Labdarózsa (Labdarózsa 1.) 93% 85 csillagozás

Egy nagyon aranyos, nagyon szeretnivaló történet volt. Az öreg kutya, akit kicsi korában Csibikének, majd később Csibinek hívnak átnevezi magát, mert Tyúkanyó azt mondja neki, hogy mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen vénséges vén kutyát Csibinek hívjanak.

Az öreg kutya ezután nevezi el magát Labdarózsának, mert nagyon szereti a kertben lévő labdarózsabokrot, ugyanis a fiatalkorát juttatja eszébe, amikor még nagyon szeretett labdázni. Labdarózsát már az első történetben imádtam, és bölcsessége, jó szíve, nyugalma végigkísérte az egész mesét.

Mindig mindenben a nyugalmat, a megoldást kereste, figyelemmel kísérte a még babakorú Dóra-Réka kívánságait, Ádámka szerelésein és játékain is rajta tartotta a szemét, de Barbarát is nagyon sok mindenben segítette, társaságot nyújtott, ha arra volt szüksége felvidította, ha kellett, akkor segített neki felébredni.

És közben mindvégig ott volt Tyúkanyó és Baka kutya, akik szintén tevékenyen kivették a részüket az udvar életéből. Nagyon-nagyon barátságos és szeretnivaló könyv, amellett, hogy a napjainkban is megállja a helyét, van valami nagyon aranyos ódon bája is. Reich Károly rajzai pedig egyszerűen imádnivalóak.

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/gyerekeknek.html

Anyukám egy okos nő, mert annak idején hamar ráébredt, hogy van egy kisfia, akinek kell az esti mese, és van egy lánya, akinek meg gyakorolnia kellene az olvasást. Hát összetette a kettőt és annyi mesekönyvünk volt, hogy tornyot lehetett belőle építeni. Ez volt öcsém kedvenc mesekönyve és én is szerettem, most felnőtt fejjel újraolvasva is magával ragadott a könyv hangulata, amelyben a nyári, napfényes és élettel teli kert maga a világ és ez egy milyen szép gondolat! Nem lehet nem szeretni Labdarózsát és társait, ahogy az egyszerű, de nagyszerű történetekben éldegélnek. Azt viszont teljesen elfelejtettem, hogy van Tyúkanyó is a kertlakók között, kíváncsi lennék, hogy mennyire felel ez a család tyúk mániájáért, házi kedvencként kapirgálnak nálunk, tyúkanyó idősek otthonát tartunk fenn. :D

Nagyon aranyos, általam eddig nem ismert kis történet, ahol az öreg és nagyon bölcs vizsla, Labdarózsa egyengeti mindenki útját a környéken. Segíti a gyereket, állatokat, játszik velük, tanácsot ad, furfanggal ráveszi őket a helyes viselkedésre. A történetekbe sok-sok alap viselkedési forma van belebújtatva, mint például segíteni öreg barátunkat, ha megbetegszik, megenni mindent reggelire (mert könnyen lehet, hogy mások eszik meg előlünk), a játékokat elrakni, agresszivitás nélkül, szépen játszani (Szidolka és Baka kutya esetén keresztül) avagy nem tettetni a betegséget, szép időben kimenni játszani, s nem beleinni ismeretlen dolgokba, mert az bizony gyomorfájáshoz vezet. Jópofa kis történetek, amely révén még az állatok szeretetét és védelmét (nem bántják a békát, katicát stb.) is meg lehet tanulni.

Egy kutya kalandjait ismerjük meg és közben a jól ismert gyerekdalok, mondókák csendülnek fel. Nekem tetszett a könnyedebb olvasmány. Kisgyerekeknek vagy nosztalgiázni akaró felnőtteknek ajánlanám. Sok állat szerepel még így állatbarátoknak is ajánlom.

Labdarózs története egyértelműen nagyobb gyerekeknek való, ám ez nem akadályozta kisfiamat abban, hogy esti meseként figyelmesen hallgassa az öreg kutya és barátai történetét.
Nagyobbaknak való, mert erősen tanító jellegű, főleg Barbara viselkedése példázza azt, hogy, hogy ne viselkedjenek a gyerekek. Bár a könyv végére azért ő is szimpatikusabb szereplő lett. Mióta felnőttként is elolvastam a Mi újság a Futrinka utcában?-t egyre jobban figyelek az írónő karakterábrázolására, annyira beszédesek a szereplők. Ráadásul egy-egy embertípust is olyan jól megformáz, ebben például Tyúkanyó az egyik legjobb karakter, sokszor nevettem rajta.
Azért nekem sokszor szomorkás volt Labdarózsa története, mert ennek a könyvnek főként az idős kor a tematikája, kicsit szomorkás, de azért sok vidámság is van benne.

Gyerekkorom legmeghatározóbb élménye Bálint Ágnes két Labdarózsa mesekönyve. Mondhatni, ezekből tanultam meg olvasni.
Történetei ma is ugyanúgy megállják a helyüket, ugyanolyan bájosak, szerethetőek, mint gyerekkoromban volt. Labdarózsa újra nagy szerelem lett. Egy régi, majdnem elfeledett szerelem éledt újjá, miközben olvastam.

Az utóbbi időben úgy alakult, hogy több nyomasztó hangulatú könyvet sikerült kifognom egymás után, és egyébként is depis napom volt, úgyhogy kellett valami cuki a lelkemnek.
Nyolc- vagy kilencévesen már próbálkoztam Labdarózsával, de akkor nem igazán tetszett, untam, és félbe is hagytam (méghozzá a függőágyas résznél, olvasás közben eszembe jutott). Ennek ellenére magához a megszerzéséhez szép emlékeim fűződnek, Labdarózsát és az illusztrációkat is aranyosnak tartottam, szóval gondoltam, miért ne adjak neki még egy esélyt?
Nem is bántam meg. Nem olyan vicces, mint pl. a Szeleburdi család, de van egy nagyon kedves, nosztalgikus bája. Közben pedig picit melankolikus is, hiszen elég fontos szerepet kap benne az öregedés témája. Nagyon a szívembe zártam a jólelkű, idős kutyust, aranyos volt, ahogy mindig nyugodtan terelgette az ifjúságot a helyes irányba. Egyébként én valamiért tacsinak hittem, szóval meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy vizsla. Néha azért picit erőltetettnek éreztem a tanító jelleget, főleg Barbara esetében, és nem is szerettem a gyerekeket egészen a végéig, amikor a kislány mégiscsak belopta magát a szívembe, olyan kedvesen bánt Labdarózsával. Baka kutya viszont szégyellheti magát, mindig olyan kis tapintatlan volt.
A befejezés igazán szívmelengető és szép, kedvem lett volna csatlakozni Labdarózsa és Barbara labdázásához és jól megszeretgetni a kutyust. Végül is örülök, hogy ennyi év után újra próbálkoztam vele, kellemes csalódás volt ahhoz képest, amire számítottam. Úgyhogy kedves leszek, elengedem a múltat és megadom a 4 csillagot. :)

Valóban kár, hogy ebből a kedves kis meséből nem készült bábjáték. Labdarózsáék birodalma igazi játékbirodalom, még a „bábmester”, a játékaival játszó kisgyerek is odakerülhetne. Persze Labdarózsa, Szidol cica és a többiek mind-mind élő, hús-vér szereplők… ;-)

Gyermekkoromban is nagy könyvtárba járó voltam, sokat olvastam. Egyik megmaradt olvasási élményem Bálint Ágnes nevéhez fűződik. Még most is bájos kis történetek Labdarózsa mindennapjai, szép illusztrációval. Majd ha lesz unokám újra kézbe veszem.

Annyira aranyos, kedves könyv. Imádtam a rajzok, a réges-régi mesekönyveimre emlékeztettek a rajzok. A labdarózsát én is imádom :-) Aranyosak voltak a szereplők, imádtam Labdarózsát, Tyúkanyót, Bakát. Annyira cuki volt, mikor Labdarózsa visszavitte a gumibabát Dóra-Rékának. :-) Fontos dolgokra is felhívta a figyelmet, játszva tanított.