Álmodó ​ifjúság 4 csillagozás

Balázs Béla: Álmodó ifjúság Balázs Béla: Álmodó ifjúság

Önéletrajzi ​regény, melyben élete első tizennyolc évét eleveníti föl az író. Önéletírásában azokról az élményekről kíván számot adni, melyek nem fértek el az általa már addig is művelt sokféle műfaj – vers, tanulmány, esszé, regény – keretei közt. Valami még közvetlenebb, még hitelesebb tanúságot akart tenni életeszményei mellett ebben a lírai szépségű regényben. „Mi adja egy önéletrajz objektív értékét”? – teszi fel naplójában a kérdést. S mindjárt felel is rá: – „kétségtelenül a művészet. Annyiban érték, amennyire művészi. De ez még nem lenne elég. Túlságosan sok fokozata van a művészetnek a legalacsonyabbrendűtől a legmagasabbrendűig, hogysem egy mű egyedül művészi értékei alapján igényt tarthatna arra, hogy figyelmet keltsen…
Egy önéletrajz létjogosultsága tehát az adott élet különleges jelentőségű valóságanyagában rejlik. Egyes-egyedül a tartalmi jelentősége tehet jogosulttá egy önéletírást. Nem kielégítő ok, hogy egy életrajz kalandos, vagyis szórakoztató. Az sem ha… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1946

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Harminc Év Magvető

>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1976
442 oldal · ISBN: 9632702395
>!
Helikon, Budapest, 1967
448 oldal

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

pipacstappancs>!
Balázs Béla: Álmodó ifjúság

Nagyon olvasmányos, egyedülálló látásmóddal, különleges hangnemben megírt önéletrajz.
Csak egyáltalán nem kötött le Balázs Béla élete, kicsit nehézkesnek éreztem most. Szóval nem találtunk egymásra, de ezt egyikünk rovására sem írom, nem tudom, kinek való ez a könyv, és miért került a 303-as listára, ami miatt elolvastam.


Népszerű idézetek

Bubuckaja>!

Harmadik oka pedig (apámnál az okok mindig meg voltak számozva), amiért kívánom, hogy mesterséget tanulj, azt hiszem, a legfontosabb ok. Szükség van arra, hogy megértsd a testi munkát. Az, aki soha maga szerszámot nem vett a kezébe, nem tudja és nem érzi, hogy a munka mit jelent. Azt se megbecsülni, se értékelni nem tudja. Nagy tökéletlenségünk az nekünk, szellemi munkásoknak, hogy gyakran fogalmunk sincs róla, mennyi fáradtság, gond és szeretet, fejtörés rejlik azokban a dolgokban, amelyeket készen kapunk, vagy pénzért vehetünk meg. Pedig az mind emberi alkotás, és csak aki ezt érzi, annak lesz eleven köze eleven dolgokhoz, nem pedig üres és holt tárgyakkal lesz körülvéve, mint hullákkal.

94. oldal

egyperces>!

Az ember csak úgy találomra dúdolgat, és oda se gondol. Egyszer csak észreveszi, hogy valami határozott, kerek dallam alakul ki. Akkor megáll az ember: hogy is volt csak? Akkor visszatapogat a dal első, kezdő hangjai felé. Elhangzottak bár, és el is feledted őket, de a melódiának immár világos vonalán visszanyúlhatsz utánuk, és felidézheted. Mert a múltba merült hangok láncát összefüggésük értelme kiemeli emlékezésed jelenébe.

Az ember csak úgy találomra él, és oda se gondol. Egyszer csak észreveszi, hogy az egész valami határozott és értelmes alakká formálódik, akár egy dallam, mintha nemcsak véletlenül élet volna, hanem megszabott sors. Akkor megáll az ember, és visszanéz a kezdet felé. És rég elfelejtett dolgok válnak ki a múltak ködéből. Kiemeli őket a melódia összefogó törvénye. Mert az egész dallam jelen van minden új hangban, és az egész sors minden új eseményben. Mert a dalban a hangok múlnak, de az utolsók az elsőkre utalnak, és tőlük kapják értelmüket. Így idézik egymást az események is. Régmúlt pillanatok ébrednek elevenné az értelmes sors szerves egységében: az élet melódiájában.

5-7. oldal (Magyar Helikon, 1967)

2 hozzászólás
Ross>!

Milyen más volt a Terka néni hátsó szobája. Egy felsővárosbeli kis kocsma volt az, és Terka néninek a kocsmárosnét hívták, egy hatalmasan megtermett parasztasszonyt, aki, ha szükséges volt, a részeg vendéget úgy hozta ki az utcára, zsírfényű, vastag karjain, mint egy rugdalózó gyereket, és úgy is tette le ott a földre, olyan gyöngéden, akár a dajkája, miközben rendíthetetlen szelídséggel csitító szavakat duruzsolt a fülébe. Mikor először jártam ott Dettrével, éppen egy elegáns urat tett le szelíden az ajtó elé, és közben diszkréten és nyugodtan súgta a fülébe: – Ne csípdessen engem a nagyságos úr, mert mindjárt olyat kenek le a nagyságos úrnak, hogy a nagyságos úr kidagad a koporsójából. – Eltartott néhány percig, míg felfogtam azt, hogy mi fog történni a pofon következménye- és fejleményeképpen. Sajnos, Terka néni szólásainak dús képgazdagsága ritkán bírta el a nyomdafestéket. Mert többnyire a magyar nyelv őspogány szekszuálmitológiájából merítette fantasztikus képeit.

270. oldal

egyperces>!

Hozzáláttam a könyvek katalogizálásához, mert egy budapesti antikváriusnak akartuk felkínálni. – Amit magad használhatsz majd – mondotta anyám kissé bizonytalanul –, azt talán meg is tarthatnók. De legtöbbjét úgyse fogod megérteni még sokáig.
Nem feleltem, de alattomos gondolatokkal láttam hozzá a munkához. Hiszen már apám is megmondta volt, hogy csak a tudományos könyveknek van pénzértékük. De azokat is előbb magam akartam jól megvizsgálni, mielőtt az én könyveimet elkótyavetyélem.
Igaz, hogy még egy ideig bizonytalanul, habozva álltam a létra tetején, mielőtt végre rászántam magam, hogy belenyúljak a könyvek közé, és az első részt szakítsam a könyvtár évek óta tisztelt rendjében megszabott faszádjába. Mert számomra ez a könyvtár nem csupán véletlenül egymás mellé került könyvek tömege volt. Hiszen én sohasem láttam őket másként, mint ebben az egységben, melyben szervesen eleven és élő egy-alak voltak, értelmes kifejezéssel, csodálatos fiiognómiával: nem sok könyv, hanem egy könyvtár. Tátongó seb nyitotta rám kiáltó száját, mikor az első ölnyi könyvet kivettem belőle. Kivert a verejték. Leszálltam a létráról, mintha abból a nyitott nyílásból kiszabadult szellemek rajzottak volna elő.
De ennek meg kellett lennie, és én visszamásztam a létrára. Nemcsak a katalógus és nemcsak az antikvárius kedvéért kellett ennek megtörténnie, hanem azért, mert én immár tizenhárom éves lettem, és ezek az én könyveim voltak, melyeket most már el akartam olvasni, egyenként valamennyit. Nem akartam többé messziről elnézni, mint egy tájat alkonyatkor a dívány sarkában ülve, határozatlan ábrándokkal mélázva rajta, mint egy távoli világon. Belé akartam hatolni. Támadtam. Hirtelen valami vadság vett rajtam erőt. Türelmetlenül ráncigáltam, téptem ki a könyveket a szekrényből. Nem is raktam rendesen egymás mellé, ahogy való. A létra tetejéről hajigáltam a padlóra. A rombolás haragos mámora fogott el, mintha túl akartam volna esni rajta minél előbb.
Felhevülten, izzadtan és porosan, mint valami tülekedés után, álltam végül az üres polcok előtt, zilált könyvhalmok között, a porszagú szoba közepében: lábaimnál a megölt könyvtár. Ezek most már csak könyvek voltak, többé nem „apám könyvtára”, mely gyermekségem egyik álomforrása volt. Az egyik nagy varázs megtörött.

209-210. oldal - Cserebogár, sárga cserebogár (Magyar Helikon, 1967)


Hasonló könyvek címkék alapján

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Déryné Széppataki Róza: Déryné naplója
Tamási Áron: Vadrózsa ága
Esterházy Péter: Harmonia Cælestis
Kertész Imre: Sorstalanság
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Vida Gábor: Egy dadogás története
Szép Ernő: Ádámcsutka
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
Bereményi Géza: Magyar Copperfield