Mozart ​regénye 3 csillagozás

Balassa Imre: Mozart regénye Balassa Imre: Mozart regénye

Az ismeretterjesztés talán legkedveltebb és legnépszerűbb műfaja az életrajzi regény, amikor írói eszközökkel, de mégis valóságos tényekhez ragaszkodva ismerteti meg az író hősének életét, alkotásainak, művészi fejlődésének rugóit. Balassa Imre Mozart regénye nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Most az új, átdolgozott, bővített kiadás remélhetőleg ismét sok olvasó számára jelent majd kellemes, szórakoztató olvasmányt.

Eredeti megjelenés éve: 1964

Róla szól: Wolfgang Amadeus Mozart

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sikerkönyvek Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1967
316 oldal
>!
Gondolat, Budapest, 1964
466 oldal

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

m6tika>!
Balassa Imre: Mozart regénye

Életrajznak igen jó, regénynek közepes. Megmutatja Mozart életének minden lényeges mozzanatát, átélhető jelenetekben láthatjuk az eseményeket. A helyszínekről, a meglátogatott városokról, uralkodók kastélyairól jól elképzelhető, szép leírásokat kapunk. Amit zavarónak találtam, az az volt, hogy a szerző időnként, ahol bizonyos szakaszokat nem akart bőven kifejteni, ott rövid félmondatokban sorol fel egypár közbeeső eseményt egymás után. Ez felborítja az időérzés folyását, és olyan érzetet kelt, mint amikor filmnézés közben gyorsítva áttekerünk néhány jelenetet.
Összességében tehát érdemes az elolvasásra, bár lehet hogy más szerzők jobban feldolgozták ezt a témát.

matthews>!
Balassa Imre: Mozart regénye

Mozarttól van néhány cd-m. Rendszeresen nem hallgatok klasszikus zenét, csak néha, amikor a hangulatom igényli. Ezért is döntöttem a könyv elolvasása mellett, hogy a lexikális adatokkal ellentétben mélyrehatóbban, regényes formában szerezzek ismereteket a zeneszerzőről. Ezáltal közelebb kerülünk hozzá, gondolataihoz, érzelmeihez. Behatóbban megismerjük családját, zenésztársait és nem utolsósorban a kor uralkodóit. Nem tudni persze, mennyi valós, kitalált és feltételezett forrást használt fel az író. Éppen ezért talán a csillagozásom sem a legpontosabb, de összegezve: számomra érdekes, szórakoztató volt. (A francia forradalmat mellőzi a szerző, pedig biztos hatással lehetett Mozartra és környezetére, valamint a bécsi udvarra is.)

>!
Gondolat, Budapest, 1967
316 oldal

Népszerű idézetek

m6tika>!

Wolfgang Amadeus visszaidézte egy percre Solari mester salzburgi szökőkútjának jól ismert esti muzsikáját. A forrás, amelynek vize szökőkútként permetezi most a köveket, évezredek előtt is így muzsikált, így csobogott, ugyanebben a ritmusban, ugyanezen a helyen. És Wolfgang Amadeus, aki egyre szótlanabb lett, arra gondolt egy pillanatig: kik is hallgatták ugyanezt a muzsikát kétezer évvel ezelőtt? Őt is elfelejtik majd réges-régen, mikor az emberek még mindig hallgatni fogják ugyanezt a zenét.

83. oldal (Gondolat, 1967)

m6tika>!

Foszladozott a homály, virradt már. A lombok között elsőt rikkantott a rigó. Mozart megismerte a kis tenoristát, mert hajnaltájon mindig övé az első szó, mint ahogyan övé az utolsó is, mikor a madarak este nyugovóra térnek. A szomszéd fáról puhább, gyöngédebb fütty felelt, ezzel elkezdődött a szokott hajnali párbeszéd, a tenor és a szoprán, a hímrigó és a nőstényrigó duettje. A levelek rejtekében sorra ébredtek föl a lomblakó népek, csillámló ezüst trillák röpdöstek a pintyőkék csőréből, vékony gyermekhangon szólaltak a csízek és az egyre színesebb zenekarba beleszólt a vörösbegy, végül a nagy együttest kiegészítette a hatalmas kórus: csivitelni kezdtek a szegény kis szürke verébkóristák. A hangszeres művészek sem hagyták magukat: elsőnek a harkály kopogása hallatszott a fák törzsén; e szokatlan modern zenekarban tehát az ütőhangszerek kezdték a muzsikát. A vezető szólam nem sokáig maradt az övék, mert a fúvósok is jelentkeztek: búgni, turbékolni kezdtek a vadgalambok. De a tenorista és a szoprán nem engedte, hogy a zenekar és a partnerek elnyomják őket, egyre hangosabban énekeltek, valósággal „leénekelték" valamennyit. Dicsőségük mégsem tartott sokáig, mert megszólalt a koloratúr-szoprán: a fülemüle. A démoni staccatók és a szökellő trillák, a csodálatos fioriturák eszményi szépséggel tündököltek a hajnali koncertben. A pitypalatty későn ébredt, de most már ő is „belépett", és elkezdte groteszk módon tagolt szólamát. Wolfgang Amadeus Mozart ablaka alatt hatalmas operaegyüttes énekelt és muzsikált, mintha az operaszínpad holnapjának e varázslóját köszöntené.

184. oldal (Gondolat, 1967)

Kapcsolódó szócikkek: staccato
m6tika>!

Valahányszor kilépett a lakásból, úgy búcsúzott az apjától, mint aki örökre válik.
Constanza meg is jegyezte:
– Milyen furcsa vagy néha, Wolfgang. Miért búcsúzol így?
– Hát nem olyan minden búcsúzás, mintha örökre búcsúznánk, Constanza? Hiszen mindez csak előjáték. A nagy búcsúzáshoz.

259. oldal (Gondolat, 1967)

m6tika>!

Szív nélkül nincsen igazi zsenialitás. A zsenit nem a mély értelem, a képzelőerő, sem a kettő együttvéve teszi – a zseni lényege: szeretet, szeretet, szeretet…

264. oldal (Gondolat, 1967)

matthews>!

Az ember mily gondtalanul járja élete útját, mígnem egyszer észreveszi, hogy a temetőben több a jóbarátja, mint odabenn az élők világában.

211. oldal (Gondolat, 1967)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alfred Amenda: Eroica
Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia
Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Székely Júlia: Chopin Párizsban
Barát Endre: Boszorkánytánc
Zsigray Julianna: Tékozló élet
Garai Imre: Sláger
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa
Székely Júlia: A halhatatlan kedves
Láng György: Kárpátvölgy muzsikusa