Tanulj ​szabadon, taníts szabadon 2 csillagozás

Balatoni József: Tanulj szabadon, taníts szabadon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"A ​sikeres Kamaszharc után új könyvvel jelentkezik Balatoni József, alias Jocó bácsi, a tetkós töritanár, aki tisztában van vele, hogy ismertsége és népszerűsége dacára nem mindentudó. Néha bizony gyűrött a pólója, krétaporos a nadrágja, olykor fáradt és nyűgös, hiszen ő is csak „emberből van”. Mégis rendületlenül igyekszik elérni, hogy minél több gyerek szeressen iskolába járni, szeressen tanulni. Kell ennél több?
Jocó bácsi ízig-vérig pedagógus, akinek három alaptézise az őszinteség, az egyenrangúság és a bizalom. Aki meg van győződve róla, hogy legjobb tanítómesterei maguk a gyerekek. És ők a tükör is, amelyben legtisztábban, legpontosabban láthatja magát.
Ebben a sokszínű könyvében is, ahol a wmn.hu oldalon és a Felelős Szülők Iskolájában megjelent szakmai cikkeit és könnyed, szórakoztató írásait gyűjtötte egybe, kilép a komfortzónából. Azt vallja, a gyerekekhez vezető út a játék. Akkor az iskolában nem tanulni kell? De igen, csak másképp. Erre a legmegfelelőbb… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2018
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750703

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

>!
Amapola P

– Életüket és vérüket ajánlják, latinul valami vitamin.
– Vitam et sanguinem.
– Pontosan ezt mondtam én is!

201. oldal

>!
Amapola P

Pusztába kiáltott szó … Büszkén vállalom. De manapság néha félve szabad csak kimondani ezt, mert azonnal sztereotípiák sokasága tolul az emberek fejébe – és ki a szájukon. Azért vagyok tanár, mert máshová nem vettek fel, a társadalom naplopója vagyok, mert naponta alig dolgozom és egész nyáron lógatom a lábamat, évek óta folyamatosan béremelést kapok, aztán mégis tűntetek; jó nekem, mert a jobb jegyért fiatal lányokat dughatok meg, halálra szívathatom a gyerekeket, azért tanítok törit, mert biztos náci/kommunista/hungarista vagyok. Magyarázkodhatnék, de már nem teszem. Nincs értelme, inkább odébbállok, és nem foglalkozom ezekkel a mondatokkal. Nem érdekel már, ki mit gondol, és ki mit hisz.
PEDAGÓGUS VAGYOK!

86. oldal

>!
Amapola P

Ülök a 4-6-os villamoson. Észreveszem, hogy két csinos hölgy mutogat felém, susmorognak, és mosolyognak. Hát, jólesett, de nem értettem. Azért mosolyogtam rájuk, és magamban azt gondoltam, de jó érzés, hogy felismertek a tévéből, újságból vagy az internet es oldalamról.
– Nézd már, tényleg ott van! – mondta az egyik lány, még mindig felém mutogatva. Továbbra is mosolyogtam, csak már jobban.
– Tényleg, de jól néz ki, és milyen aranyos! – itt már kezdtem zavarba jönni, de persze a májam hízott rendesen, és nagyon mosolyogtam már.
– Menjünk oda, simogassuk meg! – hát, itt már vörösödve elfordultam oldalra, amikor észrevettem, hogy a vállamnál egy aranyos vadászgörény édesen alszik egy srác kezében.
Hangosan felröhögtem.
Innen is köszönöm a csajoknak, helyrebillent az egóm!

53. oldal

>!
Amapola P

Egy hely volt, ahol nem dadogtam, az pedig a színpad: nagyon szerettem verset mondani, mert ott úgy beszéltem, mint mások. És pont ezzel kapcsolatban jött a legnagyobb pofon. Megnyertem egy iskolai szavalóversenyt, aminek nagyon örültem és izgatottan készültem a megyeire.
Majd a tanáraim azt mondták, hogy nem mehetek el, mert nagyon rossz lenne, ha ott elkezdenék dadogni, és leégetném az iskolát vele. Zokogtam, mert nem értettem az egészet.
A szüleim próbáltak vigasztalni, de ebben a helyzetben ők is csak értetlenül és dühösen álltak. Kilencéves voltam ekkor. Ezek után évekig nem mondtam verset.

20. oldal

>!
Amapola P

Egyszer valaki azt kérdezte, hogy nem szégyellem-e a gyerekkori szegénységünket, mert ő bizony biztos eltitkolná a helyemben. Csak nevettem rajta, és nagyon sajnáltam, mert bár volt pénzük, de sokkal szegényebbek, mint amilyen én valaha voltam.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böjte Csaba: A virág a Fény felé hajlik
Bíró Gyula – F. Rácz Tünde (szerk.): Nem születtem varázslónak
Galicza János – Schödl Lívia: Pedagógusok gubancai
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig
Garay Zsuzsanna: Függőség
Soma Mamagésa: Egységben önmagammal
Nemes Ödön: Párbeszélgetés
Antal Judit: Hahó! Odabent vagy?
Bagdy Emőke: Pszichofitness