“Gyöngyfüzér az isten nyakán”:
Így emlegetik költői hasonlattal azt a szigetláncot, mely az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál, a két amerikai kontinens között ível át. Pipáló tűzhányók, titokzatos őserdők, csillogó korallmezők teszik vonzóvá e tájat, ahol különféle népek tarka sereglete fogadja az idegent. Ezeket a szigeteket látogatta sorra kalandos útján – Antiguától Trinidadig – a kispénzű geográfus szerző.
Szigetről szigetre a Kis-Antillákon 8 csillagozás
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
borító + ill.. 4
tartalom: 5
stílus: 4
ismeret: 5
élmény: 4
mondanivaló: 5
Ennél a könyvnél látszik, hogy mennyire számít, hogy milyen könyvet olvasunk az aktuális kötet előtt. Ugyanis Soltész Béla igen magasra tette a lécet, azt pedig Balázs Dénes nem tudta megugrani, pedig az író előző könyvei nagyon tetszettek. Itt is röviden és tömören megtudhatunk sok minden ismeretet a szigetekről, a személyes élmények is színesítik a szöveget. Azonban ez valahogy most túl sietősre és rövidre sikeredett. Persze 1994 óta, amikor kiadták, majdnem 30 év eltelt, ami alatt sok minden megváltoz(hat)ott. A lépegetős kihívásomhoz persze ez is elég. Két országhoz használom majd fel: Saint Vincenthez és Grenadához. A kíváncsiságomat azért jól felkeltette a térség iránt.
Rovid, konnyed olvasmany a nagy magyar utazo meglepoen gyors es talan felszinesnek is mondhato utazasarol a Kis Antillak szigetein. 2 honap alatt jart be 10 orszagot, tobb szigeten csak 1, a legtobbon 3-4 napot toltve. Erdekes, hogy ezeken a ma turistaparadicsomkent ismert szigeteken mas turistak jelenletere csak nagy ritkan tesz nemi utalast – mintha valami vilagvegi helyeket fedezne fel, ahol szinte o volt az egyetlen feher ember! :-)
Minden sziget tortenelmerol rovid osszefoglalot ad, es persze leirja sajat utazasat is, am az itt tobbnyore joval kevesbe kalandos es erdekes a mas konyveiben megszokottnal.
Igy azonban a konyv gyorsan halad, es 1 nap alatt ki is olvastam.
Van azonban egy olyan erzesem, hogy a ma errefele keszulodoknek nem sok segitseget nyujtana – alighanem teljesen maskent lathatnank ma mar ugyanezeket a szigeteket.
Népszerű idézetek
Olvasmányaim alapján nem volt ismeretlen számomra ez a fogalom, de balsorsom most hozott össze vele először a valóságban. A kalipszó az antillai feketék közkedvelt dalait jelenti, melyek Trinidad szigetéről terjedtek el. Hajdanában az afrikai rabszolgák munka közben dúdolták és a fehér telepesek számára érthetetlen szöveggel énekelték. Később ezeket a szomorkás népi balladákat vidám hangvételű, versírók költötte szövegek váltották fel. Hogy honnan ered a kalipszó név, nem sikerült megfejtenem. Annyi bizonyos, hogy nem lehet kapcsolatban a görög mitológia csábító szépségű nimfájával, Kalüpszóval, aki Ogügia szigetén szerelmével hét évig fogva tartotta a tengeri bolyongása során odavetődött trójai hőst, Odüsszeuszt.
54. oldal - Saint Christopher és Nevis
Kis-antilláki utazásom ötödik állomása Dominica. A sziget nevének puszta említése még a földrajzban járatos olvasót is megtévesztheti. Van ugyanis egy másik, ugyanilyen nevű, sokkal jobban ismert ország Nyugat-Indiában, Hispaniola szigetén. Azt teljes nevén Dominikai Köztársaságnak nevezik, míg a Kis-Antillákét – megkülönböztetésül – Dominikai Közösségnek.
80. oldal - Dominica
Kolumbusz 1493-ban, mielőtt elindult volna második expedíciójára, az estremadurai rendház szerzeteseinek megígérte, hogy egy szigetet a kolostorukról nevez el. A „nagy kapitány” az előző felfedező útvonalánál jóval délebbre haladt, így a Kis-Antillák szigetsorát keresztezte. Beváltotta ígéretét, és a szigetfüzér útjába került legnagyobb darabját „Santa María de Guadalupe de Estremadura” névre keresztelte. Ebből lett franciás írásmóddal Guadeloupe szigete (ejtsd. gvadlup).
66. oldal
A Vatikáni Levéltárban őriznek egy 1511-ben keletkezett spanyol kiváltságlevelet, és abban először szerepel a sziget neve: La Isla de los Barbudos, a szakállasok szigete. Az elnevezés nem emberre vonatkozott, hiszen az indiánoknak nincs szakálluk, a hajósok valószínűleg fikuszfákat láttak a parton, amelyeknek léggyökerei szakállként ereszkednek alá az ágakról.
14. oldal Barbados
A felfedezések korában nagy keletje volt az Újvilágból származó rémhistóriáknak, különösen az emberevéssel kapcsolatos szörnyűségeknek. A karibokat hovatovább az emberevőkkel azonosították, így terjedt el a spanyolok nyomán a karib névből kiindulva a karibal, kanibal és végül a kannibál fogalom.
84. oldal
Itteni programom fő témája: a Mont Pelée- vulkán tanulmányozása. Ehhez a tűzhányóhoz kapcsolódik az emberiség történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófája. A hegy lábánál, a tengerparton épült Saint Pierre városa, amely Martinique székhelye volt. A díszes templomokkal, szép középületekkel és fényes szórakozóhelyekkel teli várost az Antillák Párizsaként emlegették. 1902. május 8-án reggel a katonai kórház toronyórája 7 óra 52 percet mutatott, amikor a Pelée – hegy felől hirtelen lilásan villogó, vészesen dübörgő tüzes gázgomolyag jelent meg és pillanatok alatt elhamvasztotta a várost 30000 lakójával együtt.
95. oldal Martinique
Az újabb tragédia augusztus 30-án következett be. Hatalmas tüzes gázfelhő jelent meg, de nem a halott Saint Pierre felé vette útját, hanem délkelet felé gördült le. Itt állt a mai Le Morne Rouge elődje, egy 2000 lakosú falu. Ugyanarra a sorsra jutott, mint Saint Pierre: a forró gázfelhő pillanatok alatt felperzselte, egyetlen lakója sem maradt életben.
104-105. oldal Martinique
A Saint Vincent-i Soufriére a Karib- térség legtevékenyebb tűzhányója. Tavas krátere az 1718-as nagy kitörés alkalmával keletkezett. A következő kirobbanása 1812-ben volt, ezután 90 évig hallgatott, majd egy nappal a Mont Pelée kitörése előtt – a Sofriére újra működésbe lépett. Irtózatos dörrenés után óriási gomba alakú gázgombolyag emelkedett a magasba, és tüzes gázfelhőként zúdult alá a hegy oldalán. A csaknem ezer fokos gáztömeg – Mont Pelée kitöréséhez hasonlóan – pillanatok alatt felperzselte az erdőket, elpusztította az útjába került településeket. Szerencsére az itteni parton nem volt olyan népes város, mint Martinique-on Saint Pierre, 1350 halálos áldozatot követelt a kitörés. Az elpusztultak többsége fekete karib volt, akik a gyarmatosítók üldözése elől a Soufriére környéki erdőkbe húzódtak vissza.
119. oldal Saint Vincent
Kingstown idegenforgalmi büszkesége a 200 éves botanikus kert. A csodálatos trópusi parkban több nevezetes faféleség található. Egyikük a soufriére-fa, ebből a fajból – a prospektus állítása szerint – már csak ez az egy példány létezik. A másik híresség egy nagyon öreg kenyérfa, melynek csemetéjét a legendás hírű Bligh kapitány hozta Tahitiból.
125. oldal Saint Vincent
Hasonló könyvek címkék alapján
- Agárdi Péter – Balla Zsuzsa (szerk.): Amerika ·
Összehasonlítás - Dornyay Béla: Bakony ·
Összehasonlítás - Stein Aurél: Homokba temetett városok ·
Összehasonlítás - Borsos Balázs: Matatuháton Afrikában ·
Összehasonlítás - Hartai Éva: A változó Föld ·
Összehasonlítás - Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai ·
Összehasonlítás - Boglár Lajos: Trópusi indiánok között ·
Összehasonlítás - Marjai Imre: Felfedezések könyve ·
Összehasonlítás - Karinthy Ferenc: Túl az Óperencián ·
Összehasonlítás - Balogh János: Túrkevétől Óceániáig ·
Összehasonlítás