„Atyám azelőtt a templom egere volt, de visszavonult, mert reumát kapott a hideg kövek között. A templomból anyám egy sajtraktárba szeretett volna költözni, ám atyám ki megszokta a templomi pompát, a sok aranyozást, a márványszobrokat, a kristályüvegből készült csllárok szivárványos fényét, a múzeumhoz ragaszkodott.” – kezdi élete történetét hősünk, Templomárnyéki Egbert, s minthogy szörnyen kíváncsi és kalandvágyó, elhatározza, hogy otthagyja a szülői egérlyukat, és nekivág a nagyvilágnak. Egbertet semmiféle sajtdarab nem tarthatja vissza, azt se bánja,ha összetalálkozik a macskával… A meséből készített rajzfilmsorozatot néhány éve vetítették a TV esti meséjében, s könyvünket is a rajzfilmfigura tervezője, Szabó Szabolcs illusztrálta.
Egy egér naplója 125 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1983
Tagok ajánlása: 6 éves kortól
Kedvencelte 15
Most olvassa 2
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 25
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Még mindig igaz az állítás, hogy a látszat ellenére az egér és a macska sosem lesznek barátok. Mit lehet tenni ha az egérnek nagyon kellene munkát találni de csak olyat talál ahol a macska felügyeli a munkáját, ő lenne a munkaadó. Legjobb ha beáll és elvállalja a munkát. És innen kezdődnek a bonyodalmak. Ha érdekel akkor olvasd el! Kicsik, nagyok kedvence lehet a sok kedves, vidám idézet is.Ezekből gyűjtöttem ki, hogy meglegyen kéznél.


Aranyos mese tündéri rajzokkal, fantáziadús parallel egéruniverzummal. Némileg irritált viszont a főszereplő Egbert és a családja magasan hordott dzsentriorrocskája. A történet lekerekítését is hiányoltam.


Gyerekkoromban imádtam, sorozat volt. Az Esti mesét mindig vártam, de ha Egbert mesélt, azt különösen szerettem. Most előkerült gyerekeim mesekönyvei közül a kis könyv, öröm volt végigolvasni. Bájosak az illusztrációk is. Az egykori sokat éhező múzeumi egérke rengeteg kalandon megy át, élete többször veszélybe kerül (macskák!), megtanul „minőséget ellenőrizni”, miközben degeszre eszi magát, szenet lapátolni (fizikai munka), szerelmes is lesz… s a végén rezignáltan állapítja meg, hogy nem elég a boldogsághoz, ha az ember, azaz az egér egy egész gyümölcstortát mondhat magáénak… Örültem volna, ha vidámabb, optimistább lett volna a vége, de így is szerettem ezt a könyvet.


Gyerekkoromban már olvastam ezt a könyvet, de semmire nem emlékszem belőle. A kislányom ezt választotta félévi olvasmánynak a suliban, neki tetszettek Egbert egér kalandjai; bár nem mesélt róla annyira lelkesen, mint néha egy-egy könyvről szokott.
A meseregényt olvasva egy jópár évtizeddel ezelőtti Magyarországot is megismerhetünk, igaz, egérszemmel. Nekem a vége furcsa-szomorkásra sikeredett, de talán akkor még nem volt elvárt a feltétlen hepiend. Csak nem tudom, hogy a szándékolt mondanivalót mennyire értik meg a többnyire alsó tagozatos kis olvasók.


Szép emlékeket hozott elő a könyv. Teljes egészében még nem olvastam, csak mindig részleteket esténként, mikor a lányom kicsi volt spoiler. Bár élőben nem a kedvenceim, imádtam a mesét. Sokat mosolyogtam olvasás közben. Fordulatos, kalandos történet az egerek világában.


Kedves és tanulságos mese volt arról, hogy ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, előbb magunkat kell megismernünk. A hiszékenység, a naivitás életveszélyes ebben a macskákkal teli világban, dehát mit tegyen szegény egér, ha nincs tapasztalata a világgal. Sok kalandon, viszontagságon át vezet az út a majnem boldogsághoz, mert mások véleménye és a büszkeség miatt végül máshoz ment férjhez Ellike, s Egbert hoppon maradt. Sajnálom, hogy nem derült ki, végül megtalálta-e a maga boldogságát.


Néhol kicsit nehéz a nyelvezete, és a történet is furcsán ér véget. A lányom meg is kérdezte, hogy hol van a befejezést. Tényleg nem ilyen véget vártunk neki, olyan hiányérzete marad az embernek.
Népszerű idézetek




– Mit nem értesz ezen? Elraboljuk az aranyhörcsögöt!
– De hát ő nem milliomos!
– Viszont aranybundát visel. Tudod, milyen értékes manapság egy aranybunda? És akkor sem esünk kétségbe, ha nem fizetnek érte váltságdíjat. Akkor majd nyírjuk a bundáját, a nyírott aranyat eladjuk, és meggazdagszunk. Aztán felfogadunk két nagy kutyát, és nem kell többé a macskáktól félnünk.
28. oldal




Atyám azelőtt a templom egere volt, de visszavonult, mert reumát kapott a hideg kövek között.
5. oldal




Atyám mindig azt szokta mondani:
Akármilyen kedves vendég,
három napig untig elég.
53. oldal




Anyámat még menyasszony korában csúnyán megkergette egy macska, akkor veszítette el retiküljét, azzal az árpaszemmel együtt, amelybe atyám, még mint vőlegény, szép emlékverset rágott bele.
9. oldal




A legnagyobb hatást az a különleges csemege tette rám, amely színes mintáival és erezeteivel a múzeumban látott üvegfestményekre, képekre emlékeztetett, s melynek, mint Eduárd közölte velem, disznósajt a neve.
– Ha én ezt egyszer mind végigkóstolhatnám! – rebegtem szinte aléltan a látnivalótól és a jó szagoktól.
– Mi sem egyszerűbb ennél! – nyugtatott meg Eduárd. – Belépsz az Önkéntes Minőségvizsgáló Bizottságba. Röviden: ÖMBI.
– Beléphetek? Csakugyan?
– No hallod! Én is ott dolgozom! Most éppen üresedés van, mert egyik dolgozónk üres gyümölcsösládákkal vidékre ment. Holnap már el is kezdheted a munkát.
14. oldal




Mi mást tehettem volna? Mikor ő munkába ment, én sétára indultam, és sorra olvastam a fal tövében, fák tövében kiragasztott apróhirdetéseket. Aprók voltak csakugyan, akkorkák, mint egy nefelejcs szirma, nem csoda, ha az emberek nem veszik őket észre.
„Dióhéj babakocsi eladó”
„Külön bejáratú egérlyuk fehér egérnek kiadó”
„Szárított penészvirág kapható”
„Egérlyuka beázik? Hívja a RÁGSZER-t! Valódi macskaszőr tömítések, egyéves jótállással”
„Megjelent az új Egér-kresz. Hogyan közlekedjünk macskákkal fertőzött terepen?”
És azok az álláshirdetések:
„Vidéki magtárba szakképzett zabhegyezőt keresünk”
„Vidéki malomba gyakorlott lisztkóstolót keresünk”
„Vidéki sajtüzembe tapasztalt lyukrágókat keresünk”
„Vidéki szénaboglyába pockokat keresünk”
„Vidéki üdülőjébe gondnokot keres az EGÉRIMPEX”
„Vidéki étterembe felveszünk macskaügyekben jártas maradékelosztót”
91. oldal




Apukámtól tudom, mert ő hajnalban mindig kocogni szokott, hogy el ne hízzék.
50. oldal




Takarított, mosogatott, közben halkan dúdolta:
Kisegér, kisegér,
minden lyukba belefér…
79. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról 91% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika 96% ·
Összehasonlítás - Andreas H. Schmachtl: Négy évszak a Vadrózsa utcában 96% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok 91% ·
Összehasonlítás - Ute Krause: Egy mindenkiért, mindenki egyért 91% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Tündérváros 89% ·
Összehasonlítás - Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik 90% ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsi: Fény Sebestyén 88% ·
Összehasonlítás - Fésűs Éva: Csupafül ·
Összehasonlítás - Szepesi Attila: Piros tojás, tapsifül ·
Összehasonlítás