Liliom ​és kehely 93% 47 csillagozás

Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, hisz a 16.századi történelmi események középpontjában ismerhetjük meg az akkori Debrecen nehézségeit, melyet hol a török, hol a habsburgok és az egyház okoztak. A polgári és a kereskedői élet egyik fontos helyszíne a város, és olvasva a regényt ismerős helyeken, utcákon találtam magam.
A romantika sem maradt el, Hisz Duskás Ferenc és Orsolya szerelmének története izgalmas és fordulatos volt. Néha az volt az érzésem, hogy Jókaival rokon lélek az írónő.
Nagyon szerettem, hisz olvasmányos, fordulatos, hiteles a regény, és imádtam a régi kifejezések és szóhasználatok sokaságát.

Olyan , mint egy mese.
Van benne jó és rossz, szép lány és egy csúnyácska, de mégsem mese, benne van a történelem. Debrecen város , XVI. század akkori történései.
Sokkal olvasmányosabb volt, mint az előző, mintha ott lettem volna én is.
Így hát szívesen olvastam, végig éreztem benne a meseszerű fordulatokat , szerettem.

Hol volt, hol nem volt ……… Sára elkezd mesélni egy újabb történetet, de most nem ő kerül a középpontba, hanem pár fiatal élete. A helyszín és az idő ugyanaz – Debrecen, 16. század, sőt néha 1-2 (A város és rózsában is feltűnt) ismerős név is felbukkan. Az egész úgy kezdődik akár egy népmese ….. volt egy özvegyasszony és annak két lánya. Eszter és Orsolya. A szép és dolgos, meg a csúnya, rest lány. Mindkét lány boldogságra vágyik, de a mese nem lenne igazán mese, ha nem lennének benne csavaros történések, sőt néha olyan, akár egy krimi. Leginkább Orsolya és Duskás uram életének alakulása izgatott, és néha Eszteré is. Szerettem azt a részt, amikor Orsolya elszökik és az erdőben köt ki ;) . Ott kezd változni mind külsőleg, mind belsőleg, és az élete utána kezd igazán izgalmassá válni (Lupa Ludmilla <3). Eközben Debrecen életéről is megtudunk még többet, pl. a nyomda kezdetéről, vagy a réz-ügyletről. A népmesés vonulatot végig imádtam, ezért a végén éreztem 1-2 elvarratlan szálat (bizony-bizony, csöppnyi hiányérzet :( ). Az előző kötethez képest a nyelvezetet szellősebbnek éreztem, ezáltal jobban is csúszott.

Debreceniként alapmű, ahogy az előző könyv is. Na és persze mint A város és a rózsa, ez a könyv is magasan vitte a tőle elvárt színvonalat. Fantasztikus volt olvasni a város történelméről, a korról, az emberek életéről. Ami Duskás urunkat illeti kicsit kottyant volt szegény az érzelmek terén, de persze a végére minden a helyére került. Érdekes volt olvasni a város kiszolgáltatottságáról, a három irányból rátörő veszedelemről, az emiatti megalkuvásról. Nagyon nehéz élete volt elődeinknek a török hódoltság idején, de valahol mégis megvolt ennek az időszaknak is a bája és szépsége. A mindennapi küzdelem mellett ott volt a család, a barátság, a becsület és a hűség. Amikor az adott szónak jelentősége és hitele volt, amikor egy kézfogás és az adott szó felért egy szerződéssel, amikor a gazdag úgy volt vagyonos, hogy azt ha kellett a város és az emberek megsegítésére, boldogulására áldozta minden zokszó nélkül. Minden nehézsége, fájdalma ellenére valahol mégis egy szép kor szép meséje.

Debreceni születésű emberként természetesen ez alapvetés volt, hogy el kell olvasnom. Másrészt meg olvastam az elődjét is, „ A város és a rózsát” is. Nagyon szeretem, ha egy író egy jól sikerült első kötet után még meg tud lepni és azt megfejelve alkot egy sokkal bátrabb hangvételűbb, még összeszedettebb és mégis friss , kellemes , gördülékeny művet. Bakóczy Sára ezt nemcsak, hogy meglépte, hanem túl is szárnyalta. Ezt a művét sokkal inkább a szívembe tudtam zárni és jobban el tudtam merülni a világában mint az elődjének.
Pedig nem akármilyen világot, hátteret ábrázol benne. A 16. század Debrecenjébe kalauzolja az olvasót: egy olyan korba, amikor a cívisváros a történelem addig ismeretlen vizeire sodródott, és teljesen új körülmények között kellett megvetnie a lábát az országban és Európában. Alapvetően Duskás Ferenc főbíróvá válását mutatja be a történet, de a történetét mégsem lehet ennyivel elintézni, az ugyanis jóval szerteágazóbb. Debrecen városa a három részre szakadt ország határára szorult, és mint tudjuk, nem állt körülötte fal, nem volt olyan vár, ami katonailag jelentős lett volna. A védelem nagyon okos, diplomáciai úton történő megszervezése volt az egyetlen lehetőség a túlélésre. Debrecen számított ekkor az ország egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb városának, tehát vörös posztó volt a környéknek: tudták, hogy sok pénz van a városban, és hogy nehezen tudják megvédeni magukat. Történtek rablások, a Liliom és kehelyben is látszik, hogy hányszor végigpusztították a várost, és hány tűzvészen esett át, de az, hogy fennmaradt, és nemcsak, hogy túlélte ezeket az évszázadokat, de a környező vidékekről is képes volt befogadni igazán kimagasló teljesítmény. Debrecen helyzete miatt itt nem a katonák, az ostromok és a csaták állnak a középpontban, hanem a túlélésért folyó küzdelem. A Város és a rózsával ellentétben nemcsak Debrecenben játszódik a történet, hanem eljutunk vele Szegedre, Gyulára, Erdélybe, Izabella királyné udvarába, a szereplők az ottani intrikákba is belekeverednek. Több ízben párhuzamot is mutat a mű a jól ismert Egri csillagokkal- hiszen éppen abban a korszakban játszódik – a legkézenfekvőbb párhuzam, hogy Török Bálint fia, János is fontos szerepet kap az oldalakon. A címbeli kehely egy nagyon értékes aranykehely, a debreceni ötvösművészet egy remeke, mellyel kalandos dolgok történnek, a cselekményekbe pedig egy debreceni ötvöslegény is belekeveredik. Végvári katonák, a felső főnemesség és a prédikátorok is megjelennek a sorok között, de érdekes kiemelni, hogy mennyivel több szerep jut a műben a nőknek mint egy hasonló történelmi regényben.A nők köztudottan háttérben voltak akkoriban, élettörténetüket nem igazán dolgozták fel, holott az akkori életnek nyilvánvalóan fontos szereplői voltak. Nagy gonddal követi végig az írónő a két testvér Eszter és Orsolya sorsát és fonja egybe a korszak eseményeivel. Sokszor már oly nagy mesélőkedvvel, hogy észre sem veszi az ember mennyire benne van a történetükben , mennyire együtt tud lélegezni a szereplőkkel. Nagy hatással volt rám a történet,elejétől végig fent tudta tartania figyelmemet , érdeklődést tudott kiváltani, együttérzésre késztetett, elgondolkodtatott, erősen a hatása alá vont. Bízom benne, hogy hasonlóan kiforrott és megszerkesztett, széles és színes érzelmi skálán mozgó regényt ad még át az írónő az olvasóinak !

Történelmi lecke a XVI. század vérzivataros éveiből (ami még érdekesebbé teszi, hogy párhuzamosan olvasom az Egri csillagokkal…) Igazából Debrecen története, a gazdag Debrecené, amit magyar, török, német egyaránt szeretne birtokolni – ezért aztán mindhárom inkább csak tönkre tenni tudja. Debrecen pedig élni próbál, ahogy éppen lehet – kereskedéssel, adófizetéssel, vízimalom, nyomda és iskola építésével. kihasználva a ritka békés éveket. A romantikus lelkű olvasók pedig kapnak néhány boldog és néhány boldogtalan szerelmet. (De hogy ezt a regényt ki látta el a történelmi romantikus címkével???)

Intelligensen megírt történelmi regény, ami valóban történelmi is, nem csak a kor háttér a romantikához, miközben azért van benne szerelmi szál is.

Adott ugyanis egy özvegy, akinek két lánya van. Az idősebb csodaszép és dolgos teremtés, a másik gyönyörűen kézimunkázik, de sánta egy régi törés miatt és nyomorékként kezelik. Az egyetlen esélyük, hogy az idősebb, Eszter jól megy férjhez. A debreceni jómódú kalmár, Ferenc mellettük épít malmot, és kapcsolatba kerül a két lánnyal. Egy ellopott kehely azonban felbolygatja az életük, és hosszú éveknek kell eltelnie, míg mindenki ráébred, ki mellett a helye és a világban mi a feladata.

A regény a török hódoltság idején játszódik, és megidézi Izabella udvarát, a korszak politikáját és nagyurait. Van nagyobb távlat benne, ami össze lesz kötve a szűkebb helyszín, Debrecen sorsával. Közben olyan témák is ki vannak emelve, mint a reformáció vagy a könyvnyomtatás. Néha kicsit talán részletesebben is, mint amit a regény cselekménye igényelne, de ettől történelmi és más.

A szerelmi szálakat meg sem próbálom összefoglalni, közel 15-20 év történet van benne, és egy végzetes félreértés/csalás mindent össze is kuszál. Nem nyálas, nem az érzelmeken van a lényeg, de azért az benne van, hogy a fontos szereplők boldogok, szenvednek, szeretnek, hogyan élik az életüket. Nem egy tipikus romantikus, amikor előre lehet tudni, kik az elrendelt párok és nem haladnak a happy end felé. Itt bizony nem minden szerelmes lehet pár, történnek tragédiák, és életszerűbb az egész, mint egy romantikus regényben. Ezt is szerettem benne, bár volt olyan szereplő, akit komolyan meg tudtam sajnálni a végére, annyira fájdalmas az élete.

A szereplőkre is igaz, hogy nem idealizált álomemberek. Mindenkinek vannak hibái, erényei és döntenek rosszul. Alapvetően nincs rosszindulatú, szerethetetlen figura benne, és van esélye a megváltásra, ha keményen hajlandó érte dolgozni egy-egy hiba után.

A regény kapott egy keretet, mintha egy idős asszony mesélné, amikor el kell rejtőzni és várnak, mi lesz velük. Ezt éreztem feleslegesnek, a történet nélküle is megáll a lábán. Még csak azt sem éreztem ki belőle, hogy szervesen adna a cselekménynek valami pluszt – legfeljebb az ért meg egy mosolyt, hogy az írónő humorral a saját nevét adta a mesélőnek.

Összességében pozitív élmény volt a regény, máskor is szívesen olvasok Bakóczy Sárát!

Rendkívül olvasmányos, fordulatos, hiteles regény, meseszerű, mégis korhű leírásokkal. Imádtam a régi kifejezéseket, szóhasználatokat, a neveket; gyönyörűen ábrázolta a kort, a helyszíneket (pedig még sosem jártam Debrecenben)…

Volt bennem egy pici ellenérzés, a Város és a rózsa nem volt gazán meggyőző, pedig benne van a potenciál, csak nem annyira sikerült kihozni belőle. Az alapötlet jó, adva egy csonka család két lánnyal, az egyik szép és dolgos a másik csúnya és lusta jelzővel ellátva. Mintha ezek csak együtt lennének elképzelhetők. Ha már csúnya, akkor emlékeztessük rá az élete minden napján és rúgjunk belé. Nagyszerű család. Aztán a másik hiába szép, ha csak a kirakat az. Ferenc meg belelép a csapdába és élete legnagyobb hibáját követi el. Megmondom bosszantott a dolog, miért nem lehetett beismerni, hogy nem a szép és hideg, hanem a kicsit csúnyácska, de kedves lányzó az igazi, igaz akkor nem is lett volna hosszú történet:)

Nagyon nehéz véleményt írnom erről a könyvről, mert olvasás közben is változott az ítéletem.
A történet nagyon jól indul, azonnal rá tudtam hangolódni. Magával ragadott a sztori, megkockáztattam, hogy ha végig ilyen lesz, jobb, mint A város és rózsa. Tartott ez egészen addig, ameddig Orsolya meg nem szökött. Valahogy nekem onnan nagyon csapongó lett. Jobban tetszett volna, ha kevesebb helyszínen játszódik a történet, és részletesebben mutatja be Orsolya életét. Ugyanis az elején azt hittem, az ő életéről fog szólni a könyv. Aztán rá kellett jönnöm, hogy legalább ennyire Duskás Ferencről szól. Persze, tudom, az ő életük összefonódik, de akkor is! Azt is hittem, hogy a kehelynek sokkal nagyobb szerepe lesz, de ebben is csalódtam. És őszintén megvallom, nem volt a megoldása sem akkora csavar és akkora jelentőségű, mint amilyenre számítottam. Nekem egy kicsit sok volt a történelmi adat, mert egy kicsit ide-oda kapkodósra sikerült. Egy kicsit Izabella udvara, egy kicsit Török János udvara, egy kicsit a kalmárok élete, egy kicsit az ércbányászat, egy kicsit a törökök, egy kicsit az udvari összeesküvés, egy kicsit a céhek, egy kis krimi-féle lopás, egy kicsit ….. nekem sok volt 400 oldalhoz.
Mindemellett minden tiszteletem az írónőnek, hogy ismét ilyen mély kutatómunkát igénylő könyvet tudott elénk tenni! Élveztem olvasni, és pont ez volt a baj! Minden egyes epizód többet kívánt volna. Szerettem volna többet olvasni Izabelláról, nem csak annyival lezárni, hogy és nem egész két év múlva meghalt. Szerettem volna többet olvasni Török Jánosról, hogy megtudjam, mi lett vele, szerettem volna többet olvasni a törökökkel való kereskedésről, stb. Még a börtönben sinylődésről is részletesebb és hosszabb bemutatást szerettem volna. Tudom, hogy 400 oldalba ennyi fért bele, de ezért a fél csillag levonás.
Egy nagy ellentmondást véltem felfedezni a könyvben, és nem értem az írónőt, miért így fogalmazott. Azt írta a könyv elején, hogy a két lány közül az egyik szép és szorgos volt, a másik rest és csúnya. A regény végéig nem jöttem rá, miért mondta azt Orsolyáról Bakóczy Sára, hogy rest, lusta volt, mikor rengeteget dolgozott (varrt), de sántasága miatt más munkát nem tudott elvégezni. Ez véleményem szerint nem azt jelenti, hogy lusta volt!