Integrálva 86% 103 csillagozás

Hatalmas élmény volt!
Amint sikerül minimálisan is feldolgozni, hozok kiforrott értékelést is.
De addig is muszáj megemlítenem, hogy ez zseniális!

|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|-|

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/03/bakti-viktor-inte…

"Az Integrálva egy hihetetlenül izgalmas olvasmány. A borítón szereplő „Thrillerbe oltott csavaros sci-fi.” felirattal teljes mértékben egyet kell értenem. Minden sorát élvezettel olvastam. Az egész cselekmény tökéletes úgy, ahogy van. A történetvezetés teljesen megfelelő, az olvasási élmény maximális. Az írásstílus teljesen olvasóbarát, könnyen lehet vele haladni. A folyamatos csavarok, s a pókhálószerű eseménysorozatok a székhez kötözik az olvasót az utolsó betűig.
Olvasás közben rengeteg érzés cikázott át rajtam: voltam boldog, szomorú, kétségbeesett, szánakozó, de a legtöbbször meglepett. De nem csak a lelkemet, hanem az eszemet is megmozgatta: gondolatok zöme tolakodik azóta is a fejemben, s keresem a választ a közben felmerült kérdéseimre.
Azoknak, akik szeretnék látni, a technológia fejlődésével milyen jövő is várhat ránk kötelező olvasmány. Ha szereted a sci-fi műfaját, ezt a könyvet semmiféleképp ne hagyd ki! Ha csak ismerkedsz a műfajjal, akkor is nyugodtan vedd kézbe. Ha egy kicsit is vonz a mesterséges intelligencia, a robotizálás és automatizálás folyamata, akkor megtaláltam a következő olvasmányod. Az év egyik legnagyobb durranása.
A könyvhöz csatolnék nektek egy figyelmeztető üzenetet is: „Az Integrálva című könyvet kérem, csak abban az esetben olvassa el, ha készen áll több órányi izgalomra, s nyitott a jövőnket érintő lehetséges problémákra. Vigyázzon! A könyv elolvasása után máshogy fogja látni a technológiai fejlődést és eddig sosem látott gondolatok fognak megszületni Önben. ” "

Annyira fura, hogy a legelején totál odáig voltam Themiszért és a mindenféle különleges implantátumért, hogy nem értettem, miért ódzkodik Yolanda beültettetni magának a Neuex Wire legújabb Optic SenseIn nevű szemimplantátumát, amikor mennyire király már ez az egész?! És mennyire érdekes az is, hogy van egy mesterséges intelligencia, aki képes megjósolni, hogy például hány ikerbaba születik egy hónapban egy városban! Aztán ahogy mind jobban elmélyedtem a sztoriban, úgy vált minden egyre sötétebbé és nyomasztóbbá… Izgalmas és ijesztő élmény volt egyszerre ez a könyv!

Rendkívül jó első regény, ráadásul jól felépített világgal és fordulatokban gazdag cselekménnyel. Tetszett, ahogy Bakti Viktor bábozik ezzel a maroknyi emberrel, és imádtam, amikor keresztezték egymást az életútjaik. A regény végével meg vagyok elégedve, de nem tudom eldönteni, hogy örülnék-e egy lehetséges folytatásnak, vagy így volt szuper, ahogy volt.

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/05/bakti-vik…

Nahát, kérem. Eddig az év pozitív meglepetése (örülök neki, mert nem vagyok benne biztos, hogy még egy olvashatatlan regényt hogy fogadott volna az agyam).

Jó, nem azt mondom, hogy nem fért volna rá még egy-két szerkesztői kör. Például nem tudom, hogy a szerző vagy a szerkesztő áll nagyon hadilábon az í betűvel, de valamelyikük nagyon, és mondjuk a harmadik esetnél már elég feltűnő volt. De végre egy kortárs magyar SF (Hacketten kívül), amiben vannak aktuális problémákra és trendekre reflekátló ötletek ( mintha beköszönt volna Rajaniemi, az Eredet/Inception, az X-Men filmek, meg egyebek is, amikre most nem emlékszem, és spoiler ), és nem akarom a második oldal után falhoz vágni a könyvet. (!!!!!) Oké, maradtak benne értelmetlen szavak, panelpárbeszédek meg elgépelések, de alapvetően egy teljesen olvasható könyvről van szó. Ja, és említésre méltó, hogy a kihagyhatatlan családi drámázást sikerült nagyjából organikusan a történetbe építeni, amiért külön hálás vagyok.

A háttér meg a világ nekem nagyon bejött, nem merültem bele mélyebben, de azért elég kidolgozottnak tűnt (de persze az is lehet, hogy még a könyv elején kilóra megvettek a fentebb említett építőelemek, és utána már nem keresgéltem a bakikat :D). A cselekményről meg a karakterekről ez sajnos csak félig mondható el, szerintem lehetett volna még egy kicsit ülni rajta, hogy csiszolódjanak a dolgok. A fő összekötő kapocs, a Themis remek ötlet, egészen jól felépítve, de azért maradtak még homályos foltok meg logikai bakik (pl. ahhoz képest, hogy mennyit panaszkodtak a szereplők az állandó megfigyelésre, valahogy pont nem voltak kamerák/mikrofonok ott, ahol számított volna), arról nem is beszélve, hogy idegesítően sokszor történtek a Jó Ügyet előrevivő véletlenek (a Mark Watney-szindróma ellentéte, de körülbelül ugyanannyira idegesítő). Ja, és persze nem maradhatott ki a szuperhősös filmeket megszégyenítően klisés Végső Harc sem. De legalább izgalmas volt.

A karakterek meg… hát, szintén klisések voltak némileg, egyikük sem művelt túl nagy meglepetéseket. Megvolt a Szegény Lány, az Erkölcsös Vezető, a Kultúrprosti Rita Vitrol Kotnyeles-Törtető Riporternő, az Őrült Tudós, a Jó Útra Tért Ex-Katona, a Zseniális Hacker, a Titokzatos Ellenfél… és még sorolhatnám. A maguk kategóriáiban viszont teljesen jól működtek a szerepek (oké, mondjuk el tudtam volna viselni egy életképes női karaktert is, de ne legyek telhetetlen). Ja, viszont a rohamosztagos kódnevek miatt majdnem levontam még fél csillagot. spoiler Szóval nagy meglepetések nem voltak, de ennek akár örülhetünk is, mert ez azt jelenti, hogy az információ-adagolás megfelelő dózisokban történt, és nem egyszerre, a könyv végén.

Szóval, én ezt most élveztem, voltak benne kifejezetten hátborzongató ötletek is, remélem írástechnikailag még fejlődik egy kicsit a szerző, és mondjuk a harmadik-negyedik könyvére már fangirlködhetek majd lelkesen.

Higgyétek el: én nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Nagyon nem hagyta. Egyszer tán bővebben is kifejtem….

Egy kisebb „elmaradásom” volt ez a könyv még a 2017-es megjelenésekből, mivel a közönségszavazáson relatíve előre került, megszereztem és elolvastam. Az értékeléseket megnézve érdekes, hogy számomra ismeretlen neveknek eléggé tetszett, viszont a figyeljeim (főleg "zsűritársaim") számára inkább közepes könyv volt. És hát számomra is, de el kell mondanom, hogy nem egy rossz könyv, csak engem nem talált meg.
A Themisz, mint alapötlet nem rossz, sőt, nehezen kitalálható, hogy hogyan fognak összeérni a szálak, tetszett a különböző idősíkokon játszódó történet. Általában nem szeretem az összeesküvés-elméletes történeteket, ahol egy nagy cég az emberiség ellensége, tüntessünk ellene, romboljuk porig! Morálisan én ilyenkor mindig a cég (tehát a fejlődés) mellett állok, bár a jelen politikai helyzetben ezt inkább titkolnom kellene :)
A karakterek annyira nem fogtak meg (kivéve talán Delphoi), nem éreztem a motivációikat. A sci-fi háttér nekem túlságosan film-szerű (már ha van ilyen szó és így kell leírni), nagyon a látványra építkezett, jobban szeretem, ha kihasználhatjuk a könyvek nyújtotta extra lehetőségeket hosszabb leírásokkal.
Láttam pár karakter-hibát a könyben, de nem mondanám kirívóan soknak. Van pár szó, ami engem (indokolatlanul) nagyon zavar, az egyik az 'egyenlőre' (ilyen nem volt a könyvben) a másik a 'muslinca' (ebből volt néhány). Bár helyes így is írni, de engem iszonyúan zavar, erre ennél a könyvnél jöttem rá :D
A könyv szinte végig a 4 csillagon haladt előre, a befejzés miatt levonok még egy felet, az egyszerűen nem működik nálam.

Éreztem, hogy tetszeni fog off, de arra nem számítottam, hogy ennyire érdekes és izgalmas könyv lesz. Nem vagyok nagy sci-fi rajongó, de az ilyen történetekkel szívesen kísérletezem a műfaj ilyen-olyan bugyraival.

Olvasmányos és szerethető volt, ami már önmagában hatalmas eredmény egy elsőkönyves szerzőtől, a háttérmunka előtt pedig le a kalappal. A mű alapos utánajárást igényelt és hatalmas tudásanyagot tartalmaz magában. Nemcsak az informatika területén, hanem pszichológia terén is. Ijesztő belegondolni, hogy 40-50 év múlva valóban eljuthatunk az Integrálva világába. Hogy a történet dilemmái már nem állnak távol tőlünk. Ajánlom azoknak, akik szeretik a disztópiákat és a sci-fiket, a gondolatébresztő, cselekmény dús, akcióval tűzdelt történeteket, valamint ajánlom azoknak is, akik érdeklődnek a tudományos fejlesztések iránt. Az Integrálva sok mindent magában foglal és mindenki megtalálhatja benne azt, ami megmozgatja, felzaklatja, vagy szimplán csak szórakoztatja.

Részletesebben: http://lenduletmagazin.hu/istenno-a-kiberterben-ajanlo-…

Ez is egy olyan könyv, amit a Mini Könyvklub nélkül valószínűleg sosem olvasok el, mert mindig lett volna olyan könyv, ami betolakodik elé – az SFF listákon is bőven van olyan mű, amiről a figyeltjeim jobbakat írtak.

Amúgy nem is volt rossz, bár a kedvencem nem lesz.
Ami így utólag a legjobban zavar benne, az a borítón szereplő Borzongatóan eredeti felirat, meg hogy az értékelésekben is feljön ez az aspektus.
Hát, már az MI-k, a jövő meghatározása és ennek problémái, vagy az állandó megfigyelés kérdése sem új felvetés. A másik fő vonal, a cégek és beültetések (úgy is mint cyberpunk), meg olyan szinten lerágott csont, hogy szavakat sem találok rá (a Neurománc ugye velem egyidős…), az eredeti meg mehhh…

A másik nagy problémám a szereplők voltak. Annyira nem éreztem, hogy élnének, mintha csak papírmasé figurák meneteltek volna a lapokon. A legjobban még Delphoi-val rezonáltam az elején, de utána őt is erős túlzásnak éreztem. Plusz valószínűleg az is sokat levont nálam az élvezhetőségi faktorból, hogy nagyon hamar leesett, hova is fog az ő szála kifutni… gondolom, ennek valami katartikus meglepetésnek kellett volna lennie (?)

Mindennek ellenére alapvetően azért jól elvoltam vele. A karakterek, ha kissé laposak is, de elmozgatják a történetet. A témák ugyan közel se újszerűek, de aktuálisak, és egész korrekten össze lettek pakolva. A szöveg jól olvasható, gördülékeny, de nem ék egyszerű, és viszonylag kevés hibát szúrtam ki.

Plusz, ha ettől esetleg jó néhány, más területek felől érkező olvasó rá tud döbbenni, hogy ezek SF-es/ cyberpunk-os témák érdekesek és aktuálisak tudnak lenni, akkor simán jöhetnek ilyen könyvek. A szerzőben pedig (nem egyedül) látok potenciált, szóval ha lesz még könyve, valószínűleg kap még esélyt, kíváncsi lennék, hova fejlődik majd.

Egyszerre sok mindent akar teljesíteni ez a könyv: klasszikus elemekkel operáló cyberpunk, krimi/thriller, előretekintő spekulatív irodalom, akcióval és menőséggel az olvasókat kikapcsoló szórakozás, és még érzelmeket alaposan megmozgató árvasors-krónika is… És össze is jön neki.
Az öt főszereplő élete nem is lehetne különbözőbb egymástól, mégis remekül összeállnak egy közös történetté. Mindegyikük más szerepben lép fel a világban, amit megváltoztat a technológia fejlődése, más a viszonyuk a technológiához, amit használnak, vagy aminek éppen a rabjai. De mindegyikük sorsa remekül illusztrálja a felvetett kérdéseket. Hogyan képes alkalmazkodni az emberi társadalom a rohamos fejlődéshez, ami egy részről kényelmesebbé teszi az életet, más részről pedig új igényeket, félelmeket, döntéskényszereket és még egy rakás beláthatatlan következményt zúdít a nyakába? Meddig ember az ember? El kell-e mennünk a fejlődésben addig, ameddig csak el tudunk? Kiszámítható-e a jövő, és a benne lévő emberi tényező?

Sok elgondolkodtató irányt villant meg a könyv, némelyikre valamiféle választ is sugall, de leginkább emlékeztet arra, hogy ezeken a dolgokon már most el kell töprengenünk, mert a jövő egyáltalán nincs messze.
Amit leginkább értékeltem benne, az az emberi oldala volt: megismerünk kétkezi munkásokat, akik megtapasztalják az erejüket növelő beültetések árnyoldalát is, valóság elől menekülő, extrém gondolkodású egyéneket, akik számára a virtuális lét jelenti az otthont, egy menő sportbeültetés pedig annak a lehetőségét, hogy végsőkig kitágítsák a határaikat. MIndenkinek megvan a maga emberi oldala a sztoriban, és átélhetővé teszi az amúgy helyenként egész idegen jövőt és környezetet.
A vége pedig mesterien meg van csavarva.
Volt némi fenntartásom egy-két cselekményszállal kapcsolatban, és azzal is, ahogyan végül véget ér, de alapvetően nagyon szórakoztató könyvnek találtam, és simán el tudok képzelni egy hasonló jövőt.

„Eleinte a számítógép otthon volt az emberek asztalán, aztán magukkal hordozták a táskájukban, a zsebükben. Utána elkezdtük magunkon viselni, most meg magunkba építjük. Mi lesz a következő lépés? Mi magunk leszünk a számítógép?”
Nem igazán vagyok jártas a biohardver, a mesterséges intelligencia, a cyberpunk, és úgy összességében a sci-fi világában, így engem azért eléggé könnyű lenyűgözni és elgondolkodtatni. Mindenesetre azért leszögezném, ez semmiképp sem negatív irányba minősíti a történetet, egyszerűen csak eléggé az újdonság varázsával hatott rám.
Nagyon-nagyon élveztem a történetet, azt, hogy beleláthattunk Victor révén a Themisz vállalat bugyraiba, Yolanda révén a showbiz uralmába, Jarred révén világosodtunk meg, hogy amit szolgálunk, időnként megkérdőjelezendő. Lenyűgözött abszolút, hogy hova lyukadtunk ki Delpoi szálát követve – bevallom, egy darabig figyelmetlen voltam, és nem vettem észre, hogy az időben is ugrálunk, hiába volt az évszám a fejezetek elején. És még egy vallomás: a Hector szál eléggé zavarba ejtett, nekem még mindig nem egészen világos spoiler.
Elgondolkodtatott és elborzasztott, hogy van arra esély, ebbe az irányba haladunk.
Hiszen lássuk be, a gépek a mindennapi életünk részei, igen, ezt az értékelést is egy gép segítségével osztom meg a világgal.
Azért szívből remélem, az egyensúlyt mégiscsak sikerül majd megtartanunk.
És hiszek abban is, bár nyilván nem fogom megérni azt az időt, hogy nem ültettetnék divatból protéziseket a testembe, hanem én alakítanám meg Old Sanctuaryt.