Nyolcszáz ​utca gyalog 31 csillagozás

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Bakos Gyöngyi első kötete szó szerint is erős irodalmi indulás, folyamatos mozgásban van a szöveggel együtt az olvasó is. Városrészletek Budapesttől Prágán és Párizson át Stockholmig, és epizódok a fiatal felnőttkor jelenétől a gyerekkor mélyéig – ami összeköti ezeket a tereket és emlékeket, az a kisregény főszereplőjének, a fiatal filmkritikusnőnek a tudata és nézőpontja. A vele kapcsolatba kerülő férfiak és a gyerekkorban elvesztett apa eleven hiánya tagolja és vágja újra a történeteket, néha melankolikusra, és mindig ironikusra. Így lesz a Nyolcszáz utca gyalog megkerülhetetlen pont a fiatal magyar próza térképén.

Bakos Gyöngyi 1985-ben született Budapesten. Ez az első kötete.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2020
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631440010
>!
Magvető, Budapest, 2020
104 oldal · ISBN: 9789631440485

Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Sodró, pörgő, szikrázóan életteli, nyughatatlanul pulzáló szöveg, nincs megállás, nincs üresjárat, észre sem vesszük és elkopik a nyolcszáz utca a lábunk alatt.
Különböző idősíkok és élettöredékek csúsznak össze és váltakoznak gyors egymásutánban, a nyersen szókimondó, szenvedélyes fiatal nőt egy pillanat alatt váltja fel a nagymamával szilvát magozó félénk kislány, hol éles testi érzetek szúrnak belénk, szorít a cipő és kínoz a szigorú diéta, hogy aztán a lelkünk fájjon a korán elvesztett apa vagy egy lezárult párkapcsolat után.
Férfiak és festői európai nagyvárosok jönnek-mennek, gyalog vagy a kilences buszon, esetleg hajón vagy a híres lisszaboni villamoson szemrevételezve főszereplőnk életében, aki hol vadócnak, hol pedig kínzóan bizonytalannak tűnik, néha művészfilmeket elemző bölcsész, máskor meg hajszál híján a végzet asszonya. Ami talán a közös vonás, hogy minden szerepében rendkívül bizalmas az olvasóhoz való viszonya, megnyílik, sebeket láttat, sokféle módon tárulkozik fel.
Mindenképpen izgalmas vállalkozás tehát a nyolcszáz utca bejárása, mert fáradhatatlan az iram, és friss, lendületes az írói hang.

gesztenye63 P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Soha nem voltam még fiatal lány/ vagy /ifjú hölgy (kinek-kinek szájíze szerint). Attól tartok, már nem is igen leszek. Sem telve bizonytalan útkereséssel, apahiánnyal, kényszerű, magamra tukmált emlékezéssel, sem pedig anélkül. De ha mégis lehetnék, akkor úgy hiszem, hogy szeretném, ha így éreznék, így látnék, így írnék.
Csupa vibrálás, nyugtalanság. Minden teli van élettel. Legfőképp a csapongó, soha nem nyugvó, önmagukkal is folyton harcba szálló gondolatok. Meg az érzések. Azokban is minden csupa szín. Csak a színek nem színesek. A színek helyén minden csupa szürke. De ez így van jól. Ezt az egész sokéletes, párhuzamosan futó, zaklatott, helyosztós, szimultán létforgatagot nem lehet tarkabarkán megfesteni. Az nem lenne hiteles.
Ez pedig az. Nagyon is.
Azt mondja a Garaczi László, hogy Bakos Gyöngyi novellái ”eszköztelenek, fegyelmezettek, pontosak, karakteresek”. Úgy van. De legfőképp átkozottul feszesek. Ebben a bizonyos első önálló kötetben, ami végül is kisregény (ámde tekinthetnénk önálló novellák rendkívül tudatosan szerkesztett válogatásának is), a szerző egyértelműen igazolja, hogy mennyire érzékeny, tiszta, erős hangú tehetséggel van dolgunk.

Nekem tetszett, szerintem kiváló bemutatkozás. Jöhet a többi.

balagesh IP>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

A szövegről már sokan írtak, és én is meg tudom erősíteni, hogy átgondolt, minden részletre kiterjedő, asszociatív kapcsolódási pontokkal megtartott szerkezetet alakított ki az író. A lakonikus mondatok külön kiemelik, mennyire tárgyiasítva, hidegen tekint magára az elbeszélő.
Amiről írni akarok, azt is részben többször elmondtam már, de itt különösen hangsúlyosnak érzem. Az elmúlt években nem késő tinédzser, hanem 30 és 50 közötti szerzők bukkannak fel az irodalmi életben. Ennyi idősen ez már egy új életet jelent a számukra. Viszont új életbe egy intelligens ember meglehetősen problematikusan kezd bele. Fokozatosan, bizonyítva, sőt bizonygatva magának, hogy érdemes erre haladnia. Az első kötetek valamiféle önbizalomerősítő feladatok. Nem diplomamunkára gondolok, mert az inkább a lezárása valaminek. Ha már az inas szó ilyen szép karriert fut be a napokban, akkor ezt használom én is: az inasok első mestermunkái ezek. Egy mérsékelt vállalás biztos kezű kivitelezése. Pontos, megbízható, precíz, melybe nem fér bele semmiféle hiba, így túlzott kockázatvállalás sem.
Olvasóként azt érzem, jó néhányan letették a névjegyüket. Igen, bizonyítottak. Innentől az inas immár mesternek tekinthető. És akkor lehet kísérletezni, kockázatot vállalni. Mert ha egy 2., 3. könyvre jönnek a negatívabb megjegyzések, ott belül már kész a válasz: igen, tudtam volna úgy is, mert az elején kipróbáltam, hogy megy – nekem viszont más, nagyobb, érdekesebb, meredekebb terveim vannak. Nem mondtam korábban neveket, de mégis leírom, hogy pl. Mécs Annánál link vagy Kiss Tibor Noénál link ezek a határátlépések bejöttek. Kaptak kritikát, hogy melyik részlet miért nem működik olyan jól. A könyveik kiváltotta hatás színesebb, ambivalensebb. Egy azonban biztos: a figyelmet megkapták.
Remélem, minél többen, így Bakos Gyöngyi is egyre inkább íróként tekint magára. És akkor csak az számít, hogy ma ezen dolgozom, holnap meg azt próbálom ki. Haladok előre, írok. És akkor talán arra is rávesz, hogy végignézzem a könyve kedvéért a megidézett Bergman-filmeket.

giggs85 P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Ahogy tapasztaltam, idehaza a 2020-as év leginkább a kisprózáké és a rövidebb lélegzetvételű könyveké, ugyanis idén valósággal sorjáznak a remek elbeszélés- és novelláskötetek (a teljesség igénye nélkül az év talán legjobbjai: az Illegál Szöllősi Mátyástól, Nádasdy Ádám érzékeny hangvétellel és nagyon okosan előadott meleg-novelláit tartalmazó A szakállas Neptun, vagy A varjúkirály, amely Jászberényi Sándor megszokottan magas színvonalú történeteit és egy kisregényét foglalja magába), illetve az olyan rövid, pár oldalas fragmentumokból felépülő regények, mint Szilasi László legutóbbi alkotása, a Kései házasság.

Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik Bakos Gyöngyinek a debütáló műve, a Nyolcszáz utca gyalog is. Már az előzetesen az internetre felkerülő részleteit is nagy örömmel olvasgattam, és már jó előre megállapíthattam magamban, hogy igen, Bakos nagyon tud írni – stílusosan, eszköztelenül és egyedien, különösebb formai megingások nélkül. Már „csak” az volt a kérdés, hogy ebből a kimunkált hangból végül milyen regény is kerekedik ki.

Ez az alig száz oldal egy harminc körüli nő monológja, vagy inkább tudatfolyama, ami azonban meglepően korlátozott területre irányul. Ugyanis alig-alig tudunk meg bármit is az elbeszélőnk gyerekkoráról, iskoláiról, barátairól, kollégáiról, munkahelyeiről, hobbijairól vagy a tágabb környezetéről, esetleg arról a korról, amiben él, ellenben az életében fontos szerepet betöltő férfiakkal – nagyapja, édesapja és három szerelme (szerelmek ők vajon?) – való kapcsolatáról annál többet.

Maga a narráció és a kötet felépítése is elég különös. Az hagyján, hogy a fejezetek egy-egy Bergman-film címét viselik (ami persze nem meglepő, ugyanis a narrátorunk belőle írta a szakdolgozatát, de hogy ez mennyire is komoly szervezőerő, sajnos nem tudtam megállapítani, hiszen életemben mindössze három filmjét láttam a svéd mesternek, ám balszerencsére egyik sem szerepel a kötetben), de az elbeszélőnk is mintha kiesett volna az időből. Minden (pár sortól egy-két oldalig terjedő) egység más-más férfihoz fűződő viszonyának egy-egy részletét meséli el, és gyakran még az egyes szálak között is felborul az időbeli linearitás: egyszer a gyerekkorban vagyunk, majd egy nászúton, majd, mondjuk, egy egyetemi szerelemmel. Ez az ugrálás azonban nem okoz különösebb zavart vagy érthetetlenséget, hanem inkább különös intenzitást ad a folyamatosan jelen időben leírt eseményeknek, amelyek játszódhatnak bárhol, bármikor és bárkivel, egy igazán közös, ám annál meghatározóbb pontjuk van: a nő furcsamód szinte sosem változó személyisége. Hogy ennek mi az oka, a kicsit rejtett retrospektív elbeszélésmód, a lány változásra képtelensége, vagy ez csak egy kisebb írói hiba, számomra még nem eldönthető.

Azonban nemcsak a folyamatosan váltakozó szálak (sosem folytatódik egyből ugyanannak a férfinak a története), helyszínek és idősíkok adnak nagyfokú intenzitást a szövegnek, hanem az is, hogy ebben a narrációban aztán minden mindennel kapcsolódhat, és egyik tárgy, téma vagy utalás azonnal elvezethet valami gyökeresen máshoz. Emellett kiemelném azt is, hogy férfiként is tökéletesen át lehet élni és át lehet érezni ezt a női nézőpontot és ezeket a tipikusan női tapasztalatokat, amelyek bizony egy-két esetben komolyabban el is tudnak gondolkodtatni akár a saját életünkkel kapcsolatban is.

Zárszóként azt tudnám mondani, hogy bár erősen túlzónak érzem azt a megállapítást, ami a fülszövegen van feltüntetve („a Nyolcszáz utca gyalog megkerülhetetlen pont a fiatal magyar próza térképén”), de ezzel együtt is egy jól sikerült első kötetnek és biztató indulásnak tartom ezt az alkotást. Ami, azt hiszem, a (teljesen pozitív értelemben vett) csapongó, asszociatív stílusával és érett, kimunkált nyelven megszólaló narrációjával sok irodalomszerető embert levehet a lábáról, ha hajlandóak rááldozni pár ezer forintot és egy-két órányi figyelmet erre a tehetséges, fiatal alkotóra.

montika P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

‌Meglepett ez a regény, friss volt, pimasz és más. Nem is teljesen ezt vártam.
Kicsit más szemszöggel, másképp, fontos problémák, amiről beszélni kell, néha ki kell mondani. Nem megyünk teljesen mélyre, komoly lélekelemzésekbe, csak a kellően felsértett, felhorzsolt bör, a konfortzóna szélére.
off

A narrátor hangja tetszett a legjobban, müködő nyelvet teremt, ami összetartja a (kis)regényt.
A narráció elkalandozó, a fejünkben a pillanat töredéke alatt átsuhanó gondolatok, álmok, vágyak, emlékek asszociatív füzére. Ezeknek a gondolatfoszlányoknak alig van súlyuk, csak vannak, lebegnek, átsiklanak egy másikba és már mennek is tovább. Mint mikor utazunk es kinézünk az ablakon, suhan a táj és csaponganak a gondolataink. Két pont közötti felfüggesztett súlytalan,arasznyi (mély)repülés.
Tetszett ezeknek a pillanatnyi képeknek az összefűzése, csatolása. Az, hogy narrátorunkat így ismerhetjük meg, így tudjuk meg róla, mit vesz észre, mit lát meg, mit értékel a világból, és mindarra hogyan reflektál. Folyamatosan önreflektív: látni, látszani, önmagát látni.Kételyekkel, kételkedéssel kivülről figyeli, amit belül gondol, önkritkával, önironiával, humorral, mégis megtartva valami könnyedséget.

Kapunk egy gondolattérképet 800 utcával egy fiatal nőről, kavargunk élete labiritusaiban, nem is gyalog vagyunk, narrátorunk cukorhabként száll, lebeg:
Megérkezik? mikor érkezik meg a saját életébe?
Rövid tagmondatokkal lüktet a szövegben a narrátor belső zaklatottsága. Nem tud azonosulni önmagával. Dönteseket kellene hoznia, de az elkötelezettséggel, választásokkal jár. A felnőtté válás nehéz, több szintű buktató. A kamaszkor végeig el kell jutni odáig, hogy felismeri az ember önmagában azt (az itt jelen esetben) nőt, aki pontosan olyan mint mindenki más és ebben a felismert nőben, továbblépve, meg kell találnia azt a férfit, aki különbözik bárki mástól, és a személyes Egy lesz. Nehéz feladat. Apa, férfi minták nélkül méginkább. Mi mindent kell elengedni, újraépíteni. Komoly feladat felnőni önmagunkhoz.

Igazán igéretes kezdetnek látom Bakos Gyöngyi első regényét. Mondhatni odaállt a küszöbre és cipője sarkával berúgta az irodalom ajtaját:
Szia, Kata Gyöngyi vagyok! Van egy első regényem!
Az ajtón belépett, komolyan kiváncsi vagyok, mit hoz nekünk legközelebb, szurkolok neki.

6 hozzászólás
Csabi P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Az elején csak kapkodtam a fejem, hogy ez mi, honnan jön és miért, és el kellett telni egy időnek, míg nyilvánvaló lett, hogy nincs is itt akkora összevisszaság, csak a főhősnő élete van négy-öt szakaszra felszabdalva, és némileg rapszodikusan egymás után tálalva. Persze attól még nem találom érdekesebbnek a dolgot, ha a linearitás össze van mixelve, és nekem kell fejben tartanom, hogy kivel mi volt korábban. Bé történet szálát pl. egyáltalán nem tudtam követni, jelentéktelennek éreztem, a Dénes sztori mellett valahogy eljelentéktelenedett, meg hát mi az, hogy jár a pasival, de nem tudja a nevét, mondjuk legyen Bé.
A történetben két csomópontot véltem felfedezni, az egyik a főhősnő étkezési zavarai (állandó fogyókúra kontra így is szép vagy drágám), na meg a pasik. Valahogy azt hámoztam ki ebből a sztoriból, hogy ahogy ő nem tud megbékélni a saját testével – és nem csak a testképzavarról van szó, hanem ahogy a férfiak bánnak vele, mint egy fizetős nővel, és ő ezt teljesen természetesen viseli –, úgy a férfiakkal sem tud mit kezdeni, a kötődés vékony fonala hamar elszakad, és úgy tűnik, az újra csomózásra sincs igény. Na jó, tudjuk be a fanyalgásomat annak, hogy nem én vagyok ennek a könyvnek a célközönsége, hanem inkább a kallódó, harmincas nők.
De ami igazán zavart végig, az a megfeleléskényszer, ahogy az író próbál kinőni abból az irodalmi kánonból, amit fontosnak tart, amihez idomulni szeretne, és ez óhatatlanul oda vezet, hogy a saját hangja veszik el. Kevesebb tisztelet az elődöknek, több Bakos Gyöngyi, aztán majd meglátjuk a második könyvnél.

dacecc P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Szeretek elsőkönyves írókat olvasni, mostanában volt is egy-kettő, akinek a könyvét komoly teljesítményként tudtam értékelni. Egy első könyvtől nem szabad szerintem hatalmas dolgokat elvárni, legyen hangja, legyen lendülete, és akkor már majdnem helyben vagyunk. A Nyolcszáz utca gyalog hozza is ezt, Bakosnak van hangja és stílusa is. Kifejezetten tetszett az emlékek közötti folyamatos csúszkálás, aminek köszönhetően érdekes asszociációs láncok jöttek létre a könyvben. Az egymáshoz nem szorosan kapcsolódó események, tapasztalatok villódzásszerű váltakozása, a tapasztalatok áttűnése ismerős, átélhető volt. Azonban néha úgy éreztem, Bakos túlhasználta ezt az eszközt, a kevesebb több lett volna. Összességében pozitív élmény volt, kíváncsi leszek a többi könyvére is.

1 hozzászólás
janetonic >!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Nagyjából mindent tartalmaz, ami irritál vagy untat a saját korosztályomban.

3 hozzászólás
abcug IP>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Bakos Gyöngyi nagyon jól ír. Csak úgy peregnek az események, minden gyors. Sok erénye van a prózájának. Ugyanakkor a közepétől nekem kicsit szétesett a könyv, és onnantól kezdve nem nagyon értettem, hogy mi van. Az elbeszélő sítlusát ettől még élveztem elejétől a végéig.

AeS P>!
Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog

Azt írja a fülszöveg, hogy a regényt a főhőssel „kapcsolatba kerülő férfiak és a gyerekkorban elvesztett apa eleven hiánya tagolja”, ez egy szép megfogalmazása annak, amit én éreztem végig olvasás közben, vagyis hogy a főszereplő tulajdonképpen a férfiakon keresztül definiálja önmagát, létezésének és tetteinek mozgatórugója nem belülről, hanem a kapcsolataitól jön. (Kicsit talán túlzó és sarkos, de hát mégis ez maradt meg a leginkább az egészből.)
Ezt azért is sajnálom, mert máskülönben gördülékeny a stílus, érdekes a könyv, értelmes a mondanivaló, de a fenti érzés egyszerűen nem ereszt. Sajnálom, remélem legközelebb összetalálkozunk.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Lisszabont úgy képzeltem, hogy kinyújtod a kezed a villamosból, és eléred a házsort. Egészen szűk utcák ágaznak egészen szűk utcákba. Nagyablakos házak, amik mögött, úgy gondoltam, titokzatosan intenzív portugál életek szenderegnek. Szól a fado. Pesten elmenni egy fado koncertre annyira más. Nem szólt Lisszabonban a fado, minden nagyon ráérős volt. Felhőbe borult a híd, csak a két piros vége látszik ki. 40 fok, azt hiszem, jól bírom a meleget. Veszek a bolhapiacon egy edényalátétet, hat szardínia van ráfestve. Nem szeretem a halakat, de ez nagyon tetszik. Mozaikok, csempék és végtelen ráérősség. Csak döcögünk. A falat nem tudom megérinteni a villamosból. Az óceán hideg.

85-86. oldal

montika P>!

Egész nap aludnom kéne, és akkor egyre és egyre könnyebb lennék, könnyebb, mint a levegő. Felszállnék és lebegnék.

28. oldal, lV. Kigyótojás (The Serpent's Egg)

11 hozzászólás
gesztenye63 P>!

A tisztaszobák jellegzetes szaga pont nem tiszta, enyhén dohos, állott ágynemű- és porszag, mégis jó.

9. oldal, I. A nap vége (Smultronstället)

gesztenye63 P>!

Gyerekkoromban mindig tengernél szerettem volna élni, ha érzem a sós víz illatát, nem vagyok szomorú.

12. oldal, I. A nap vége (Smultronstället)

2 hozzászólás
szadrienn P>!

Szigorúbbra fogom a diétát, esténként savanyú káposztát eszem. Eljárok futni. Amikor anyám meglát, azt mondja, sose néztem ki még ennyire jól. Kár, hogy visszahízom majd.

65-66. oldal

szadrienn P>!

Kiszállunk a hajóból, megcsap az extrém meleg és Velence velencesége, úgy érzem, hamarosan elájulok. Azonnal eltévedünk, de minden ugyanúgy néz ki, végül is mindegy, hogy eltévedtünk. Öt óra alatt körbejárjuk a várost, illetve nem tudom, labirintus, mintha folyton ugyanazt látnám. Valami különös hangyaszerűség. Csak megyünk, híd, lagúna, híd, lagúna, forróság, vége lesz-e egyszer, elfogy vajon az út?

15. oldal

gesztenye63 P>!

Az esküvő sem volt igazi, szerda este egy konyhában esküdni, ez nem hivatalos. Mert be szokták írni valahová, meg alá is írják valakik, tanúk kellenek. Beírják az anyakönyvbe, vagy hová, komolyan szokták venni. Aztán elválnak, azt is beírják valahová, adnak róla papírt, egy hivatalos okmányt, két papírod van, egyik semlegesíti a másikat.

38. oldal, III. Az ördög szeme (Djävulens öga)

Dün P>!

Mindenkinek legalább egy nagymamáját Marikának hívják, a másikat meg nagy eséllyel Erzsébetnek. Vagy Ilona. A nagypapák Józsefek, Istvánok, Jánosok, néha egy-egy Béla vagy Károly.

8. oldal

6 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Isteni finom, mondom, nem akarok panaszkodni. Nagymamám szerint nem használhatjuk az isteni szót, az étel nem isteni, hanem finom.

18. oldal, II. Érintés (Beröringen)

5 hozzászólás
Dün P>!

Apám utálta a focit. Huszonkét ember, rugdossa a labdát, majd fut utána. Ha kell neki, minek rúgja el, ha nem kell, minek fut utána.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Németh Márk: Ivy az erdőben
Stian Skald: A lelkek kútja
Gulay István: Jos, a házi légy / Macao Club ’68
Hajdu Ferenc: Ablakból a fák
Herold Ágnes: Fényudvar
Bene Gergely: Kínos összetartozás
Judy Vincent: Mennyit ér egy nő?
Györgyi Judit: Tűztövis
Murvai Béla: Szövevény