Régóta keresek olyan népmeseválogatást, ami igényes megfogalmazású, szép és gondosan válogatott meséket tartalmaz, éppen ezért nagyon vártam, hogy a kezembe vehessem ezt a könyvet. Szerencsére nem is kellett csalódnom, hiszen bár nem minden mese nyerte el egyformán a tetszésemet, de rengeteg-rengeteg értéket rejt ez a csodaszép kötet.
A Gingalló a Magyar népmesekincstár második része, amely ez alkalommal első sorban nagyobb óvodások és általános iskolás gyerekek számára készült. A könyvben szereplő mesék tíz különböző téma köré csoportosulnak, úgy mint „Mesék a tettek következményeiről”, „Mesék születésről, életről és halálról”, „Mesék igazmondókról és füllentőkről” vagy éppen a „Mesék varázslatokról”, és mindezt ezekhez kapcsolódó különböző szólások és közmondások kísérik. Nagyon tetszett, hogy ezek megjelentek két böngészős képen is, ami sokszor még számomra is jó kis feladványnak bizonyult, és szintén nagyon jónak találtam, hogy a kötet végén meg is találjuk a könyvben szereplő közmondások magyarázatát.
A mesék nagyon szép, igényes, olykor régies nyelvezettel íródtak, és nagyon dicséretes, hogy a régies szavaknak lábjegyzetben mindig ott volt a jelentése. Úgy gondolom, hogy a könyv igazi értéke pontosan ebben rejlik. Hogy megpróbálja a köztudatban tartani és a mai generációnak is átadni ezeket a történeteket és közmondásokat, és ezzel együtt nem engedi feledésbe merülni a régi magyar nyelvet sem.
Ismét szeretném kiemelni Láng Anna csodaszép rajzait. Minél több általa illusztrált kötetet veszek a kezembe, annál nagyobb rajongója leszek, mert egyszerűen nem lehet velük betelni. Úgy érzem, hogy az illusztrációk rengeteget adtak az élményhez.
Nagyon tetszett, hogy a mesék egy igazán széles palettáról lettek válogatva. Voltak köztük állatos mesék, varázslós vagy boszorkányos mesék, klasszikus történetek szegény legénnyel, királykisasszonnyal vagy éppen varázstárgyakkal a főszerepben, és szinte mindet tanulságosnak találtam. Amit viszont negatívumként tudnék említeni az az, hogy volt néhány olyan mese, aminek szerintem nem volt pozitív tanulsága vagy éppen egy kicsit erőszakosabb volt. Korábban említettem, hogy a könyv legnagyobb értéke, hogy igyekszik megőrizni a mai kor számára ezeket a régi meséket, mégis úgy gondolom, hogy talán vannak olyan történetek, amiket viszont már ideje lenne engedni, mert a legtöbb szülő úgysem olvassa fel a gyerekének, főleg, hogy óvodásoknak íródott a könyv. Ilyen volt például a ’Kinek a legcsúnyább a neve?’ című történet, amiben a farkas, a róka, az őz, a nyúl, a kakas és a tyúk egy verembe esik, akik mivel annyira éhesek, hogy mind megeszik egymást. Végül a farkas marad utoljára, aki annyira éhes lesz, hogy elkezd ordítani, de jönnek a vadászok, megölik és a bőréből bundát csinálnak. Számomra például ez a mese nem adott semmit, és biztosan nem olvasnám fel a gyerekemnek. Persze a könyvben számos csodaszép mese is helyet kapott, és pont ezért érzem azt, hogy talán jobb lett volna, ha ezeket a gyengébb, töltelék meséket kihagyta volna a szerző.
Összességében a Gingalló tényleg egy varázslatosan szép kötet, amit szívből ajánlok minden kisgyerek és szülő számára.
http://veronikasreaderfeeder.com/bajzath-maria-gingallo…
