„Az én gyerekszobám a Duna volt” – így kezdődik a könyv, s így is folytatódik, szeretetteljes emlékezéssel. Bálint Ágnes mesekönyveit évek óta gondozza a kiadó. Ebben a kötetben is a szerző természet- és gyermekismerete mutatkozik meg a jóízű visszaemlékezések során, melyek a mesék alapszövetét adják.
A rövid történetek hangulatvilágát hűen közvetítik Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai a kis olvasóknak.
Lepke az írógépen 32 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1982
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
>!
dianna76 P 
1 hozzászólás
Ezek nem mesék, hanem egy letűnt gyermekkor történetei, a falusi lét emlékei. Nincsenek izgalmas cselekmények, csak a hétköznapokban rejlő szépségek. Tele vannak a sorok az élővilág szeretetével, és tiszteletével. Ami manapság is annyira fontos lenne! Szimonidesz művésznő pedig újfent hozzáteszi azt a szemet gyönyörködtető pluszt. Van azonban egy olyan érzésem, hogy ezt a könyvet inkább mi, valamikori gyerekek tudjuk igazán élvezni.
>!
Kek ♥P 
Egész pici koromban láttam a tévében a Mazsola sorozatot, a tévémacit naná, no meg a Kukori és Kotkodát is, és persze a Frakkot is. A Futrinka utca több lakója is ismerősnek tűnt, mikor most felnőtt fejjel elolvastam könyvben is mindezeket, de tudom, hogy azt a tévében pl. nagyon utáltam. A figurákon kívül nem is maradt meg semmi a mesékből. Felnőtten persze nagyon kis okos meséknek tűnnek, nyilvánvaló didaktikai tartalommal – de hogy gyerekként ennek ellenére is tetszettek, az számomra inkább meglepő most. Pedig tetszettek.
Ez a könyv viszont számomra teljesen ismeretlen volt eddig. Pedig hát talán ebben van az írónőnek a saját gyerekkorára vonatkozóan a legtöbb személyes élménye – ráadásul nyíltan. Ugyanarról a holt Duna-ágról ír, mint a Hajónaplóban, talán ugyanarról a nagymamája kedvence kismalacról, mint a Mazsolában…, és az írógéppapíron trónoló lepke is azonos a Hajónapló Lajosával. Meglepő volt ezeket most így egymás után olvasni, óhatatlanul is felfedeztem a hasonlóságokat, a vissza-visszatérő motívumokat. Szóval ez a könyv az összes többi mellett egy élvezetes támaszpillér, önmagában meg, ha valaki nem ismerné Bálint Ágnes többi gyerekkönyvét, akkor meg egy nagyon személyes, élvezetes ismeretterjesztő ifjúsági könyvecske lehetne. Csak hát nem hiszem, hogy létezik magyar ember, aki nem találkozott volna még Frakkal vagy Mazsolával vagy Kukori és Kotkodával.
>!
Paulina_Sándorné P
Nagyon tetszettek a történetek. Némelyik visszahozta a gyermekkoromat. Kedves emlékeket idézett fel. Nagyon mosolyogtam a „Kígyó a strandon” című történeten.
>!
Virágszépe ♥
Bálint Ágnes történetei megunhatatlanok, időtlenek. Gyerekkori emlékképeket olvashatunk, melyekből megismerhetjük őt, családját, hétköznapjaikat. Megelevenedik egy irigylésre méltó
gyermekkor, amikor természetes volt az élet tisztelete és szeretete. Nincs szép és csúnya állat, mindegyiket meg kell ismerni és legyen rá időnk, hogy rácsodálkozhassunk ötletességükre, tökéletességükre. Szeretettel megírt könyv, melyből sokat tanulhatunk, a már elfelejtett emlékeinket is felidézhetjük, újraélhetjük.
>!
Antal_Zsuzsi
Ez egy nagyon szép, aranyos mesekönyv volt szebbnél szebb történetekkel. Tetszettek
a könyvben szereplő állatok, személyek, helyszínek. Szép lehet, ha valakinek ilyen gyermekkora van(volt).
>!
>!
Zsuzsanna_Buday
Olyan mint egy természetismeret könyv. Ilyennek képzelsz egy ideális gyermekkort, amiben a gyerekek saját maguk ismerjedhetnek meg a tücskökkel-bogarakkal és szabadon tanulmányozhatnak minden apróságot a körbyezetükben. Érdekes, hogy így olvasva/hallgatva is lekötött minket: engem a szépség és nyelvezet, őket meg… talán őket is :)
Népszerű idézetek
>!
Cicu
Olyan sokat röpködött már, jólesik megpihennie a szép, fehér papíron.
Én pedig ülök, azzal a mozdulatlansággal, amelyet még gyerekkoromban szoktam meg. Gyerekkoromban, mikor órákig el tudtam nézni méheket, hangyákat, gyíkokat, békákat, szúnyoglárvákat, mindenféle élőlényt. Mert nekem egy állat addig érdekes, míg él, és azt csinálhatja, ami jólesik neki.
65. oldal
>!
Mariann_Czenema P 1 hozzászólás
Én pedig ülök, azzal a mozdulatlansággal, amelyet még gyerekkoromban szoktam meg. Gyerekkoromban, mikor órákig el tudtam nézni méheket, hangyákat, gyíkokat, békákat, szúnyoglárvákat, mindenféle élőlényt. Mert nekem az állat addig érdekes, amíg él, és azt csinálhatja, ami jólesik neki.
68. oldal (utolsó bekezdés)
>!
Cicu
Piknik
Ó, azok a régi, szép nyári vasárnapok! Édesanyám már hajnalban csirkét rántott, s mire fölébredtünk, a karkosár színültig telt jobbnál jobb falatokkal. Elég volt cipelni!
Bátyám vitte a citromos teával töltött butykost, és mint legkisebb, azt a szatyrot akasztottam vállamra, amelyikben a vasárnapi újságok voltak, és ceruza a keresztrejtvény fejtéséhez. (…)
Közel laktunk a Dunához, nem kellett messzire mennünk. A füzek és nyárfák között volt egy kis tisztás, ott szoktunk letáborozni.
9. oldal, Márványasztalka
>!
>!
Kek ♥P
Tarka nagymacskánkat azért hívtuk Találtkának, mert édesanyám találta egyszer, piacról jövet. Hitvány kis jószág volt, de nálunk kiiperedett, s az egerek réme lett belőle. Most pedig, lám, három incifinci kiscicája van! Ez aztán az öröm!
41. oldal (Móra, 1982), Cicák, kutyák
Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Mariann_Czenema P
Az én gyerekszobám a Duna volt; homokos partján játszadoztam tavasztól őszig, csigaházakkal, fehér, rózsaszínű, szürkéskék vagy zöldes kavicsokkal és kagylókkal, melyeknek belseje gyöngyházfényben csillogott.
(első mondat)
>!
Mariann_Czenema P
Évek múltán elkerültem szülőfalumból messze külföldre, nyelveket tanulni. Jó sorsom volt ott is. Hanem mikor esténként lehajtottam fejemet a párnára, elfogott a vágyakozás a hazai tájak, kiváltképpen a Duna, a vízimalmok meg a túlparti gulya után. Szinte hallani véltem, hogyan sustorog a víz a malom orránál, hogyan nyikorog a tempósan forgó malomkerék, s milyen nagyot bődülnek déli itatáskor a tehenek. Attól pedig, hogy mindezt csak elképzelem, de a valóságban nem hallhatom, úgy megfájdult a szívem, hogy minden este sírva aludtam el.
Öreg vízimalmok tanítottak meg rá, hogy semmi, de semmi nem tud az embernek úgy fájni, mint a honvágy.
40. oldal
>!
Cicu
Ha a Duna apadt, a parton végtelen szegélyként ott maradt mindaz, amit előző nap hozott a víz: parafa dugók, fadarabkák, szitakötőlárvák levetett bőre, rongyos gyékénypapucsok és annyi apró csigaház, hogy fehérlett tőlük a part. Rengeteget összeszedtem ezekből a borsó nagyságú csigaházacskákból. Szétválogattam őket aszerint, hogy kék, lila vagy szürke hullámvonalakat láttam-e rajtuk. A tornyos csigákat szintén külön raktam.
– Honnan jön ez a tömérdek csigaház? – kérdeztem egyszer édesapámtól.
Válasz helyett kiemelt a vízből egy régóta ott heverő követ.
Csodálkozva láttam, mennyi kis csiga tapadt a kő oldalára.
5. oldal, Vízhozta játékok
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dala László – Fazekas László – T. Aszódi Éva (szerk.): Kincskeresők 1974 · Összehasonlítás
- Varga Domokos: Erdei esztendő · Összehasonlítás
- Dóczy Emília – Csanádi Viktor (szerk.): Az Erdők Meséi · Összehasonlítás
- Lázár Ervin: Öregapó madarai 93% · Összehasonlítás
- Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb! 94% · Összehasonlítás
- Gál Pál: Hullámok hátán · Összehasonlítás
- Fekete Annamária: Sürgő-forgó Budapest · Összehasonlítás
- Lőrincz Judit Lívia: Balambér, a bálnaborjú kalandjai távoli tengereken · Összehasonlítás
- Tasnádi Kubacska András: Hangyácska · Összehasonlítás
- Kósa Csaba: Mézesváros · Összehasonlítás