Kép ​– fenomén – valóság 0 csillagozás

Bacsó Béla: Kép – fenomén – valóság

Válogatásunk folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép – képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Spatium Kijárat

>!
Kijárat, Budapest, 1997
396 oldal · ISBN: 9639136042

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 12


Népszerű idézetek

Dorqa>!

Érdemes a platóni Állam tizedik könyvére vetett pillantással kezdeni. Ismeretes, hogy ebben Platón polémiát folytat a költészet és általában az ábrázoló művészet ellen […] Az, hogy a művészet a természetet utánozza, itt nem puszta megállapítás, hanem már a döntő ellenvetés. Ezen ellenvetés különösen éles profilírozása érdekében Platón két elemi használati tárgyat (skeué) egy ágyat és egy asztalt választ paradigmául. A mesterember (démiurgos) előállítja, míg a festő (zógraphos) csupán elénk állítja őket. […] Amikor a mesterember ilyesféle eszköz-dolgokat hoz létre, akkor szellemi pillantása az ideákra, mint előzetes adottságokra szegeződik; a festő azonban nem magára az ideára tekint, hanem már annak utánzására. Ezt a festő szemére hányni, és ebből az utánzó művészetek kritikáját levezetni szükségképpen implikálja immár azt a premisszát, hogy az utánzás valami negatív dolog.

198. oldal

Dorqa>!

…ő [Arisztotelész] fogalmazott úgy, hogy a „művészet” a természet utánzása s ezzel azt a fogalmat kívánta meghatározni, mellyel a görögök a realitásra ható emberi képesség egészét ragadták meg: a techné fogalmát. Ez a kifejezés a görögök számára többet jelentet annál, mint ami manapság mi nevezünk „technikának”; az ember összes, művet alkotó és alakító készségének foglalata volt mely (az általunk manapság oly élesen szétválasztott) „mesterséget” és „művészetet” egyaránt átfogta.

191. oldal

Dorqa>!

A művészet így többé nem valamely más, példaszerű létre mutat, hanem kitüntetetten az ember lehetőségei szempontjából példaszerű lét: a műalkotás többé nem csupán utalni akar valamire, hanem maga akar lenni valami.

218. oldal

Dorqa>!

Általánosabb értelemben az újkori (a reneszánsztól az impresszionizmusig értendő) reprezentáció-elméleti diskurzusban a festmény nyitott ablak , mely a világra néz. Áttetszősége folytán valóban ábrázolja (represente) is a világot. De ahhoz, hogy ez létrejöjjön, a világ és a néző közötti képernyővé, felületté, illuzórikus mélységgel bíró tér hordozójává kell válnia, alappá, amelyen az alakok története kibontakozhat.

224. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Renato Guttuso: A festő műhelye
Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914
Kriesch Aladár: Ruskinről s az angol praerafaelitákról
Földényi F. László: Az eleven halál terei
Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban
Michel Pastoureau: A fekete
Daniel Arasse: Raffaello látomásai
Földényi F. László: A festészet éjszakai oldala
Genthon István: Cézanne
Ashley Bassie: Expresszionizmus