Crescence 90% 25 csillagozás

Egy nem hétköznapi férfit csak egy különleges asszony tud lenyűgözni. Seilern Crescence pontosan ilyen volt: erényes, okos, művelt, családszerető és gyönyörű. Nem csoda, hogy Széchenyi István azonnal beleszeretett, amikor meglátta. Bár ő először csak egy röpke románcban gondolkodott, azonban az asszony ellenállt a könnyű kaland ígéretének, hűséges maradt férjéhez és gyermekeinek apjához. A gróf idővel megtanulta becsülni Crescene-t, őszintén megszerette, és képes volt várni rá 10 évet. A könyv ennek az időszaknak a történetét meséli el annak minden szépségével és feloldhatatlan problémáival együtt. Mert nehéz megőrizni az érzelmek hőfokát ennyi időn keresztül, ha a körülmények folytán nem, vagy alig tudnak találkozni. Ráadásul Crescene is nőből volt, többször elküldte a grófot, aztán pedig azon bánkódott, hogy miért nem foglalkozik vele úgy, mint korábban. Széchenyi is férfiből volt, nem mindig értette, miért taszítja el magától az asszony, akit mindenkinél jobban szeret, sok mélypontjuk volt kettejüknek az évek során, de mindig győzött a szerelem, annak ellenére is, hogy mindketten tudták, addig nem teljesedhet be, amíg Crescence férje él. Ebben a furcsa hármas keringőben utóbbi először nagyon féltékeny volt a grófra, ami az évek múltával ez az érzés elcsendesedett, tökéletesen megbízott a feleségében. Crescence idegőrlő helyzetében mindig a családját helyezte előtérbe, azonban sokat fejlődött, és jó hatással volt Széchenyire, ő vette rá, hogy a felületes élet helyett kezdjen komolyabb dolgokba, vele beszélte meg a Hitel és Stádiumban közzétett gondolatait, vagyis teljes mértékben szellemi partnerének tekintette. Egy gyötrelmesen szép szerelmi történet tanúi lehetünk, amelyből megismerhetjük a reformkor időszakát és az arisztokrácia életét. Nem mindennapi könyv egy nem hétköznapi asszonyról.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/09/15/konyvkritika_…

Crescence , alcímben Széchenyi menyasszonya.
Ez így túl sokat árul el a történet alakulása szempontjából, de akkor is élvezettel olvastam még a kevésbé érdekes részeket is.
Őszintén szólva megdöbbentem, amikor 20 évesen felesége lett gróf Zichy Károlynak, akivel 7 félárva gyermeket is kapott. Aztán rájöttem , hogy ez egy más világ volt, a nőknek nem kellett gyermekneveléssel bajlódniuk, megvolt erre a személyzet.
Nekik szépnek, vonzónak, okosnak, nyelveket beszélőknek kellett lenni, gyerekeket kellett szülni, aztán az országgyűlés karzatán megjelenni, esténként bálba, estélyre, vagy díszelőadásra járni.
Saját gyermeke 8 született, igaz nem maradt mind életben.
A viszonya barátinak mondható Széchenyivel, akinek a NŐ , a nagybetűs Crescence , bár csak plátói a szerelem ekkor , ebben a könyvben még.
Lelki társa, amit eleinte a férje nehezen visel, de szinte állandóan terhes az ő gyerekeivel, így valamelyest belenyugszik.
Széchényi másik szerelme a hazája.
Mivel a cím sugallja azt, hogy némi változás fog bekövetkezni, türelmesen olvastam végig, aztán még szerettem volna tovább, de éppen akkor lett vége, amikor végre kibontakozhatott volna valami.
Azért kicsit kutattam a továbbiakért, hogy elsimítsam magamban ezt a bonyolult kapcsolatot.

Bakóczy Sára legújabb regénye igazán friss, üde színfoltot jelent a hazai történelmi regények palettáján. A szerző kiváló érzékkel választott magának hősnőt Crescence személyében. Kifinomult stílusa és könnyed romantikája mellet színes és hiteles korrajzot fest, felsorakoztatja a 19. század első felének fontosabb eseményeit, közéleti szereplőit. Eleven karakterei szinte életre kelnek a lapokon, az olvasó maga is ott érezheti magát Bécs pezsgő forgatagában, lélekben táncra perdülhet Metternich bálján, pletykálkodhat Zichy Molly szalonjában, vagy lelkesedhet a pozsonyi országgyűlés egyik felszólalásán. A regény középpontjában az emberi viszonyok, a magánszféra áll, ugyanakkor kellő részletességgel tárja elénk a kor társadalmi és politikai helyzetét, és az azóta a legnagyobb magyarnak aposztrofált Széchenyi István újító, fejlesztő törekvéseit is. Írásmódját tekintve az elbeszélő részek dominálnak, cselekményvezetése lassúbb, elmélyültebb, ami kiváló lehetőséget nyújt a lelki folyamatok és a jellemfejlődések kibontakoztatásához (…)
Érezhető, hogy a szerző igyekezett a lehető legárnyaltabb képet festeni arról, milyen is lehetett ez a két ember. Számos fennmaradt naplóbejegyzést és levelet felhasználva alakította karaktereit, ábrázolta kezdeti „se veled, se nélküled” kapcsolatukat.
Ki is volt hát ez a hölgy, akiért Széchenyi képes volt több, mint tíz évig rendületlenül epekedni? Crescence, Zichy Károly gróf fiatal, gyönyörű felesége, aki nem csak szépségével, hanem műveltségével és intelligenciájával is kitűnik környezetéből. Nem csoda, hogy megakad rajta Széchenyi huszárkapitány szeme is. Kezdetben azonban úgy tűnik, esélye sincs nála a csapodár férfinak, akinek hódításától zajos egész Bécs. Crescence szilárd, egyenes jellem, s bár szerelem nélküli házasságot kötött, hűséges hitvese Zichy grófnak. Persze az idő múlásával végül megkedveli a jóképű férfit, sőt, bele is szeret, elvei mellett mindvégig kitart. Amit nyújtani tud Széchenyinek, az a barátsága, bátorítása és támogatása: szellemi inspiráció (…)
A teljes értékelés elérhető itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/09/hisztorik-bakoc…

Bevallom, nehezen indult számomra Bakóczy Sára Crescence című kötete, amely a Széchényi menyasszonya alcímet viseli.
A történet feléig kellett elérnem ahhoz, hogy felismerjem: ez nem egy olyan kötet lesz, amire számítottam.
Nem csak egy fiatalasszony szerelmi vívódásáról és egy reménytelen férfi vonzódásáról szól, hanem magának Széchényi Istvánnak a pályafutásáról, a magyar kultúra megreformálásáról.

Semmit sem tudtam Széchényi magánéletéről, és munkásságáról se többet, mint amit a történelemkönyvek tanítottak nekem, így egy olyan románcra számítottam, amely a legnagyobb magyarhoz méltót gondoltam: azonnali, impulzív és mindent elsöprő. Igazság szerint ez még helytálló is lenne, de sajnos nem lehet túllépni azon a tényen, hogy mire ez a kölcsönös vonzalom létrejön, Crescence már férjes asszony és családanya. Ezen nagyon meglepődtem a könyvben és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Crescence férjhez megy egy másik emberhez, miközben a cím teljesen mást sugall.
Gyermekeiben találja meg a vigaszt, majd Széchényi által minden elutasítás ellenére, újra és újra értelmet nyernek mindennapjai. Nemhogy a szerelmükre, de még a szoros barátságukra is ferde szemmel néznek az arisztokrata családok. Crescence megfogadja, hogy bármi áron hű marad férjéhez, Széchényi pedig megfogadja, hogy számára csak egy nő létezik, az pedig Crescence.♥
Mindketten megtartják ígéretüket, és óvatos, udvarias barátság mögé rejtik vágyaikat.
És végre, amikor a cím értelmet nyer, egyszer csak vége! Eltudjátok ezt hinni? pont a legjobb pillanatban.

Azonban rájöttem, hogy ennek így kell lennie. Megismertem két embert, akik őszinte, igaz szerelemmel szeretik egymást, mégis tiszteletben tartották a másik érzéseit és élethelyzetét. Minden oldalon bizonyosságot nyer az erény, a jóság és a feltétel nélküli bizalom. Az ő történetük erről szól.

A könyv eleinte lassabb lefolyású, elég sok politikai utalással. Mindenkinek ajánlom, akik szeretik az olyan szerelmi történeteket, amelyek különlegességükből adódóan a nem manapság olvasható lovestoryk kategóriájukba sorolható, hanem egy sokkal plátóibb és mélyebb kapcsolatot teremtenek.✨

Ritka az a 21. századi író, felesleges giccs és sallangok nélkül tudja megírni egy ilyen rendkívüli asszony történetét. Bakóczy Sárának ebben a könyvben sikerült ez, bár szívesen olvastam volna még tovább Széchenyi és Crescence házasságának történetét. Nagyon tetszett a történet szívesen olvasnék még az írónőtől.

Egyfelől hiánypótló mű (bár volt már egy Cresence-ról szóló regény, de az valahogy feledésbe merült vagy csak velem nem jött sose szembe), mivel semmit sem tudtam Széchenyi menyasszonyáról és a környezetem sem.
A regény kezdete igazán magával ragadó, izgalmas, tele intrikával, rejtélyekkel és viszonyokkal. Aztán ahogy halad előre a történet, egyre inkább szenvelgéssé válik az egész, már kínlódtam, hogy a végére érjek. Nekem az utolsó olyan 80 oldalon folytatott szenvelgés nagyon elvett az élményből, ezért a fél csillag mínusz. Viszont tagadhatatlan mindaz a munka, amit az írónő ebbe a regénybe ölt. Nagyon jó könyv, egy kicsivel jobb szerkesztői korrekcióval egyenesen kiváló lehetett volna, de így is elolvasásra mindenképpen érdemes.

Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. – tartja a mondás.
Crescence erős, okos, gyönyörű nő volt!

„Két kötelesség áll szemben egymással: a hitvesi és a közjó iránti… Szent kötelesség mindkettő. Lehet-e itt jó döntést hozni?”

Ez a könyv nem Széchenyi Istvánról íródott, hanem menyasszonyáról (majdani feleségéről) az osztrák származású Seilern-Aspang Crescence grófnőről, teljes nevén Maria Crescentia Caroline Maximiliana von Seilern und Aspang, azaz Seilern-Aspang Mária Kreszcencia Karolina Maximiliána grófnőről.
Mégis a regény nagy részében ott van Széchenyi István gróf is, a legnagyobb magyar, ahogy Kossuth Lajos nevezte annak idején. Crescence nélkül pedig nem az a Széchenyi lenne, akit történelmünkből ismerünk.

Nagyon szerettem olvasni! Talán azért is, mert a közelmúltban sokat olvastam Széchenyi István életéről más könyvekből (még a naplóját szeretném elolvasni) és eljutottam Nagycenkre a Széchenyi-mauzóleumba (a nagycenki kastély jelenleg felújítás miatt zárva van) és tiszteletemet tettem Széchenyi István sírjánál. Ott szembesültem vele, hogy együtt vannak eltemetve a grófnővel. Nem tudtam és azt sem, hogy a mauzóleumban és temetőben még sok-sok Széchenyi sírját látogathatom meg.
2021-ben álltam a sírjuknál, néztem az évszámokat. Széchenyi István 1791-ben született és 1860-ban halt meg, gróf Seilern-Aspang Crescence 1799-ben született és 1875-ben halt meg. 2021-hez képest eltelt 161 és 146 év. Megható és felemelő érzés volt ott lenni, elvittem magammal Bakóczy Sára Crescence-ról írt regényét, – hiszen az írónő hiteles történelmi forrásokból dolgozva elevenítette meg találkozásukat, kapcsolatukat, szerelmüket – s végig velem volt a mauzóleumi látogatás alatt.

Magyarország nagyon sokat köszönhet gróf Széchenyi Istvánnak, aki érett felnőttkora folyamán külföldi utazásaiból szerzett tapasztalatait felhasználva életcéljának tekintette az ország fejlesztését, felemelését. Ebben pedig Crescence lett a legfőbb támogatója, tenni akarásának mozgatója akarva, akaratlanul. Abszolút úgy gondolom a regény elolvasása után, hogy Crescence nélkül nincs az a Széchenyi István, aki annyi mindent adott Magyarországnak.

„A gróf azonban meredten nézett Crescence-re. Az asszony szavai telibe találták magának sem megfogalmazott, legmélyebb vágyát. Annyi kétség gyötörte, a vállalkozás lehetetlensége és saját képességei miatt. Pedig ez az esztendők óta fokozódó nyugtalanság, hogy nem találja helyét sehol sem, s nem talál tárgyat hitetlen tettvágyának, ez felemészti lassan. Úristen, lehet-e komolyan venni ennek az asszonynak a szavait?”

„Ez a férfi nem ugyanaz, amint aki májusban elutazott. Olyan erő sugárzik belőle, hogy beleborzong, ha csak rá is gondol. Nem kétség, megtalálta a helyét. S kitűzte Crescence feladatát is: kötelessége, hogy őt támogassa. Ha nem áll mellé úgy, ahogy kérte, ha kihátrál mögüle, ha hideg közönyt mutat, ha megtagadja – a gróf nem, vagy nem úgy tudja beteljesíteni életfeladatát, ahogyan arra képességei predesztinálnák. Istenem, melyik erősebb: hűség a férj iránt, vagy hűség a férfi iránt, aki megváltoztathatja Magyarországot? Két kötelesség áll szemben egymással: a hitvesi és a közjó iránti… Szent kötelesség mindkettő. Lehet-e itt jó döntést hozni? Mikor lesz bűnös, és hogy maradhat erényes?”

Bakóczy Sára regénye hitelesen kalauzol el minket az 1800-as évek első felében Bécsbe, Pozsonyba, Pestre, Budára Crescence élete révén. Megismerhetjük egy gyönyörű nő fiatalkorát, nem szerelemből történő házasságát a megözvegyült magyar gróf Zichy Károllyal, hűségét, anyaként, nőként helytállását. Olvastam, olvastam… tudtam, hogy a grófnőnek az akkori élet szerint sok segítsége volt gyermekeit illetően, mégis megijedtem a gyermekek számától, akiket Crescence fiatalon 20 évesen kapott. 1819-ben lett a felesége Zichy Károly grófnak, aki előző két házasságából összesen hét gyermeket adott nevelt gyermekként a húsz éves grófnőnek. A regényben végigéljük a házasság alatt született közös nyolc gyermek világra jöttét. Crescence igyekezett minden gyermekével időt tölteni, így a regénybeli történések alapján – az arisztokrácia akkori mindennapjainak tükrében – nem is tudom, hogy volt ideje mindenre. Bepillantást nyerhetünk a szalonokba, bálokra, színházi eseményekre, a történelemből ismert személyek elevenednek meg előttünk. Képet kapunk az akkori illemszabályokról, a divatról, így a ruhák változásairól, készülődésekről egy-egy fogadás, báli eseményt illetően.

S megelevenedik a legfontosabb: a házas Crescence és a nőtlen Széchenyi István megismerkedése, kapcsolata, szerelme… Megismerünk egy gyönyörű, okos, hűséges nőt, aki művelt és törekszik is a folyamatos tanulásra, művelődésre, aki plátói, sok mélységet megjárt kapcsolatukban tíz éven át más férfi feleségeként viszi magával Széchenyi Istvánt, inspirálja, bátorítja s ha a gróf szemszögéből nézzük valahol úgy gondolom, hogy Crescence által vált azzá a Széchenyivé, akire büszkék vagyunk.

Ha az ő kettőjük kapcsolata futó kaland lett volna – ahogy szerintem Széchenyi anno tudat alatt tervezte – lehet, hogy az okos, művelt, világot járt Széchenyi nem ad ennyi tervet és megvalósított történést Magyarország felemelkedéséért. Crescence férjéhez való hűsége tükrében szembesült Széchenyi István a várakozással, egy nehéz, de mégis számára nagyon fontos szerelem becsben tartásával, tisztelettel egy nő iránt.

„Széchenyi kapitánnyal beszélgetni, vele kacérkodni, az ő társaságában jól éreznie magát, vajon ez is bűn? Szerelem nélkül ment férjhez, önként és örömmel vett magára minden ezzel járó kötelességet, odaadóan gondozza a gyermekeket, lesi az ura kívánságát – ez nem is változhat sohasem, de nem járhat-e egy kis öröm neki is? (…) van kire gondolnia napközben, van, aki eloszlatja a szürkeséget s a napok egyhangúságát, akivel való találkozásra várhat, még ha a találkozás nem is hoz egyebet, csupán néhány közömbös, udvarias szót.”

1824 volt az az év, melytől kapcsolatuk fent állt s egy nagyon nehéz szerelem lett az övék Crescence férjéhez való hűsége miatt. Tudatában vagyok Széchenyi István fiatalkori szerelmi viszonyainak s ennek függvényében tiszteletet érdemel Crescence-re való várakozásában. Talán ez a gyötrelmes várakozás időszaka adta a legnagyobb műveit, legyen az építmény, legyen az könyv.
Miközben minden gondolata Crescence körül forgott. Abban a világban, amikor kézzel írt levelek útján érintkeztek, melyek útja, kézhez kapása is bizonytalan volt, ezernyi veszéllyel járt… amikor sokszor csak pillantások útján beszélgethettek, majd hónapokon át nem találkoztak. Az évek pedig fogytak az életükből.

A borító gyönyörű!

Úgy olvastam volna még! Szerettem volna, ha a regény folytatódik. Ha házasságuk éveit, közös gyermekeik születését is olvashatom s később Crescence életét, helytállását a családfő elvonulása miatt. (Tizenöt évvel élte túl élete szerelmét.) Remélem lesz folytatás!

A debreceni regények második része után nagyon sokat vártam a könyvtől (az első hátrébb van az olvasómon, ezért azt még mindig nem olvastam), de sajnos némileg csalódtam.
Nyilván életrajzi regény, tehát a mozgástér igen szűk volt, de hiába az elképesztő történet (amit Katona Csaba műsorából meg máshonnan is ismertem már), egyszerűen nem jött át, mi hajtotta egymáshoz ezt a két embert ennyi akadályon át.
Értem én az utószóban írtakat, hogy Crescense nem volt XXI. századi nő (amely hibát sok történelmi regényt író és női főhőst választó írónő elköveti), ezért volt a hangvétel is megfelelő a romantika korának, csak sajnos a sok puszta, de fennkölt szavakkal elmondott epekedés, fogadkozás így inkább unalmas lett sokadjára, mint hogy megérthető legyen belőle, három (meg később még két gyerek után) is mit akart Crescense Széchenyitől úgy, hogy sem válni nem akart (pardon, elképzelhetelen lett volna a korban), sem beteljesíteni nem akarta a szerelmét. Még nagyobb kérdőjel Széchényi: oké, hogy Crescense szellemi partnere volt*, és ez többé tette, mint a többi, átlagos nőt, de biztos lett volna más hasonló hölgy (pl. a Metternichhez hozzámenő Melanie egészen biztosan megugrotta volna szellemileg a szintet)

* bár megkockáztatom, nekem ebből a könyvből pont nem jött le, mitől különleges Crescense, mitől ragyog ki a kortársai közül (a családfelfogása ugye abszolút korabeli, Széchényit is inkább „bemondásra” csodálta, mint sem konkrétan ismerte, hogy mit tett, írt és annak mi a jelentősége. Ha innen nézem, Széchenyi semmi más miatt nem szeretett bele, mint hogy ő volt az első, aki nem adta magát, és a tiltott gyümölcs mindig vágyottabb…. (lsd. Boleyn Anna és Henrik), de ennyi. (oké, később érdeklődni kezdett a politika iránt, de pl. Széchényi könyveit is csak akkor tudta elolvasni, mikor fordításban jelent meg.**) Vagy max. hogy tetszett neki Széchenyi rebellissége, ami rímel a könyv nyitófejezetére, ahol ő is ilyen volt…. csak épp ezt kinőtte.
** nyilván Széchényi idézett naplójából tudjuk, hogy lábjegyzetelte, ez benne van a könyvben is, csak valahogy lóg a levegőben, hogy honnan értette, amit olvasott? Miért gondolta, hogy Széchényinek igaza van, ha a főúri társaság, amiben ő is nevelkedett, nem látta be Széchényi zseniségét? Tudom, hogy le van írva a regényben, hogy Crescense zseninek mondja Széchényit, csak az nem jön le, miért gondolja ezt, azon kívül, hogy aki tetszik neki, nyilván okos is.
Ettől függetlenül, aki maga imádja az olyan romantikus regényeket, ahol a nagy szavak vannak, amit bemondásra elhisz és nem hiányzik neki, hogy meg is ismerje, mi zajlik a háttérben, hogyan változnak a főhősök, milyen hatások érik őket, míg végre egymásra találhatnak, hanem tisztán csak a szerelem a mozgatórugója mindennek, ezt is biztos szeretni fogja, nekem kicsit kevés volt.

Nagyon érdekes volt így megismerni Magyarország legnagyobb emberét. Lehet be kellene ezt is csempészni a történelem könyvekbe. Így lehet emberibb lenne. Felemelő volt a szerelmük és a tartása és a kitartása Mindkettőjüknek.