Mazsola (Mazsola 1.) 97% 542 csillagozás

„Lámpagyújtás után nemigen háborgatták, mert a tökházikó ablaka messzire világított, s még a legvaksibb vén varjúnak is feltűnt, hogy amiben lámpa ég, az nem ehető.”

Csupa cukiság, és nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog.
Keresztfiam, édes kis tündérem nagyon mosolygot közben és most értettem meg mennyire fontosak a mesék is a kicsiknek és nekünk, nagyoknak is.
Nagyon tetszett.

Manócska, mint egy jó szülő, tanítgatja, vezetgeti kis társát. Mazsola sokszor nyűgös, lusta kis jószág. Szereti a hasát, falánk, mindig nyüszög valami miatt. De elnézzük, mert pontosan olyan, mint egy kisgyerek. Aranyos és tanulságos, ugyanakkor nyúlfarknyi kis történetek ezek. Ideális lefekvés előtti olvasmány. És a legnagyobb erőssége, hogy illemtudó gyerekeket nevel. Sok fejezete alkalmazható mindennapokra és Manócska tőlem megkaphatja a legtürelmesebb mesehősnek járó díjat.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2015/06/10/balint_agnes_mazso…

Gyerekkorom legkedvesebb meséje volt Bálint Ágnes klasszikusa. Számtalan alkalommal megnéztem DVD-n minden tévében is leadott részt, általános iskolásként pedig már olvashattam is Manófalvi Manó, valamint a zöld kismalac történeteit, akkor azonban csak a bájos figurák és aprólékos részletességgel kialakított környezetük nyűgözött le, nem beszélve a később Tádéval kiegészült események finom humoráról. Most, felnőttként minden apró mese olvasását követően levonhattam a tanulságokat és kifejezetten tudom értékelni, hogy mennyire változatosan, mindenféle szájbarágás nélkül tanítja illemre, elfogadásra a kicsiket. A legszuperebb kismalac alapvetően egy igazi rosszaság, gazdája segítségével mégis ő az, aki rávilágít a szófogadás, barátság, őszinteség és ragaszkodás fontosságára, általa fogyasztható, könnyed csomagolásban derülhet ki a gyerekek számára, hogy nem szabad például torkoskodni vagy csúfolódni. Ettől lesz időtálló az óvodás-kisiskolás korosztály számára, ezt a könyvet pedig a jövőt illetően biztos megőrzöm, természetesen nem csak magamnak.

Mazsola belopta magát a szívembe. Nagyon imádtam volna, ha gyermekkoromban ismerem meg ezt a mesét, hiszen csupa kedvesség és cukiság.
Mazsola tényleg olyan, mint egy igazi kisgyerek, Manócska pedig, mint egy igazi szülő. Nagyon élveztem az olvasását a rövid kis történeteknek, ha egyszer gyermekem lesz, biztosan elő fogom venni és vele is olvasom!

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje, amely még így, felnőtt fejjel is megőrizte a varázsát. És egy mese ettől jó… és azt hiszem, hogy ilyennek is kell lennie! :) :)

Azt gondolom, kultikus mesévé vált az idők során. Mazsola, a kismalac és Manófalvi Manó története kellemes olvasmány a kicsiknek és nosztalgiát ébreszt a felnőtt olvasókban. Ezt a könyvecskét most két okból vettem elő a polc leghátuljáról: hogy megszerezzem a plecsnit és kikapcsoljam az agyamat a náci birodalom kemény világából (Shirer gigantikus könyvét olvasom épp). Jólesett felidézni a mesét, amit gyerekfejjel, a tévében mindig nagy lelkesen néztem. 5 csillag (4,7 pont), mert aranyos. :-)

Olyan öreg vagyok :), hogy még eredeti fekete-fehérben láttam-néztem esti meseként a történeteket. Annyira megmaradt az élmény, hogy most a bábfigurák hangján spoiler olvastam ezeket a helyenként didaktikus – ám ez nem is baj, hogy így van – mesenovellákat. Jó kis jellemfejlődésen kell átesnie a címszereplőnek, de minden epizódban szerencsésen rátalál a felnőttek szerinti helyes útra. (Manócska nagyon ügyesen, mintegy a háttérben maradva hagyja, hogy) Mazsola is, mint afféle minden szamár, a maga bőrét a vásárra víve tapasztalja meg a szociális érzékenység előnyeit és az érzéketlenség hátulütőit.

Annyira örülök, hogy Emikém is feszült figyelemmel hallgatta, amikor felolvastam neki.
A nagyon kedves kismalac mindkettőnk szívébe belopta magát barátaival együtt.
Az idő semmit sem csökkentett az értékéből.

Jézuska küldte nagy fiunknak, keresztanyai közvetítéssel. Az óév vége felé jutott el hozzánk, és mostanáig tartott, mire a végére értünk. Nem volt nehéz, mert ezt olvastam nekik (a kisebbnek is megengedtük, hogy meghallgassa) szinte minden reggel, délben és este. Nem is volt kérdés, milyen mesét kértek tőlem. Fölösleges is mondanom: nagyon szerették (én is) ezeket a rövid, de tanulságos történeteket a kis zöld malacról, úgyhogy rögtön folytatjuk is, egy részt ugorva, Mazsolával és Tádéval, de az az érzésem, hogy ez sem tart majd sokáig (ma kezdtük, a harmadánál tartunk, és még nincs vége a napnak). Nem baj, itthon megvan a második rész is.

Kedves, aranyos történet. Gyerekkorom kedvenc meséje. Amit most szívesen olvastam. Tanulságos, egymás tiszteletét, szeretetét tanító történetek.
Kezdem a következő Mazsolát :)
Nagy kedvenc, és a gyerekeknek is, ezért újra olvassuk. Mazsola egy igazi kisgyerek tulajdonságával van megírva. Ugyan olyan dúrcás, csínytevő, szeleburdi. Imádni való!!