Cserediák (Szandra és a csajok 2.) 82% 26 csillagozás

A szerző Csini című könyve sokkal jobban tetszett ennél a kötetnél, mivel itt erőltetettnek éreztem a szöveget sok helyen. Izzadtságszagúan akar fiatalos lenni, és nem sikerül neki. Egyébként maga a történet aranyos, és tényleg izgalmas lehet egy tizenkét éves gyereknek, ha cserediákot fogadhat egy másik országból, viszont nem volt elég hangsúlyos ez a rész, pedig a cím is erre a helyzetre utal. A könyv első fele arról szólt, mivel foglalkozik Szandra és családja, amíg megérkezik Tasia, amit szerintem sokkal jobban kifejtve érdekes lett volna megírni egy külön történetbe (arra gondolok, hogy spoiler), és a könyv második fele – a címből fakadó lényeg – is kicsit összecsapottnak érződik. De mondom: az ötlet alapvetően tetszik, csak meg lehetett volna kicsit jobban is írni.

„Az ember nem fordíthatja ki az addigi gondolatvilágát egy másik nyelv kedvéért csak úgy ripsz-ropsz!”

Rendkívül bájos volt a számomra.
Sokkal jobban tetszett, mint az előző kötet.
Pörgős, nagyon csajos és jókat mosolyogtam.
Valahogy így képzelem el ezen korosztály mindennapos, kis világát.
Örülök, hogy olvastam.

Voltak részei, amik nagyon nem estek jól. Időnként annyira ki lehetett hallani a 12 éves gyerek szavaiból a felnőtt, oktatni akaró írót. Aki ráadásul, csak megmondja a tutit, de nem aszerint él, legalábbis a pár oldallal későbbi leírtak szerint. Nyilván szó van a környezettudatosságról benne, ami szuper. Jól meg is tárgyalják amolyan szájbarágósan, hogy hát szelektív hulladékgyűjtés, ne használjanak műanyag poharat, meg csomagolásmentes bolt (asszociáció: banyatank – gratulálok!), és visszaváltós pohár fesztiválon(!) – mondjuk ez olyan tájidegen volt Szandrától, hogy fel is húztam a szemöldököm, hogy mit keres a könyvben ez a félmondat az ő szájából –, aztán szó van a halott bálnáról, amelynek a gyomrában mennyi műanyagot találtak, majd pár lap múlva jó környezettudatosan elmegy a boltba és vesz egy rakás lufit. Öngól.
De van még több ilyen is, amikor az ideálist vagy a vágyottat megírja, majd pár lap múlva saját maga húzza keresztbe a valósággal, amit nem tud kizárni a lapokról.
A szándékot értem; beleverni a fejekbe a környezettudatosságot, a sportot, az egészséges táplálkozást stb., de a módszer…

Langymeleg. Egy jól fogalmazó diák hasonlót ír, ha összeszedi az iskolás sztorikat és kap mellé egy rövidke idegenforgalmi kiadványt Budapestről. Nagy dolgok nem történnek – de ezt nem is ígéri. Az apróságok viszont olykor tényleg szórakoztatóak (pl. a mama fogyókúrája). Ami számomra zavaró volt, az a környezetvédelmi kiselőadás, merthogy lóg a levegőben. Semmihez nem kötődik, csak van. Sután, ügyetlenül. Kellett az oldalszám növeléséhez? Ezt a könyvet már holnapra el fogom felejteni.

Számomra olyan közepes volt az egész, szinte alig emlékszem rá, pár nap távlatából. Nem volt annyira gagyi, ahogy vártam az írónőtől.
Nagyon érdekelt egy korosztályos vélemény, így megkértem a 12 éves 6. osztályos nagy- olvasó Ancsit, hogy ossza meg velem az Ő gondolatait. Összességében neki nagyon tetszett, mind külalakilag, mind belsőleg. Kedvelte a látványosságokhoz csatolt legendákat, történeteket. Azt mondta, hogy sokat lehet tanulni belőle, és felhívja a figyelmet az angoltanulásra.
A célközönségnek tetszik, és ez azért jó.

Nálam annyira nem vágta ki a biztosítékot, mint @kratas barátnőmnél de én is éreztem benne a szereplők felszínességét. Van benne jó is, meg nem jó is, mindenki döntse el, neki megfelel-é avagy sem.

Nekem ez a rész meglehetősen bugyutának tűnik, olyan felszínes csacsogásnak. Viszont a kamaszlányok sokszor felszínesen csacsognak, így még mindig egész hiteles ez a sorozat. A didaktikus rász viszont most gagyira sikeredett- legalábbis ami a környezetvédelmet illeti. azért kigórni mindent, ami már megvan, mert műanyag?… Nos elég butaság. Használni, ha már ott van, és nem venni újakat!
Furcsa volt még nekem, hogy Krisztizte meg tegezte a magyar kísérőtanárt, meg mindig leírta, hogy „a kísérőtanár.” Aki elvileg nekik tanárnő, aki esetleg tanítja is (jellemzően a nyelvszakosok kísérgetik a cserediákokat.) Ami szintén fura volt, hogy Szonja ugyanoda jár, és nem tudott az évek óta tartó lehetőségről, vagy legalábbis nem derült ki, hogy ő miért nem fogafott két évvel ezelőtt cserediákot. Viszont a gyerekkori öltözős játékuk nagyon cuki volt! (Bár rém idegesítő lehetett az anyukájuknak, én is mindig felrobbanok, ha a reggeli feszes tempóban a lányok nekiállnak kotyogni.)

Nagyon szupi könyv . Mindenkinek ajanlom . Olyan izgi Szandi és Tasia kalandja.

Nagyon tetszett!*-*
A hangulata jobban tetszett, mint a Szandra és a 3.b-s sorozat könyveknek( mondjuk csak az első 3at olvastam még) pedig azokat is szeretem.
A könyv egy tizenéves lány problémáit, örömeit, életétét mutatja be. Az írónő igyekezetett a könyvbe tanulságos dolgokat is beleszőni(pl. gyűjtsük szelektíven a szemetet, gyakoroljuk sokat az angolt) de mindezt a tinik nyelvén tálalni(pl. szleng szavak). A cserediákos dolog is szuper volt, igazából ez az, ami miatt bekekezdtem a könyvbe. Sok érdekes dolgot megtudhattam Görögországról is. spoiler

Egy szóval, egy könyvmolynak a szuper kikapcsolódás, de aki nem rajong annyira az olvasásért, egy ilyen rövidke könyv szintén szuper csemege;-)

Valahogy ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az előző. A cserediák program jó volt mint téma, de ami a legjobban tetszett, azok a görög tudnivalók voltak. Bár azt hittem, hogy majd főként e köré fog a történet csoportosulni, de sajnos ez nem így történt.
Szandra jelleme fejlődött az első részhez képest, jó volt arról olvasni, hogy ennyire lelkes a cserediák program miatt.