Az ​elvarázsolt egérkisasszony 90% 106 csillagozás

1960-ban kaptam, a Mikulás hozta… Imádtam, sokszor újraolvastam. Később a gyerekeknek is többször felolvastam. Egyik olyan könyvem, amit féltve őrzök, és nem adom senkinek!

2016. július, sokadik újraolvasás, ezúttal Bruno unokámnak: Annyira boldog voltam, mikor megláttam Bruno íróasztalán az én kedves kis egérkisasszonyomat! Kihozták a könyvtárból, és már el is kezdte olvasni. Hát persze, hogy azonnal nekiláttam vele együtt újraolvasni. Felolvastam neki, mert nemcsak olvasni szeret, de meseolvasást hallgatni is. És nemcsak Bruno élvezte ám, de még az anyukája is, aki odahúzódott a közelünkbe valami házimunkával, és szólt, hogy hangosabban olvassak, hogy ő is hallja. :)
Olvastam már ezt a könyvet gyerekként sokszor, aztán a lányaimnak olvastam fel, most az unokámnak. Be kell vallanom, hogy most legalább annyira élveztem, mint korábban. Nem nőttem ki belőle. :)
Bruno rögtön az elején azon kezdett aggódni, hogy vajon Fáninak sikerül-e a könyv végére visszaváltoznia egérré. Először nem akartam elárulni, de annyira utálja a meglepetéseket, hogy végül megmondtam. A hogyanra is rákérdezett, és egy-két kis rávezetéssel kitalálta! De ez számára egyáltalán nem volt spoilerezés, nagyon elégedett volt, hogy tudja a könyv végét, és nem kell izgulnia. :)
Ja, és meseolvasás közben a házikedvenc egereivel játszott. :)))

Az úgy volt, hogy…
egyszer megláttam a molyon ezt a könyvet, a szürke borítós példányát. Hirtelen bevillant, hogy ezt kicsi gyerekként olvastam. Anyukám megvette nekem, amikor beteg voltam és az orvosnál vártunk. Volt ott egy könyvárus, akinél anyu mindig megállt és vett magának valamit. Engem akkortájt nem érdekelt az olvasás, de ezt a könyvet kértem és el is olvastam. Semmi másra nem emlékeztem a könyvből csak erre.
Karácsonyi ajándékul megkaptam a kötetet egyik molytársunktól. (Köszönöm)
Kell ennél több?

Bálint Ágnes sokszor elbűvölt már engem. Ez a történet tetszett eddig a legkevésbé, de az is lehet, hogy egy olvasás nem elég. Hiszen Mazsola és Tádé olyan, mintha mindig is itt lett volna mellettem, vagy a Szeleburdi család és nagy kedvencem a Tündér a vonaton is.
Ettől függetlenül olvassuk ezt is gyerekeinknek, mert minden didaktikus hátsószándék nélkül határozottan kiáll olyan értékek mellett, mint az igazmondás, tetteink felvállalása vagy a barátság.

Aranyos mese bohókás és esendő szereplőkkel. Helyenként már nem a mai ízlés szerinti, de hát 1941-ből való… Nekem nagyon tetszett, és a harmadikos lányomnak is, aki szintén olvasta. Végig kalandos, és tanító célzata is van. Humorból sincs hiány. S persze minden jó, ha jó a vége.

Ez az a mese, amit a mesei elemeken túl átjár a humor, ami még bájosabbá teszi a történetet. Az őszinte szeretet és kedvesség jelenik meg a könyv lapjain. A felbukkanó állatok mind-mind beszédes nevűek, némelyikük balgatag, de szerethetőek. A főszereplő szimpatikus, de néha annyira bugyuta és idegesítő tud lenni. Lehet, hogy gyermekfejjel más lett volna a véleményem, de ez akkoriban kimaradt. …és imádom a borítóját… :)

Eddig ez a mese teljesen ismeretlen volt számomra. Pedig egy nagyon jól felépített logikus történet, beszélő nevű állatsereggel. Kedves, bájos, néhol vicces, felnőttek számára is ajánlom!

Ezt mi is most olvastuk esti mesének. Mondjuk szerintem a legjobb tőle örökösen a Mazsola, de azért ez se rossz.
Van egy macska anyukáméknál, eredetileg Findusznak neveztük el (bár nem úgy szólítják mégse), de most már Hercsula lett. :)

Őszintén szólna belső dualitással küzdök. Egyészről olyan volt néha, hogy vágytam rá, hogy rajzfilmként lássam, Ghiblis stílusban, más részről meg nem kedveltem meg ezt a kis Fánit, mert elég önző volt, mintha maga a mese azt sugallná, hogy „igen, ti kisgyerekek, akik ezt hallgatjátok és olvassátok, ti is olyenek vagytok, nézzetek magatokba, és ne kövessétek Fáni rossz példáit”!

Eszméletlen cuki ez a mese. És azok a rajzok, különösen a boszorkány… Hát zabálnivaló. Mindenki egy kicsit flúgos és nagyon szeretnivaló. Varázslatos az egész. 4 éves kortól felfelé simán jó bárkinek, nem is írok felső korhatárt :)

Bálint Ágnes igazi mesélőanyó. Meséi soha nem mennek ki a divatból. A gyerekeknek varázslatot és örömet ad, a felnőtteknek meg azt a pillanatot, hogy egy időre újra gyerekek lehetnek.

Annyira bájos ez a történet, őszinte szeretettel és kedvességgel. Reich Károly rajzait pedig gyerekkorom óta szeretem. Talán ezért voltak oda az ovisaim is értük. Hiszen ha mi felnőttek szeretünk egy könyvet, akkor úgy olvassuk, hogy a gyerekekre is átragad.