10. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján
10. legjobb gyermekkönyv kicsiknek könyv a molyok értékelése alapján

Mazsola ​és Tádé (Mazsola 3.) 260 csillagozás

Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Mazsola, Megint Mazsola meséskönyvek után most a televízióból is jól ismert zöld kismalac váratlanul testvért kap. Ő is – éppúgy, mint néha a gyerekek – eleinte duzzogva és féltékenykedve figyeli, ahogy Manócska megosztja szeretetét közte és az új jövevény, Tádé között. Hamar szívébe zárja a szelíd kis tengerimalacot, és megérti, hogy Manócska semmivel sem szereti őt kevésbé, mint akkor, amikor még ketten éltek az otthonos tökházban.

Eredeti megjelenés éve: 1971

Tagok ajánlása: 5 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Holnap, Budapest, 2020
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633493076
>!
Holnap, Budapest, 2019
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491270 · Illusztrálta: Bródy Vera
>!
Holnap, Budapest, 2017
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491270 · Illusztrálta: Bródy Vera

13 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Mazsola · Manófalvi Manó (Manócska) · Tádé · Varjú bácsi


Kedvencelte 26

Most olvassa 8

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

Jagika P>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Jaj, hát ez nagyon aranyos könyv! Ráadásul igazán nevelő hatású.
A történetet először réges régen a tévémaci mutatta meg bábfilm formájában: így is, úgy is nagyon tetszett. Igaz, Malacka mindig az agresszív kismalacot juttatja eszembe a kis önző tulajdonságai és bumfordi stílusa miatt. Manócskának van vele elég baja…

2 hozzászólás
gabiica P>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Ez egyértelműen hatalmas kedvenc lett. Most már nem csak Mazsola, de Tádé rajongójává is váltam, hihetetlenül aranyos ez az egész mese. Eszméletlenül kedves és szerethető karakterek, szerintem hamar a gyerekek kedvencévé válnak, pont úgy, ahogyan az enyémek is lettek felnőttként.

MissFortune>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Lehet, hogy nekem van elképesztően idegbeteg hangulatom,de ez a mese valami rettenetes volt.
Mazsola személyisége számomra egyáltalán nem kedvelhető, viszont annál inkább idegesítő.

3 hozzászólás
worsi P>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Kár, hogy nincs több kötet, az elmúlt másfél hónapban a lányom Mazsolát hallgatott esti mesének. Össze-vissza fészkelődött közben folyamatosan, de aztán mindig mesélte nekem nap közben, hogy mit is csinált „Mozsola”. Mivel nem én olvastam föl neki, és a gyerekkoromból is kimaradt ez valahogyan, gyorsan bepótoltam, mielőtt visszavinnénk a könyvtárba.
Pont a lányomnak való, jól lehet azonosulni a szereplőkkel. A harmadik kötetben kicsit undok volt néha Mazsola, mint nagytestvér, nem is tudom, kire ismertem. :-) Tádé meg hol kicsit háziállat, hol inkább kistestvér. És nagyon jó lenne, ha én is tudnék ilyen könnyen következetes szülő lenni, mint Manócska.

„És az ökörfarkkóró tud ásítani, ha álmos?”

6 hozzászólás
Gyöngyi0309 P>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Sajnos a végére értünk a sorozatnak. Nagyon jó volt, biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években rongyosra olvassuk majd mindhárom könyvet.
Nevelési tanácsokat biztosan Manófalvi Manótól kérnék, Bálint Ágnes nagyon jól megformálta a karakterét.
Ez a kötet a testvérekről szól, tele olyan bújtatott problémával, amit biztosan minden gyerek átél, akinek van tesója. Mazsola a nagyfiú, aki a rajongásig szereti Tádét, de néha bizony elege lesz belőle, vagy épp féltékeny lesz rá. Tádé pedig igazi jóindulatú angyalka, az egyik legcukibb mesefigura.
Egyébként azt beszéltük férjemmel, hogy Mazsola Babaróka „őse”.
Örsnek az volt a kedvence, mikor Mazsola vermet ás Tádénak, nekem az összes, de az a jelenet nagyon cuki volt, amikor a nagymalac beleviszi a kicsit a rosszba és ráveszi, hogy mondják azt, hogy a pici ötlete volt, mert akkor Manócska nem lesz mérges. Tádé így is tesz, de azért a gyermeki őszinteség kibújik: „Mazsola mondta.”
Tényleg nagyon cuki, igazi családi, összebújós mesekönyv.
off

mandris>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Mazsola, a kismalac kapott maga mellé egy kis tengerimalacot, már-már testvért. Épp ezért ez a könyv még az első résznél is jobb volt, fiaink nagyon élvezték, mi meg jókat szórakoztunk feleségemmel a párhuzamokon. A történetek nincsenek túlbonyolítva, jól követhetőek, legalább is a négyévesnek, de a kétéves is izgatottan figyel, bár néha hajlamos leragadni a képeknél ("Hol van Fülöpke?"). Mazsola, Tádé és a többiek örökre belopták magukat a család összes tagjának a szívébe, fiaink már ki is osztották ránk a szerepeket. Sajnos már csak egy kötet maradt hátra, úgyhogy nemsokára kénytelenek leszünk újraolvasni. Meg persze megnézni bábszínházban. És aztán újra és újra, míg világ a világ. :)
Nincs még igazán jó rálátásom a műmesékre, de eddig nem találtunk jobbat Mazsoláék történeténél.

Kek P>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

A testvéri viszony… Bár Manócskának nincs neme, azért nagyon is olyan, mint egy anyafigura. Kedves, gondos, anyáskodó. S ha tetszik, ha nem: Mazsola egy befogadott gyerek. Márpedig ha 1 van, miért ne jöhetne egy másik is? Jön is – illetve hozzák haza ketten. Nem ilyen szempontból olvastam – de milyen szépen szól ez a mese mindenféle befogadásról, nevelőszülőségről is… még ha nekünk, rendes ép családban felnövő gyerekeknek fel se tűnik, hogy minket nem csak úgy találtak a szüleink…

Dénes_Gabriella >!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Mazsolácska és Tádé bizony a leginkább szerethető műmesefigurák. Egyik ismerősöm azt mondta, látszik, hogy Bálint Ágnes igazi gyermekeknek írt igazi mesét, amiből úgy tanulhat az ivadék, hogy észre sem veszi. És tényleg, egy csomó esetben nemcsak a konkrét szüzsé az, ami valami nagyon fontosról szól, hanem egy-egy fél mondat is fajsúlyos. (Parafrazálok: Egérke úgy megilletődött, hogy még köszönni is elfelejtett.) Igazán sajnálom, hogy Mazsolából összesen csak három kötet jelent meg. (Igen, ide tartozik az a véleményem is, hogy de bezzeg egyéb, gyengébb, sőt kimondottan gügye mesékből megállíthatatlan sorozatok vannak. Nyavalygás vége.)
Az az érdekes, hogy a Mazsola-történetek során, hiába láttam már a bábfilmeket nem is egyszer, mindig izgulok, mi lesz a kis bumfordi röfivel. S bár szeretem a fantasyt is, de ebben külön szeretem azt, hogy teljesen „földhözragadt", egészen olyan, amilyet bárki ki tudna találni… Szóval olyan emberi. (Meg malaci, manói stb.)
A Holnap Kiadó ötletét, hogy 2000-ben meg idén is kiadta a Mazsola-trilógiát, nagyon díjazom. Szép, színes. Bródy Vera figurái pedig szintúgy nagyon szerethetőek.

anni_olvas>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

Ez lett az egyik kedvenc közös mesekönyvünk a kisfiammal. Saját gyerekkoromból alig emlékszem rá, így ez most számomra is az újdonság erejével hat, nyilván ismerősek voltak a szereplők, ám maga a történet nyelvezete, humora és tanító jellege nagyon megfogott. Mazsola és Tádé gyakorlatilag egy Manócskánál nevelkedő testvérpár és a történetekbe szépen bele van építve mindenféle testvérharc (Mazsolára kihegyezve) és azok megoldási javaslatai, a következetes nevelés fontosságát hangsúlyozva, tehát szakmailag is nagyon tetszik. Sok-sok érzelmet közvetítenek a mesék, hiszen a könyv elején oly' féltékeny és dacos Mazsola, aki attól fél, Manócska szeretetét elveszítette az apró jövevény, Tádé érkezésével, szépen lassan megérti és átérzi, hogy ő továbbra is fontos és szerethető kis lélek. Mindezt Manócska következetes, türelmes és szerető irányítgatása mellett. A ma forgalomban lévő gyermekkönyvek között az egyik legjobb és minden kisgyermekes családnak ajánlanám, különösen a testvéreket nevelőknek.

A hangoskönyv pedig Für Anikó tolmácsolásában valami fantasztikus, akárhányszor meg tudnánk hallgatni!

2 hozzászólás
Csoszi>!
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé

A könyv népszerűségét jelzi, hogy a saját példány már rendesen leamortizálódott állapotban van. Kisgyerekként csak forgattam a lapokat, nézegettem benne az aranyos képeket, majd évekkel később én olvastam Mazsola és Tádé történetét a fiaimnak. Egyszerűen imádnivaló!
Manócska és Mazsola a nagy esőben rátalálnak Tádéra, a tengerimalacra. A kismalac addig rágja Manó barátunk fülét, míg hazaviszik, hogy Mazsolának legyen kivel játszania. Igen ám, de eleinte Tádé sokat alszik, aztán mindenben utánozza Mazsolát, végül mindenhová követi, hogy már nincs is nyugta tőle.
Olyan ez a történet, mint amikor egy családba kisgyerek születik. Mazsola pont úgy viselkedik, mint a féltékeny nagytestvér. Manócskának bizony nincs könnyű dolga, de a lényeg, hogy mindig következetes marad.


Népszerű idézetek

worsi P>!

– Te már láttad aludni az ökörfarkkórót?

63. oldal, Hol az a Tádé? (Holnap, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: ökörfarkkóró · Tádé
4 hozzászólás
Dorabella>!

– Kinek az ötlete volt elpocsékolni ezt a sok finom spárgatököt?
Tádé Mazsolára nézett. Mazsola sűrű pislogással igyekezett eszébe juttatni azt, amit előre megbeszéltek. Csodák csodája, sikerült is.
– Tádé ötlete volt – szólalt meg a kis tengerimalac szelíden.
Manócska értetlenül nézett rá.
– A tiéd? De hogyan jutott ilyesmi az eszedbe?
– Sehogyan – felelte Tádé, kis fekete gombszemét Manócskára függesztve. – Mazsola mondta.

Kapcsolódó szócikkek: Manófalvi Manó (Manócska) · Mazsola · Tádé
2 hozzászólás
Dorabella>!

– Éjszakára az ökörfarkkóró virágai összecsukódnak – magyarázta Manócska mosolyogva. – Ha akarjátok, nézzétek meg. Öreg este van már.
– Megnézzük, Tádé? – kérdezte Mazsola.
– Nézzük – felelte Tádé.
Nagy egyetértésben lépegettek az ökörfarkkóró felé. Tádé fehér bundája világított a szürkületben. Meglehetősen sötét volt, de azért Manócska még jól látta, hogy Mazsola gyöngéden megtörli Tádé orrocskáját.

eeszter>!

– Mert ő nem a haragot tartja – sóhajtott Mazsola –, hanem a szavát. De azt nagyon.

77. oldal

3 hozzászólás
Virágszépe >!

Mazsola erre csak sóhajtani tudott. Mielőtt még ültében elaludt volna, Manócska ölbe vette, megfürösztötte, és úgy fektette ágyba, mint valamikor régen, mikor még ő is olyan kicsi volt, mint Tádé.

36. oldal (Holnap, 2016)

PUjszászi>!

– Azt mondtad, nem haragtartó – törte meg a csendet végül is Tádé. Mazsola vállat vont.
– Hiszen nem is. Vagy te haragosnak láttad?
– Nem… – Tádé csöndesen ingatta a fejét. – Inkább…olyan…vidámnak!
– Mert ő nem a haragot tartja – sóhajtott Mazsola –, hanem a szavát. De azt nagyon.

Sli P>!

Mazsola legkedvesebb szórakozása az volt, ha alkonyatkor magányosan turkálhatott a réten. Ilyenkor a lenyugvó nap fénye bearanyozta a feltúrt rögöket, és Mazsola azt képzelhette, hogy aranyban turkál, bíborban vájkál.
Egyik nap is, ott turkált az ökörfarkkóró tájékán, s arról ábrándozott, hogy ha egyszer aranyat túrna ki a földből, igazi aranyat, akkor Manócskának fűnyíró gépet venne, Varjú bácsinak sportrepülőgépet, utána kapcsolható fészekkel, Tádénak pedig…
Hogy Tádénak mit venne, azt nem tudta végiggondolni, mert megjelent Tádé, és megkérdezte:
– Mazsola, te miért turkálsz mindig?
– Csak! – röffent Mazsola mérgesen.
Tádé azonban nem sértődött meg. Tovább faggatta Mazsolát:
– Miért vagy olyan kövér?
– Nem is vagyok kövér! – mordult rá Mazsola, kihúzva magát olyan hosszúra, amilyenre csak tudta.
– És miért mondják, ha valaki sovány, hogy olyan, mint a kóró? – nézett fel Tádé a virágjában álló ökörfarkkóróra. – Hiszen az ökörfarkkóró nem is sovány.
Mazsola nem felelt. Ez nem zavarta Tádét a további kérdezősködésben:
– Mazsola, te miért nem tudsz repülni úgy, mint Varjú bácsi?
– Mit tudom én! – mondta Mazsola mérgesen.
– Nagyon nehéz vagy?
– Dehogy vagyok nehéz! – tiltakozott Mazsola. – Csak nincsen szárnyam.
– De miért nincs szárnyad?
– Mert én malac vagyok – mondta Mazsola ásítva.
– Mazsola, álmos vagy? – érdeklődött Tádé.
– Félig-meddig.
– És az ökörfarkkóró tud ásítani, ha álmos?
Mazsola megdöbbenve nézett hol Tádéra, hol a fölöttük magasodó, sárga virágú ökörfarkkóróra.
– Te már láttad aludni az ökörfarkkórót? – kérdezte Tádé.
– Nem! – harsogott Mazsola, kiugorva a maga túrta gödörből. – Én magamat szeretném aludni látni!
– Ha alszol, hogyan látod magadat? – kíváncsiskodott Tádé.
Mazsola nem felelt. Úgy érezte, ha Tádé még kérdez valamit, ő világgá megy.

63-65. oldal, Hol az a Tádé? (Holnap, 2019)

1 hozzászólás
Sli P>!

Közben Mazsolának az a benyomása támadt, hogy Tádé répája egy gondolattal nagyobb az övénél. El is kérte tőle, összehasonlítás végett. Megdöbbenve látta, hogy az övé rövidebb.
– Manócska! – fordult vissza azonnal fájdalmas képpel. – Az én répám rövidebb.
– Amennyivel rövidebb, annyival vastagabb! – mondta Manócska, aki ismerte Mazsolát, és nagyon vigyázott arra, hogy igazságos legyen. – Ha a szemednek nem hiszel, menj be, és mérd le a répákat a mérlegen. Akkor meggyőződhetsz róla, hogy súlyra mindkét répa ugyanannyit nyom.
Mazsola sajnálta holmi méricskélésre pocsékolni az időt. Különben is, ha Manócska azt mondta, hogy a két répa súlyra egyforma, akkor az úgy is van. Manócska még sohasem csapta be Mazsolát.
Letelepedtek az ökörfarkkóró tövében. Mazsola – biztos, ami biztos – mégis rábeszélte Tádét, hogy cseréljenek répát. A kis tengerimalac ellenkezés nélkül adta át némileg hosszabb sárgarépáját a némileg vastagabbért. Ezek után Mazsolának az a kellemes érzése támadt, hogy ő járt jobban. A hosszabb répát ugyanis tovább lehet rágicsálni, mint a vastagabb, de rövidebb répát.
Érdekes módon mégis az ő sárgarépája fogyott el előbb. Valószínűleg azért, mert Mazsola mohón, habzsolva szokott enni, Tádé pedig lassan, majszolgatva.
– Neked még van? – rökönyödött meg Mazsola, miután lenyelte az utolsó falatot.
– Van! – felelte Tádé szelíd derűvel. Jó nagy darab volt még a répájából. Jóízűen rágcsálta, Mazsola meg csak nézte, nézte, a kisemmizettek irigységével. Olyan érzése támadt, mintha ő nem is evett volna sárgarépát. Mintha egyáltalán nem is kapott volna. Ez az érzés annyira fájdalmas volt, hogy hirtelen teliszaladt a szeme könnyel. Felsírt, olyan szívet tépően, hogy Manócska Varjú bácsival együtt aggódva szaladt oda hozzá.
– Mi baj, Mazsola? – kérdezte Manócska, őszinte aggodalommal.
– Nincs sárgarépám! – zokogott Mazsola. – Neki meg még van!
Manócska és Varjú bácsi egymásra néztek.
– Hát ez csakugyan nagy szerencsétlenség! – szólt Varjú bácsi derűsen. – Hiába, Mazsola nagyobb, gyorsabban eszik.
Manócska is úgy találta, hogy a nagyobbnak több sárgarépa jár, mint a kisebbnek. Adományozott hát Mazsolának még egy sárgarépát.
– Remélhetőleg ez kitart addig, amíg Tádé elmajszolja az övét!
A békesség tehát helyreállt. De csak látszólag. Mazsola ugyanis kárpótolni óhajtotta magát az iménti nagy megrázkódtatásért. Mégpedig oly módon, hogy nem evett addig a sárgarépájából, míg Tádé be nem kebelezte a sajátját. A végét ugyan lerágta, és legszívesebben bekapta volna az egészet, de nagy önuralommal kivárta, hogy végre-valahára Tádé lenyelje az utolsó falatot. Akkor diadalmasan orra elé dugta a Manócskától kapott sárgarépát.
– Ide nézz, Tádé, nekem még van egy egész!
Tádé eltátotta a szájacskáját. S bár az előbb már alig bírta legyűrni az utolsó falatot, most, hogy Mazsola hersegve enni kezdte a másodszorra kapott sárgarépát, egyszerre ő is kedvet kapott hozzá.
– Nekem még van sárgarépám, neked meg már nincsen, be-e-e!
Ez több volt annál, amit Tádé kis szíve elviselhetett volna. Keserves zokogásban tört ki, és olyan kétségbeesetten sírt, hogy Mazsola szájából kifordult a falat.
– Ne sírj, Tádé! – mondta ijedten. – Ne sírj, inkább adok sárgarépát.
Erre csönd lett. Mire Manócska és Varjú bácsi az újabb sírástól felriasztva odaértek az ökörfarkkóróhoz, könnyeknek már nyoma sem volt. Mazsola és Tádé békésen majszolgatta két vége felől ugyanazt a sárgarépát.
– Miért sírt Tádé? – érdeklődött Manócska. Tádé csak pislogott, mert teli volt a szája. Mazsola felelt, kissé zavartan:
– Megijedt, hogy neki már nincs répája… nekem meg még volt.
Azt, hogy Tádét ő ríkatta meg a kárörvendezésével, jobbnak látta nem mondani. Tádé sem szólt semmit, noha már lenyelte a sárgarépát.
– No, csakhogy békesség van végre! – jegyezte meg Manócska, és elkísérte Varjú bácsit a kertajtóhoz. Mikor már elég messze voltak, Mazsola átölelte Tádét.
– Ne haragudj rám, Tádé! – mondta halkan. – Többet nem leszek ilyen.
– Milyen? – kérdezte Tádé érdeklődéssel. Mazsola zavarba jött. Semmi kedve sem volt részletesen megtárgyalni előbbi, nem túlságosan szép viselkedését. Különben is már elhatározta, hogy soha többé nem fogja Tádét ingerelni. Ez ügyben már minden szót fölöslegesnek érzett.
– Te vagy a leghelyesebb tengerimalac a világon – mondta Tádénak további magyarázkodás helyett. Tádé annyira meghatódott, hogy még a sárgarépát is elfelejtette rágni. Mazsolának kellett figyelmeztetnie.
Nagy egyetértésben rágicsálták hát a sárgarépát, míg csak össze nem ért az orrocskájuk.

37-41. oldal, Sárgarépa (Holnap, 2019)

Kek P>!

– Kár, kár, kár idehaza piszmogni, mikor a Futrinka utcában madárijesztő-kiállítás van!

6. oldal (Holnap, 2003), I. Vigyük haza!

Sli P>!

Mazsola és Tádé egy-egy mákszár tövében ültek, és lesték, hogy a szélben ingadozó gubóból mikor pereg tátott szájukba a mák.
Ezen a napon tehát Manócska kiszólt a tökházból:
– Mazsola, légy szíves, gyere, daráld meg a diót!
Mazsolának semmi kedve sem volt félbeszakítani a remek szórakozást. Nyűgösen szólt hát vissza:
– Miért én? Menjen Tádé!
– Nekem mindegy – mondta Manócska, aki temérdek dolga közepette nem akarta vitatkozással tölteni az időt. – Akkor jöjjön Tádé!
– Miért én? – kérdezte Tádé, Mazsolát utánozva. – Menjen Mazsola!
– Helyben vagyunk! – sóhajtott erre Manócska. – Szeretném tudni, Mazsola, mit szólsz te ehhez?
– Mihez, Manócska? – kérdezte Mazsola szolgálatkész érdeklődéssel.
– Ahhoz, hogy egyikőtök sem akarja megdarálni azt a kis diót… Pedig az nem is munka, inkább csak játék.
– Ha játék, akkor Tádé is nyugodtan megdarálhatja! – röfögött Mazsola, eltüntetve hangjából a szolgálatkészségnek még a nyomát is.
Tádé, a mindig oly szelíd és jámbor kis tengerimalac váratlanul megmakacsolta magát.
– Tádé nem darál! – hajtogatta. – Mazsola darál.
– Mazsola nem darál! – pattant föl Mazsola ingerülten. – Szeretném tudni, miért én daráljak?!
– Miért én daráljak? – szajkózta Tádé.
– Azért se darálok! – így Mazsola.
– Azért se darálok! – mondta Tádé boldogan, hogy megint tanult valamit Mazsolától.
Manócska fejcsóválva húzódott vissza a tökházba.
– No, ebből nekem elegem van! – szólt ki az ablakon. – Megdarálom azt a kevéske diót magam. Hanem a diós pitéből is csak én eszem ám! Ti egy falatot sem esztek belőle!
Nagy csend lett. Tádé aggodalmasan forgatta kis kerek fejét.
– Mazsola… hallod?
– Nem kell komolyan venni! – legyintett Mazsola. – Mire megsül a pite, Manócskának úgyis elszáll a mérge.
(…)
Az utolérhetetlen diós pite azonban sokáig váratott magára. Mazsola türelmetlenkedni kezdett. Tádé úgyszintén. És mikor már éppen elhatározták, hogy nem várják meg Manócska hívó szavát, hanem felsorakoznak az asztalnál, akkor különös dolog történt: Manócska kijött a tökházból, széles, nagygalléros lapulevél köpönyegében, rámosolygott Mazsolára, Tádéra, és így szólt:
– Átszaladok Varjú bácsihoz. Valami romlott cserebogárkonzervvel elrontotta a gyomrát szegény. Ha éhesek vagytok, a sütőben van kelkáposzta-főzelék.
– Kelkáposzta-főzelék! – kiáltott Mazsola elszörnyedve. – És a diós pite?
– És a diós pite? – visszhangozta Tádé.
Manócska meglepődve vonta fel a szemöldökét.
– Nem értem, miért érdekel benneteket a diós pite. Mondtam, hogy abból nem esztek.
– De Manócska! – tört ki Mazsola elkeseredve. Manócska felemelte a kezét.
– Mondtam, vagy nem mondtam?
– Mondtad, mondtad…
– Csak ti nem hittétek el, ugye?
– Hát… – Mazsola és Tádé egymásra néztek. Arcukon mérhetetlen csalódás tükröződött. És Manócska már régen messze járt, amikor ők még mindig csak egymást nézték hüledezve.
– Azt mondtad, nem haragtartó – törte meg a csendet végül is Tádé. Mazsola vállat vont.
– Hiszen nem is. Vagy te haragosnak láttad?
– Nem… – Tádé csöndesen ingatta a fejét. – Inkább… olyan… vidámnak!
– Mert ő nem a haragot tartja – sóhajtott Mazsola –, hanem a szavát. De azt nagyon.

51-55. oldal, Hol kicsi, hol nagy (Holnap, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: dió · harag · mák · Manófalvi Manó (Manócska) · Mazsola · pite · Tádé · Varjú bácsi

Hasonló könyvek címkék alapján

Bartos Erika: Bogyó és Babóca beteg
Tóth Krisztina: Csavarogjunk együtt!
Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi, pici Bori
Kiss Judit Ágnes: Babaróka kistestvére
Csukás István: A téli tücsök meséi
Dobos Edit: Tündérmanók meséi
Karina Schaapman: Az egértanya
Babos Eszter: A trollok titka
Róna Emy: Bábszinház