Válogatásunk folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép – képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.
Kép – fenomén – valóság 0 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Spatium Kijárat
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 12
Népszerű idézetek
Érdemes a platóni Állam tizedik könyvére vetett pillantással kezdeni. Ismeretes, hogy ebben Platón polémiát folytat a költészet és általában az ábrázoló művészet ellen […] Az, hogy a művészet a természetet utánozza, itt nem puszta megállapítás, hanem már a döntő ellenvetés. Ezen ellenvetés különösen éles profilírozása érdekében Platón két elemi használati tárgyat (skeué) egy ágyat és egy asztalt választ paradigmául. A mesterember (démiurgos) előállítja, míg a festő (zógraphos) csupán elénk állítja őket. […] Amikor a mesterember ilyesféle eszköz-dolgokat hoz létre, akkor szellemi pillantása az ideákra, mint előzetes adottságokra szegeződik; a festő azonban nem magára az ideára tekint, hanem már annak utánzására. Ezt a festő szemére hányni, és ebből az utánzó művészetek kritikáját levezetni szükségképpen implikálja immár azt a premisszát, hogy az utánzás valami negatív dolog.
198. oldal
…ő [Arisztotelész] fogalmazott úgy, hogy a „művészet” a természet utánzása s ezzel azt a fogalmat kívánta meghatározni, mellyel a görögök a realitásra ható emberi képesség egészét ragadták meg: a techné fogalmát. Ez a kifejezés a görögök számára többet jelentet annál, mint ami manapság mi nevezünk „technikának”; az ember összes, művet alkotó és alakító készségének foglalata volt mely (az általunk manapság oly élesen szétválasztott) „mesterséget” és „művészetet” egyaránt átfogta.
191. oldal
Általánosabb értelemben az újkori (a reneszánsztól az impresszionizmusig értendő) reprezentáció-elméleti diskurzusban a festmény nyitott ablak , mely a világra néz. Áttetszősége folytán valóban ábrázolja (represente) is a világot. De ahhoz, hogy ez létrejöjjön, a világ és a néző közötti képernyővé, felületté, illuzórikus mélységgel bíró tér hordozójává kell válnia, alappá, amelyen az alakok története kibontakozhat.
224. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Renato Guttuso: A festő műhelye ·
Összehasonlítás - Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914 ·
Összehasonlítás - Kriesch Aladár: Ruskinről s az angol praerafaelitákról ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Az eleven halál terei 81% ·
Összehasonlítás - Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban 93% ·
Összehasonlítás - Michel Pastoureau: A fekete 91% ·
Összehasonlítás - Daniel Arasse: Raffaello látomásai ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: A festészet éjszakai oldala ·
Összehasonlítás - Genthon István: Cézanne ·
Összehasonlítás - Ashley Bassie: Expresszionizmus ·
Összehasonlítás