Dosztojevszkij 1 csillagozás

Bakcsi György: Dosztojevszkij

„Semmi ​sem alkalmasabb biológiai fogalmaink összezavarására, mint Dosztojevszkij élete. Ez az ember, aki nem volt egyéb, mint vibráló, minduntalan görcsös rángásokba eső idegcsomó, 'olyan érzékeny, mintha megnyúzták volna, s már a puszta levegő is fájdalmat okozna neki' (Feljegyzések az egérlyukból), mégis kerek hatvan esztendeig élt (1821-1881), és élete alkotásnak szentelt négy évtizedében hihetetlenül merész és újszerű, szenvedélyek és látomások hullámzó sokaságával telített kolosszális életművet tornyozott fel, amely az emberről való tudásunkat elmélyítő "bűnös” megismerési és vallomásszenvedélyen kívül bámulatos tömegű fantasztikus komikumot, pajkosságot és szellemi vidámságot foglal magába." – Thomas Mann

„Dosztojevszkij eretnekségei az igazságot fejezik ki: az igazság sötét, naptól elforduló oldalát, de olyan igazságot, amelyet senkinek sem szabad elhanyagolnia, aki általában igazságra és az egész igazságra törekszik: az emberről szóló igazságot. Az elkínzott… (tovább)

Róla szól: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

>!
Gondolat, Budapest, 1970
522 oldal · Illusztrálta: Alekszandra Nyikolajevna Korszakova

Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Az elmaradt befejezés

A Karamazov testvérek előszavában ez áll: „Az élettörténet (Aljosáé – B. Gy.) két regényre oszlik. A fő a második – hősöm tevékenysége már a mi időnkben, pontosan a mai napokban. Az első regény pedig tizenhárom évvel ezelőtt játszódik, s szinte nem is regény, csak egy momentum hősöm első ifjúságából. E nélkül az első regény nélkül nem boldogulhattam, mert sok minden érthetetlen lett volna a másodikban.”
Dosztojevszkij ugyanúgy járt, mint Tolsztoj, aki a dekabristák 1825-ös felkeléséről akart regényt írni, és addig kereste az előzményeket, míg végül a tizenhárom évvel korábbi eseményeket, az 1812-es háborút írta meg a Háború és békében. Dosztojevszkij igen komolyan készült a könyv második kötetére, amelynek főhőse Aljosa Karamazov lett volna – de már nem jutott hozzá. Fennmaradt azonban néhány vázlat, illetve emlékezés, amelyek alapján megközelítő képet alkothatunk, legalábbis az író első elképzeléseiről.
Az 1874. szeptember 13-i feljegyzés két testvérről beszél, akik a Haramiák Karl Moorjára és Franz Moorjára emlékeztetnek. Fjodor Pavlovics Karamazov céloz is erre a drámára, és akárcsak az öreg Moor, ő is téved fiainak megítélésében: „Jámbor és szent sztarec! – kiáltotta és Ivan Fjodorovicsra mutatott: – Ez az én fiam, tisztelettudó, hogy úgy mondjam Karl Moorom, ez pedig, ez a fiam, Dmitrij Fjodorovics, aki most érkezett és aki ellen igazságot keresek önnél, ez a tiszteletet nem ismerő Franz Moor…” Mint tudjuk, fordítva alakul: a féktelen Dmitrij végül mégsem emel kezet apjára, a higgadt, racionális Ivan viszont közvetetten előkészíti a gyilkosságot. A Karamazov testvérekben tehát végső soron szintén a fiatalabb testvér, Ivan öli meg az apját, de az idősebbet, Dmitrijt ítélik el. „Hát őrzője vagyok én az én Dmitrij bátyámnak” – ismétli Ivan a káini mondatot. Mi több: Katyerina Ivanovna figurája, aki Dmitrij menyasszonya, de akit Ivan szeret, ismét csak a Haramiák Amáliájának helyzetét idézi.
A feljegyzés szerint a történet az ítélet után így folytatódott volna: „Öccse tizenkét év múlva odautazik, hogy lássa. Jelenet, amelyben egyetlen szó nélkül megértik egymást. Aztán még hét év telik el, az öccs hivatalt visel, rangja van, de kínlódik, hipochondriás. Megmondja feleségének, hogy ő a gyilkos. "Miért mondtad ezt nekem?” Elmegy a bátyjához. Odafut a feleség is. A feleség térdre esik a száműzött előtt, kéri, hogy hallgasson, mentse meg a férjét. A száműzött ezt mondja: „Megszoktam.” Megbékélnek. „Enélkül is meg vagy büntetve” – mondja a bátyja.
Ez a vázlat jelezheti, hogy Dosztojevszkij esetleg hogyan vezette volna tovább Dmitrij, Ivan és Katyerina Ivanovna történetét, az elkészült részek logikája ezzel egybevág. Még lényegesebbek voltak az Aljosához fűződő elképzelések. Ezekről Szuvorin számol be: „Előbb szerzetes lesz, majd forradalmár. Politikai terrorcselekményeket követ el, kivégzik. Az igazságot keresi, és ezen az úton természetesen forradalmárrá válik…”
Más forrásból tudjuk, hogy a második kötetben jelentős szerepe lett volna Liza Hohlakova és Aljosa között szövődő gyötrelmes szerelmi regénynek, és nem kevésbé az időközben felnövő nemzedéknek. Az író akkori nézeteinek megfelelően Aljosa a keresztény-szocializmus sajátos változatáig jutott volna el, a szenvedés-felismerés kettősségéig és talán harmóniájáig is. Az író munkamódszerének, heves és gyors gondolatváltásainak ismeretében azonban mindezt nem tekinthetjük többnek hipotézisnél.
Bármennyire „befejezetlen” maradt is azonban A Karamazov testvérek, a megírt rész Dosztojevszkij legjelentősebb alkotása lett. Ez a könyv – Groszman meghatározásával élve – „szintézis-regény”, amely magába foglalja mindazt, amit Dosztojevszkij gondolt és alkotott.

339. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vahot Imre: Vahot Imre emlékiratai
Diószegi Vilmos (szerk.): Az ősi magyar hitvilág
Hanák Péter: A Kert és a Műhely
Debreczeni Attila – Gönczy Mónika (szerk.): Ragyogni és munkálni
Hollanda Andrea (szerk.): Mikszáth Kálmán félcsizmája
Brassai Sámuel: A magyar mondat
Erdélyi János: Erdélyi János válogatott művei
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai