Iskola ​a faliszekrényben 17 csillagozás

Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Szilvi már hatéves, és csak két hónap választja el a nagy naptól, amikor vadonatúj köpenyében és táskájával bevonulhat az iskolába. Épp ekkor költözik szüleivel együtt a nagyvárosból egy közeli faluba. Tatuska, a kedves nagypapa látja, milyen izgatottan várja kis unokája a szeptembert, hát gondol egyet és a nagy faliszekrénybe iskolát rendeznek be egyesült erővel. Minden olyan, mint az igazi iskolában, vannak padok és füzetek, tanító néni és tanulók, még szemléltető falikép is. Közben arról ábrándoznak, milyen szép lesz majd kézen fogva együtt indulni a tanításra. Mindez nem egészen úgy sikerül, ahogy eltervezik, de a faliszerkény-iskola megtette a magáét: Szilvi az első perctől otthon érzi magát az iskolában.

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2012
44 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631192872 · Illusztrálta: Várnai György
>!
Móra, Budapest, 1975
38 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631102106 · Illusztrálta: Várnai György

Kedvencelte 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Nosztalgikus olvasás kipipálva.
Persze ezt is a raktárból hozta nekem elő a gyerekkönyvtáros, de egyáltalán nem bántam meg, hogy az ajánlására végigolvastam, ha már gyerekkoromban elkerült ez a könyv. Merthogy én 3. osztályos koromban kezdtem el könyvtárba járni – már akkor is ő volt a város gyerekkönyvtárosa, csak másik épületben!!!! – és egy vastag könyvvel kezdtem, erre emlékszem… csak épp a könyv címére nem. Szóval, ez az iskolára hangoló, talán a szülők általi felolvasásra szánt könyvecske hozzám nem jutott el akkor. Most meg csak nosztalgiáztam vele, mert a kislány és nagypapa szeretetteljes viszonya számomra olyan mese… amivel nem tudok mit kezdeni. De a kék köpeny, az iskola előtt fehér ingben, piros nyakkendőben gyerekeket terelgető úttörők, nos ez igen, ez átélt tapasztalat. Minden egyéb még nálamnál is öregebb… (anyám! 75-ben zacskós leves???) Ma már talán magyarázatra szorul. De a történet szép. Csak mit kezdenének ma vele a mai egykék, kiket apa reggelente mercivel szállít az üvegpalota iskolába? Hát, nem is nekik ajánlom. A gyerekeket és szülőket egyaránt nevelgető didaktikus szándék túl átlátszó, mondhatnánk: kilóg a lóláb… de hát az akkori könyvek ilyen népnevelő célzatúak voltak mind, nem kell rajta csodálkozni. Szerencsére buta ideológia nincs benne, attól mentes.

>!
Alessana
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Életem első könyvét olvastam el ismét.
Első osztályos voltam, mikor januárban meghirdették, az általános iskolámban minden évben megrendezett olvasópályázatot. Két-két évfolyamnak egy kötetet szabtak ki, egy feladatsorral. Az 1.-2. osztályosoknak Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben c. könyve volt, hozzá a megfelelő feladatsor.
Helyezést nem értem el vele, de nem is volt baj.
Most ahogy ismét elolvastam, a kedves kis mesén megkönnyeztem, mert eszembe jutott, hogy ezen a művön tanultam meg olvasni.
Úgy ám. Nem minden betűt ismertem fel, hiszen akkor még nem találkoztam vele az iskolában. Édesanyám tanította meg, melyik firka, milyen hangot jelöl.
És most itt vagyok. Egy kis felnőtt, és rá kellett döbbennem, hogy az anyukám volt az, aki megszeretette velem az olvasás szépségét. Tehettem volna úgy is, hogy otthagyom a mesét, miután egy ilyen akadályba ütköztem. De nem tettem.
Kitartásra tanított.
És a bónusz: a könyv akkor jelent meg először, mikor édesanyám született.

>!
lakri70
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Nagyon régen olvastam, de arra emlékszem, hogy hatására én is berendeztem egy nagy fadobozban egy -ha nem is iskolát, de egy- babaszobát.

1 hozzászólás
>!
dianna76 P
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Nem tudtam, mikori az első kiadása, de az illusztrációkból, és a szöveg stílusából, bizonyos szavakból érezhető volt, hogy régi írás ez. Leszámítva, hogy maga a szerző sem él már.
Szívemnek kedves volt ez a mese, mégpedig a nagypapa és unoka közti kapcsolat miatt. Egy kicsit talán iskolára felkészítő, vagy inkább -bátorító könyv is egyben. Nagyon tetszett a kreativitás benne, a faliszekrénybe alkotott iskola, a padok, és a tanulók. Eszembe jutott a gyermekkorom játék lakása, benne a kis bútorokkal, babákkal. Halogattam ennek a könyvnek a kihozatalát a könyvtárból, de most örülök, hogy végül rászántam magam az elolvasására.

>!
Móra, Budapest, 2012
44 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631192872 · Illusztrálta: Várnai György
>!
Gáborr_Nagy P
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Egyszerű, aranyos kis történet egy kislányról és nagypapájáról valamint a szorongás feloldásáról. Egy kicsit unalmas, bár a kreatív kislányok biztosan lekoppintották Szilvi iskoláját. Számomra meglepően tragikus a vége, a két főszereplő számára végleg elveszik egy közös élmény lehetősége.
Várnai György rajza külön élmény a könyvben.

>!
Virágszépe
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Kedves történet szeretetről, felelősségről. Bálint Ágnes jól ismeri a gyerekek gondolatait, egyszerű helyzeteket teremt, bár ezek a beszédes képek már a valóságban másképp igazak, sokat változtak az évek múlásával. Sok eseményt, szokást kell olvasás közben és utána magyarázni, aktualizálni.

>!
eltim P
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Nagyon-nagyon szerettem és én is mindig vágytam gyerekkoromban egy ilyen faliszekrényre.

>!
szanes1
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Kedves kis történet, de nem túl izgalmas. Flórának olvastuk ráhangolódásként az iskolára (de már szeptemberben…).

>!
Marée_Noire
Bálint Ágnes: Iskola a faliszekrényben

Édes kis történet arról, milyen volt gyerekként a vánszorgó időt elviselni… :D
Vágyakról, iskoláról, szeretetről. :)


Népszerű idézetek

>!
Kek P

Amit az ember gyerekkorában megtanult, azt nemigen felejti el. Vagy ha el is felejti, amikor kell, eszébe jut.

12. oldal (Móra, 1975)

>!
Kek P

Egy pici orvosságosüveget kineveztek vázának, virágot is tettek bele. Más már igazán nem hiányzott, csak a tanulók. Szilvi összeszedte minden babáját, de három pici baba kivételével a többi mind nagy volt, nem fért el a gyufaskatulya padokban.
– Három iskolással nem lehet iskolásdit játszani! – kesergett Szilvi. – Honnan vegyek egy osztályra való gyereket?
– Lesz itt mindjárt egy csomó kis iskolás! – nyugtatta meg Tatuska. – Üvegből csinálunk babákat.
Mert bizony nemcsak Szilvi gyűjtött mindenféle régi kacatot, hanem Tatuska is. Évek óta gondosan elrakott minden kis fiolát, apró üvegecskét, amiből kiürült a D-vitamin- vagy más tabletta. Ezeket szedte most elő, és kis rongygombócokból mindegyiknek fejet készített. A fehér rongyfejecskékre szemet, szájat festett, barna szövetdarabkákból hajat ragasztott. Szilvi pedig kis tarkabarka rongyokkal minden egyes üvegbabát sorra felöltöztetett.

22-23. oldal (Móra, 1975)

3 hozzászólás
>!
Kek P

Az iskola a faliszekrényben elcsendesedett, elporosodott. Szilvi nem ért rá játszani. Reggelente – a Tatuskával folytatott hosszas tárgyalások után – tejért és kifliért ment a Jázmin térre. A különféle pénzérmékkel hamar megismerkedett. Összebarátkozott a tejbolt törzsvevőivel is.

35. oldal (Móra, 1975)

>!
Kek P

Mire Szilvi bánatosan felöltözködött, a szomszédból átjött érte Horvát néni, s magával vitte az ő konyhájukba, ahol nagy fazekakban vakond-, ürge-, galamb- és pocoktetemek főttek. Minden tetem külön hálóban volt, hogy ha szétfő, a csontocskák ne keveredjenek össze.

32. oldal

>!
Kek P

Sétálgatás közben Tatuska gyakran bosszankodott azon, hogy a nagyobb fiúk, kamaszok a hepehupás, gyepes kocsiút helyett többnyire a sima járdákon bicikliztek.
– És még csak meg sem köszönik, ha az ember félreállva utat enged nekik! – fakadt ki egyszer.

30. oldal

>!
Kek P

Szerencsére azonban Kopecki úr, a boltos, szakavatott mozdulatokkal rakta elébük mindazt, ami egy első osztályos honpolgárnak kell: a táskát, az olvasókönyvet, a környezetismereti füzetet, a számtankönyvet, az énekkönyvet, a füzeteket, a töltőtollat, a tintásüveget, a színes ceruzákat, a kék-piros ceruzát, a radírt, a színes korongokat, a pálcikákat, a tolltartót és az átlátszó műanyag zacskóba rendezett kis tisztaságcsomagot. Sőt, mielőtt Szilvi kedvére kigyönyörködhette volna magát mindeme csodákban, Kopecki úr boszorkányos gyorsasággal belegöngyölte az egészet egy nagy csomagolópapírba, mesterien összekötötte, és így Szilvi már nem is merte mondani, hogy a táskát ő a hátán szerette volna hazavinni. Különben is kaptak még egy tekercs lila papírt a könyvek és füzetek bekötözéséhez, így neki is volt mit vinnie a sárga papírzacskóba csomagolt iskolaköpenyen kívül.

18-19. oldal

>!
Kek P

[Tata:]
– Az én táskámat édesanyám varrta egy régi nadrág szárából.
– És elég nagy volt? – kérdezte Szilvi csodálkozva. – Belefért minden?
– Nem kellett abba sok mindennek beleférnie, csak éppen az ábécéskönyvnek meg a palatáblának.
– Az mi?
– A palatábla egy darab sima, fekete pala volt, fakeretbe foglalva. Hosszú, vékony palavesszővel lehetett rá írni.
– És a feketén hogyan látszott az írás?
– A palavessző fehéren fogott a fekete táblán. Ha nem sikerült a betű, letöröltük és újraírtuk. Minden palatábla szélén ott lógott egy darabka madzagra kötött szivacs.
Szilvi elmerengett.
– Kár, hogy most nincs ilyen palatábla.
– Ne sajnáld! – mondta neki a nagyapja. – Ha te teleírsz egy füzetet, elkezdesz egy másikat; amit meg teleírtál, elteszed emlékbe. Még nagymama korodban is előveheted megnézni, hogy milyen betűket írtál első osztályos korodban. Én, látod, nem vehetem elő. Nekem nem volt füzetem, csak palatáblám, amelyikről mindennap le kellett törölnöm, amit ráírtam.

25. oldal

>!
Kek P

A Jázmin térhez közeledve sok kék köpenyes kisfiút és kislányt látott az iskola felé sietni. Volt, akit mamája, papája kísért, volt, akit a nagypapa vagy a nagymama vezetett kézen fogva. Fehér inges, piros nyakkendős, nyúlánk úttörőlányok egy csomó kisgyereket vezettek az iskola felé. Mindegyiknek virágcsokrocska volt a kezében.
     Szilvi elbátortalanodott. Egyszerre sírhatnékja támadt. Miért is nincs itt Tatuska? Milyen más volna, ha Tatuska vezetné őt kézen fogva! Miért is kell szegénynek otthon feküdnie az ágyban?
     Most, csak most érezte át Szilvi Tatuska bánatát.

37-38. oldal

>!
Kek P

A Jázmin téri kis parkban csakugyan voltak jázminbokrok a fenyők és borókák között. A fák alatt pázsit zöldellt. Szilvi gyakran látott a szép zöld fűben színes papírdarabkákat, csokoládészeletek tarka címkéit, borítóit. Csillogtak a fű között ezüstös fóliadarabkák is. Ez eleinte nagyon tetszett Szilvinek. Később már nem annyira, sőt egyáltalán nem, mert az eső eláztatta, megszürkítette, kifakította a színes és csillogó foszlányokat, s már messziről látszott, hogy nem virág van a fűben, hanem szemét.
– Ha majd iskolás leszel, és összebarátkozol az itteni gyerekekkel – mondta neki Tatuska –, akkor megmondhatod nekik, hogy nem való eldobálni, széthajigálni a csokoládé meg a cukorka papírját.
– Meg is mondom nekik! – fogadkozott Szilvi

9. oldal (Móra, 1975)

>!
Kek P

Szilvi azonban hallani sem akart semmiféle idegen segítségről.
– Bízzátok csak rám! – mondogatta önérzetesen. – Nem vagyok már kisbaba, mosogatni is tudok! Meg zacskós levest főzni!

34. oldal (Móra, 1975)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Tündér Lala
Csukás István: Süsü, a sárkány
Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Berg Judit: Rumini Datolyaparton
Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton
Berg Judit: Galléros Fecó naplója
Berg Judit: Rumini
Romhányi József: Bömbi
Berg Judit: Rumini és a négy jogar