Balázs Béla meséi 1907 és 1918 között születtek. Az író nem követ egyetlen stílust, minden meséje más. A szecesszió sokféle, eklektikus érzékenysége jellemzi őket. Van köztük indiai, kínai mese, de olyan is, mely a magyar néphagyományba vagy a középkor legendáinak sorába illeszkedik; északi tájak hangulatát idézi, a művészsors fájdalmát és magányát fejezi ki fantasztikus költői látomásával. A mesék nyelvi gazdagsága külön figyelmet érdemel: az író újraértelmezi, újraalkotja a műfajt.
Hét + 1 mese 3 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Varázslatos mesék Holnap
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Kitűnő stílusgyakorlatok, amelyekben még a nyelvezet is kaméleon módjára változik. A cím ne tévesszen meg senkit, ezek felnőtt mesék a javából. Balázs Béla egy zseni (volt), ezen nincs mit tovább ragozni. Ez a kiadás a hasonlóan mesteri „Testvérország”-gal egészíti ki az eredeti hetet, ami egy újabb színt visz a sokféleségbe. Erősen ajánlott olvasmány.
Népszerű idézetek
Akkor leült Péter egy fatörzsre, és térdére lógatván fejét, sírt.
– Péter, miért sírsz?
Felnézett Péter, hát ott állt mellette a mosolygó tündér.
– Azért, hogy már a szívem se fáj értük.
– Nekem adod-e most már a karikagyűrűt, Péter?
– Bizony, neked adom.
És lehúzta Péter ujjáról a kiválasztó gyűrűt, és a tündér ujjára húzta. Mindjárt lepattant a szívéről az abroncs.
112-113. oldal, A csend
Elkerülte most már a tanyákat is, még az országutakat is. Azt mondta:
– Mi' kereső volnék én most már az emberek között? Kinek adhatnám most már a gyűrűmet, ha elvesztettem az anyámat is, a harmonikást is, meg Ilonát is? Inkább megyek a vadállatok közé. Ha szét nem tépnek, majd csak összetöri az abroncs úgyis a szívemet.
110. oldal, A csend
Sötétzöld, egy darab ragyogó kőből faragott asztal volt az; ugyanolyan három karosszék állt körlötte. Leültek a legények jobbrul és balrul, és olyan csendesen kuporodtak a nagy kőszékekben, mint két megszeppent gyerek.
Hamarosan visszajött a vén Muharos. Szikrázó hegyi kristályból csiszolt nagy korsót hozott teli sötét vörösborral és három szkrázó kristálykelyhet. Mikor letette az asztalra, megcsendültek, mint a citera. Aztán a legények közé ült és töltött:
– Nohát, éltessen az Isten! Ritkán talál ide hozzám ember.
98. oldal, A csend
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zalka Csenge Virág: Mesemondók márpedig vannak 99% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: A csudafa 98% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek 97% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát 96% ·
Összehasonlítás - Tardos Anna – Kálló Éva: A baba első lexikonja I-II. 97% ·
Összehasonlítás - Lipták Gábor: Aranyhíd 95% ·
Összehasonlítás - Lovranits Júlia Villő: Macskakő 95% ·
Összehasonlítás - Kádár Annamária: Valódi példaképek 94% ·
Összehasonlítás - Tokody Klára: Mina és Vidi az óriások nyomában 96% ·
Összehasonlítás