A ​Tanú (A tanú 1.) 117 csillagozás

Bacsó Péter: A Tanú Bacsó Péter: A Tanú Bacsó Péter: A Tanú

„Nincs ​mit tenni – mondja Pelikán. – Kinyírjuk Dezsőt. – Gizi elbúsúl, könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában: – Muszáj? – Pelikánnak megtódul a vére. Még ez a lány is az érzelmeset játssza? Odavágja elé az asztalra a húsjegyeekt. – Vagy panírozd be ezeket! – A konyhában ott a többi gyerek is. Az egyik felkapja szép, színes papírokat, és földobja a levegőbe. Nagy, színes papírpillangók röpködnek, lassan leereszkednek a földre, a kölykök nézik, nagyokat nevetnek. Pelikán szótlanul figyeli a gyerekeit, aztán leül. Vészjóslóan mered maga elé. – Nincs mit tenni. Kinyírjuk a Dezsőt. – Gizi szavát alig hallani: – Szegény Dezső. – Meg kell halni neki – mondja ki az ítéletet Pelikán. – Most? – Éjjel. Sokára jön meg az este. Pelikán üvegezett verandán ül, s várja, hogy gyűljön a sötét. A túlsú partról harangszót hoz a szél. Aztán csönd, és végre fekete éjszaka. Pelikán föláll, bemegy a konyhába, félretolja a kecskelábú asztalt. Felemeli az alatta levő csapóajtót, az asztalról fölmarkol… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1980

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Kossuth, Budapest, 2012
140 oldal · ISBN: 9789630963640
>!
Kossuth, Budapest, 2010
140 oldal · ISBN: 9789630963640
>!
Pelikán, Budapest, 1992
140 oldal · ISBN: 9638095008

2 további kiadás


Kedvencelte 15

Most olvassa 3

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Bacsó Péter: A Tanú

Hű gyerekek, ez valami szenzációs volt. Még akkor is, ha nem az ige, azaz a könyv vala először. Az a fergeteges humor, az abszurdabbnál abszurdabb jelenetek, valami keserédes, már-már savanyú íz a szájban a magyar narancs citromságáról. Az, ahogy a kisember áll, ül, evickél, létezni próbál a hatalommal szemben, a hatalom mellett, alatt. Ahogy belesodródik az egész zűrzavaros katyvaszba, pedig nem akar sem hős, sem tanú lenni. Csak a helyén akar maradni, gátőrnek, embernek a gáton. Akkor, amikor ez az őrség a legfontosabb lenne, mikor jönnek az ürgék és az ár. Na, pont akkor van szükség egyébre – az osztályharc egyre élesedik, a nemzetközi helyzet fokozódik, az a gyanús, ami nem gyanús (és nem gyanús, aminek egyébként annak kellene lennie). Minden más, mint aminek látszik, és persze mindenki más, mint akinek látszik (vagy talán mégsem?). Ugye milyen ismerős? Csoda-e, ha Pelikán elvtárs csak úgy csetlik-botlik a rendszeben? Hogy nem ért semmit? Manipuláció, koncepciós perek, leszámolás a belső ellenséggel, Patyomkin-falvak, kolhozok, ki a fene tud eligazodni itt? Aztán meg ott az a fekete autó, az jön, visz és hoz, Virág elvtárs dirigál. Pelikán elvtárs meg önkénteskedik. Van itt idő gondolkodni? Meg értelme egyáltalán? Töprengsz egy sort, próbálod megérteni a vonalat, közben ráég a cigaretta a körmödre, oszt nézheted. Á, nem vagyunk mi elég képzettek ideológiailag, hogy rálássunk a Nagy Magyar Igazságra, meg hogy átlássuk a nemzetközi helyzetet. Nem vagyunk mi Gulyások, Csetnekiek, de még Dánielek sem. A gátőr az „csak” gátőr. Még ha ideiglenesen holmi igazgatói fotelekben ücsörög is. Aztán mi lesz a vége az igazgatóságnak? Jobb nem is beszélni róla. Az élet nem egy habostorta, az fix. De zajlik. Ott a szegény Dezső, akit kinyírunk, Gizi, aki pityereg, és elázott minisztereket vigasztal, Gogolák elvtársnő, aki kurta szoknyájában ágál, van fedett uszodánk, Vidám Parkunk szellemvasúttal, első magyar Narancsligetünk, sudár tölgyfaágunk meg emelkedő vízállásunk a Dunán. Lehet itt nyugodtan ülni? Süketek maguk, tisztelt bíróság?

>!
Magvető, Budapest, 1980
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632709616
>!
Sárhelyi_Erika I
Bacsó Péter: A Tanú

Mit is mondhatnék, Elvtársak? Az osztályharc egyre élesedik, nincs mit tenni. Bár jómagam ideológiailag meglehetősen képzetlen vagyok, azért azt megtanultam Pelikántól (jól jegyezzék meg maguk is!): életbe lépett a duma bojkottja, azaz mindenki fogja be a pofáját! Mert ugyebár az élet nem habostorta.

15 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P
Bacsó Péter: A Tanú

Nahát, hogy én hogy élhettem majdnem 28 évet ideológialilag ennyire képzetlenül! Na de sebaj, ami késik, elmúlik, ezennel be is pótoltam az elmaradást.
Dezsőt és a miniszter urat tiszteltetem, az első magyar narancsra kimondottan büszke vagyok, és ezennel zárom is rövid helyzetjelentésem. A gátra vigyázzanak, tudják, az ürgék miatt, és ha valahol húst osztanak, igyekezzenek idejében beállni a sorba, mert hát az élet nem habostorta.
Maradok tisztelettel, és indulok is, mert már fordul be értem a sarkon a nagy fekete autó.

>!
Ákos_Tóth IP
Bacsó Péter: A Tanú

Már régen sem értettem, hogyan jöhetett létre 1969-ben egy olyan film, mint A tanú. Nyilván akkorra már megszűnt az a rendszer, ami elé görbe tükröt állított, de akkor is merész húzás lehetett mindezt leforgatni – mert ugye a film elkészült, az alkotók a nevüket adták hozzá, és mindenki megúszta annyival, hogy jó tíz évre talonba került az alkotás. Hasonlóan a filmregényhez, ami aligha jelenhetett volna meg a mozi kényszerű megkésett premierje nélkül.

Szerencsés helyzetben vagyunk. Bacsó írása híven követi a mozgóképet, sőt, szerves részét képezi egy kivágott jelenet is, ami a történet nyomasztó oldalához tud némi pluszt adni. Kisregénykén, önálló munkaként is megáll a lábán, ellátja a funkcióját – nagyon mélyen belemar az államrendbe és az államrend embereibe, pontosan azokba a szereplőkbe, akik a legveszélyesebbek lehetnek egy diktatúrában: a meggyőződésesekbe, akik rendíthetetlenül hisznek a legesztelenebb ügyekben is, és az örök pribékekbe, akikre végrehajtóként az egymást váltó rendszerekben szükség van, múltbéli tevékenységükre való tekintet nélkül.

A könyvben egyébként még erősebben előjön az egész Tanú-kultusz egyik érdekessége: a nyilvánvaló humoron, az elképzelhetetlen abszurditáson túl felsejlik, mennyire nyomasztó lehetett az élet egy ilyen világban. Ez a történet nem kis részben arról szól, hogy a komplett államapparátus képes az ember elméjét elhomályosítva négyszögesíteni a kört, és amikor Pelikánból a várva várt tárgyaláson előtörnek a józanész diktálta szavak, az olvasó (és a néző) egyfajta elégtételt, győzelmet érez. Ez itt tényleg a magasabb rendű uralom, a politika és az elnyomó erő összecsapása végső soron az Emberrel, azzal az adott személlyel, aki útjába kerül a más emberek által irányított úthengernek. Az, hogy a Tanú végül úgy ér véget ahogy, állásfoglalásnak tűnik arra vonatkozólag, hogy mindenféle diktatórikus rendszerben eljön a pillanat, amikor az egyszerű ember megálljt parancsol a körülötte hömpölygő színjátéknak, és ezzel erkölcsileg romba dönti azt. Szép üzenet, ami miatt a Tanú nem csak korrajzként, hanem hosszú időre szóló tanmeseként is felfoghatóvá válik.

>!
kolika
Bacsó Péter: A Tanú

Sokszor láttam már a filmet, amit egyszerűen nem lehet megunni.
A Molyon fedeztem fel, hogy bizony jó ideje könyv formában is létezik, s késztetést éreztem, hogy valamikor sorra kerítsem. A könyvecske olvasása során is jókat szórakoztam, főleg, hogy sorra idéződtek fel a filmben látott részek.
Nagyon jó! Megunhatatlan!

>!
Magvető, Budapest, 1980
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632709616
>!
tominho68
Bacsó Péter: A Tanú

Bevallom férfiasan, hogy a magyar társadalom azon, egészen pici kisebbségéhez tartozom, akik még nem látták a filmet. Azt nem mondanám, hogy egyes részei ismeretlenek előttem, de egyben, elejétől a végéig még nem néztem végig. Ehhez képest került a kezembe ez a könyv – hála a RaRe kihívásnak! – és pontosan azt kaptam, amit reméltem: egy jó nagy és meglehetősen görbe tükröt azokról az időkről, amire még én is emlékezhetnék, ha időben születek. Így nekem már csak az „enyhülés” maradt, ami azért meg sem közelítette az öteves-hatvanas évek abszurditását –, meg az a lehetőség, hogy ilyen könyvet könnyezve olvashassak. Na nem a szomorúság könnyei azok…

>!
Magvető, Budapest, 1982
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717686
>!
encus625 P
Bacsó Péter: A Tanú

Nincs még egy olyan film, amiből ennyit tudnék szó szerint idézni. Sőt nincs még egy olyan film, amiből egyáltalán tudnék idézni!
Zseniális a film, a könyv és a nemrég látott színdarab is! (http://www.thalia.hu/eloadasok/tan%C3%BA)
Örök kedvenc ez is!

>!
Magvető, Budapest, 1982
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717686
>!
bozs
Bacsó Péter: A Tanú

A filmet eddig soha nem sikerült megnézni, valahogy nem vagyok jóban a magyar filmekkel. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy rosszak, egyszerűen nem szimpatizálok velük.
A könyv viszont remek! Az elején, ahogy Dezsőt vágják, hangosan kacagtam. Szerencsétlen Pelikán, hogy mindig a börtönben kell kikötnie. Narancsos rész – number 1. :)
Filmre ezután sem leszek kíváncsi, nagyon jó volt olvasni.

5 hozzászólás
>!
bratan P
Bacsó Péter: A Tanú

Vannak olyan klasszikusok, amit az ember általában film formájában hamarabb ismer meg, mint könyvben. Ilyen pl. az Indul a bakterház – és valószínűleg ilyen Bacsó Péter: A Tanú c. regényéből készült mű is. Kétségtelen másfajta élmény, de egy másfél órás buszúton tökéletes útitárs volt, jót szórakoztam.

Arra azért kíváncsi volnék, hogy mekkorát röhögnénk egy nem az 50-es éveket, hanem a mai életet kifigurázó szösszeneten. Mondjuk egy „A Tanú a NER-ben” című művön? :-D :-O

1 hozzászólás
>!
jezsek P
Bacsó Péter: A Tanú

Ezt a könyvet már nem tudom úgy elolvasni, hogy a fejemben ne Kállai Ferenc és Őze Lajos hangján szólaljanak meg a párbeszéd szereplői, de nem baj. Szerintem érdemes a film megnézése után vagy előtt elolvasni – ez kb. mindegy –, és nem érdemes a filmet a könyvvel hasonlítgatni, mert megférnek egymás mellett, és ki is egészítik egymást.
Ebből a könyvből még az is tud idézni, aki sohasem olvasta, gondoltam, én, ha már elolvastam, idézek belőle. De aztán láttam, hogy minek, egyrészt most 39 idézetnél tart a moly, ki akarja kibogarászni mi nem volt még, másrészt felesleges ide idézni az egész könyvet, inkább azt olvassátok, ne az idézeteket.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

– Ez mi?
– Narancs – feleli Pelikán, és Virág elvtársa pillant, hogy az ő helyeslő tekintetéből merítsen erőt. – Az új magyar narancs – folytatja egyre büszkébben. – Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.

98. oldal

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Én csak egyet mondok Pelikán elvtárs… A nemzetközi helyzet egyre fokozódik…
– Fokozódik? – ismétli meg Pelikán. – Jó tudni.

64. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

– Nagyon röstellem az ügyet, Virág elvtárs, de én jó előre megmondtam, hogy ideológiailag nem vagyok elég képzett. Mert ha, teszem azt, Bástya elvtárs tábornoki ruhában úszkál abban a medencében, csak megismerem a piros stráfról. Ez esetben megóvom a sprickoló tömegektől. Újságban, híradóban láttam én eleget. Szép daliás férfi, a kitüntetések csak úgy csillognak a mellén. De úszógatyában bent a vízben olyan furcsán hatott. Ki gondolta volna? Talán a fénytörés miatt…

62. oldal (Pelikán Könyvek)

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Valami aperitif, Pelikán elvtárs?
– Hogy tetszik ezt érteni?
Amaz lefordítja:
– Mit iszik?
– Mindent – mondja egyszerűen Pelikán.

59. oldal

>!
Frank_Spielmann I

– Magát már láttam valahol… – fürkészi az arcát a tábornok.
– Hogyne… – mondja Pelikán szelíden. – Először az uszodám, aztán le tetszett csukatni, aztán a Vidám Parkban, ezután is le tetszett csukatni, utána a Narancsligetben, ezután ki tetszett tüntetni.

125. oldal

>!
Frank_Spielmann I

– Szerénység… – mereng el Bástya elvtárs. – Ha én szeretek valamit magamban: az a szerénység.

125. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

– (..) A kémek sohasem dolgoznak úgy, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De épp az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak. Érti már, Pelikán?
A másik óriási erőfeszítéssel próbálja követni ezt a gondolatmenetet.
– Nem értem. Azt tetszik mondani, hogy az a gyanús benne, hogy nem gyanús.
– Erről van szó – mondja mosolyogva Virág.
Pelikán agyában őrölnek a nehéz malomkerekek.
– De hát én se vagyok gyanús, és mégse vagyok kém… – mondja tétován.
– Honnan tudja? – csap le rá Virág.

81. oldal (Pelikán Könyvek)

>!
Sárhelyi_Erika I

Pisti kicsi, vörösesszőke, szeplős, de lelkes.
– Jelentem, a Pelikán őrs együtt áll, a létszám…
Folytatná, de a vörösképű tizedes maga felé fordítja.
– Ide figyelj, fiam, van nektek disznótok? – kérdi indulattól remegő hangon.
Pisti kék szeméből süt az ártatlanság. Mintha leckét mondana fel:
– A disznó az egy patás háziállat. Röfögni is szokott. Régebben megették a húsát.
A tizedes tehetetlen:
– Kapsz egy pofont, hogy te fogsz röfögni, fiam! – S a többiekhez fordul: – Még egyszer kérdem, gyerekek. Van disznótok?
Most a legkisebb szólal meg, egy kis fekete vakarcs:
– Nincs nekünk ahhoz moslékunk!
Ez döntő érv: a tizedes mélyen elgondolkodik.
Gizi pedig beint a kórusnak, az rázendít:
„Ej, haj, szép az élet, száll az ének…”

12. oldal (Pelikán Könyvek)

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

(…) akár malacsültet eszik az ember, akár sült krumplit, az osztályharc egyre élesedik.

53. oldal (Pelikán Könyvek)

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

A tanú sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nemes István: A miniszter félrelép – Egy ágyban az ellenzékkel
William Kotzwinkle: E. T., a földönkívüli kalandjai a Földön
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Monty Python – Tóth Tamás: Gyalog-galopp
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam
K. B. Rottring: Heri Kókler és a Halál Derelyéje
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet