Osztályharc 22 csillagozás

Balatoni József: Osztályharc

Balatoni ​József új könyve, az Osztályharc, a tanévnyitótól az érettségiig követi egy osztály diákjainak az életét. Azét az osztályét, ahová Jocó bácsi első regényének főhőse, Hori, azaz a későbbi dr. Horolovszky Tamás jogtanácsos is járt. A 12. C-ben sűrűn történnek a dolgok, itt még a mindennapok sem unalmasak.
Bulikról, balhékról, önfeledt, boldog, vagy éppen szomorú pillanatokról, nagy kitárulkozásokról és vallomásokról, fellobbanó és kihűlő szerelmekről, a másik és a másság elfogadásáról szólnak a hol mulatságos, hol megható történetek. Na és persze a tanulásról, a nagy próbatételre való felkészülésről. A felnőtté vagy legalábbis az éretté válás érzelmi buktatóiról, amelyeken mindenkinek át kell esnie.
Az ötös fogat, az öt elválaszthatatlan jóbarát, Ambrus, Peti, Gabi, Hori és Laci, a lányok, Szilvi, Lizi, Hanna és a többiek a határokat feszegetve vívják harcukat, önmagukkal, egymással, családjukkal, tanáraikkal. Nem könnyű közel férkőzni hozzájuk, hát még segíteni… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Jaffa, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789634750710
>!
Jaffa, Budapest, 2018
212 oldal · ISBN: 9789634751687

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Gelso P
Balatoni József: Osztályharc

Snittek egy osztály életének (vég)napjaiból…
Snittek, pillanatképek, pici epizódok – eléggé felületes és elnagyolt módon összefűzve – mind jellemrajzokban, történetekben, kapcsolódásokban. Az éppen búcsúzó, utolsóéves osztályközösség életéből szinte csak a laza, felszínen létező, bárki számára látható összekapcsolódásokról olvashatunk, a mélyebbekről és a keszekuszaságokról, bonyodalmakról alig… pedig ez már a végzős osztályév…és ha azt vesszük, hogy nekünk ezelőtt már elsőben (mai nevével: kilencedikben) is több, bonyolult és keszekusza találkozásunk, élményünk, kapcsolatunk stb. volt… – ez most nagyon kevés.
Az osztályfőnök, Zoli bá' pedig kifejezetten idegesített (az érzelgősségével) együtt. :-(
A barátja és kollégája, Gergő – sokkal értékesebb és hatásosabb hős, bár igaz, hogy csak a háttérből.
Ez az egész engem leginkább arra emlékeztetett, amikor elkészül az évi rendes osztálykép, és leülsz valaki kívülállóval, akinek „bemutatod” 2-6 mondatban az egyes osztálytársaidat. Balról jobbra kezdve a felső sorban állókkal, végezve az első sorban ülőkkel; megállsz, elmondod a számodra fontos infókat és általad ismert dolgokat az illetőről, és már lépsz is tovább. Annak, akinek mesélsz, csak addig fontosak és „ismerősek” a fotón látható személyek, amíg mesélsz róluk, majd gyorsan a feledés homályába vésznek. Ott vannak, de már el is vesznek. Hogy mi lesz velük a jövőben, az az első, +5 múlva sorra kerülő érettségi találkozó alkalmával fog kiderülni.
Na, kb. ilyen volt számomra ez a 'regény'.

>!
lexan
Balatoni József: Osztályharc

Nem azt mondom, hogy csak azért regisztráltam ide, hogy erről a könyvről írhassak, mert előbb utóbb megtörtént volna, de azért ez felgyorsította a dolgokat.

Még a nyár folyamán olvastam ezt a „művet”, nyaralás alatt, gondolva, hogy valami szórakoztató kikapcsolódásban lesz részem.
Mivel én is az utolsó évemet járom a középiskolában ezért úgy voltam vele, hogy tök jó lehet, biztos majd azonosulni tudok vele, átélhetem azokat az iskolai pillanatokat, amikért valamennyire megéri bejárni (ha már a diákélet van leírva) vagy esetleg kapok egy kis betekintést, hogy milyen lehet a tényleges érettségi időszak. And oh boy, ha ez a könyv legalább felét adta volna annak, amire számítottam leírás/borító alapján akkor valószínűleg még mindig nem lennék ide regisztrálva.
Lehet nekem voltak túl nagy elvárásaim ezzel kapcsolatban, de én sokkal többre számítottam.

A könyv során a karaktereket nem ismerjük meg. Én nem tudnék olyan szereplőt mondani, aki megfogott, vagy belopta magát a szívembe.
A fejezetek nem kapcsolódnak egymáshoz, ami rendben is lehetne, viszont egy-egy fejezet magában eléggé kevés. Ezért úgy éreztem, hogy nem haladunk semerre a történettel (which is true) valamint nem kapunk semmilyen információt. Folyamatos ürességet hagyott maga után, végig vártam egy NA MOST pillanatra. De a végén rá kellett jönnöm, hogy hát most sem.

Engem a legjobban mégis a nyelvezete idegesített. De az nagyon. Sűrűn megálltam nagyokat sóhajtani és szemet forgatni.
Könyörgöm, egy végzős diák szókincse nem abból áll, hogy különböző trágár szavakat dobál egymás után.
(Oké, persze vannak kivételek. Meg azért elhangzanak azok a szavak, de nem így.)
És mivel a karaktereket nem ismertük meg, ezért az olvasó csak annyit érzékel, hogy rendkívül primitívek és nem sok értelmes dolgot mondanak a szereplők 18-19 éves korukhoz képest. Ez az „uh a diákok csúnyán beszélnek, akkor toljuk tele mindenfélével” gondolatmenet (vagy idk mi történhetett az író fejében) nagyon erőltetettre sikeredett.
Nagyon sértőnek éreztem, hogy így próbálja kifejezni, hogy tizenévesekről van szó. Egy középiskolás nem ennyiből áll. Egy ember nem ennyiből áll.
Nem tudok sokat az író munkásságáról/életéről de úgy érzem ő se tud túl sokat a mai diákok életéről. Felszínesre sikerült eléggé.

Hogy valami szépet is szóljak… a borító egész kreatív.

>!
Szimirza P
Balatoni József: Osztályharc

Borító 1 csillag, sztori halvány 1,5 csillag… nem mondom, hogy nincsenek benne elvétve szórakoztató részek, de összességében alig vártam, hogy vége legyen…

>!
Karakán
Balatoni József: Osztályharc

Olvastam a Kamaszharcot is, az is rémgyenge, de ez alulmúlja. Hogy miért? Lássuk.
A Kamaszharcban a könyv elkövetője rendelkezett egy koncepcióval. A koncepció persze nevetségesen klisés és gyermeteg volt, de azért mégis valami. Az Osztályharc nem szól semmiről.
Elvileg egy osztály utolsó évét szándékozik bemutatni, így minden fejezet mást állít a középpontba. Vagyis mindenkinek jut 3-4 szellős oldal, amiből nem tudunk meg semmit. A felvázolt karakterek még skiccnek is gyengék, nem tudunk hozzájuk kötődni, semmi jelleggel nem bírnak. Érthetetlen módon a szerző beleveszi az osztályba az igazgatóhelyettes asszonyt, és a takarítónőt is (nem vicc!), még tovább aprózva el az amúgy is elemeire hulló sztorit. A cselekmény nulla, a valamelyest főszereplőnek tekinthető Zoli bá' Jocó bácsi idealizált alteregoja, szabályosan kínos szembesülni vele, hogy elképesztően önimádó a szerző. (tudatosan nem az író szót használom)
Ha nincsenek karakterek és nincs sztori, akkor már csak olcsó érzelemhajhászással, bazári giccsel lehet lekötni az igénytelen olvasó figyelmét, ebben nem is kell csalódnunk, mert giccs az lesz rengeteg.
Származása miatt kiközösített arab srác, gyermekét egyedül nevelő édesanya, alkoholista férje által bántalmazott dolgozó… Minden a lehető legsarkosabban, ugyanakkor a legalacsonyabb nívón ábrázolva.
Tökéletes példája napjaink semmitmondó, hatásvadász kultúrájának.
Summázva: ez szemét.

>!
kisboszorka
Balatoni József: Osztályharc

Be kell valljam, elég negatív előítéletekkel álltam neki a könyvnek, mert jókat nem hallottam előtte róla. A fele előtt letettem volna szívem szerint, de mivel zsűrizem, ezért becsülettel tovább olvastam. Ha nem is lopta be magát a szívembe, azért csak nem bántam meg, hogy megadtam neki az esélyt:
* nekem túl sok volt a káromkodás – de valójában a buszon sem hallok mást hasonló korosztályú és viselkedésű kölköktől;
* a szerkezete, hogy snittekből áll össze, először nagyon zavart. Igazából senkit sem ismerünk meg alaposan, a kiragadott pillanatképek miatt nehéz azonosulni vagy akár csak a karakterek fejlődését/változását követni. – Amint ezt elengedtem, úgy viszont rendben volt. Jó, ne nézzük az egészet, nézzünk részleteket: sok, a korosztályt érintő probléma felmerült (és nem, nem csak az érettségi), melyek közül több igen jelentős. Nem voltak feltétlenül megoldások a problémára (azért volt, ahol igen), de hát tovább lehet gondolni.
* irodalmilag nem adott semmit, a leírások nekem jelentettek pluszt, olvastam, de nem jelent meg előttem semmilyen kép, nem lett arcuk a szereplőknek, a helyszínek nem pattantak ki a földből.
* a borító rajza abszolút nem tetszett, bár a koncepció jó.

2 hozzászólás
>!
Renkou 
Balatoni József: Osztályharc

Nem tudok rá ennél kevesebbet adni, mert szerettem olvasni. Igaz, hogy nem egy Háború és béke vagy egy Jane Eyre, de ettől függetlenül szórakoztató volt és itt-ott elgondolkodtató is. A tábortüzes résznél konkrétan le kellett tennem, mert nem akartam pityeregni. Voltak benne túlzások, de szerintem élvezhető könyv volt. Azt nem mondom, hogy holnap megint elolvasom, vagy hetekig ezen fog járni az agyam, de kikapcsolódásnak tökéletes volt.
Viszont, néztem az árát és azt kell mondanom, hogy nagyon sokallom érte. Még szerencse, hogy könyvtári példányt olvastam belőle.


Hasonló könyvek címkék alapján

L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok I.
Szabó Magda: Álarcosbál
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Fekete István: Zsellérek
Weisz Fanni: Hallatlan vakáció
Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Laura Ingalls Wilder: Azok a boldog, arany évek
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései