A Szitakötők Szigete arról volt nevezetes, hogy valamennyi dunai sziget közül ezen nőtt a legfinomabb, legízletesebb, legkövérebb fű. Mondták is némelyek, hogy meg kellene változtatni a sziget elnevezését, esetleg olyasmire, hogy a Zamatos Gyomnövények szigete vagy a Selymes Füvek szigete. Erre a szitakötők kijelentették, hogy akkor viszont ők elköltöznek a szigetről. Ez nagy kár lett volna, mert a szitakötők csillogó szárnyukkal, könnyed röptükkel sok gyönyörűséget szereztek a sziget lakóinak…
A szitakötők szigetén 65 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1969
Tagok ajánlása: 4 éves kortól
Kedvencelte 2
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Sok kis rövid történet a szeretetről, barátságról, félelemről. Giduci minden olyan tulajdonsággal rendelkezik ami szükséges ahhoz, hogy egy szerethető kis állatot megkedveljünk. Maga csintalansága, majd tanulságai minden kisgyermek számára tud adni hasznos irányt a fejlődéséhez.
Régen olvastam már Bálint Ágnest, de jó volt – szépírói a stílusa, jólesett…
A történet számomra kedves és aranyos, meg egy kicsit tanulságos is volt, de aligha volt a szitakötőkhöz vajmi köze, amit sajnálok, mert a címből arra vártam…
Szitakötők helyett kaptam egy barikát, egy tigrist, de főleg egy kiskecskét – egy folyton öklözni (vagy böködni?) kész kiskecskét… Giducit – sajnos olasz nyelvre álló agyam, hiába látott Giducit, folyton folyvást Giudicet (ejtsd: Dzsúdicsét) olvasott (Daniele Del Giudice nyomán). Ez volt az egyetlen kellemetlenség a mesében olvasás közben.
Aranyos kis mese a félelemről a gyerekes bosszantásról, a barátságról, felelősségvállalásról, felnőttek tiszteletéről.
„Giudice” Kiskecske igazi eleven rosszcsont. De a mese végére megválik egy rossz tulajdonságától, és szerez egy új barátot. Kedves, aranyos, és kicsit nevelő hatású.
Bálint Ágnes (=Manócska hangján) szólal meg ritkán, amikor okít és nevel…
Idilli azért ez a sziget: gyönyörű, kiváló minőségű fű, csendes tópart, halak általában harapnak, szitakötők repkednek, nincsenek áldozatok – a ragadozó nem rohanja le a a kisállatot… – a kisállat meg ápolja a ragadozót – de ez már spoiler…
A Pásztohy Panka féle illusztráltat olvastam
Vecsésen a Bálint Ágnes Mesefesztiválon szereztük be ezt a könyvet, ha jól értettem, az írónő lányától (de olyan fiatalnak tűnt). Ő ezt ajánlotta a 4-6 éves korosztályú fiaimnak és be is jött. Giduci egy rosszcsont kiskecske, viszont értelmes és bátor, így jóban lesz egy nyugdíjas cirkuszi oroszlánnal. Na de mire eljut idáig! Az a neheze.
Kicsit nehezen csúszik nekem a szájbarágás és a nyakleves is. A majdnem 4 éves lányom szerint „a rajzok szépek voltak (’99-es kiadás) de a mese annyira nem mert Giduci nem is volt kedves és az anyukája sem volt rendes mert az anyukák nem szokták kikötözni a gyerekeiket ő pedig igen”. Ajánlom az összefoglalóját azoknak, akik szerint a gyerekek nem értik a mesékben a parhuzamot.
A ’69-es Móra kiadást vettem meg a könyvből és meg is lepődtem, hogy milyen nagy alakú! Kicsit emiatt nehezen kezelhetőnek éreztem, de el tudom képzelni, hogy a gyerekeknek viszont tetszik ez a méret. A történet nagyon szerethető, kedvesen nevelő jellegű. A hangulata képes elvarázsolni így, felnőtt fejjel is.
Ezt anyám úgy adta, hogy ő nagyon szerette, legyen meg az unokáinak is. Nem rémlik, hogy ezt nekünk anno olvasta, igaz, csak Brumi és Mary Poppins kalandjai maradtak meg élénken. Aranyos könyvecske, szép rajzok, tanulság és jellemfejlődés is van.
Pásztohy Panka, egy nagyon kedves illusztrátor számomra.
Amúgy fura, hogy 2013-ban elég sok új illusztrátor tűnik fel a közelemben. Persze lehet, hogy nem újak, csak nekem. Minden esetre a képek nagyon szépek és a történet is tetszett. Azt hiszem olvasnom kéne még Bálint Ágnest :D
Népszerű idézetek
Vissza sem nézett a szépen zöldellő tetőre, az ablak alatt virító muskátlikra, hanem illa berek, nádak, erek, átszaladt a patakocska hídján, s nyárfaligeten is keresztülvágtatva bevette magát az erdő sűrűjébe.
32. oldal
Így kipányvázva Giducinak még legelni sem volt kedve. Csak üldögélt, és bosszúterveket fogatott a fejecskéjében. Egyre azon töprengett, mivel tudna igazán nagy bosszúságot okozni a tigrisnek. Aki miatt itt kell üldögélnie kipányvázva. Mert Giduci egy percig sem gondolt arra, hogy saját magának köszönheti ezt a szégyent.
38. oldal
Lenyugvóban volt a nap is, és valahol messze, az erdőn túl megszólalt a minden esti békakórus.
33. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zelk Zoltán: A három nyúl 98% ·
Összehasonlítás - József Attila: Altató 97% ·
Összehasonlítás - Pásztohy Panka: Mentsük meg a kiskutyám! 97% ·
Összehasonlítás - Csukás István: Pom Pom meséi – A radírpók 97% ·
Összehasonlítás - Fésűs Éva: Az ezüst hegedű 97% ·
Összehasonlítás - Harcos Bálint: A boszorkánycica 96% ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány 98% ·
Összehasonlítás - Gryllus Vilmos: Vízcseppmesék 97% ·
Összehasonlítás - Marék Veronika: Boribon és a hét lufi 96% ·
Összehasonlítás - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje 96% ·
Összehasonlítás