Halálesztétika 2 csillagozás

Balázs Béla: Halálesztétika

1907-ben jelent meg utoljára önálló kötetként a szerző alapvető esztétikai műve. Tanulmánya szerint az élet az emlékek sokasodó változó képsora, míg a művészet képe az idő dimenziójában mozdulatlan, mintegy kiemeli a létet az idők sodrából. Balázs szerint a művészetben élünk és az életben csak emlékezünk rá. Az igazi művészet nem kevesebbet céloz meg szerinte, minthogy megelevenítse azt a gondolatot, hogy születésünktől fogva halunk és halálunkig születünk. A halál nem túlnan van, hanem körülöttünk, s ennek tudata adja a hangoltságot, a mű sugárzását. A Halálesztétika szépségét is.

Eredeti megjelenés éve: 1908

>!
Papirusz Book, Budapest
52 oldal · ISBN: 9638587423

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Arthur Schopenhauer


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Balázs Béla: Halálesztétika

Számomra túl cizellált és önmagát ismétlő volt ez a kis kötetecske. És lévén kis kötetecske – alig 50 oldal – ez bizony nem válik előnyére. A mese része viszont nagyon – nagyon tetszett (mint ahogy Balázs Béla meséi is!), és néhány olyan érdemi mondanivaló a halálról, amibe eleddig még nem gondoltam bele szépséges mélységében.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Scarlett0722 P>!

A mese paradoxonja. — Hol volt, hol nem volt… A mese azt is tudja, ami nem volt.
A mesében nincsen nemértés.

20 hozzászólás
Chöpp P>!

A mese paradoxonja. – Hol volt, hol nem volt… A mese azt is tudja, ami nem volt. A mesében nincsen nemértés. Mi a mese?
    Igaz, hogy a bennünket környékező és fogva tartó realitásnak elveszi a kegyetlen buta egyetlenségét és valami esetlegesnek érezteti, ami mögött más is lehet és ki tudja, mi van? Mégpedig avval, hogy a valótlannak is realitásízt tud adni a hitével. Lebegő festett függönyökké lesz a világ, melyek minden pillanatban szétválhatnak és elébünk tárul valami más, egészen más. Az ember azt hihetné, hogy a mese a metafizikai ösztön legerősebb kifejezése.
    Pedig hát nincs immanensebb a mesénél. A mese nem vágyik, nem néz kifelé. Nem megy egy irányban és nem is ér semminek se a végére. Belül marad és avval játszik kaleidoszkópjátékot, ami van.
    A mesének nincs határa és azért nincs benne a határtalan; semmit sem akar megérteni és ezért nincs, amit ne értene.
    Az óperenciás tengerének túlsó partja is van és nem egyetlen sziget, ami körülvesz. A mese öntudatlanság.
    A transzcendencia érzése egy nincstovább érzése, de éppen ezt nem ismeri a mese. A népnek nincs regénye, novellája, csak anekdotája, meséje és mondája van.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
Chöpp P>!

Boldogságok és életértékek azok, melyeknek mély tudatára ébredünk a fájdalomban.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
Scarlett0722 P>!

Születésünktől fogván halunk és halá­lunkig születünk, és nem távoli partok a halál partjai, hanem minden jelenünket szorosan ölelik. Rembrandt. Az éjszakában fellobbanó víziók, melyeket nyaldos a sötétség. Mintha csak egy pillanatig tarthatna, mert abban az egy pillanatban sugározza ki az egész életet…

Kapcsolódó szócikkek: halál
Chöpp P>!

Vagy Schopenhauernek volna igaza, mondván: a fájdalom világít be legjobban az élet természetébe?
    Én azt hiszem azért, mert az öröm öntudatlanság, a fájdalom öntudat.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer
Scarlett0722 P>!

Schopenhauernek volna igaza, mondván: a fájdalom világít be legjobban az élet természetébe? Én azt hiszem azért, mert az öröm öntudatlanság, a fájdalom öntudat…

Chöpp P>!

Csak a művészetben élek. Az életben csak emlékezem rá.

46. oldal

Scarlett0722 P>!

Abban a tragédiában pedig, melyben a hős meg is hal, kétszer vonódik meg a határ. Az élet formája a halál és az ellentmondás kontúrjában lesz teljes egyszerre. Ezért transzcendensen legjelentősebb műfaj a tragédia, legintenzívebben jelenti az egészet, koronája a művészetnek. Ezért volt valamikor tudatosan vallásos szimbolikus ceremónia.

Kapcsolódó szócikkek: halál
Chöpp P>!

     Az életnek nincsen jelenérzése. Hogyan is lehetne az életem öntudatának, a természetbeli öntudatnak jelenérzése, mikor emlékeken ébred? Minél intenzívebben élek, annál kevésbé eszmélhetek rá egyidejűleg és az öntudatom csak utóíz. Ez a cselekvő élet félöntudatlansága és a cselekvőnek, vivőrönek örök melankóliája.
     Csak a művészetben van jelenérzés és ezért csak benne közvetlen, tiszta öntudat. Ez a művészet nagy megváltása.
[…]
    Az életben nincsen jelenérzés. Az emlékek szaporodó és változó képsora szüli az öntudatot, azért az maga is változó, vibráló és mindig homályos.

45. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Körtvélyes Géza: Művészet, tánc, táncművészet
Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe
Nagy András: Kis szörnyesztétika
Németh Lajos: A művészet sorsfordulója
Gyertyán Ervin: Költőnk és kora
Aradi Nóra: A katedrálistól az ipari formáig
Zágon Géza Vilmos: Beethoven zongoraszonátái esztétikai megvilágításban
Bács László: A nagy bonsai könyv
Szerdahelyi István: A magyar esztétika története 1945–1975
Erdélyi János: Erdélyi János válogatott művei