Az ​egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig 0 csillagozás

Erőforrások, útkeresés, megküzdés
Bagdy Emőke – Buda László – Koltai Mária – Pál Ferenc – Szondy Máté: Az egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig

Nehezen ​megszerzett egyensúlyunkat könnyen elveszíthetjük, aminek oka lehet valamilyen külső történés, változás, trauma, de akár belső átalakulás is, amelyet nem mi kívántunk, és tehetetlennek érezzük magunkat vele szemben. Például: a munkánk, amit korábban kifejezetten szerettünk, már nem elégít ki, sőt, nehezen hordozható teherré válik. Vagy: rémülten tapasztaljuk, hogy megváltoztak partnerünk iránt az érzéseink, már nem vagyunk boldogok vele, esetleg valaki másra vágyunk.

Ami volt, elmúlt, most pedig nem tudjuk, merre tovább. Ez az állapot érthető módon nagy bizonytalansággal, stresszel, gyakran bénult rémülettel jár együtt. Az egyensúlyvesztés azonban nem tragédia, csupán átmeneti időszak két életszakasz között – de lehet belőle akár tragédia is, ha félreértjük, és kétségbeesésünkben rossz válaszokat adunk rá.
Vajon mibe kapaszkodhatunk a nehéz, képlékeny időszakokban? Miből meríthetünk ilyenkor erőt? Milyen módszereket, technikákat érdemes kipróbálni? Mi… (tovább)

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2018
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155932038

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

>!
Adrin994

„Most legyen jó, és a többi nem érdekes!” Nyilvánvaló, hogy ez hosszú távon nem építő stratégia, de sokan úgy vannak vele: ezt a legkönnyebb elérni, és még mindig jobb, mintha átadnák magukat az elkeseredésnek.
Ennek a párja – és a saját életemből ezt a lelkiállapotot ismerem jobban –, amikor az ember úgy érzi, hogy most még hajtani kell, most még valamin túl kell lenni, most még ki kell bírni, akarni kell, feszülni kell – és akkor valamikor majd végre jó lesz. Ebben csak az a kellemetlen, hogy a pillanat, amikor végre jó lesz,valahogy mindig arrébb csúszik. Néha épp csak egy lépéssel, de akkor sem lehet elérni.
Erről jut eszembe, amit Fábry mesélt a gyermekkoráról: először mindig az előző napról megmaradt száraz kenyeret ették meg, hogy ne vesszen kárba, ám mire eljutottak volna a frisshez, már nem voltak éhesek. Ennek következtében gyakorlatilag sosem ettek friss kenyeret, pedig ehhez csak egy alkalommal kellett volna fél kiló szárazat kidobni. Sokan valahogy így vagyunk az egész életünkkel: napról napra esszük a száraz kenyeret, és reménykedünk, de hiába: ezzel a módszerrel sosem jutunk el a frisshez.


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Acton Smith: Belső csend
Janae B. Weinhold – Barry K. Weinhold: Intimitáskerülés
John Teasdale – Mark Williams – Zindel Segal: Tudatos jelenlét a gyakorlatban
Teal Swan: A teljessé válás folyamata
Karin Wyličil: Szabaduljunk meg lelki terheinktől!
Elaine N. Aron: Szeretet és hatalom válaszútján
Louise L. Hay: Éld az életed
Rafael Santandreu: A boldogság receptje
Belényesi Béla: Elég volt!
S. J. Scott: A szokás hatalma