Írók, ​képek 3 csillagozás

Írók, költők gyermek- és ifjúkora
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek

    Elsősorban ​a tanítók számára készült ez a könyv. A tanítóknak, akiknek helyzetüknél fogva nincs módjuk, nincs lehetőségük arra, hogy könyvtárakban búvárkodjanak, adatok után kutassanak, ha egy-egy író, költő alkotásával foglalkoznak a tanítási órákon. Ha ilyenkor — az irodalmi alkotások, és alkotóik szeretetére nevelve — az írókról, költőkről is szólni akarnak, ez a könyv segítségükre siet.
    A költők, írók életének azokat az epizódjait, azokat az emlékeit idézik a könyvben összegyűjtött írások, amelyeket mint gyermekek éltek át, amelyeket a gyermekkorból, a családi életből hoztak magukkal, amelyek írói, költői létük elindítói, formálói voltak.
    Ha az irodalom, az olvasás szeretetére akarunk nevelni — s ez feladatunk — az alkotók megszerettetésével kell kezdenünk. A nagy író és költő is volt kisgyerek, játszott, olvasott, szerette a fákat, madarakat, nézegette este a csillagokat — szülei, testvérei körében nőtt fel, és sokat dolgozott, sokat szenvedett, amíg… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Tankönyvkiadó, Budapest, 1979
432 oldal · ISBN: 9631742695
>!
Tankönyvkiadó, Budapest, 1977
428 oldal · ISBN: 9631710246
>!
Tankönyvkiadó, Budapest, 1974
432 oldal · keménytáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 57

Szereplők népszerűség szerint

Ady Endre · Arany János · Szabó Lőrinc · Tersánszky Józsi Jenő · Weöres Sándor · Csokonai Vitéz Mihály · Gárdonyi Géza · Jászi Oszkár · Juhász Ferenc · Juhász Gyula · Kölcsey Ferenc · Nagy László · Tömörkény István · Tompa Mihály · Tóth Árpád


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek

    Bár első ránézésre vastagnak tűnhet, de jól olvasható könyv, sok érdekes kis történettel, családi fotókkal és versrészletekkel megtűzdelve. Mára elfeledett írók, költők is szerepelnek a válogatásban, és néha kicsit vicces „szocialista szófordulatok” is felbukkannak, de nem zavaró mennyiségben. Jó tudni, hogy milyen sokan utálták az iskolát, meg szenvedtek az osztálytársaiktól (pl. Móricz), és az a ritkább eset, hogy valaki eminens volt. Viszont olvasni mindenki szenvedélyesen szeretett már gyerekkorában is, úgy vettem észre. Pl. Váci Mihály, aki egyszerre 13 könyvet is hazacipelt a könyvtárból! – Na igen, és milyen rég nem „találkoztam” már Váci Mihállyal, akinek gyerekkoromban ünnepségeken szavaltuk a verseit! Most csodálkoztam rá, hogy nahát, milyen fiatalon halt meg (45 évesen, agyvérzés következtében), és ráadásul Vietnámban! Egy csomó dolgot nem is tudtam róla. Meg érdekes volt az is, amit Tompa Mihály mesél (levélben, Arany Jánosnak), mikor gyerekkorában egy puskával társai közé lő, és csak a véletlennek köszönhető, hogy nem talál el valakit… (Egek, mit kapna ma ezért! Persze, akkor is kapott: jól megvesszőzték.) Stb.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Az én kizárólagos mestereim a könyvek voltak – és a magány… A könyvek voltak és a zene, melyeknek világába menekülhettem. Ez a beteges magány vonzott Dosztojevszkijhez. Tizenhat-tizenhét éves koromban valamennyi kötetét olvastam. Később, Ady, József Attila és Illyés felfedezése után – az első betegség esztendejében – egy álló esztendeig Baudelaire-t olvastam. Abban a sivár szomorúságban ki hatott volna rám jobban, mint ő, majd Juhász Gyula. Ezek voltak a legmélyebb hatású költők, a regényírók közül meg Gorkij, Solohov és Reymont.

364. oldal, Váci Mihály (Tankönyvkiadó, 1977)

Carmilla >!

Mert a műveltség nem lexikalitás, hanem belső tudás. Az a képesség, amellyel meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Minél finomabban, minél több árnyalattal… Nagyapámnak megvolt ez a képessége.

122. oldal, Illyés Gyula (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: műveltség
Carmilla >!

[…] legjobb barát a könyv – írta három évvel ezelőtt. – Nekem az volt gyermekkoromtól fogva; azt is mondhatnám, a könyvek neveltek. A körülmények mostohasága folytán olyan gyermekkorom volt, akár el is züllhettem volna, ha bennem korán felébredt olvasási vágyam nem adja kezembe a könyvet. El se tudom képzelni, hogyan alakultam volna – és sokan így vannak ezzel nyilván – az élet vad példái között, ha nincsenek előttem a könyvekbeli tündöklő jellemek, példák, amelyeknek (mert nem írhatok mindent a velünk született erő és jó ösztön számlájára) oly nehéz körülmények között a jó melletti biztatásomat köszönhetem.

91. oldal, Fodor József (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Carmilla >!

Ady iskolatársa Jászi Oszkár, a magyar polgári radikalizmus majdani képviselője, Madzsar József, a későbbi forradalmi politikus, itt lakik a még diák Kaffka Margit.

12. oldal, Ady Endre (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Jászi Oszkár · Kaffka Margit · Madzsar József
1 hozzászólás
Carmilla >!

    Nyolcéves lehetett, amikor szálkás betűkkel egyik tankönyvébe jegyezte első versét. A rímes ex libris így szól:
                 Ha akarod tudni
                 Ez könyv kié légyen
                 Az Arany Jánosé
                 Ki sokáig éljen.

27. oldal, Arany János (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Arany János
Carmilla >!

Iskolai emlékem: osztálytársamtól, tizennégy éves fiútól, a Toldi tanulása közben a tanár megkérdezte: Mi az a szöcske? A fiú, logikus következtetés útján, azt felelte: kisebbfajta tehén. (»Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.«)

45. oldal, Benjámin László (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: szöcske
Carmilla >!

    Sánta Ferenc nem kedvelte az iskolát.
     – Ha reggelente kinézek az ablakon, és látom az iskolába siető gyerekeket, ma is elönt a jó érzés, hogy nekem már nem kell iskolába járnom – mondja nevetve.

276. oldal, Sánta Ferenc (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: iskola
Carmilla >!

A kis Gyula magának való természet volt. Nem szívesen társalkodott, játszott pajtásaival. A csöndet, a magányt kedvelte – és a könyvet. Mihelyt megismerkedett a betűvel, határtalan becsvággyal olvasott. Hatéves volt és „Petőfi János vitézét betűzte”. És még egy szenvedélyének hódolt: hacsak szerét tehette, kiment a Tisza-partra és órákon át sétálgatott – egyedül.

163. oldal, Juhász Gyula (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Juhász Gyula
Carmilla >!

„Merev és makacs intellektualizmus volt az úr, mely a zsendülő (és zendülő), a fogékony (és robbanékony) fiatal intellektust a szellemi paragrafusok nádpálcájával fegyelmezte átlaggá az egyéniség helyett. Az élet és a természet örök törvényei helyett legtöbbször és legtöbb helyen a szabályok kaptafáit mutogatták.” Az ilyen iskolának sosem volt érdeke embert nevelni, ebben az iskolában „rabszolgákat termelnek egy rabszolgarendszer számára”. Éppen azt nem kapta meg tehát az iskolától, amit kezdettől fogva óhajt: a szabad szellemi életet.

164. oldal, Juhász Gyula (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: iskola
Carmilla >!

Abban a korban, félfeudális világban a legnemesebb, a legbátrabb tettek egyike a szegénységben, mélységben felnövő gyermekek szeretése, simogatása, szívbe fogadása volt. A hatalom minden birtokosa őrölte, emésztette a parasztot és gyermekeit. Csak a néptanító állt mellettük hűségesen, simogató kézzel, önzetlen szeretettel.
Ezt írta a kezdő tanítóknak is:
             …S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
             gyermeki arccal búbánatosat,
             ismerd meg benn' a korán szenvedőt,
             öleld magadhoz, és csókold meg őt.

102. oldal, Gárdonyi Géza (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Gárdonyi Géza · tanító

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Rába György: Babits Mihály
Illés Lajos: Tizenkét portré
Laczkó András: Fekete Gyula
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
László Gyula (szerk.): Múlhatatlan gyerekkor
Háy János: Kik vagytok ti?
Hegedűs András: Legkedvesebb íróim
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
Richard Platt: Ki hitte volna… hogy 1400-ban a betűk ismerete életet menthetett?