A fiatal Petri-díjas költő, Balaskó Ákos második kötete, a Tejsav igazi szerves líra. A könyv verseire jellemző, hogy a kiszolgáltatott emberi léthelyzeteket vegytani pontossággal, de cseppet sem sterilen ábrázolja. Napjaink egyik leggyakoribb lélektani problémája, a kiégés áll a könyv narratív középpontjában. A költő tűéles pontossággal veszi végig egy harminc-egynéhány éves fiatal személyiségének széthullását és lehetséges visszaépülését, illetve ezek stációit. A Tejsav azt a folyamatot dokumentálja és demonstrálja, hogy hová kerül a fókusz, amikor eltávolodunk önmagunktól. A Balaskó-líra másik fontos eleme, forráskódja az irónia alakzata és evidenciája. Kulturális kódok, popzenei utalások, vendégszövegek, transzavantgárd gesztusok szövik át és színezik a kötetet. Balaskó költészete részletekből, apró megfigyelésekből építkezik. Úgy kapcsol össze metaforákat és motívumokat, mintha molekulák lennének, amelyek hatnak egymásra. Így hatnak ránk ezek a versek is a közvetett… (tovább)
Tejsav 18 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető
Enciklopédia 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Testek = gépek = városok. Csövek, drótok, rozsda, szemét, hiány. Szégyen, magány, bűntudat, ha a lélek nyelvére akarjuk lefordítani. Van néhány kiemelkedő darab, de úgy érzem, már sok ilyet láttam.
A kötet a burn-out érzésvilágát járja körbe – hatásos költői technikával építkezve. A kiüresedett, frusztratív élethelyzetek pontos visszatükrözését kapjuk ezekben a versekben. Rideg, tárgyilagos valóságábrázolása ellenére élményszerű olvasni a kötetet, mert tisztán érezhető az alkotásmódban valami egészen magas frekvenciájú költői erő. E bravúrt csak fokozza a sajátokba beépülő, azokat mintegy továbbíró vendégszövegek tudatos alkalmazása. Számomra meggyőző a tehetség és a modern szövegalkotói technika megnyilvánulását tekintve.
Népszerű idézetek
Árva
Azt mondják, csak a nyugalom terjed így.
Csak az oldja így fel a határmezsgyéket,
a nyelv bogjait, a lesütött tekintetet, a bőrt.
Azt mondják, a lakás ettől otthon.
Légzésfigyelő lüktet a szomszéd szobában.
Véráram kopog a vízcsövekben.
Azt mondják, a nyugalom területet foglal, légrést
képez, eltávolítja a szerveid egymástól, belőled.
Győzködnek, hogy a fásultság szétszéledése
a nyugalom maga.
Fojtott nyögéseket vonszol a huzat
az ablakokból hülő szobákon át.
Előzmények ágynyikorgása nélkül,
menetrendszerűen ilyentájt, hónapok óta.
Semmi nyoma a jelenlétnek, semmi párkapcsolat,
csak egy kifosztott nő, egy éhező
apakomplexus, ha emlékekre élvez.
Azt mondják, ez a nyugalom.
Az apró horkanások a másik szobában.
Az mondják, ez a nyugalom.
Hogy mocskosra fakult függönyök mögött
az apjalánya rágyújt alattunk.
Sárgás karmokkal kapaszkodik a füst fel.
A veszni hagyott ártatlanság szaga terjeng,
mint egy árvaházé, ha lángol.
16. oldal
Vattacsomó
Pörköltöt úgy két hónapja hozták, ideiglenes dobozban.
A rokonok, akiknél eddig volt,
azt mondták, ez meg van unva.
Csupa csönd volt, egy használt vattacsomó,
és rettegés vörös gombostűszemekben.
Mi mindent megérez egy nyúlorr ipszilonja.
Apró répadarabokban fogytak el azok a napok.
Éhségek közötti hézagokban, kínos
elszótlanodásban, mint mikor egy vendég ottfelejti magát.
Pörkölt alig aludt, pedig a hálóba raktuk,
elvégre ott szokás megszokni az új ketreceket,
és átaludni mások gyötrelmes álmait.
Egyik este tépkedni kezdte a szőrt magáról,
és az egyik sarokba hordta, itatóhoz és
élelemhez egyaránt közel.
A hormonok holtjátéka, két hónapja élt
egyedül, csak ez lehet.
Talán a haszontalanságot oldja fel így
a test magában.
Utánaolvastunk, mi a teendő álvemhesség esetén.
És nem tudtam dönteni: az a szörnyűbb,
hogy porig kell rombolni a fészket, vagy az,
hogy ő ezt újabb kudarcként éli meg.
Hogy törődhetnék bele, hogy nem értheti
egy állat, hogy ami történik éppen,
az nincs is.
46. oldal
Menhely
3213: Ez mindig is szép volt. Neki jól áll a soványság.
6543: Az alhasán már begyógyult a szíj sebe, már csak kopár sáv.
5433: Ezt, úgy emlékszem, volt, hogy egy kicsit szerettem.
5323: Ez megszimatolja majd a benzineskannát a kezemben.
9526: Te, kicsikém, senkinek sem voltál elég jó.
8234: Ez itt bicegést színlel, nahát, milyen szeretetreméltó.
7634: Ő már föl se kel, neki mindenképpen annyi.
3213: Ennek fénylik a bundája, pompásan fog majd lángra kapni.
1932: Ennek a rácsa egy rendvédelmi határzár.
2500: Ez már rég nem érti az életet, a száj mozog, a láb jár.
2785: Ez átrágja a vasat, hogy nyakon harapjon.
Várj csak, jó meleg lesz mindjárt, neked ideje enni adnom.
35. oldal
Az anyajegyek helye
A csőtörés utáni harmadik napon,
aznap éjjel tűnt fel, hogy beázunk mi is.
A konyhafalon egyre sűrűsödő anyajegyek,
folyton bomló és újrabomló alakzatok jelentek meg,
a komoly gyanúk szabálytalan határvonalaival.
Aznap estére komplett Rorschach-teszt
lett a fal, és ilyen alakú denevérek
harapták le éjjel az álmaink fejét,
poshadt meleg víz bugyogott fel a sebből.
Valamit tenni kell.
Sok apró részletben
pattant szét a púpos festék, a fal bőrére kiütköző
térfoglalások, egy festőhenger
kopott mintarétege tűnt elő,
egy másik szoba, egy másik történet
éli minden réteg alatt a napjait.
Régebbi glettnyomok, vakolt tiplilyuk,
minták egymáson, bontástéglák újrarakva.
Gyökeret vernek a repedések a falakban, nézd, itt.
Valamit tenni kell.
Vésővel lefejtve
a falak nyers húsa feletti hártyát,
meg kell tanulni a törések helyét,
ismerni kell a nyomvonalakat,
a mulasztások mélyedéseit.
Azért, hogy nyugodni hagyjon, mikor ráhúzod
a glettvasat, az a valami megbocsájthatatlan
a folytonos menekülésben.
43. oldal
Apáék egy házat építettek fel teljes csendben,
aljzatbetontól szerkezetkészre. Mikor a földszintre
költöztünk, nyírfakéreg nőtt a torkukba,
annyit hallgattak. Így alakult. Megtanultuk
olvasni az utaló jelek szivárgását az erezet mentén.
Napjaink másoknak csupa tekintet, foghegy, morgás,
mimika, a hiányzó szavak hordaléka.
50. oldal, Grízangyal
Sebbimbó
Te nem fuldoklásra ébredsz.
Nálatok a gyerekszoba kulcslyukán nem
csordogál át semmilyen nyöszörgés.
Az ajtót résnyire nyitva te nem látod
egy anya ínyig húzott vicsorgását,
a mellére szorított nedves hajcsomót,
hogy egyen már a bimbózó sebekből.
Te nem dolgozol napi 12-14 órákat,
és már nem csak hogy minden meglegyen.
Te nem hagytad addig magára,
hogy tünetekbe forduljon a szeretetéhség.
A közös pontjaitok még kitapinthatóak.
Van, hogy egyszerre esztek, néha még
együtt fürödtök. Még látod meztelenül.
Te nem csitítgatod őket órákon át.
Te nem tűnődsz el azon, hogy egy száj szélén
inkább alvad vagy inkább alszik a véres tej.
Téged elringatnak, te végigalszod, aludj.
[63.] oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás