Lepke ​az írógépen 96% 54 csillagozás

Bálint Ágnest eddig is nagyon szerettem, most meg még annál is jobban, hogy megtudtam, hatalmas természetrajongó volt. Humor is akad a könyben, például a nagyit döglött madárral etető, anyai ösztönöktől vezérelt macska vagy a fürdőruhát nem toleráló pulyka.

Ezek nem mesék, hanem egy letűnt gyermekkor történetei, a falusi lét emlékei. Nincsenek izgalmas cselekmények, csak a hétköznapokban rejlő szépségek. Tele vannak a sorok az élővilág szeretetével, és tiszteletével. Ami manapság is annyira fontos lenne! Szimonidesz művésznő pedig újfent hozzáteszi azt a szemet gyönyörködtető pluszt. Van azonban egy olyan érzésem, hogy ezt a könyvet inkább mi, valamikori gyerekek tudjuk igazán élvezni.

Egész pici koromban láttam a tévében a Mazsola sorozatot, a tévémacit naná, no meg a Kukori és Kotkodát is, és persze a Frakkot is. A Futrinka utca több lakója is ismerősnek tűnt, mikor most felnőtt fejjel elolvastam könyvben is mindezeket, de tudom, hogy azt a tévében pl. nagyon utáltam. A figurákon kívül nem is maradt meg semmi a mesékből. Felnőtten persze nagyon kis okos meséknek tűnnek, nyilvánvaló didaktikai tartalommal – de hogy gyerekként ennek ellenére is tetszettek, az számomra inkább meglepő most. Pedig tetszettek.
Ez a könyv viszont számomra teljesen ismeretlen volt eddig. Pedig hát talán ebben van az írónőnek a saját gyerekkorára vonatkozóan a legtöbb személyes élménye – ráadásul nyíltan. Ugyanarról a holt Duna-ágról ír, mint a Hajónaplóban, talán ugyanarról a nagymamája kedvence kismalacról, mint a Mazsolában…, és az írógéppapíron trónoló lepke is azonos a Hajónapló Lajosával. Meglepő volt ezeket most így egymás után olvasni, óhatatlanul is felfedeztem a hasonlóságokat, a vissza-visszatérő motívumokat. Szóval ez a könyv az összes többi mellett egy élvezetes támaszpillér, önmagában meg, ha valaki nem ismerné Bálint Ágnes többi gyerekkönyvét, akkor meg egy nagyon személyes, élvezetes ismeretterjesztő ifjúsági könyvecske lehetne. Csak hát nem hiszem, hogy létezik magyar ember, aki nem találkozott volna még Frakkal vagy Mazsolával vagy Kukori és Kotkodával.

Bálint Ágnes könyveit nagyon szeretem. Ez most egy sor visszaemlékezés, melyben jó sok ismeret rejlik… és melyben sokszor én magam is benne vagyok, ha nem is a Duna partján, de a Balaton parton mindenképpen. A barna varanggyal is egyképpen állunk, és a csónakokkal is, melyek „ráállnak” a hullámra. Jó volt nekem is felidézni a könyv mentén a gyerekkorom egy részét.

Egy sok mindenben letűnt kor lenyomata, én mégis úgy érzem ebből sok mindent megőrizhetünk a mai gyerekeknek is.

Nagyon szeretem Bálint Ágnes írásait, így ki is tűztem célnak a molyos kitüntetést, és szépen sorra veszem/vesszük (lányommal és fiammal) a könyveit. Nem is számítottam arra, hogy ez az írás nem is annyira kicsiknek szóló mese, hanem egy önéletrajzi emlékezés saját gyerekkorára. Nagyon hangulatos és nosztalgikus, bár én sem voltam ilyen felfedező típus kiskoromban. Felnőttek számára is ajánlható olvasmány.

Egy félbehagyott Krúdy cirkalmasan tömény semmitmondásait hígítottam fel ezzel a könyvvel, és egyszerűen tökéletes erre a célra.
Egy kislány bóklászásai a Duna egyik holtága mellett, ahogy felfedezi a világot. A mese minden oldalán találtam valamit, ami a saját gyerekkoromat hozta vissza, az Angyali-szigeten töltött iskolai szüneteket. Csupa ismerős pillanat. Nyáron fürödni a Dunában, télen korcsolyázni a jegén. A csónak orrában várni, milyen hullámokat csinál nekünk egy nagyobb csónak. Szúnyoglárvák a hordóban, békák a parton, kis halak és szorosra zárt kagylók a vízben. Csupa ismerős. És a fűzfák! Jaj, de szeretem a víz fölé görbedő fűzfákat, a szitakötőkkel, akik titkos táncot járnak ott, ahol a zöld levélsátor a Dunára borul.

Nagyon tetszettek a történetek. Némelyik visszahozta a gyermekkoromat. Kedves emlékeket idézett fel. Nagyon mosolyogtam a „Kígyó a strandon” című történeten.

Érdekes történetek az írónő gerekkorából. Nem erre számítottunk a lányommal,mikor kihozta a könyvtárból, de neki is tetszett :-)

Bálint Ágnes történetei megunhatatlanok, időtlenek. Gyerekkori emlékképeket olvashatunk, melyekből megismerhetjük őt, családját, hétköznapjaikat. Megelevenedik egy irigylésre méltó
gyermekkor, amikor természetes volt az élet tisztelete és szeretete. Nincs szép és csúnya állat, mindegyiket meg kell ismerni és legyen rá időnk, hogy rácsodálkozhassunk ötletességükre, tökéletességükre. Szeretettel megírt könyv, melyből sokat tanulhatunk, a már elfelejtett emlékeinket is felidézhetjük, újraélhetjük.