Cinege ​a lábát 5 csillagozás

Baksa-Soós Attila: Cinege a lábát

Nem ​állítom, hogy mindent értek a világból, illetve, hogy ismerném azokat, kik igazán közel állnak hozzám, pontosabban, hogy tisztában lennék azzal, mit akar az a néhány ember, akikkel még hébe-korba normálisan beszélgetni tudok, vagyis tulajdonképpen tiszta, fogalmi értékelést szinte soha semmiről nem áll módomban adni, bár kézenfekvő részletek megítélése talán még, egyszer-egyszer, mondjuk hetven százalékban sikerül.
Az efféle mondatokat azonban a ráismerés örömével lehet olvasni:
„Felhőjáró!, vont kérdőre apám egy sárgás napon. Megtanulhatnád már végre a tudodmit!, krákogta, Fater, kösz, de szarok a paradicsom-halálba, kontráztam csuklóból.”

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egyszer, majd, de nem, nem is majd, nemsoká, kisvártatva, még a belátható időn belül azoknak lesz nagyon jó, azok ücsöröghetnek csak mértékkel letörten a katasztrófák láttán, akiknek van Felhőjáró kötetük.

„Szép történet, sok csavar, még több menet – én talán két Csilla… (tovább)

>!
2Republic, Budapest, 2009
208 oldal · ISBN: 9789630683531 · Illusztrálta: Felhőjáró

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
balagesh IP
Baksa-Soós Attila: Cinege a lábát

Kategorikusan kategóriátlan. Áradóan bizonytalan. Medret vájóan határozott. Bátran fiatal és szégyentelen vénséggel bölcs. Illuminált és kijózanító. Slendrián ritmusban rendmániás. Agyfitnesszelően fárasztó. Történet-puzzle esőzik, prizmán törik meg, és Hubble-ként mutat távolságokat. Csípősen édes. Pofon karamellával.

>!
zafod
Baksa-Soós Attila: Cinege a lábát

Baksa-Soós Attilára úgy kell tekinteni, mint egy olyan szakácsra aki, hogy mesterségét tökéletesítse, eltölt 7 – 7 évet minden földrészen és kitanulja az adott konyhákat, és a végén főz egy varázslatos levest. Megkóstolja a várva várt ételt, amihez az adalékokat hol nagyítóval kereste, hol szénlapáttal szórta az üstbe, a soha nem látott fűszereket valamilyen dimenziókertészetből szedte össze a szeme sarkából nyíló kapun át. Az eredmény lenyűgöző, a leves készítője is elégedett, el is kezdi habzsolni azt. Aztán elbizonytalanodik mivel már annyit evett belőle, hogy megismeri, túl jól ismeri, már neve is van, elkezd hiányozni a felfedezési, megismerési vágy, ezért elhatározza, hogy ismét útra kel tökéletesíteni a levest. Ismét körbejárja a világot, ismét eltölt 7 – 7 évet, figyel, szagol, ízlel, főz. Az újabb étel még káprázatosabb, nem tud betelni és addig – addig ízlelgeti, míg megint újabb hiányt nem érez, tehát újra útnak indul. Persze ez a folyamat soha nem áll meg és talán sokan szerencsések, hogy belekóstolhatnak az épp aktuálisan „kész” levesbe, amely folyamatosan bővül, „tökéletesedik” és néha valami furcsa véletlen folytán a tapasztalati úton szerzett hozzávalók, mintha egy felhőről szórnák le közénk, apró fehér papírlapokon lepotyognak az emberekhez.

Szirtes János és Szilágyi Kornél

>!
koriander
Baksa-Soós Attila: Cinege a lábát

A Cinege a lábát lett a kedvenc kortárs magyar regényem!
Meg az 1Hullámon bár c. korábbi könyve a szerzőnek!
Azoknak ajánlom, akik képesek szárnyalni a gondolatokkal és nem ilyednek meg önmaguktól sem.

>!
truba29
Baksa-Soós Attila: Cinege a lábát

Nem szoktam bejegyzéseket írni , de ezzel a könyvvel eljött az idő. Itt mások a mondatok, más a borító, más a tartalom, minden más. Csak egy példa: a bevezetőben:

Szinkron: a Pannónia Filmstúdió megbízásából

..és ez egy könyvnél.. és ez így megy tovább az egész regény folyamán..
A rajzok pedig megérnének egy külön kis méltatást.
Truba_/:0

>!
Ardid
Baksa-Soós Attila: Cinege a lábát

Valahogy akadoztam vele egy kicsit. Néha, mikor elővettem nagyon sokat olvastam belőle egy szuszra, de utána letettem hetekig. Ha legközelebb elolvasom remélem rájövök, miért volt ez így. Azt hiszem, néha még meg is értettem a könyvet!


Népszerű idézetek

>!
balagesh IP

Azt hiszem, minden férfi álma egyszer egy kánkán-táncosnővel csókolózni.

Cinege a lábát, Célzóvíz, 181.o.

Kapcsolódó szócikkek: kánkán
1 hozzászólás
>!
Ardid

Az öngyújtót a cigaretták mellett tartottam, ezért elsőre mindig hármat szívtam egyszerre, hogy elférjen a dobozban.

54. oldal

>!
zafod

Fiúk. Én is szoktam filmet nézni, ültem sitten, és rájöttem, hogy szomorkodni előtte kell. Most jobban tennétek, ha egy kicsit lazítanátok. Hosszú út áll előttetek, mire felszabadítjátok magatokat, saját rabságotok alól.

Cinege a lábát

2 hozzászólás
>!
Ardid

Nem elbújni kell a gyermekkor előtt, eléállni és eltakarni azt, hanem erőt meríteni belőle.

163. oldal

>!
balagesh IP

Egyrészt van a múlt tetszőleges időpontjának kiragadásával és újrafeldolgozásával elért koppintás. Másrészt a saját korodon belül mások által újrafogalmazott koppintás koppintása. Ez a neo-koppintás. […] Lehet-e azonban kárhoztatni azt, aki a mindenség energiáját a saját összetétele szerint jegyzi le?

Tabula rasa a zongoránál, 121. o.

>!
Ardid

Francia szakácsnőnk gyógyászati alapon közelítette meg a főzés orvosi mesterségét. Avignonból léghajóval érkezett a hét közepén a menetrend szerinti postajárattal. Feladta magát csomagként; zsákban utazott. Így megengedhette magának a luxust, hogy hetente megetesse avignoni farmján dreageuchageauch (flamandul: drágaságos) provence-i kecskéjét.

34. oldal

4 hozzászólás
>!
Silenos KU

A nóta kifejezés mindig is bosszantott. Talán azért, mert hasonlított az óhaj és a részeg disznó kifejezésekre. A dalt sokkal találóbbnak tartottam, bár igaz, nem szabad egy szó alapján megítélni a tartalmat.

166. oldal (REMEG FLORIDA)

>!
Ardid

Önmagunk kifigurázása felnőttebb gyermekkorunk talán egyik legfontosabb feladata, fogalmaztam meg ott a galérián. Ezen már régebb óta törtem a fejem, és megkönnyebbültem, hogy végre elhagyta a számat.

164. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Voyti Attila: Trilégia
Larry Matthews: Pszichovízió
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim
Komor Zoltán: Dögnyugat
Erdei Lilla: A Nap gleccserei
Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Mandragoria – Bogomolov: Metróváros
Szakállas Zsolt: Fotontej
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák