India ​bölcsessége 10 csillagozás

Szanátana Dharma – Az Örök Törvény
Baktay Ervin: India bölcsessége Baktay Ervin: India bölcsessége Baktay Ervin: India bölcsessége

„A legletisztultabb hindu felfogás is azt vallja, hogy leghelyesebb, ha mindenki a maga mivoltának megfelelő úton jár és törekszik, s a hinduk legértékesebbjei ma is, mint régen, minden vallást, minden hitet nagyrabecsülnek. A jó keresztényt sokkal többre tartják, mint az olyan hindut, aki a maga vallását nem követi, vagy képmutatással szennyezi be. A Szanátana Dharma megértői nem lehetnek türelmetlenek más vallások iránt és nem táplálhatnak előítéleteket. Bármelyik vallást követi is tehát az olvasó, igyekezzék legalább ebben az egy pontban magáévá tenni a hindu elvet: legyen türelmes és méltányos, ne ítéljen, amig bele nem mélyedt magába a tárgyba, amíg át nem tekintette az ind szemlélet Örökérvényű Törvényének egész rendszerét. Ez csak addig tetszik bonyolultnak míg részleteit külön-külön kiszakítva nézzük, de egyetemes és egységes értelmet kap, mihelyt az egészet felfogtuk.” Baktay Ervin

Szanátana dharma címmel is megjelent.

>!
Könyvfakasztó, Budapest, 2006
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639302457
>!
Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1943
256 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Gandhi


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
darkfenriz 
Baktay Ervin: India bölcsessége

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

Az indiai regék és mondák után olvasva még tisztább képet kaptam az indiai gondolkodásról, mozgató erejéről, a Szanátana Dharmáról. Engem Indiával kapcsolatban a gondolkodásmód eltérősége nyűgöz le, nem a külsőségek. Megint csak olyan érdekes ismereteket tapasztalhattam meg a könyvet lapozva, melyek nagyon sok gondolatot, eszmefuttatást eredményeztek. Nagyon sok információt tartalmaz a kötet, főleg az alapjait foglalja össze a témáknak, bővebb kifejtést a szerző más könyvei tartalmaznak. Aki egységes képet akar kapni a Karma és a Dharma érvényesüléséről, a hinduizmus szellemiségéről, ugyanakkor történelmi szempontból is helytálló adatokra kíváncsi – bár mivel nem vagyok történész, nehezen tudom megítélni, hogy azóta a történész szakma mivel egészítette ki a leírtakat, és mi az, ami már elavult vagy azóta tévessé nyilvánított – az mindenképpen tanulmányozza (és ne átfussa) ezt a kötetet. Nagyon jó szórakozás minden korosztálynak az Indiai regék és mondákhoz hasonlóan és persze alapolvasmány az India iránt érdeklődőknek.

>!
Kriszta IP
Baktay Ervin: India bölcsessége

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

Szeretem Baktay Ervin egyszerű, hétköznapi nyelvezetét.
Aki szeretné a hinduizmust áttekinteni és megérteni, az ezzel a művel induljon neki.
Nálam fő helyen van.

>!
Csak_Okosan
Baktay Ervin: India bölcsessége

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

Alapmű, elfogulatlan, érthető és végtelenül lebilincselő!


Népszerű idézetek

>!
darkfenriz 

„A tettek magjának gyümölcsérését senki el nem kerülheti"…

76. oldal

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

2 hozzászólás
>!
darkfenriz 

Érdekes és jellemző tény, hogy még a szigorúan vett racionális kutatásban sincs jelentős új lépés, igazi felfedezés az intuíció segítsége nélkül! Ez gondolkodóba ejthetné az ortodox tudósokat, hiszen a tudományos megismerés területén is valami nem-tudományos, irracionális tünemény előzi meg a racionális továbbhaladás minden újabb lehetőségét.

155. oldal

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

>!
Pál_Kata

Mindaz, amit érzékeinkkel felfoghatunk, más és más jelleget, színt és értelmet kap aszerint, milyen érzés, milyen lelkiállapot kíséri az érzéklést, mint tevékenységet. Minden olyanná válik számunkra, amilyen szemmel nézzük, ahogyan felfogjuk. A világ ebben az értelemben valóban csak „akarat és elképzelés”. A bennünket körülvevő világba és minden dologba mintegy önmagunkat vetítjük ki, s így minden tevékenységünkben (a felfogás, a látás, a gondolat is tevékenység) az a döntő mérték, milyen indíték, milyen hangulat vagy lelkiállapot szüli és kíséri az illető tevékenységet. Ezt az alapvető indítékot a hindu bölcselet bhává – nak nevezi. Ha a bháva tisztátlan, a tevékenység is tisztátlanná válik. A tevékenység rugója, indítóoka határozza meg, tiszta vagy tisztátlan-e az akció. Például vegyük az Indiaszerte látható Shívalingam – jelképet. Ez hengeralakú kődarab, s az isteni teremtőerőt szimbolizálja érzékelhető, tehát szthúla (durva) formában, a phallus alakzatával, mert a férfiúi teremtőerő a mi emberi világunkban az isteni teremtőerőnek legnyilvánvalóbb mása. A hinduk tiszta bhávával nézik ezt a jelképet, a hindu nők tiszta bhávával járulnak elébe, hogy vízzel és virággal hódoljanak a szimbólumban kifejezett Életalkotó Erőnek, ezért ők nem látnak benne semmi trágár, tisztátalan értelmet és vonatkozást. Ellenben a nyugati látogatóban a lingam-jelkép láttára többnyire durván erotikus képzetek felelnek, tisztátalan bhávával közeledik hozzá, ezért tisztátalannak látja az egészet és alantas értelemmel ruházza fel azt, amiben a hinduk tiszta jelképet látnak. Az a jelkép magában véve se nem tiszta, se nem tisztátlan; a szemlélő bhávája teszi tisztává, vagy tisztátlanná a felfogásban. Ez az értelme annak a mondásnak, hogy „a tisztának minden tiszta” és hogy amihez szennyes érzéssel közeledünk, az maga is beszennyeződik ezáltal. Ez az elv szöges ellentéte a macchiavellista princípiumnak, amely szerint „a cél szentesíti az eszközt”. Tisztátalan eszközök, minthogy tisztátalan bhávából erednek, az egyébként méltó célt is tisztátlanná teszik. És ez a magyarázata Gándhi magatartásának, aki még a politikában is megtagadja a macchiavellista elvet és minden erejével arra törekszik, hogy eszközei méltók legyenek a magasztos célhoz; tevékenységei tehát tiszta bhávából születnek.

119-120. oldal

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

Kapcsolódó szócikkek: Gandhi · hinduizmus
1 hozzászólás
>!
Pál_Kata

Mindegyik Jóga-ágazat követésében alapvető követelmény a vairágja, a szenvedélymentesség, a vágytalanság. „Lemondás” nem helyes kifejezés erre, mert a lemondásban mindig van valami áldozatféle, s a lemondó olyasmit tagad meg magától, amire voltaképen még vágyódik. Ez az önfegyelmezés eszközeihez tartozik, de a vairágja már eredmény, már olyan szellemi állapot, amelyben a jógi megszabadul a vágyaktól, szenvedélyektől és önösségtől. Azonban a vairágjának is vannak fokozatai aszerint, hogy milyen mértékben hatja át a törekvőt a vágytalanság. A négy fokozat:
1., Enyhe ( mridu ) vágytalanság;
2., Közepes ( madhjama ) vágytalanság;
3., Nagyfokú ( adhimátra ) vágytalanság és
4., Legmagasabbfokú ( para ) vágytalanság.
Az enyhe erejű vairgájá -ban a külvilág dolgai már nem örvendeztetik meg az embert és egyre inkább valami magasabbrendű, tartalmasabb, hiánytalanabb és tartósabb célt keres; a közepes erejű fokozaton a külvilág üresnek, tartalmatlannak és céltalannak tűnik fel s a szellem határozottan Isten és az örök valóság felé fordul; a nagyfokú vágytalanságban a világ üres örömei és látszatai már egyenesen gyötrik, bántják a szellemet és az isteni igazság utáni törekvés ellenállhatatlan erővel árasztja el; míg a legmagasabb fokon a szellem teljesen elfordul minden véges dologtól, úgyhogy ezekről jóformán tudomást sem vesz és semmi sem térítheti el többé a tiszta és örök Valóság felé való törekvés útjáról.

146-147. oldal

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

Kapcsolódó szócikkek: jóga
>!
Pál_Kata

A buddhizmus, amely jóval később keletkezett, mint a hindu világszemlélet alapjául szolgáló Védák tana, a Szánkhja-rendszer felfogását alkalmazta filozófiájában. A Buddha az indiai szellem legmagasabbrendű megismeréseit általánossá akarta tenni s az átlagos értelem számára is ki akarta építeni az utat a felszabadulás felé; nem beszélt tehát arról, ami a normális tudat számára felfoghatatlan. Nem azt a valamit állította követői elé, ami az elérhető felszabadulás után következik, hanem csak a felszabaduláshoz vezető utat mutatta, hangsúlyozva, hogy az anyagi kötelékek közt sohasem vár az emberre megnyugvás, a szenvedésektől, a haláltól való mentesség. Ezért nevezte a Buddha a felszabadulást nirváná -nak, „kialvás”-nak, ezzel a megszűnést kifejező negatív szóval a felszabadulás határán innen eső területre s az ezzel kapcsolatos létformákra utalva. A Buddha nem mondotta soha, hogy nincs Isten és nincs Önvaló; nem beszélt ezekről a sok félreértésre alkalmat adó ideákról és csak a téveszmék hálózatáról, a szemfényvesztő anyagvilágból kivezető utat hirdette.

183. oldal

Baktay Ervin: India bölcsessége Szanátana Dharma – Az Örök Törvény

Kapcsolódó szócikkek: Buddha

Hasonló könyvek címkék alapján

Popper Péter: Belső utakon
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Bhagavad-Gíta
Krishna Dharma: Mahábhárata
Steven J. Rosen: India rejtett kincse
Rabindranath R. Maharaj – Dave Hunt: Egy guru halála
Rabindranath Tagore: A boldogság ígérete
Ángela Becerra: A megtagadott szerelmekről
Chitra Banerjee Divakaruni: Szívtestvérem
Ganesh Saili: Káma-Szútra a női gyönyörről