Ez a könyv a számomra legkedvesebb írásaimból született. Már a megírásuk során is éreztem azt az örömöt, hogy bennük megmutathatom, miképpen gondolkodom a lelki folyamatokról, álomról, szimbólumokról és a pszichoterápiás munka rejtelmes világáról. Azt is láttathatom, hogyan dolgozom a lelki erőtérben, amikor nem a szokványos közlési utakon járunk, hanem az ősibb álomnyelven, a képek sokjelentésű tartományában, a szimbólumterápiás lelki ösvényeken.
Szeretem ezt a világot, mert megtapasztalhattam, hogy éber vagy éjszakai álmaink egyaránt a színtiszta igazat üzenik, a legfontosabbat, amit tudatosítanunk kell, meg kell értenünk. Ehhez azonban bele kell tanulnunk a szimbólumok nyelvébe.
Néhány olyan terápiás esettanulmányt is bemutatok, amelyeket csak a szakember kollégáim ismerhetnek, ez idáig nem kerültek széles nyilvánosság elé. Eldöntöttem azonban, hogy kinyitom a titkok ajtaját, és behívom a pszichoterápia (sokszor misztifikált) világába azokat, akik érdeklődnek ez… (tovább)
Álmok, szimbólumok, terápiák 30 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 44
Kívánságlistára tette 42
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Érdeme, hogy közel tudta hozni a szimbólumokat az elvont, távoli, a-fene-se-tudja-honnét-tudni-miért-pont-az távolságból egész emberi közelségbe. Ja, hogy nem kell ezt úgy megbonyolítani? És nagyon újszerű volt számomra, hogy azt állítja, ha érzelmekkel kell dolgoznod, jobban jársz, ha nem racionális kiváltó okokat próbálsz keresni és értelmezve rendezni, hanem saját terepén, az érzelmet megtestesítve történetet játszol, és amit ki tudsz találni vele, az úgy is leszen. Izgalmas, perspektivikus felfedezés. (Persze ettől még nem fog otthon menni a fusizás a lelkemen, mert ahhoz kell valaki, aki képben van a dolgokkal, mi merre menjen. :) Ja és ha épp magad lennél alany, nem fogja ám így kifejtegetni, hogy mit is mondtál azzal, amit meséltél, hogy ne befolyásoljon, de így kívülről nagyon érdekes, mi mit jelent(het).)
Könnyű, olvasmányos, mint amilyenek Bagdy Emőke írásai.
Mégis, ez egy különösen nehéz olvasmány.
Nehéz, mert olyan területről szól, amelyet leginkább tudattalanul élünk meg, értünk, nem értünk, vagy épp úgy véljük, hogy értjük, miközben annyira nem is, hanem csak belemagyarázzuk.
Az álmok jelentésének semmi köze nincs a klasszikus álomfejtések szerinti jelentésekhez. Egész egyszerűen azért, mert azok sablonizáltak, miközben mindenkinek a saját álomértelmezését kell megfejtenie. Nagy és érdekes világ ez, amelyet nem könnyű teljességgel megérteni. Nem, ebből a könyvből sem lehet megtanulni, hogyan is kell.
De ha érdekelnek az álmaid, és elkezded írni, s felfedezed a szabályszerűségeket, a párhuzamokat a „tudatos” életeddel, próbálsz asszociálni, hogy vajon miért álmodhattad ezt, hatalmas lépést tehetsz abba az irányba, hogy jobban megismerd önmagad és jobban hasznosíthatsd mindazt a készséget és képességet, ami megadatott.
Mert az álmok nem hazudnak.
Ami ott történik, annak oka van.
Az ok pedig a Te életedben keresendő.
De ne ijedj meg, ha az ok összetett.
Ennek egyszerű a magyarázata; ahogy a Professzor asszony mondja: „okok, indítékok nincsenek, csak történetek”.
Kutasd fel a saját igaz történeteidet az álmaid segítségével.
Bagdy Emőke bevezeti az olvasót az álmok világába és rögtön tudatja is, hogy nincsenek szabályok, csak sokjelentésű szimbólumok. Hogyan jelennek meg és miért ezek a jelképek a mindennapi életünkben, kulturánkban, nyelvünkben. Különös, ismeretlen világ a tudatalattink világa. A terápiák segítségével megtalálható a hozzávezető út, kizárólag odafigyeléssel, rendszerezéssel, elemzéssel. Érdekes volt a különböző terápiás esetek bemutatása. Minden esetben alapvető volt az emberi kapcsolatok fontossága. Lenyűgöző volt a tudása, hite, tapasztalata, lelkesedése a munkája iránt.
Sajnos nagyon nehezen csúszott a könyv, sokkal olvasmányosabb stílusra számítottam. Nagyon száraz, lassan haladtam vele. Olvastam már korábban az írónőtől, és az sokkal jobban tetszett. Ez most nem jutott el hozzám.
A téma viszont nagyon érdekel, úgyhogy lehet, hogy később újrapróbálkozom vele, hátha csak az időzítés nem stimmelt…
Jó kis válogatás volt!
Tetszett, mert sok mindent megvilágított kicsit más szemszögből is, mint ahogy eddig hittem gondoltam, az álmaimmal kapcsolatban, amit eddig a jótékony köd homálya fedett, nem mondom, hogy mindenben megnyugtató választ kaptam, de azért inspirálóan hatott!
Olvasmányos, jó könyv, és jók az imaginatív technikák is benne, könnyű volt „belemenni” más módszerekhez képest, mint például ez
http://moly.hu/konyvek/michael-harner-a-saman-utja
vagy ez:
http://moly.hu/konyvek/stanislav-grof-a-jovo-pszichologiaja-a-pszichologia-jovoje .
Tetszett, érdekes összefoglalás a témában kevésbé jártasaknak. Egyrészt közelebb hozza az álmok mögött álló misztériumokat az olvasóhoz, másrészt segít árnyalni az univerzális szimbólumokkal dolgozó álmos könyvet létjogosultságát is. Az utolsó, spirálról mint szimbólumról szóló részt emelném ki, nagyon elvitt magával, már tudom is, hogy ezek után az aranymetszésről szóló könyvem fogom elővenni. :)
Népszerű idézetek
… ha a családban nem könyvelnének el úgy valakit, hogy hisztis, dilis, egoista, makacs, hanem keresnék esetleg az okát is, mert senki nem születik készen ilyennek, akkor egy kicsit mindenki lehetne s másik pszichológusa. Szeretni is csak a másik ember által tudjuk magunkat, így szerintem a lélek egyensúlyban tartása sem oldható meg egyedül.
102-103. oldal
Elektronikus kultúránk új kódszisztémát alkotott, melynek digitális rendszerében meg kell tanulnunk eligazodni. Az analógiás gondolkodást, a képi fantáziát, a szemléletes megjelenítést viszont nem iskolázzuk, így elszegényedhet, elapadhat. Az érzelmi nyelv üzeneteinek elolvasásában és megértésében egyre járatlanabbá, netán érzelmi analfabétává válhatunk. Ezért a marketingipar, a „reklámhadjáratok” szabad úton támadhatnak bennünket, védtelenek vagyunk a manipulációjukkal szemben. Észrevétlenül törlődhet ki a saját ízlés, érték, vágyakozás, és bekapcsolódik a ránk erőszakolt uniformizáció. A „kényszeretetés” révén kényszerfogyasztó ember végül nem találja „önmagát”, saját erőfeszítéseitől elidegenülten és hamis vezérlőkkel élve elveszítheti életben tartó hit- és célrendszerét, az életnek saját értelmét, jelentést adó képességét.
116. oldal
Az emberi mértékhez illeszkedő világ figyelmen kívül hagyásai (gigantizmus, törpülés, zsúfolás) lelki hatásukban járnak következményekkel.
A felhőkarcolók eget ostromló magasában vagy a „lélekmorzsolónak” nevezett lakótelepi börtönkaszárnyák védekező vasrácsai mögött az ember idegennek és bezártnak érzi magát, szabadságában korlátozott és magára marad. Ez a világ „embertelen”.
121. oldal
Abban az értelemben használjuk a spirálelvű szellemi mozgás fogalmát, ahogyan Hermann Imre (1965) megkülönböztette a tudatos „én” célirányos, közvetlen, „egyenes”, racionális gondolkodási útjától az archaikusabb, az érzelmeket és a tudattalan erőket reprezentáló szemlélet és gondolkodás „görbült”, spirális, körkörös, olykor örvénymintázatú erőirányait és mozgásútjait. Minden kereső, kreatív mozgás eltér az egyenes iránytól, esélyt adva a rátalálásra, felfedezésre.
243. oldal
Az álmok a másik emberhez való viszonyunk és érzelmi helyzetünk tükrei – állítják, melyeket az érzések és az éber tudat közötti álommezőben lelhetünk fel őszinte valóságukban. Ébren az autonómia (önállóság) és distancia (elválasztó megkülönböztetés), míg alvásban, álomban az összetartozás és közelség (azonosság) dominál bennünk.
43. oldal
Ami zavarja a normális életet (alkalmazkodást, munkát stb.), azt kizárja magából (mint egy rosszalkodó gyermeket, akit a szülők kiküldenek a szobából), és igyekszik megfeledkezni róla (ez a részleges felejtés, azaz elfojtás). A kitaszított azonban zavart kelt, így hallat magáról, és vissza akar térni. Ha nem engedik, akkor furfanggal is visszalopakodik. Az elfojtott (tudattalanba száműzött) kívánságerők ilyen lopakodó visszatérésének sokféle módja van: elvétésekben, elszólásokban, mintegy véletlenül „kifecsegjük”… (A véletlen a lelki dinamika tanában nem létező fogalom. A véletlen feltevése tudatlanságunk menedéke – állítja a pszichoanalízis.)
22. oldal
Tulajdonképpen a pszichoterápiában magamnak kellett megfelelnem. Kicsit az volt mindig az érzésem, hogy velem szemben nem is egy pszichológus ül, hanem a „reális én”. Soha nem ad tanácsot, nem azt mondja, hogy csináljak valamit, hanem azt mozdítja meg, hogy én hogyan csinálnám. Mire kimondtam valamit, mintha helyre került volna a dolog, mit lehet, mit nem, mit hittem rosszul, tévesen, és miben van igazam. Azt is hiszem, ha tanácsokról van szó, akkor ahhoz elég egy barát, egy jó szomszéd is, DE AKKOR HOL VAGYOK ÉN?
102-103. oldal
Ha azt mondjuk: az emberi szem olyan tárgyletapogató, valóságmegismerő mozgást végez látáskor, mint a cselekvő kéz, akkor állíthatjuk azt is, hogy a szem az ember láthatatlan, de megérintő keze. A szem ölel, szeret, simogat, és így tovább, tehát tükre érzelmi-indulati viszonyainknak. Nem véletlen, hogy azt mondjuk, „a szem a lélek tükre”.
113. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ritter Andrea: El(ő)bújás 87% ·
Összehasonlítás - Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról 94% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor: A test lázadása 93% ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása 92% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - Tisza Kata: Most. 95% ·
Összehasonlítás - Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa 89% ·
Összehasonlítás - Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól 90% ·
Összehasonlítás - Jonice Webb: Ismeretlen érzelmek 91% ·
Összehasonlítás - Mary Aiken: Cybercsapda 88% ·
Összehasonlítás