Vera figurái pedig szintúgy nagyon szerethetőek.
Mazsola, a kismalac kapott maga mellé egy kis tengerimalacot, már-már testvért. Épp ezért ez a könyv még az első résznél is jobb volt, fiaink nagyon élvezték, mi meg jókat szórakoztunk feleségemmel a párhuzamokon. A történetek nincsenek túlbonyolítva, jól követhetőek, legalább is a négyévesnek, de a kétéves is izgatottan figyel, bár néha hajlamos leragadni a képeknél ("Hol van Fülöpke?"). Mazsola, Tádé és a többiek örökre belopták magukat a család összes tagjának a szívébe, fiaink már ki is osztották ránk a szerepeket. Sajnos már csak egy kötet maradt hátra, úgyhogy nemsokára kénytelenek leszünk újraolvasni. Meg persze megnézni bábszínházban. És aztán újra és újra, míg világ a világ. :)
Nincs még igazán jó rálátásom a műmesékre, de eddig nem találtunk jobbat Mazsoláék történeténél.
A testvéri viszony… Bár Manócskának nincs neme, azért nagyon is olyan, mint egy anyafigura. Kedves, gondos, anyáskodó. S ha tetszik, ha nem: Mazsola egy befogadott gyerek. Márpedig ha 1 van, miért ne jöhetne egy másik is? Jön is – illetve hozzák haza ketten. Nem ilyen szempontból olvastam – de milyen szépen szól ez a mese mindenféle befogadásról, nevelőszülőségről is… még ha nekünk, rendes ép családban felnövő gyerekeknek fel se tűnik, hogy minket nem csak úgy találtak a szüleink…
Népszerű idézetek
– Kinek az ötlete volt elpocsékolni ezt a sok finom spárgatököt?
Tádé Mazsolára nézett. Mazsola sűrű pislogással igyekezett eszébe juttatni azt, amit előre megbeszéltek. Csodák csodája, sikerült is.
– Tádé ötlete volt – szólalt meg a kis tengerimalac szelíden.
Manócska értetlenül nézett rá.
– A tiéd? De hogyan jutott ilyesmi az eszedbe?
– Sehogyan – felelte Tádé, kis fekete gombszemét Manócskára függesztve. – Mazsola mondta.
– Éjszakára az ökörfarkkóró virágai összecsukódnak – magyarázta Manócska mosolyogva. – Ha akarjátok, nézzétek meg. Öreg este van már.
– Megnézzük, Tádé? – kérdezte Mazsola.
– Nézzük – felelte Tádé.
Nagy egyetértésben lépegettek az ökörfarkkóró felé. Tádé fehér bundája világított a szürkületben. Meglehetősen sötét volt, de azért Manócska még jól látta, hogy Mazsola gyöngéden megtörli Tádé orrocskáját.
– Mert ő nem a haragot tartja – sóhajtott Mazsola –, hanem a szavát. De azt nagyon.
77. oldal
Mazsola legkedvesebb szórakozása az volt, ha alkonyatkor magányosan turkálhatott a réten. Ilyenkor a lenyugvó nap fénye bearanyozta a feltúrt rögöket, és Mazsola azt képzelhette, hogy aranyban turkál, bíborban vájkál.
Egyik nap is, ott turkált az ökörfarkkóró tájékán, s arról ábrándozott, hogy ha egyszer aranyat túrna ki a földből, igazi aranyat, akkor Manócskának fűnyíró gépet venne, Varjú bácsinak sportrepülőgépet, utána kapcsolható fészekkel, Tádénak pedig…
Hogy Tádénak mit venne, azt nem tudta végiggondolni, mert megjelent Tádé, és megkérdezte:
– Mazsola, te miért turkálsz mindig?
– Csak! – röffent Mazsola mérgesen.
Tádé azonban nem sértődött meg. Tovább faggatta Mazsolát:
– Miért vagy olyan kövér?
– Nem is vagyok kövér! – mordult rá Mazsola, kihúzva magát olyan hosszúra, amilyenre csak tudta.
– És miért mondják, ha valaki sovány, hogy olyan, mint a kóró? – nézett fel Tádé a virágjában álló ökörfarkkóróra. – Hiszen az ökörfarkkóró nem is sovány.
Mazsola nem felelt. Ez nem zavarta Tádét a további kérdezősködésben:
– Mazsola, te miért nem tudsz repülni úgy, mint Varjú bácsi?
– Mit tudom én! – mondta Mazsola mérgesen.
– Nagyon nehéz vagy?
– Dehogy vagyok nehéz! – tiltakozott Mazsola. – Csak nincsen szárnyam.
– De miért nincs szárnyad?
– Mert én malac vagyok – mondta Mazsola ásítva.
– Mazsola, álmos vagy? – érdeklődött Tádé.
– Félig-meddig.
– És az ökörfarkkóró tud ásítani, ha álmos?
Mazsola megdöbbenve nézett hol Tádéra, hol a fölöttük magasodó, sárga virágú ökörfarkkóróra.
– Te már láttad aludni az ökörfarkkórót? – kérdezte Tádé.
– Nem! – harsogott Mazsola, kiugorva a maga túrta gödörből. – Én magamat szeretném aludni látni!
– Ha alszol, hogyan látod magadat? – kíváncsiskodott Tádé.
Mazsola nem felelt. Úgy érezte, ha Tádé még kérdez valamit, ő világgá megy.
63-65. oldal, Hol az a Tádé? (Holnap, 2019)
Mazsola erre csak sóhajtani tudott. Mielőtt még ültében elaludt volna, Manócska ölbe vette, megfürösztötte, és úgy fektette ágyba, mint valamikor régen, mikor még ő is olyan kicsi volt, mint Tádé.
36. oldal (Holnap, 2016)
Közben Mazsolának az a benyomása támadt, hogy Tádé répája egy gondolattal nagyobb az övénél. El is kérte tőle, összehasonlítás végett. Megdöbbenve látta, hogy az övé rövidebb.
– Manócska! – fordult vissza azonnal fájdalmas képpel. – Az én répám rövidebb.
– Amennyivel rövidebb, annyival vastagabb! – mondta Manócska, aki ismerte Mazsolát, és nagyon vigyázott arra, hogy igazságos legyen. – Ha a szemednek nem hiszel, menj be, és mérd le a répákat a mérlegen. Akkor meggyőződhetsz róla, hogy súlyra mindkét répa ugyanannyit nyom.
Mazsola sajnálta holmi méricskélésre pocsékolni az időt. Különben is, ha Manócska azt mondta, hogy a két répa súlyra egyforma, akkor az úgy is van. Manócska még sohasem csapta be Mazsolát.
Letelepedtek az ökörfarkkóró tövében. Mazsola – biztos, ami biztos – mégis rábeszélte Tádét, hogy cseréljenek répát. A kis tengerimalac ellenkezés nélkül adta át némileg hosszabb sárgarépáját a némileg vastagabbért. Ezek után Mazsolának az a kellemes érzése támadt, hogy ő járt jobban. A hosszabb répát ugyanis tovább lehet rágicsálni, mint a vastagabb, de rövidebb répát.
Érdekes módon mégis az ő sárgarépája fogyott el előbb. Valószínűleg azért, mert Mazsola mohón, habzsolva szokott enni, Tádé pedig lassan, majszolgatva.
– Neked még van? – rökönyödött meg Mazsola, miután lenyelte az utolsó falatot.
– Van! – felelte Tádé szelíd derűvel. Jó nagy darab volt még a répájából. Jóízűen rágcsálta, Mazsola meg csak nézte, nézte, a kisemmizettek irigységével. Olyan érzése támadt, mintha ő nem is evett volna sárgarépát. Mintha egyáltalán nem is kapott volna. Ez az érzés annyira fájdalmas volt, hogy hirtelen teliszaladt a szeme könnyel. Felsírt, olyan szívet tépően, hogy Manócska Varjú bácsival együtt aggódva szaladt oda hozzá.
– Mi baj, Mazsola? – kérdezte Manócska, őszinte aggodalommal.
– Nincs sárgarépám! – zokogott Mazsola. – Neki meg még van!
Manócska és Varjú bácsi egymásra néztek.
– Hát ez csakugyan nagy szerencsétlenség! – szólt Varjú bácsi derűsen. – Hiába, Mazsola nagyobb, gyorsabban eszik.
Manócska is úgy találta, hogy a nagyobbnak több sárgarépa jár, mint a kisebbnek. Adományozott hát Mazsolának még egy sárgarépát.
– Remélhetőleg ez kitart addig, amíg Tádé elmajszolja az övét!
A békesség tehát helyreállt. De csak látszólag. Mazsola ugyanis kárpótolni óhajtotta magát az iménti nagy megrázkódtatásért. Mégpedig oly módon, hogy nem evett addig a sárgarépájából, míg Tádé be nem kebelezte a sajátját. A végét ugyan lerágta, és legszívesebben bekapta volna az egészet, de nagy önuralommal kivárta, hogy végre-valahára Tádé lenyelje az utolsó falatot. Akkor diadalmasan orra elé dugta a Manócskától kapott sárgarépát.
– Ide nézz, Tádé, nekem még van egy egész!
Tádé eltátotta a szájacskáját. S bár az előbb már alig bírta legyűrni az utolsó falatot, most, hogy Mazsola hersegve enni kezdte a másodszorra kapott sárgarépát, egyszerre ő is kedvet kapott hozzá.
– Nekem még van sárgarépám, neked meg már nincsen, be-e-e!
Ez több volt annál, amit Tádé kis szíve elviselhetett volna. Keserves zokogásban tört ki, és olyan kétségbeesetten sírt, hogy Mazsola szájából kifordult a falat.
– Ne sírj, Tádé! – mondta ijedten. – Ne sírj, inkább adok sárgarépát.
Erre csönd lett. Mire Manócska és Varjú bácsi az újabb sírástól felriasztva odaértek az ökörfarkkóróhoz, könnyeknek már nyoma sem volt. Mazsola és Tádé békésen majszolgatta két vége felől ugyanazt a sárgarépát.
– Miért sírt Tádé? – érdeklődött Manócska. Tádé csak pislogott, mert teli volt a szája. Mazsola felelt, kissé zavartan:
– Megijedt, hogy neki már nincs répája… nekem meg még volt.
Azt, hogy Tádét ő ríkatta meg a kárörvendezésével, jobbnak látta nem mondani. Tádé sem szólt semmit, noha már lenyelte a sárgarépát.
– No, csakhogy békesség van végre! – jegyezte meg Manócska, és elkísérte Varjú bácsit a kertajtóhoz. Mikor már elég messze voltak, Mazsola átölelte Tádét.
– Ne haragudj rám, Tádé! – mondta halkan. – Többet nem leszek ilyen.
– Milyen? – kérdezte Tádé érdeklődéssel. Mazsola zavarba jött. Semmi kedve sem volt részletesen megtárgyalni előbbi, nem túlságosan szép viselkedését. Különben is már elhatározta, hogy soha többé nem fogja Tádét ingerelni. Ez ügyben már minden szót fölöslegesnek érzett.
– Te vagy a leghelyesebb tengerimalac a világon – mondta Tádénak további magyarázkodás helyett. Tádé annyira meghatódott, hogy még a sárgarépát is elfelejtette rágni. Mazsolának kellett figyelmeztetnie.
Nagy egyetértésben rágicsálták hát a sárgarépát, míg csak össze nem ért az orrocskájuk.
37-41. oldal, Sárgarépa (Holnap, 2019)
A tökházból kilépve észrevette Manócskát. Ott ült a kerti asztalnál, és a Mezei Zsurló című újságot olvasta. Odaszaladt hozzá.
– Nem láttad Tádét? – kérdezte nyugtalanul.
– Nem – válaszolta Manócska, föl sem pillantva az újságból. Mazsolának kellemetlen érzése támadt. Lehet, hogy Tádé elkószált hazulról, és Manócska azt hiszi, bent van?
– Manócska… – kezdte zavartan, egyik lábáról a másikra állva. – Tádé nincs ám a tökházban!
Manócska most már fölnézett.
– Nincs? – kérdezte minden csodálkozás és aggodalom nélkül. Mazsolának bezzeg torkában dobogott a szíve.
– Hol van Tádé? – kérdezte az izgalomtól remegő hangon. Manócska letette az újságot.
– Miért keresed? – kérdezte, Mazsola szemébe nézve. – Hiszen csak baj van vele, tudod. Nem hagy turkálni, meg minden.
– Igen, de… – Mazsola sehogyan sem tudta megindokolni, miért olyan nyugtalan. – Én azért… szeretném, ha itt volna.
– Ne mondd! – csodálkozott Manócska. – Hiszen egy órával ezelőtt azt akartad, hogy ajándékozzuk el.
– És te… csak nem ajándékoztad el?! – kiáltott Mazsola rémülten.
– Hát…
– Elajándékoztad! – Mazsola hangja sírásba fúlt. Elajándékozták Tádét, míg ő aludt. Azt az aranyos, drága kis jószágot… Fejét Manócska térdére hajtva, Mazsola keservesen zokogott.
– De Mazsola! – csitította Manócska. – Hiszen te magad mondtad!
– Mérgemben mondtam! – kiáltott Mazsola sírva. – Mert akkor mérges voltam rá! De igazából nem akartam elajándékozni. Hiszen olyan helyes… olyan szelíd… és én úgy szeretem!
– Akkor jó – mondta Manócska, és gyengéden megsimogatta Mazsola feje búbját. – Akkor minden rendben van. Egyébként Tádé nemsokára itthon lesz. Egérke vitte el egy kicsit játszani, míg aludtál.
94-95. oldal (Holnap, 2003), Hol az a Tádé?
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michael Bond: Paddington megoldja ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Legyünk barátok! 87% ·
Összehasonlítás - Andreas H. Schmachtl: Mókus és Medve 94% ·
Összehasonlítás - Walt Disney – Micimackó 93% ·
Összehasonlítás - Halusz Léna: Langaléta Lajos esete ·
Összehasonlítás - Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék 97% ·
Összehasonlítás - Czernák Eszter: Irány a nagycsoport! 97% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami 96% ·
Összehasonlítás - Csukás István: A Nagy Ho-ho-ho-horgász nyáron 96% ·
Összehasonlítás - May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház 95% ·
Összehasonlítás